Értékelések
Ezt a könyvet nem tudom egy-két szóban értékelni nektek, hogy adjak egy kis ízelítőt. Kaland-szerelem-fejlődéstörténet-hit-barátság-remény-hatalom-félelem-erő. Még sorolhatnám…
Inkább olvassátok el, mit írtam róla a blogomon, úgy világosabb lesz minden ;)
http://patyimoly.blogspot.hu/2013/05/graceling-garabonc-ertekeles.html
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Bámulatos fantasy történet. A cselekmény kellőképp fordulatos, a karakterek, Katsa és Pongor igazán remekbe szabottak, de a mellékszereplőkre sem lehet panasz. Tetszett, hogy nincs minden az olvasó szájába rágva, de morzsák vannak elhintve, amin, ha az olvasó akar elgondolkodik, ha nem, hét pár fejezettel később esetleg ismét felbukkan.
Katsa jellemfejlődése a legfeltűnőbb, az egész kötetet felöleli, de Pongor is alakul, csiszolódik az őt ért megpróbáltatások hatására. Sajnáltam, amikor vége lett a történetnek.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Olvasom itt a negatív kritikákat és azon gondolkozom, hogy nekem pont azok a mozzanatok tetszettek, amikre sokan a szájukat húzták, de had kezdjem az elejéről. Valamikor az egyik könyvesboltban szembejött a Zsarát, bár lehet, hogy csak a szemem sarkából láttam meg és odavonzott magához :) Tetszett a leírás, érdekelt is, aztán itt látom a molyon, hogy elvileg ez az első rész (bár a könyvvégi prológus után elbizonytalanodtam), így előbb ezt olvastam el.
Tetszett. Végre kaptam egy olyan hősnőt, aki nem nyámnyila. Harcra lett nevelve, úgyis viselkedik. Ennek köszönhetően kellőképpen vaksi minden lányos témára, de azért nincs fából. Szerintem ez a téma jól volt adagolva, és abszolúte nem értem, hogy minek kellett az Alkonyatos szerelmi szálát megemlíteni a fülszövegben. (Majdnem emiatt nem olvastam el… :D)
A tájleírások pedig remekek voltak, tökéletesen láttam magam előtt a hegyeket, vagy a kegyetlen telet, Randa kertjét, minden környezetet. És nekem nagyon is kedvemre való volt, hogy ilyen részletességgel körbeírták a látványt. A karakterek ábrázolása… hmm… ne kérdezze meg tőlem senki, hogy Katsa haja milyen színű, de ettől függetlenül el tudtam képzelni mindenkit a maga helyén. Talán az arcuk homályos volt, de az alakjuk kivehető (már ha ez így egyáltalán érthető). Külön tetszett, hogy részletesen le volt írva, hogy hogyan élték túl a vadonban és a harcok is jók voltak szerintem.
A vége meg nem volt számomra akkora happy end, azért Pongor megsínylette a dolgot, bár én azt hittem, hogy a garabonciájával van baj. Mindenesetre szívesen olvastam volna még róluk egy kicsit.
Plusz pont, hogy a mellékszereplők is megragadták a figyelmem, különösen Helda, Faun és Oll. Nem bántam volna, ha többet szerepelnek.
Meg kell említenem negatívumként viszont a neveket és ezzel egyet kell értenem jó pár előttem szólóval, ez az Észka, Kelte, stb. hát… inkább idegesítő volt, mint ötletes. Másrészt a legtöbb ember neve is elég rossz volt, pl. Randat nem tudtam elképzelni máshogy, mint randán, akár ez volt az író célja akár nem, Birigy is tiszta bibircsók, stb. És azt hiszem Katsa neve se lett legjobb választás, főleg, hogy az éhezők viadalát hamarabb olvastam és a Kat szótagról valahogy Katniss ugrott be. (Tudom, hogy ugyanabban az évben jelentek meg, szóval gondolom, hogy nem volt szándékos.) Szerencsére a későbbiekben Katsa karaktere dominált és kitörölte a fejemből Katnisst.
Összesítve a történet jó kis kikapcsolódás volt, ajánlom én mindenkinek, de nem biztos, hogy mindenkinek tetszene is :)
