Vámpírharc (Halhatatlanok alkonyat után 3.) 91% 130 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bowen, az arcátlan, sunyi farkas…

Mariketa, a pöttöm, kacér boszorkány…

Rydstrom, a ravasz, kerítő démon…

Nïx, a hibbant jövendőmondó teremtmény

Micsoda parádés szereposztás!

Bowen és Mariketa történetének eleje kronológiailag egybeesik a Talizmán Kupa történéseivel. Bowen a verseny során egy lidércekkel teli sírkamrába zárja Mariketát, Rydstromot, Cade-et, és még pár tündért. Mariketának az utolsó pillanatban sikerül egy olyan átkot rábocsátania, amitől a sérülései nem gyógyulnak be többé, halandóvá válik.
Így mire Bowe a Tüzes Kélgyó fészkébe ér, hogy megszerezze az utolsó díjat, a sok be nem gyógyuló sérülés miatt már nagyon rossz állapotban van. Kaderin könyvéből tudjuk, hogy veszít, és ott ragad a tűzfészekben. Sebastian segítségével Lachlain megtalálja, és hazaviszi, de Bowen egy nap múlva már úton van, hogy kiszabadítsa Mariketát a sírkamrából.

Szerintem ez a legizgalmasabb, legfordulatosabb és legviccesebb rész a sorozat első öt része közül. De nem csak emiatt lett a kedvencem. Hanem főleg Bowen és Mariketa miatt. Imádom ezt a (nem csak) verbális pajzánkodást, amit műveltek.

Bowen forrófejű, kitartó, levakarhatatlan, és nagyon játékos. Küzd több évszázados előítéleteivel a boszorkányokkal szemben, majdnem két évszázados bűntudatával és fájdalmával társa halála miatt, és kételyeivel azzal kapcsolatban, hogy vajon jár-e neki még egy társ. Egy darabig még rendben is van, hogy bizonytalan a saját érzéseit illetően, de ami sok, az sok. Ezért is örültem, hogy a könyv végén kiderül, mi is volt ennek az oka!
Mariketa bátor, csípős nyelvű leányzó, nem tűri, hogy figyelmen kívül hagyják. Csodálatra méltó a tartása, és megbocsátó természete.

Váratlan, igazán meglepő fordulatok, izgalmas harcok, vicces párbeszédek és szituációk, jóslat, varázslat, bűbáj, és imádnivaló mellékszereplők: Cade és Rydstrom (óóó, azok a „nyalogatnivaló szarvak…!”), Carrow, Regin és természetesen örök kedvencem: Nïx.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hopp, hopp kétszer is.
Nos. Azt veszem észre, hogy Cole könyvei egyre jobbak. Már az előző is nagyon belopta magát a szívembe, hát még ez. Másodszorra is ugyan annyira jó volt. Izgalmas, humoros, néha agyvérzést kaptam a főhősök bugyutaságai miatt, néha ki tudtam volna nyírni őket, néha meg *júúúúúj de édes* Hm. Egy szóval fantasztikus volt és felettébb örülök, hogy anno Colenak is nekikezdtem.
Mariketa néha idegölő tudott lenni, de egészen megkedveltem. Nagyon tetszett az abszolút kedvenc Bowe, imádtam Rydstrom-ot, az íjászokat, Nixet, az idióta vicceket és aranyköpéseket, egyszóval mindenkit és mindenkit. Külön plusz, hogy Lachlain-ék is benne voltak.
Végre egy könyv, amiben nem csak az állandó entyempentyemen van a hangsúly – bár abban sem szenvedtünk hiányt…………………
Spoileres következik:
Rossz volt, hogy Mariketa kicsit önmagát meghazudtolva menekült Bowe elől, amikor az átváltozott, sokszor bántotta és szegény Boweee…
Nem is beszélve agyfaszkapitányról, aki tökéletes pontossággal ugyanakkor bújt elő a fejemből, amikor Mariah megjelent MacRieve házában, mint őfelsége a tündérszűzkurva. Kaszfalap Nix pedig egy csoda. Ha nem lenne, óh…
Nem is fecsérelve tovább a szót, irtóra tetszett. Imádtam. Valami ilyesmire vágytam a sok YA és sajnálatos digidugikönyv után. Várom a következőt. :D

Továbbra is javul a sorozat, mintha mindegyes kötet egy újabb szintre emelkedne. Történeti és érzelmi szempontból is. Megint csak az tetszik a legjobban, hogy a szálak egymás mellett futnak, és néha összeérnek, néha elválnak. Egy jelenetet most Bowen szemszögéből is láthattunk, amit egyébként Sebastianéből még az előző kötetben, ez pedig tök jó volt. Nehéz volt eldöntenem, hogy kit is sajnáljak jobban…
Most viszont inkább a női főszereplővel, Mariketával tudtam szimpatizálni, jó volt, úgy ahogy volt. Bowen itt olyan… legalábbis nekem elsőre furcsa volt. Mintha ő is egy másik szintre lépett volna a második, majd a mostani kötetben az elsőhöz képest. Persze nem bánom az eredményt.
Amikor Mariketa megemlíti Haxát, onnantól már sejtettem, hogy mi lesz a vége ennek. Ugyan nem tudtam pontosan megjósolni, így tartogatott még meglepetéseket.
Bowen többször is elcseszte az „udvarlását” olyanokat nevettem, vagy éppen bosszankodtam rajta. De azt hiszem ő ment át a legnagyobb jellemfejlődésen, és ez nagyon tetszett. Illetve, ahogy alkalmazkodtak egymáshoz, ahogy próbálkoztak.
Igaz elolvastam az összes kötet fülszövegét, de nem esett le rögtön – és még utána se, csak később –, hogy Rydstrom az a Rydstrom. Aztán egyszer csak, amikor már kezdett egyre szimpatikusabb lenni, elgondolkoztam, hogy lehetne neki is egy könyve. Aztán beugrott, hogy lehet, hogy már van, és utána néztem és meg is találtam, hogy a mostani új kötet lesz az övé – már ha az Ulpius iparkodik. Viszont alig várom, hogy olvashassam, mert őt is nagyon megkedveltem. A barátság-szövetsége Bowennel is nagyon bejött, az ilyeneket mindig is kedveltem.
Eddig határozottan ez volt a legjobb. Plusz pont Magyarország említéséért. :D

Izgalmas, vicces , nem lehet letenni. Sorozat egyik legjobb kötete , kihagyhatatlan.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

-Nagyon…
-Nagyon!!
-NAGYON JÓ!

Bowen története nagyon tetszett.Az írónő ismét megcsillogtatta tudását,nem kevés sikerrel utána!!Nagyon tetszik a sok csavar,és ahogy haladunk előre több minden kiderül.Igazán élveztem,ezt a vadregényes világot feltáró utazást,és azt,hogy Bowen miként próbálta elcsábítani Mariketát :D Nagyon tetszett,mert egyszerre volt határozott és temperamentumos,és veszélyes a környezet,de Cole kivállóan belevitte a humort,na jó igazából az dominált,de ezt nagyon jól megoldotta :DD (na jó meg persze némi erotikával fűszerezve)

Bowen…na rá nincs szebb szó,mint egy 10 orgazmusos pasas :DD Nagyon tetszett,ez a farkasos,vad stílusa.Az,hogy nem adta fől a küzdelmet"szerelme"(itt Mariah-ra célzok)halálakor,mert mint kiderül ez szemfényvesztés volt,hanem tovább harcol,és végül az igaz szerelem mindent legyőz!Igazán tetszett Bowen mint személy,és mint pasi,ahogy Mariketát elcsábította,és udvarolni próbált,ahogy nem kímélve magát védelmezte,és óvta,mindentől,amikor épp Mariketa nem küldött rá mérges kígyót vagy csapta arcon egy faággal :D

Mariketa?Hmmm….na Ő aztán nem piskóta….ahogy haladunk egyre a történettel egyre jobban megszeretem :DD Igazán tetszett,hogy ráébred,igazi ereje tudatára,és hogy Bowent-mert Ő is-milyen rafinériával csábítja,vagy szívatja :DD Tetszett nekem,Mariketa küzdelme Bowenért,és csak így tovább :DD

A történet,nagyon akciódús,és betekintést nyerünk a Cadeon-Bowen rivalizálásba(Cadeon az 5.kötetben kap főszerepet és garantálom,abban ugyan nem lehet csalódni!!)Valamint rengeteg humor van benne,zsarolás,küzdelem…erotika,ami persze kihagyhatatlan,és igen fantázia korbácsoló :D
Szóval aki ezt olvassa készüljön fől ezen,olvasott,érzések produkálására!Ezzel mondom jó olvasását :D

Nagyon kíváncsi voltam már Bowen könyvére, és szerencsére nem hiába. Tetszett, hogy az eleje a Kupán történtektől indul, mivel amúgy is érdekelt, hogy Bowen szemszögéből az ott hogyan zajlott.
Mariketát is megkedveltem, tetszett, hogy rendesen visszamondogatott Bowe-nak, és nem félt „visszaütni” se, ha kellett. :D
A dzsungeles jeleneteket szerettem a legjobban, és nagyon bírtam a többi „lényt” is akik velük voltak, főleg Rydstrom-ot. :D
Egyre jobb lesz ez a könyvsorozat, kíváncsi vagyok a következőre is. :)

Izgalmas,vicces és elbűvölő történet.A szereplők mind érdekes és egyedi személyiségek.Bowen nagyon aranyos,ahogy folyamatosan Mariketa kedvében akar járni.Mariketa jófej és vagány,szóval szerintem tökéletes főhősnő,bár néha haragudtam rá,hogy megbántotta Bowen-t.Tetszett a különféle lények kavalkádja,főleg a boszorkányok,mivel mindig is boszorkány szerettem volna lenni…az olyan izgalmas.:)
A történet fordulatos,a végén eléggé meglepődtem,azon ami kiderült.
Ja és Rydstrom most azonnal kapjon könyvet:)

Sokkal jobb volt, mint a második rész, itt a két főhőssel nagyon megvoltam elégedve. Teljes mértékben tudtam azonosulni a karakterükkel és az érzéseikkel.
Örültem az új szereplőknek, egy kis vérfrissítés mindig jól jön. Jól megoldotta az írónő, hogy a korábbi párocskák is szerepet kapjanak a könyvben, így nem kell róluk teljesen elfeledkezni, aminek én kifejezetten örülök. Persze tudom, hogy X rész után már nem lehet mindenki benne a könyvbe, ki fogja majd őket hagyni (gondolom én), de ki tudja??? Szeretek pozitívan csalódni:D
Nem nyűgözött le jobban mint az első rész, viszont hozta az elvárt szintet.
Ami még muszáj kiemelnem, hogy tetszett, hogy Bowen a korábbi részekben is szelepet kapott, így felkeltette az én kíváncsiságomat, hogy mi lesz vele. A második részt követően, várható volt, hogy az ő története jön (igen, én nem olvasom el, melyik részben ki lesz előre, szeretem amikor teljesen újdonságként ér minden, így jobban tudok örülni illetve háborogni is magamra)

Bővebben a blogbejegyzésnél!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bowen és Mariketa története tetszett a legjobban mind az összes közül. Annyi akadályon kellett átmenniük, főleg Bowennek. De szerencsére mindent átvészeltek, még, ha nehéz volt is. :D

A sorozat eddigi legjobb könyve! Rengeteg fordulat, néha már majdnem a falat kapartam izgalmamban. Bowen teljesen imádtam, szegény törékeny lelkecskéjével együtt. Már az első könyv után vártam a történetét, és természetesen nem csalódtam. Összesen 5 csillagot adok, de sajnálom, hogy a gooonosz írónő ilyen röviden írt. :D
//UI.: Egy valamit nem értek csak: hogy a fenébe lett a cím „Vámpírharc”, ha szinte nem is esik szóba vámpír (néha Sebastian-on kívül)?? Oo//