Ez a kis könyv egyes állatok, növények, ásványok, illetve drágakövek pársoros vallomását tartalmazza, melyben önmagukról beszélnek az embernek. Néhol vitatkoznak velünk, vagy számon kérik tőlünk velük kapcsolatos félremagyarázásainkat, máshol egyszerűen csak felvilágosítást adnak magukról, bemutatkoznak. Mindezt persze nagyszerű humorérzékkel és változatos stílusban teszik.
Zsivajgó természet 15 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1930
Kedvencnek jelölte 2
Várólistán 13
Kívánságlistán 6
Népszerű értékelések
Ahogy olvastam, egy rég elhalványult emlék sejlett fel abból az időből, amikor még épp csak hogy megtanultam olvasni. Egy vázlatfüzetre emlékszem, benne kézírással a Zsivajgó pársorosok, mellettük pedig az anyukám tsudálatos illusztrációi fákról, madarakról, virágokról. Nem értettem mindent belőle, hatévesen még nem tudtam ki az az Ofélia, vagy Lindbergh vagy Alfred Musset, de azt tudom, hogy foghíjasan és teli szájjal kaczagtam Büdöskén.
Nagyon jó kis könyvecske, az én kiadásom kb. tenyérnyi méretű, talán éppen akkora, mint a Dezső tenyere lehetett. És hogy ebben a tenyérben mennyi csoda elfér.. Azt hiszem, erre mondják, hogy gyöngyszem. Vitathatatlanul az. Nem véletlen, hogy Kosztolányi az egyik kedvencem, minden műfajban sikerül maradandót, egyedülállót alkotnia. Egyetlen aprócska hibája van ennek a könyvnek: lehetne hosszabb!!! :))
A 179 zsivajgó bemutatkozása olykor célzó, máskor találó. Mindenképpen ötletes. Nagy Lajos és Romhányi innen meríthették az ötletet. Tetszett! (Főleg, amiket idézek.)
Most sem csalódtam Kosztolányiban. Szórakoztató ismertető a körülöttünk élő természetről, számtalan „vallomás” telitalálat, a többi elgondolkodtató talány.
Népszerű idézetek
DENEVÉR
– Ezt olvastam: „A denevér az egyetlen repülő emlős.” Hát Lindbergh micsoda? Sürgősen javíttassátok ki tankönyveiteket.
Állatok beszéde
SZÚNYOG
– Hopp, máris röpülök, egy rubintcsöppel, mely a lámpafényben bíborlik, a meleg, harminchét fokos véreddel, egyéniséged egy parányával. Te fölkiáltasz: „Segítség, lopják az életem.” De ekkor én már messze szállok, viszem bíbor kincsemet, mint egy ékszertolvaj.
BABÉR
– Phoibosz Apollón homlokát koszorúztam, Püthia rágta keserű leveleimet jós dühében, költők, hadvezérek versengtek érettem. Most, miután nincs méltó fő reám, szarvasmarhákat gyógyítanak, legyeket irtanak velem, s a szakácsné belefőz a krumplifőzelékbe. Mégis arra kérlek, hogy ha néha megtalálsz tányérodon, ne nagyon ítélj el. Megváltoztak az idők. A gazdasági viszonyok egyre nehezebbek, tudod. Nekem is csak élnem kell valamiből.
SZOMORÚFŰZ
– Hogy miért szomorkodom? Először is láttam az Avon partján meghalni Oféliát, ágaimba kapaszkodott, dalolt-dalolt, míg a síró folyóban el nem merült „eszelős füzérivel”. Aztán gyászolom a költők költőjét, Musset Alfrédot, aki hozzám ama híres versét írta. Kétségbeesetten borultam sírjára, mint zokogó özvegy. Azóta azonban annyi költő nyivákolt körül, a kisebb fajtából, akiket rólam fűzfapoétáknak neveznek, hogy a kín megdermedt bennem. Elfelejtettem azt, ami hajdan fájt. Közönyös lettem. Ma a szó szoros értelmében el vagyok fásulva.
Fák beszéde
MOLY-PILLE
– Üzleti úton vagyok. Szűcsárut keresek, lehetőleg naftalin nélkül. Szőrmét, boát, prémet sikerrel rágok. Házhoz megyek. Cím a kiadóhivatalban.
Lepkék beszéde
ZSIZSIK
Nagyon kártékony vagyok. Legalábbis ezt hirdetik rólam. A csűrökben tudniillik néha-néha elmajszolok egy búzaszemecskét. Viszont a zsizsikek azt látják, hogy ti egész magtárakat zabáltok föl előlünk. Az ember sokkal kártékonyabb.
79. oldal - Állatok beszéde (Helikon Kiadó 1988)
SZENTJÁNOSBOGÁR
– Nappal jelentéktelen, fakó proletárként alszom. Csak éjszaka dolgozom a nedves partok mentén. Régi, regényes költők a fű szikrájának, elkallódott gyémántnak neveznek. A valóság prózaibb. Anyagi helyzetemre való tekintettel egy zsebvillanylámpa-gyár szolgálatába szegődtem, s mint reklámember keresem kenyerem. Hátamra fénybetűkkel ez van írva: „Vegyetek zsebvillanylámpát.”

































