Kosztolányi Dezső szinte minden műfajban – a drámát kivéve – kimagaslót alkotott. Fölényes írástudása, ragyogó stílusa mint prózaírót is az élvonalba emelte, európai léptékű lírája mellett, ezért is nehéz eldönteni, hogy költői vagy az epikus művészete jelentősebb-e hatalmas életművében; annál is inkább, mert lírája és epikája között az ún. átmeneti művek egész sorát alkotta. Jelen kötete – az 1929-ben megjelent kiadás hasonmása – olyan írásokat tartalmaz, amelyek az újságírás kényszere alatt születtek meg, műfajilag azonban legjobb novelláival egyenértékűek. ; A 35 műfajilag nehezen meghatározható írás egy-egy foglalkozás, hivatás leírását adja a „bölcsőtől a koporsóig”, vagyis a bába ténykedésétől a sírásóig. Kosztolányi azt kutatja segítségükkel, hogy mit jelent az embernek, a különböző foglalkozást űzőknek maga az élet. Végső indítéka itt is az a – költői ars poetikájából már ismert – sajátos meggyőződése, hogy az élet olyan csoda, amelynek megélése során végig küzdeni kell… (tovább)
Alakok 25 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1929
Enciklopédia 5
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
„Gondoltam, most majd rólad is írok egy „Alak”-ot.” (139. oldal) – mondja az író az írónak, minden bizonnyal önmagának.
Szóval a műfaj megjelölése „Alak”. Hírlapi darabok ezek, egy-egy beszélgetésből kirajzolt portré, gyakran egész életrajz, pedig – ha jól gondolom – mindegyik éppen egy flekk, ahogy az állandó rovatra szánt hely megkívánta. Néhány jól irányzott kérdés, közéékelt zárójeles mondatokkal a hangulat vagy a miliő elmagyarázása céljából. Úgyhogy talán nem is tárca ez, nem is riport, nem is novella. Talán nevezhetnénk tanulmánynak. Mint ahogy a festő próbaképpen felskiccel egy parasztfejet egy későbbi, nagyon monumentális olajfestményéhez.
A fő téma a mesterségeik címere. A szakma eredete. És szeretete. (Néha pici panasz, de az sem úgy.) És az élet. Vagyis az Élet. Egyszerűsített filozófia. A téma az utcán hever. Számomra különösen érdekesek voltak a letűnt szakmák, mint a telefonos kisasszony, vagy a rikkancs. És a láthatatlanok, mint a kardalosnő vagy a szemetes.
Egy újraolvasással kezdtem az évet, levettem a polcról egy régi kedvencet. :) A bemutatott foglalkozások közül van, ami ma már nem is létezik. Hol találunk még rikkancsot, vagy telefonos kisasszonyt, aki kapcsolgatja a hívásokat?
Nagyon érdekes volt erről a letűnt világról olvasni, ahol az interjúkat Kosztolányi tartalmas, de rövid kiegészítő megjegyzései teszik kerekké.
Az újságíró Kosztolányi más foglalkozású átlagemberekről alkot portrét pár ecsetvonással, de ezt olyan könnyedén és még is éleslátóan teszi, hogy öröm olvasni.
Szinte minden írásban akadt több olyan mondat is, melyet legszívesebben kiidéztem volna, de mivel szeretném, ha mások is olvasnák a könyvet inkább csak magamban hümmögtem.
Nyelvészeti szempontból is érdekes olvasmány volt, mivel 91 éve jelent meg, de csak pár ismeretlen szóval találkoztam, viszont akadt olyan, amire a szerző rácsodálkozott, mint új kifejezés, de ma már teljesen elterjedt. Pl.: (sikert) kaszálni.
Kosztolányi néhány tollvonással fest portrét az emberekről, hivatásokról, és megint megmutatja, mennyire érti az emberi lelket. Érdekes kötet volt ez, egyszerre interjú, novella és portré, őszinte, gondolatébresztő, megindító. Mint Kosztolányi művei általában. Szerettem, hogy a maguk egyszerűségében, itt is belemerülhettem nyelvünk szépségeibe – ilyenkor érzem igazán, milyen csodás dolog az irodalom, és döbbenek rá, hogy néha két oldalban mélyebb tartalom van, mint 600 oldalnyi regényben.
Tetszettek a beszélgetések végére tűzött rövid kis benyomások, következtetések, ezek tették teljessé a képet, mutattak rá arra, mennyi minden van egyetlen „alak” mögött (egy ember, élet, sőt történelem, sőt az egész emberiség.)
.
.
Dide tényleg minden műfajban nagyot alkotott, és most már biztos vagyok benne, hogy még a bevásárlólistájára is 5 csillagot adnék. legyen bármilyen elcsépelt ez a mondat.
Ó, édes jó Kosztolányim! Szintén gimis kedvenc, ami mai napig is tart és mindörökké. Őhozzá is szintén kötődtem/kötődöm. „Kimagaslót alkotott”. Nemhiába. Olyasmit írt 1929-ben (IS) ami mai napig nagyon ismerős lehet MINDENKINEK. Gyakorlatilag előre megjósolta, hogy mi lesz manapság, ami eléggé meghökkenti az embert. Minden egyes percét imádtam és azon vagyok, hogy az összes művét elolvashassam újra és újra.
Népszerű idézetek
– […] Olvasott már könyvet?
– Olvastam.
– Mit?
– Regényt.
– Mi volt benne?
– Elfelejtettem. Régen olvastam. Tizenhároméves koromban.
– Ki írta?
– (Vállat von.) Nem néztem meg. (Írók, tanuljátok meg, hogy az olvasók nagyrésze nem kíváncsi a nevetekre, csak a munkára, ti ezzel szemben már csak a nevekre vagytok kíváncsiak, nem a munkákra.)
(Engedje meg, hogy itt – két zárójel között – elmondhassam, micsoda. Ön, kisasszony, valóban csak egy akkord az együttesben, de az a-moll skála legbúsabb akkordja, csak egy szó egy háromkötetes regényben, de az a szó, mely nélkül az egész összeomlanék, csak egy virág a színpadi kertben, de igazi, élő árvácska a Nemtudommicsoda hercegnő műcsokra mellett.)
13. oldal - A kardalosnő
A cigánynak mindene a család. Meg az asszony. (Valami mézes mosollyal.) A mi asszonyaink nagyon jók. Mind varrnak, gyönyörűen kézimunkáznak, ők segítenek ki bennünket ebben a cudar időben. (Ősi, babonás imádattal beszél az asszonyokról, kiket Fáraó népe magasabbrendű lényeknek tekint, mert egyedül ők érintkezhetnek a földalatti szellemekkel s ismerősei minden Jónak és Gonosznak.)
128. oldal - Cigány
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár ·
Összehasonlítás - Ady Endre: A hajnali táncosnő ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Sápadt emberek 82% ·
Összehasonlítás - Csáth Géza: Lidércálmok 79% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Schäffer Erzsébet: Egyszer volt 93% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Messze van odáig! 97% ·
Összehasonlítás - Hajnóczy Péter: Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai 93% ·
Összehasonlítás - Fejes Endre: A hazudós 92% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Csillagmajor 91% ·
Összehasonlítás