Mindjárt ​harminc 66% 27 csillagozás

Azzal az egyedi stílussal és humorral, amivel végigvitte a könyvet teljesen lenyűgözött. Bár majdnem 500 oldal a könyv mégis minden egyes pillanatát élveztem. Igen, lehet hogy sokszor ismételte el ugyanazt és egyéb kifogások, hogy ez a könyv miért nem jó… De miért ne lenne jó? Egy „hétköznapi ” ember problémái nagyszerű humorba csomagolva (és persze hétköznapi embereknek). :)

Kőváry Anett írásait akkor fedeztem fel, amikor egy szívbemarkoló köszöntőt tett fel kislánya 1. szülinapjára valahová, ezért nagyon kíváncsi lettem első regényére, reméltem, kicsit kikapcsolhatom az agyam vele. Elkezdtem olvasni, és rosszul voltam, annyira más élethelyzet, amit akkor megélt, a szingli-facebookfüggő – autóval szoliba járó-kétségbeesetten párt keresgélő lány és én a két kisgyerekes… utóbbit nem jellemzem, aki mindkét élethelyzetet átélte, tudja mekkora óriási szakadék van a kettő korszak problémái között… Aztán rászóltam magamra, hogy nem lehetek ennyire empátia híján, térjek már vissza egy kicsit a társadalomba… és küszködtem vele tovább. Továbbra sem értettem meg az ő gondjait, de volt néhány kedves, vicces, éleslátó gondolata, és mivel magamban is felfedeztem a „bárcsak menő autó (vagy más) versenyző csaj lennék” vágyát (és csak így névtelenül vallom be), azokat a részeket megértően olvastam. :) A könyv tipikus példája a „nem jókor talált meg” kategóriának, de arról a korról én már lekéstem, túlhaladtam, elmulasztottam – és már nem is térek oda vissza.

Érdeklődéssel vártam a könyvet a rádiós hírolvasótól, melyben a sajátjának megfelelő történeteket lehet találni de mintha mégsem akarná felvállalni. Nagyon szerencsésnek érezhetné magát, hogy a média és sport által ennyi helyre eljutott és ennyi mindent tapasztalhatott. A feladata annyi lett volna, hogy érezze jól magát de nem tudott örülni a jónak mindig arra vágyott ami elérhetetlen volt számára. Én egy kicsit csalódtam a könyv nyelvezete miatt, számomra egy kicsit közönséges stílusban íródott, viszont tetszett, hogy a napjaink internetes közösségi élettere is szerepet kaphatott a műben.

Az eleje döcögösen indul, de nem éri meg letenni, legalábbis engem valahol a harmadánál nagyon eltalált és magával ragadott a történet. Minden 20+-os és 30-as szingli nőnek kötelező olvasmány. :)

A népszerű rádiós hírszerkesztő első könyve nagyon szórakoztató olvasmány. Maga a könyv egy naplószerű leírásnak tűnik, a főhősünk, Végvári Vanda mondja el mi történt vele az elmúlt két évben, főleg a bulizásra, a pasizásra és az autóversenyzésre tér ki részletesen. A kalandok mellett a naplóíró kisasszony folyamatosan kritizálja önmagát. Egy kis kritikát kap a Facebook is, amely fontos szerepet játszik a történetben. A könyv elején a szerző leszögezi, hogy a történet a fantázia szülötte, bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve. A történet során felfedezhetünk olyan eseményeket, amelyek hajszálpontosan egyeznek a valóban megtörtént dolgokkal. Akik az elmúlt években követték a szerzőt, azok könnyen felfedezhetik azokat a dolgokat, amelyek a valós életben megtörténtek vele. Akik pedig részt vettek az első magyarországi túraautó versenyen, azok végképp ráismernek a valósággal való egyezésre, amit a bőrükön tapasztalhattak. Ez azonban semmit nem von le a könyv értékéből. Nagyon olvasmányos stílusban van megírva, amit még szórakoztatóbbá tesz a szerző szarkasztikus humora, garantáltan leköti az embert. A könyv ajánlható bárkinek aki szereti a szórakoztató irodalmat, illetve kedveli a szerzőt, vagy egy olyan olvasmányélményre vágyik, ami garantálta leköti. Nem fog csalódni benne!

Szingli vagy? Rengeteg bénázol? Néha el vagy veszve az élet útvesztőjében? Kőváry Anett neve a rádióból volt ismerős, így került hozzám a könyv is- amit próba cseresznye alapon el is olvastam. Nem kell tőle sokat várni, könnyed kis limonádé, de annak szuper. Sírva röhögős, magadra ismerős, együtt tépelődős – egyszóval kellemes, nyaraláshoz meg egyszerűen szuper választás és tényleg megéri az árát.

Tetszett is, meg nem is. A legfőbb problémám talán az volt vele, hogy túl hosszú. Illetve az nem a szerző hibája, de nem igazán érdekel az autóversenyzés és untam ezeket a részeket benne. Sokkal jobban lekötötte Vanda magánélete és a pasijai. Alapjában véve sok igazság van a könyvben – akaratlanul is magamra kellett ismernem bizonyos szituációkban.

Áldoztam idén is a chick-lit irodalom oltárán. Kifejezetten üdítő volt, hogy végre nem a különféle divatmárkákról és a milliárdokról szólt a könyv, hanem egy vagány autóversenyzős-rádiós csajsziról.

Furcsálltam a regény indítását, miszerint ki lett kötve, hogy a szereplők és egyes élethelyzetek csupán a kitaláció művei, és a valósággal való egyezés a véletlen műve. Nos szerintem Kőváry Anett véletlenül megírta az önéletrajzát. Még a főszereplő nevének megválasztásában sem rugaszkodott el túlzottan a valóságtól: Kőváryból Végváry lett. Bár mondom ezt úgy, hogy nem ismerem mélyrehatóan Kőváry Anettet, sem az életét, de szerintem sok mindent az életéből merített. Azon az alapon mertem következtetni, hogy nem sok borsodi születésű rádiós-autóversenyzős csajszi lófrál az országban, aki nagy nehezen babás lesz, és kirúgják hőn-szeretett rádiójából.

Bevallom, nem sikerült megszeretnem a főhősnőt. Ennél bonyolultabb karaktereket is tárt már elém az élet. Egy elkényeztetett, hisztis, önző lány volt. Elvárja, hogy mindenki körülötte forogjon, de a világot nem sikerül maga körül forgatnia, és ezért meg is sértődik. Sorba dobálja a férjeket és a srácokat, folyton kritizál, miközben azt kell végigolvasni, hogy ő senkinek nem kell és jujj ha…..
Azért ezen az ellenszenven felülemelkedve elmondható a könyvről, hogy nagyon humorosan lett megírva. Szerzett pár önfeledten kacagós percet. Az olasz sráccal kapcsolatos részeken szétnevettem magam. Kíváncsi lennék rá, hogy vajon tényleg léteznek-e ilyen álomszuszék pasik.
A csillagozást a chick-lit irodalom mércéje szerint adtam. Ahhoz képest jó volt, de nyilván össze sem hasonlítható egy szépirodalmi vagy igényesen megírt, velős tartalommal rendelkező regénnyel, könyvvel.