Közelről nézni – Kosztolányi titka: közelről nézve kibontja százszínű ábráit a valóság, s az ábrák furcsák, hökkentők, elgondolkoztatók, mulattatók lesznek, akár a perzsaszőnyeg cirádái. Tárgyilagos felsorolásuk leleplezésnek érződik, csodálkoztat és csiklandoz, rejtett jókedvünket izgatja, nevethetnékünk támad, hogy Candide-dal ne kelljen sírnunk felettük… Túlozni a lélekben, a képzeletben, az emberek iránti jóindulatban, az élőlények elvarázsolásában, az élettelenek feltámasztásában, a mindennapok tündéri átvilágításában, a különcségek, furcsaságok, a lehetetlen érzékelésében, és sohasem, egy árnyalattal, egy hibás hangsúllyal, egy félrecsúszott, erőltetett jelzővel sem túlozni a szavakban – ebben áll Kosztolányi humora, vagy ha jobban tetszik, költészete.
Boldogság 38 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Diákkönyvtár Móra
Kedvencelte 5
Most olvassa 4
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
számomra különleges történet az, ahogy hozzám került a Boldogság című kötet. 2018 szeptemberétől egy – hozzám képest szokatlan – kihívás, kaland vette kezdetét az éltemben, ezért augusztus 31-én elutaztunk Győrbe körülnézni, hogy kicsit jobban otthon érezzem magam – a győri könyvszekéren bukkantam rá a Boldogságra, de sokkal inkább a könyv talált rám. amikor megláttam, tudtam, hogy nekem ezt a novelláskötetet haza kell vinnem, pedig akkor még ki se nyitottam a könyvet; a kötet belsejébe ugyanis valaki tollal beleírta a következő idézetet: „Nem lehet elégszer ismételni az alapelvet, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha saját boldogságunkat mások boldogságában keressük." (Saint-Simon) kristálytisztán emlékszem, hogy ott abban a pillanatban, a könyvszekér mellett állva mennyire megérintett ez az idézet, teljesen magaménak éreztem és valami furcsa felismerés kerített hatalmába. ez a szentimentális kapocs azóta már enyhült bennem persze, hisz rengeteget változtam azóta, de mély nyomot hagyott bennem az, ahogy egymásra találtunk Kosztolányi e novelláskötetével.
később aztán kicsit másfele orientálódott a figyelmem és az érdeklődésem, és méltatlanul sokat várakozott a polcomon olvasatlanul, csak nemrég vettem a kezembe. Kosztolányi engem mindig lecsendesít, lenyugtat, elringat. nagyon szeretem a stílusát, a szavakat, melyeket használ. Kosztolányihoz nosztalgiázni járok, bár nem tudom, pontosan miből gyökerezik ez a nosztalgikus érzés, mégis mindig magával ragad, ha a történeteit, verseit olvasom. ebben a kötetben szereplő novellák közül néhányat már ismertem, hiszen benne voltak a Hét kövér esztendőben is, amelyet szintén olvastam korábban. viszont így is találtam új kedvenceket, melyek:
Narancsszín felhő,
Daliás nagyapám,
A kulcs,
Erzsébet (igen, most is, örök kedvencem lesz ♥),
Életöröm,
Délután hat és hét között,
Édesapám,
Boldogság.
Kosztolányi Dezső a magyar írók közötti örök szerelmem. És pont. Ezt nem tudom megmagyarázni, egyszerűen szeretem olvasni a sorait, gyönyörűen ír. Viszont ezt a novella gyűjteményt néhol kissé untam. Újra nem olvasnám el teljes egészében (ezért 7/10 az értékelésem), de természetesen voltak olyan novellák, amiket kifejezetten szerettem, még akkor is, ha szíven ütöttek.
Novellákat azért szeretek olvasni, mert általában rövidek, tömörek, lényegretörőek – ha az ember elolvasta, félre tudja tenni, gondolkodni rajta… aztán egy kis emésztgetés után nekilátni a következőnek. Én is ezt tettem most, azért is tartott sokáig ez a kis vékony könyvecske.
A két kedvencem, amit kiemelnék, a kötet nyitó- és záróeleme: A Narancsszín felhő és a Boldogság. Ezek kérdés nélkül az első betűtől az utolsóig… ♥
Csillagozni nehéz volt. Érzem, hogy nem érdemel négy és felet, mégsem bírtam kevesebbet adni. Fura ez. :)
Estit korábban szerettem, de itt sokáig kerültem a vele kapcsolatos novellákat, nem kívántam. Szerintem hiba volt azokat is ebbe a kötetbe rakni. Volt, amit ismertem is, @Frenki hívta fel rá a figyelmem és később mikor olyanba botlottam, nekem is feltűnt: megváltoztatták néhány Esti-novella címét, így az olvasó botor módon mikor átfutotta a tartalomjegyzéket, azt hitte, újakkal fog találkozni.
Voltak közte nagyon-nagyon novellák. Szerettem az Erzsébetet, a Két asszony beszél címűt, a Két arcélt, és még szemezgethetnék. Egyedül az Osvát Ernő c. nem volt rám hatással, folyton elkalandoztam mellőle. Viszont a többi nagy része megragadott, a szokásos reggeli kávé melletti olvasgatás a kávé után is folytatódott, és gyalog szinte futhattam át a városon hogy el ne késsek – a vége előtt nem tudtam lerakni. Az idő meg csak azért sem akart megállni.
Mivel novellakrol van szo, ezert elkezdem most irni a velemenyemet, amig olvasom a konyvet, amik jobban megszolitanak novellak, irok roluk par sort, azt hiszem.
Narancsszin felho: Nagyon kedves, konnyed kis novella volt, szinte ereztem a kek eget a fejem felett, azt a gyermeki artatlansagot, amivel orultek a szaloncukornak. Van egy fajta boldogsag mar abban is, amikor rajon a mai ember, hogy akkoriban meg ez is milyen nagy erteknek szamitott.
Ovoda: Borzaszto, milyen lelki terrort okozott Kosztolanyinak az ovoda. Vegig az jart a fejemben, mi volt a szulokkel, hogy nem magyaraztak el neki ezt az egeszet, hogy ilyen kegyetlenul csak ugy betuszkoltak a gyereket egy ilyen helyre? Kicsit extremnek hatott szamomra.
Csok: A vegere ugyan lehetett erteni a miertjet, de ahogy az a kislany viselkedett, nagyon erdekes volt. Kesobb mindinkabb meghato off
Erzsebet: Szep, egy emberi eletet ativelo iras. Minden megvolt benne, ami hibat az ember elkovethet es el is kovet. Megis a vege, a feloldozas tenyleg olyan volt, ami oromre, boldogsagra adhatott okot ennek az asszonynak.
Paulina: Nagyon masfele ment ki a sztori, mint amire szamitani lehetett. Hihetetlen, ebben a par oldalban milyen melysegek bujhatnak meg. Es a vege, a felutes milyen erdekes. off
Nyomdafestek: Valahogy jo volt azt olvasni, hogy egy kolto is folyton ketelkedik. Igazabol pont az jart a fejeben, mint sok-sok evvel ezelott nekem, hogy mi van akkor, ha off
Osvat Erno: Szepseges leiras es tiszteletadas volt ez a novella. Megbotrankoztato, szomoru, ugyanakkor magasztos, oromteli. Erzodott rajta az a mely szeretet, mely iranta bontakozott ki. Meghato volt olvasnom.
~~~
Ami nagy erdekesseg szamomra es ezert nekem is nagy boldogsag olvasni ezt a konyvet, a massag. Teljesen mas vilag volt akkoriban, es atjon az, hogy mirol hogyan, miert gondolkodhattak talan igy. Hogy nekik meg mas volt a magyar tenger, mint nekunk (ez ugye egy visszaemlekezes volt), hogy nekik meg nem az a kocsi, mint nekunk.
Mas utemu, nyugodtabb, csendesebb a konyv, mint a maiak, azt hiszem pont ez a kulonlegessege. Olyasmi, mint valami kis ekko.
Csak azt sajnalom, hogy egy kihivasra kellett elolvasnom, mert ez egy tikipusan olyan kotet volt, amivel szepen lassan, akar naponta csak 1-2 novellaval kellett volna haladnom. Ugy a lelkem is jobban orult volna neki. Ennek ellenere pozitiv olvasmany volt szamomra, kedves emlekkent fogok visszagondolni ra.
Szeretek novellákat olvasni. Mikor nincs sok időm, de olvashatnékom van – sokszor minden más rovására – jól esik egyet-egyet elolvasni. Megnyugtatom a lelkem, hogy csak néhány percet vesz igénybe, de roppant szükségem van rá.
Kosztolányi novellái az életből valók. Nem is tudom, hogyan lehet ilyen szemléletesen leírni az érzéseket. Magam előtt láttam a tizenéves beteg kislányt, akit az édesanyja féltő gondoskodással óvott. Vagy a nagyszülőket, akik az életükkel, az élethez való hozzáállásukkal mutattak példát. Mind-mind tanít valamire. Mindegyiken el lehet gondolkozni, vissza-vissza lapozni egy-egy bekezdéshez.
Sajnos könyvtári könyv volt, vissza kell vinnem. De nem fogok habozni Kosztolányi könyvek megvásárlásával, amennyiben ráakadok egy-egy példányra.
Kosztolányi novellái sajátos hangulatba kerítenek, és megmutatják azt, aminek a megmutatása nehéz, és a legtöbb író inkább az ellenkezőjét akarja kifejezni, hogy az élet mégiscsak szép, mégiscsak érdemes élni.
Kosztolányi sokszor bizonyította már számomra, hogy remek prózaíró. A novelláival mindig lenyűgöz, nem volt ez másként most se. Egyszerűen zseniális a stílusa, a rövid darabok pedig nagyon megszólítják az embert.
Kosztolányitól akartam olvasni és csak ezt a könyvét találtam a könyvespolcon. Örültem, hogy a boldogságról olvashatok majd novellákat. Gondoltam este lefekvéskor elolvasok egy-két boldogság novellát.
Szépen megírt novellák, volt ami tetszett, elgondolkodtatott, de voltak olyanok amiket kimondottan untam.
Ami nagyon tetszett: A kulcs, Erzsébet, Boldogság című novellák.
„A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos." Kosztolányi
ez kiváló manna:)
Népszerű idézetek
Úgy látszik, ezen a földön az ép elméjűek között csak az őrültek tarthatják fönn a rendet.
Aurelius (154. o)
Én beértem azzal, amit adtak. Nem követelődztem. Tettettem, hogy nem veszem észre silány dölyfüket. Úgy viselkedtem, mint egy zsák. Tudtam, hogy az emberek ösztönösen gyűlölik az embereket, és sokkal hamarabb megbocsátanak egy zsáknak, mint egy embernek.
123. oldal, Villamosutazás (Móra, 1978)
Életöröm
Napszálltakor idegen városokba érkezve, néha még fölvillan bennem az életöröm. Amikor megpillantok egy ismeretlen, pompásan berendezett, kivilágított sajtkereskedést vagy egy takaros bőröndösboltot vagy egy patikakirakatot, zöld üveggömbökkel, akkor ezek a nagyvárosi kellékek – nem tudom, miért – az életöröm jelképévé finomodnak bennem, mint másokban egy tavaszi barackfaág vagy egy nyári erdő képe, s ezt gondolom magamban csöndesen: „Jó volna még élni.”
161. oldal (Móra, 1978)
Barátai az éles esze és pompás vitatkozóképessége miatt eleinte Szókratésznak hívták. Később, amikor a lóversenyeken hajszolta a szerencsét, s minden lóra feltett egy-egy pengőt, a szép görög nevét „Sokratesz”-re változtatták. Legutóbb pedig, mióta ruházatát feltűnően elhanyagolja, s inget csak legritkább alkalmakkor vált, sem az egyik, sem a másik nevét nem használják, hanem „Piszokratesz”-nek nevezik, a háta mögött és szemben, az írók éppúgy, mint Lalojka s a többi pincér, amit ő egy bölcshöz illő megértéssel és fölénnyel vesz tudomásul.
212-213. oldal, Barkochba (Móra, 1978)
Dicsőség
Valaki négyszemközt, titokban közli egy leánnyal, hogy szereti őt. A leány nem veszi tudomásul. Erre az illető a közönséggel – a legnagyobb nyilvánossággal – közli ezt versben és rímekben, s oly meggyőzően és ötletesen, hogy érette mindenki megszeretheti, bálványozza és imádja őt, kivéve azt a leányt, aki szerelmét fölgerjesztette. Ez a dicsőség. A veszett fejsze nyele.
223. oldal (Móra, 1978)
Tudod mitől szoktam én félni? Például attól, hogy éjszaka, amikor aludni megyek, a paplanom alatt egy fekete kost találok, természetesen heverészve, mintha mindig ott lett volna, csak most venném észre először.
205. Oldal
– Nézd – figyelmeztetett Esti Kornél –, mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelődünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemők maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese.
272. oldal
Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.
274. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes novellái ·
Összehasonlítás - Ady Endre: A hajnali táncosnő ·
Összehasonlítás - Kaffka Margit: Lázadó asszonyok ·
Összehasonlítás - Füst Milán: Konstantin úrfi fiatalsága ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Sápadt emberek 82% ·
Összehasonlítás - Csáth Géza: A varázsló kertje 78% ·
Összehasonlítás - Csáth Géza: Lidércálmok 79% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Az erdő ébredése 99% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás