Vámpíréhség 81% 177 vélemény

Amikor először olvastam ezt a könyvet, úgy döntöttem, hogy ez a sorozat engem nem érdekel. Túl zavaros volt, túl trágár, sem Lachlaint nem sikerült megkedvelnem, sem a világot.
Most, második olvasatra, jobban tetszett, valószínűleg azért is, mert a további kötetekből már tudom, ki kicsoda. Az első része még mindig nem tetszik, mert nagyon vulgáris, de kb. a felétől egész jó, a vége pedig óriási!

Lachlaint százötven évig kínozták: indulatos, követelőző, őrült, mégis sikerül visszatalálnia önmagához.
Emma félénk, kívülállónak érzi magát a valkűrök között, félig vámpír – félig valkűr mivolta miatt. Lassan ráébred a képességeire, és ő is megtalálja a helyét. Ami azt illeti, nem emlékszem, hogy olvastam volna ennél mókásabb apagyilkosságot.

A vérfarkasokat imádom, a valkűröket imádom, Nikolait imádom. El kell olvasnom az ő történetét is Mysttel.

Kedvenc jelenetek: Lachlain telefonbeszélgetése a valkűrökkel; a valkűrök belépője Kinevane kastélyába; Emma és Demestriu jelenete; Nikolai összes jelenete.

Nagyon tetszett!!!Egyszerűen nem bírtam letenni,annyira fantasztikus volt megismerni a valkűröket,lykae-kat,vámpírokat huuuu libabőrös lettem a sok izgalomtól és váratlan fordulatoktól :)

Lachlain karaktere beégette magát a szó szoros értelemben a szívembe,és nagyon megtetszett :)) Tetszett nekem a nyers-és vadállatias természete,amivel birtokolta Emmát.Kegyetlen és halálos ragadozó énje,amit nem titkolt el.Valamint az,amilyen erőt mind fizikailag-mind szellemiekben felvonultatott.Mert lássuk be megőrizte az épelméjűségét,annak ellenére,amin keresztül kellett mennie.Az ahogy Emmát birtokolja,és próbálja megszerezni szerelmét-párját(bár persze nem kétséges,hogy Emma azonnal belezúg :D ). Igazán várom öccse Gareth kötetét is :))

Emma pedig nagyon tetszett,ahogy félénk kis ijedős lányból,igazi fasza csaj lett :DD Nekem tetszett,és tudom,hogy Lachlain mellett a helye.Nagyon odavagyok a körömlakk mániájáért,mert jómagam is körömlakk gyűjtő-és beteges használó vagyok :DD

A másik karakter,akinek igazán örülök,hogy felbukkant az Bowen,oh hogy én Őt mennyire szeretem,de ezzel sok Kresley Cole fan így van,gondolom :)) És mivel olvastam a 3. kötetet,bátran mondom,az is felemelő,és isteni :))
Bár ennek,most hangot adok,ahogy a többi kötetnél…..Vámpíréhség,Vámpírszerető….amikor könyörgöm semmi köze hozzá??Néha lefordulok a székről a fordítóktól,de mivel nem ez dominál,hanem a könyv,és az mennyire ragad magával ezért,azt mondom rendben….Magamban elmérgelődőm,és lefordítom helyesen…. :DD

Már az elején megszerettem a könyvet. Tetszett az, hogy Lachlain legyőzi utálatát a vámpírok ellen, és beleszeret Emmába. És Emma mesterhármasa…:)

Már egy jó ideje a várólistámon pihent ez a könyv is, sok már paranormális romantikussal együtt, és egy sapkából húzás alkalmával esett erre a könyvre a választás.
Ami tetszett, hogy elkezdtem olvasni, és nem azzal találkoztam kapásból, hogy fuh de meg akarom d*gni ezt a nőt… (előző hasonló próbálkozásom ezzel húzta le magát, nem is bírtam sokáig). Volt eleje a történetnek, aztán volt a bonyodalom, amikor Lachlain magával ráncigálta a lányt, és volt tetőpont és mindeközben megismerhettünk egy teljesen felépített világot, rengeteg lénnyel és rengeteg ellentéttel, harccal, háborúval. Ebben a témában eddig talán csak ebben a könyvben volt ennyire sokféle szereplő, és mindegyikről megkaptam a kis morzsákat, amiktől szinte mindegyik csoportot megkedveltem, még azokat is, akik az egyértelmű gonoszságot testesítik meg a történetben.
A történet, amennyire most látom, a valkűrökre összpontosít, az ők szerelemre találását fogjuk végigkövetni a sorozatban, bár amit hiányolok az a mindent átfogó szál, de remélem idővel az is megjelenik majd, mert nem akarom, hogy ennek hiánya miatt aztán ne szeressem tovább ezt a sorozatot.
A karakterek élnek, élők és mind egy-egy egyéniség. A főszereplők furcsák, vannak tulajdonságaik, amiket azonnal megszeretünk, és vannak, amiket a könyv végéig is utálni lehet (Emma állandó hülyeségeken való lovaglása pl engem idegesített), de ez nekem most nagyon tetszett, mert nem arra ment az írónő, hogy mindenkit szeress, és imádj, hanem, mint a valóságban, mindenkinek vannak elviselhetetlen, vagy rossz tulajdonságai. Egyedül Lachlain brutalitását hiányoltam a végéről,eléggé megszelídült az ő kis Emmájától, bár tény, hogy kicsit olyan az egész, mintha ezt Emmának adta volna át, hiszen a legnagyobb jellemfejlődésen ő esik át.
Egyébként a sztori tele van érzelmekkel és poénokkal, és nem utolsó sorban olyan erotikus jelenetekkel, amiktől az ember egyszerűen elalél.
Összegezve, jó könyv, nem mondom, hogy kedvenc, de imádtam olvasni, és sajnálom, hogy eddig ez a hülye borító ennyire elijesztett tőle….

A Vámpíréhség teli van szenvedéllyel, túlfűtött erotikával.Mondhatni, kicsit túlzásba vitte az írónő.A történet maga, ahogy zajlanak az események, ahogy fény derül az igazságra, az nagyon tetszett.

Szerintem elég zagyva könyv. Kicsit sokféle emberfelettit rakott bele, nem igazán lehet követni, hogy ki micsoda is, valkűr, vámpír, horda, ősapa… A borító meg egyszerűen szörnyű, az utcán nem mennék végig vele.

Az elején nem voltam biztos benne, hogy végig olvasom. De minél tovább olvastam annál jobban megtetszett. :)

Jó volt ez a könyv, főleg az valkűr vonal és az szereplők , nekem tetszett a világ is amit itt felépített. A két főszereplő karaktere is jó volt csak Emma fájdalomtól való félelme néha már megőrjített. Oké senki nem szereti ha fáj valami, de nem kéne ennyit hisztizni, bár a VÉGÉRE egész magára talált.
Azért az tényleg érdekes h, egyik nagy hatalmú varázslény se tudta legyőzni a Horda királyát csak Emma , bár ahogy Nix megindokolta Ő erre született

Mivel ez a sorozat első része, eleinte még furcsa volt a sok szereplő, az egyes fajok sajátosságai, a sok név… De volt annyira jó, hogy utána elolvassam a következő részeket is. Utólag visszagondolva, ez volt a legjobb, ha bármelyiket is újraolvasnám, ez lenne az! :-) Minden folytatás talán kicsit rosszabb és rosszabb volt az előzőnél (bár a második rész a verseny miatt izgalom tekintetében többet nyújtott). A szereplők visszaköszönnek a sorozat későbbi részeiben is, az egyes szereplők újabb és újabb arcát ismerhetjük meg.
Tetszett, ahogy Laclain megszelídült, ahogy Emma múltjából egyre többet megtudtam. Lenyűgözött a valkűr világ, ez az egész sorozat legnagyobb erőssége, legalábbis máshol nem emlékszem ilyen alaposan kidolgozott valkűr „lényekre”. Mindegyik megérne egy-egy kötetet :-)
Levonást tőlem a borító miatt kapott csak. Ha csak a borítót nézem, biztos nem vettem volna a kezembe…

Könyv nem okoz csalódást, érdemes elolvasni. Bár Wardhoz gyengébb, de a sok vámpíros és fantasy történet között mégis kiemelkedő.

Bővebb vélemény:
http://elhaym.wordpress.com/2009/09/03/kresley-cole-vampirehseg/