Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is. EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI… Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja. EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR… Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék. ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN… Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?
A sötétség démona (Halhatatlanok alkonyat után 10.) 318 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Kapcsolódó zóna
Kresley Cole: Immortals After Dark
110 tag · 58 karc · Utolsó karc: 2023. április 9., 21:09 · Bővebben
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Nix · Hőn Áhított Mariketa · Malkom Slaine · Carrow Graie · Sabine · Ruby · Melanthe - Queen of Persuasion
Kedvencelte 64
Most olvassa 2
Várólistára tette 58
Kívánságlistára tette 97
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Teremtőm! Nagyszerű írás, jól kidolgozott történet és világfelépítés. Olyan drámai módon lett megteremtve a kapcsolat a két főszereplő között, hogy sokszor csak pislogtam. Amit az egyik legjobban imádok ebben a sorozatban, hogy Cole megteremtette a fajok közötti esélyegyenlőséget. Két teljesen különböző származású és életű, világszemléletű szereplő között – nem a legegyszerűbb módon, hanem a lehető legkicsavartabb módon, – de mindig megtalálja az egymáshoz vezető utat.
Carrow már a 3. (Mari és Bowen) kötet óta az egyik kedvenc női karakterem a sorozatból. Igaz, hogy ki-be járkál a dutyiba, de aki a Mardi Grasról képes elkötni egy kocsit, és szorult helyzetben azon filózik', hogy Ellen Ripley vajon mit csinálna, azzal nagyon tudok szimpatizálni. A bakancslistámon van egyszer megnézni azt a karnevált.
Carrow egy kicsit spoiler, de nagyon belevaló, vagány boszi. Ebben a könyvben azonban egy komolyabb oldalát mutatta meg, mivel olyan komoly döntéseket kellett meghoznia, amelyek kihatottak mások, de a saját életére is.
De mit is tudnék írni arról a karakterről:
Képtelenség nem kedvelni. Kedvelni? Imádni! Amint feltűnt ez a vémon/démpír, a maga bizarr, civilizálatlan-morgós-barbár módján egyszerűen imádnivaló volt. Olyan sok humoros jelenet volt a két főszereplő között, amihez hozzájárult, hogy sokáig nem beszélték a közös nyelvet. Sokszor besírtam a nevetéstől és voltak olyan helyzetek, amikor a szívem szakadt meg a szereplőkért.
Nem szabad kihagynom a 7 éves kis boszit, Ruby-t. A félig balerina, félig punk kislány miatt külön járna a +1 csillag.
Egyszerűen nem akartam, hogy ez a történet véget érjen. Természetesen kedvenc lett.
A megszokott módon, ebben a kötetben már elő lettek készítve a következő rész szereplői és a cselekmény egy része. Nagyon izgalmasnak tűnik, de Declan-t már most gyűlölöm!
Wow :) egyszerűen vonzódom a megtörhetetlen karakterekhez, legyen az vörös-szemű vámpír, tudatlan démon, vagy elrabolt vérrabszolga ( elnézést az másik dimenzió FTT-t is imádom) Nem tudok elszakadni azoktól akik mindent felmernek áldozni a szerelemére, hajlandók fejlődni, tanulni, hinni egy jobb életben. Nagyon tetszett a két nézőpont, ahogyan Carrow és Malkon fejében követhettük az eseményeket, mondanom se kell, nekem a pasi jött be jobban, mint egy félénk állat sose hitte hogy vele bármi jó is történhet. Nem szeretnék belemenni a jó és rossz oldal kérdésébe, mivel kezdek rájönni a halhatatlan világban se ennyire fekete és fehér ki micsoda. A nevelő démon státusz kimondottan tetszett, a börtön kevésbe a vége pedig kicsit fura, legalábbis abban a tekintetben hogy még én kis földi halandó is nagyon gyorsan és keményen csaptam volna vissza, nem majd egyszer, amikor ráérünk kidolgozni a részleteket. Eddig talán ez a rész szippantott be a legjobban, viszont a folytatást nem igazán várom, a kínzásokat nem szeretem, Reginnek pedig kifog jutni belőle bőven.
2. még mindig ez a kedvenc részem a sorozatból :)
„Csak azok az emberek ismerték a félelmet, akiknek volt mit veszíteniük.”
Nem sűrűn fordul elő mostanában, hogy erotikus irodalmat veszek kézbe, pedig akármennyire is hihetetlen van igényem ezen alkotásokra is, csak valahogy úgy látom, hogy ebbe a kategóriába már tényleg bekerült „minden”, még az olyan könyvek is, amelyek pusztán csak a közösülés egy típusát veszik górcső alá. Ez a fajta alkotás számomra nem nyújt semmit és őszintén szólva unom is. De, vannak azon regények, amelyek sokkalta többről szólnak, mint pusztán két test megismeréséről. Két lélek érzelmeinek szirmaira bontása csodálatos, legyen szó szépirodalmi vagy szórakoztató jelleggel írt műről. A fantasy témakörrel kevert könyveket, pedig még jobban szeretem, így esett a választásom egy olyan kötetre, amely egy régen olvasott sorozat – Halhatatlanok – tizedik része.
Kresley Cole neve számomra egyet jelent a remek szórakozás ígéretével, hiszen évek óta lelkes rajongója vagyok és számos kötetét vehettem kézbe ez idő alatt. Olvastam tőle történelmi romantikusokat, a fantasy birodalmából kiragadt felnőtteknek szóló meséket és olyan harcosokat is megismerhettem általa, akiért az én szívem is megdobbant.
A sötétség hercege 2013-ban jelent meg az akkor még működő Ulpius-ház Kiadó gondozásában. Az azóta elkallódott sorozat várja egy olyan lelkes kiadói csapat felkarolását, akik elhiszik, hogy érdemes bizalmat fektetni az adott művekbe, hiszen sokan rajongunk érte, de a fent említettek tekintetében, szinte csodaszámba megy, ha éppen eladó példánnyal találkozunk és a borsos árakról már nem is írnék szívesen.
A borító az egyetlen olyan, amiről cseppet negatív véleményem van, ugyanis nem vagyok híve a félpucér személyek megjelenítésének. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy figyelemfelkeltő és ezáltal önmarketingként is könnyebben eladható. Ezektől függetlenül számomra inkább taszító érzést kölcsönöz.
A történet jelen esetben egy száműzött, a démonvilágban is rettegett démonról és egy harcias, kissé kaotikus boszorkányról mesél.
Carrow Graie hétköznapjai megosztódnak a heves tivornyák és a kötelesség között. Minél nagyobb a buli, ő annál nagyobbat „szakíthat” vele, elvégre a boldogság adta mámor mindennél többet ér, nem igaz? Azt már csak kevesen tudják, hogy a heves őrület mögött mély fájdalom rejtőzik, amelyet nagyon nehezen lehet „elfelejteni”.
Malcom megjárta a poklok poklát kezdve rabszolga gyermekkorával és az eddigi hosszú életében ért csalódásokkal. De hű elvéhez, miszerint csak egyszer lehet őt átejteni és csak az legyen olyan balga, aki vállalja komoly következményeit cselekedetének.
E két lélek találkozása felperzseli az univerzumot is, ahol senki sincs biztonságban! Vajon milyen jövő vár két sérült, de szeretetre éhes karakterre, ha egy nyelven se beszélnek és minden beborít az árulás vörös köde?
„Férfimentes diétán vagyok. Miért izgatnám magam miattuk? A jók már úgyis foglaltak, vagy érthetetlen módon egy csöppet sem érdekli őket egy szeszélyes, vad nőszemély, aki állandóan összetűzésbe keveredik a törvénnyel.”
Bővebben a blogon: link
Ez.totál.szuper.volt! És én még azt hittem, hogy Carrow könyve közönyösen fog rám hatni? Hát megőrültem? Ez minden volt csak az nem. Egyszerűen imádtam! Végre egy történet, ahol nem utálják egymást halálra a főhősök. Igen, itt sem problémamentes az egymásra találás, de nem is olyan durva, és elhúzott, mint az eddigiek.
Malkom isteni! ♡ Eddig ő és Conrad a totális kedvencek. Kinek ne jönne be egy ennyire erős, nagydarab pasi, aki képes mindentől megvédeni?! Még amikor totál kiakadt Carrow-ra, szerencsére hamar megértette, mit miért tett a lány, így nem volt fölösleges nézeteltérés. Amúgy imádtam, amikor nem tudtak egymással rendesen kommunikálni a különböző nyelvek miatt :D
Jaj, és Ruby ^-^. Hát mennyire édes már az a kislány. Annyira tetszett, hogy végre egy gyerek is szerepel benne. Egyre kíváncsibb vagyok a többi fogvatartott könyvére is.
Úristen!!!
Hogy én ezt mennyire IMÁDTAM!!! *-*
Valahogy sosem jutottam el eddig a könyvig, mert a Démon király csókja visszavetett a Cole szenvedélyemből.
Milyen buta dolog volt tőlem! Minden kedvenc írómnál vannak kevésbé jó történetek, de egyik sem akadályozott meg abban, hogy tovább haladjak. Itt nem tudom mi történt.
A sorozatban ugyan nem épp ez a könyv jött volna, de valamiért vonzott.
Hát nem hiába. Malcom szívem úgy sajnáltam, annyira aranyos volt ezzel a barbár dolgával kapcsolatban.
Hatalmasakat röhögtem a könyvön. Szerintem Cole eddigi egyik könyve sem volt ilyen jó, ami azért nagy szó, hisz Cadeon és Bowen története évek óta elő-elő jön a fejemben, és csak úgy fejben lepörögnek a cselekményei, mint egy filmnek.
Hát Malcolmék története igazán szaftos kis képekhez juttatott! :P
Nagyon pörgős, izgalmas és igen csak érzelmes könyv.
Érdekes módon én kevésbé szeretem, ha a halandók ilyen mélyen beleszövődnek a fantasy lények világába. A Rend dolgot először orr ráncolással fogadtam, nem igazán tetszett, aztán olvasás közben gondolkodni kezdtem a korábbi kedvenceimen. Ward, Frost, még Kenyon világába is az emberek igen nagy szerepet kapnak és nem csak a szelíd formájukban. Ezután kicsit lenyugodtam, hogy bizony ettől függetlenül még szerethetem.
Az hatalmas kérdőjel számomra, hogy Declan Chase hogy fogja megszerettetni magát velem, de várom a csodát! :)
Carrow, Ruby és Malcolm nagyon a szívemhez nőttek. Öröm volt újra régi szereplőket is látni, valamint vicces, ahogy egymást látják a Szövetség tagjai és közben mi meg tudjuk mennyit szenvedtek is ők.
Cole egyik legjobb könyve számomra!
KEDVENC LETT*-*
Nem szokásom átmenni ömlengő üzemmódba, de ebben az esetben ezt most nem volt könnyű megállni, mivel Malkom olyan „ősember” típusú karakter kezdetben, akiért se perc alatt oda- meg vissza lehet lenni. Nyers, veszélyes és vad, és annyira jó volt végigkövetni, ahogy lassan megzabolázza Carrow, valamint ahogy egymást formálták, miközben a köztük húzódó nyelvi különbségek miatt pedig eszméletlen jókat is derültem.:) De nem csak vicces volt, hanem szuperül lettek váltogatva a pörgős, izgalmas, cselekményes részek; a kicsit nyugisabb, érzelmesebb, csak kettőjükre koncentráló szakaszokkal. Bár a kedvenceim még mindig azok, ahol Ruby, ez a zabálnivaló kiscsaj is megjelent. Úgyhogy ismételten volt miért olvadoznom.:)
Nagyon, nagyon, de nagyon tetszett…. Amúgy is szeretem ezt a sorozatot, bár az első kötetek valahogy mindig is jobban tetszettek, mint utána a folytatás. Ez viszont most nagyon el lett találva. Egy kissé szeleburdi boszorka, aki igyekszik felnőni egy rá váró feladatra. Egy félig démon, félig vámpír férfi, akit mindenki megvet származásából fakadóan, s múltjának köszönhetően. Sajnálatra méltó férfi, aki bár mogorva, mégis érző szívvel bír. Tetszett az egész történet alakulása, nem túlbonyolított, de izgalmas. A bizalom erőteljes szerepet kap ebben a kötetben, akárcsak az árulás és a megbocsátás is. A kicsi Ruby is nagyon kedvelhető. A befejező részek még inkább tetszettek. Elszórakoztatott, s alig bírtam letenni, mert tudni akartam, hogyan alakul a boszorka és a félszerzet kapcsolata, milyen kalandokban lesz még részük. Kár, hogy nem lehet csillagos ötösre értékelni. Úgy érzem, hogy ezt a sorozatot is újra elő kell vennem.
Hűűűűűűűűűűűűű! Micsoda rész!!! *.*
El is felejtettem már, hogy ért véget az előző rész, pedig amikor befejeztem, nagyon akartam a folytatást! Szerencsére az emlékek hamar visszatértek és élvezettel vetettem bele magam Carrow történetébe.
Jaj Malkom annyira édes volt! Úgy bírom Cole pasijaiban, hogy egyszerre brutális vad harcosok ( és mindenféle természetfeletti lények), ugyanakkor sebezhető, érzékeny és érzelmes lények is, akik a párjukért bármit megtennének. Malkom nehéz sorsa, szomorú múltja és úgymond önbizalomhiánya, hogy megérdemli a jót, ezek mind közrejátszottak, hogy megkedveljem és a szívembe zárjam a karakterét. Carrow is sokat fejlődött a történet során, mert az elején a felszínes, önző bosziból, igazi ragaszkodó és szerelemre éhes boszi lett! :D
Az erotikus részek még mindig nagyon jól meg vannak írva! *.* Szégyen, nem szégyen, nekem nagyon bejöttek ezek a momentumok is a könyvben! :D Ugyanakkor bővelkedett akcióban, és külön plusz pont a többi szereplő megjelenésérért!! Imádom, amikor a régebbiek színre lépnek, mindig van egy „Ahaaa!” érzés, hogy igen, tényleg róluk is olvastam már! ^^
Olyan jó, hogy a mostani részek így egymásba fonódnak, alig várom, hogy folytassam a történetet és visszatérjünk a többi szereplőhöz! ^^
♥Egyszerűen imádtam.
Malkom vonzó személyiség hamar meg tudtam kedvelni. Amit Carrow megtenne Ruby-ért onnan tudtam, hogy szimpatikus főhősnő lesz.
Tetszett, hogy van nyelvi akadályuk, de így is megoldják, hogy beszélgessenek, ami néha viccesre sikerült. Nem volt felesleges, hatalmas drámázás persze a végén volt egy kis külön rész, de teljesen megértettem Malkom-ot.
Végét még egy kicsit olvastam volna, de remélem lesznek majd a további részekben.
Ez volt az egyik legjobb rész a sorozatban. Tetszett ahogy egymásra találtak, még az őrlődések is, hiszen a helyükön voltak, nem volt belőle sok és hát érthető volt. Le a kalappal Malkom előtt azok után amiken átment még mindig meg tudott másban bízni. Nem tudom én képes lettem volna-e erre? Jajj hát ez jól esett, jó könyv volt. :))))
Népszerű idézetek
– Latin? – Szart se tudok latinul. Carrow csak néhány kifejezést tanult meg az igézetekhez, vagy azért, hogy viccet csináljon belőle. Nemegyszer motyogta piásan, hogy „Carrowicus nagyon részegusz" vagy „eszemusz a guszta seggedikusz”.
– Hogy a csudába fogok kommunikálni vele? – Carrow nagyon keveset tudott démonul: jobbára csak káromkodni és italt rendelni.
– A szerelem nyelvén? – javasolta Lanthe.
– Gyengéd veled és gonosz másokkal? Ilyen egy tökéletes hím!
246. oldal, 27. fejezet (Ulpius-ház Könyvkiadó 2013)
– […] Ahhoz, hogy a földjére léphess, előbb meg kell találnod a kulcsot.
Találós kérdésekkel szórakozik? Ilyenkor?
– A kulcsot? Mi az? – követelte Mari.
– Kicsoda.
– Mi?
– Hol? Miért? Mikor?
– Nix!
– A kulcs egy személy. Nem egy tárgy.
Csak azok az emberek ismerték a félelmet, akiknek volt mit veszíteniük.
– Tényleg végig akarod ezt csinálni?
– Feltett szándékom – vágta rá Carrow határozottan. Mindig az ösztöneit követte, és végül talpra esett. Igaz, néha a megyei börtön egyik cellájában, de a végén mindig minden jóra fordult.
47. oldal
– Szót fogadsz Miss Lanthénak, ugye?
– Miss Lanthe? – ismételte meg a varázsló, és kék szeme fenyegetően megvillant. – Mi jön még ezek után? Rám sózol egy családi autót, belebújtatsz egy bő farmerba, aztán lepuffantasz?
Carrow vállat vont. – Meghálálom, miután mindnyájan kikerülünk innen, oké?
A varázsló játszadozni kezdett az egyik copfjával. – Melanthe óránként százezerért vállal gyerekfelügyeletet.
– Írd a többihez!
Lehet, hogy Malkolm Slaine egy démon non grata volt, egyúttal egy csiszolatlan gyémánt is és Carrow alig várta, hogy a keze közé kaparintsa. Mohón vágyott rá.
A sorozat következő kötete
Halhatatlanok alkonyat után sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeaniene Frost: A lángok mélyén 90% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Holdvadász 94% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: Ha eljön a péntek 90% ·
Összehasonlítás - Laura Thalassa: Dark Harmony – A lélektolvaj 86% ·
Összehasonlítás - Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai 87% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Vérmágia 88% ·
Összehasonlítás - Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia 87% ·
Összehasonlítás - Leda D'Rasi: Utolsó kívánság 86% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja 78% ·
Összehasonlítás - Charlaine Harris: Vérszag 89% ·
Összehasonlítás