"Az elbeszélő Kosztolányi mindig ügyel rá, hogy ne untassa olvasóit. Amit mesélni kezd, mindig kíváncsiságot, várakozást kelt. … Mégis rosszul jár, aki beéri ezzel; aki mondhatnók bedől, a nagy író udvariasságának s azt hiszi, hogy ha már egyszer úgyis tudja a történet végét, nem érdemes újra elolvasnia… Kosztolányi … mindig ad valamit, ami felfedezés és mégis ősi-ismerős. Ráismerünk, mint tulajdonunkra. S ahogy mondják: segít élni… kiegyenesíti a derekunkat: halállal, romlással, kudarccal, bukással, vereséggel szembenézni…. … A boldogság … Kosztolányinak olyan egyedülállóan saját témája, mint nagyon kevés hasonló nagyságrendű írónak a világon. Nagy kockázat ez, az ő szintjén, vállalni a világ valamiféle romantikus látását, vállalni, hogy végül mindent egybevetve, mégis szép az élet, és igent mondani rá… Kosztolányi a nehezebb részt vállalja.
(Ottlik Géza)
Válogatott novellák és karcolatok 3 csillagozás 
Kedvencnek jelölte 1
Várólistán 2
Népszerű idézetek
+
>!
tndora
Úgy veszem észre, hogy az emberek, amikor azt gondolják, hogy nem figyelik őket, nemigen válogatják a szavakat, őszinték, s a legvégzetesebb dolgokat emlegetik. Folyton háború és pénz, étel és élet, szenvedély és szenvedés, betegség és halál. Lázak viharzanak minden happy end nélkül. Drámaírók, jegyezzétek meg, hogy nincsenek semmis, jelentéktelen párbeszédek. Voltaképp mindig az életről és halálról beszélünk.
Mondatfoszlányok 1935-ből
