„A dráma két főszereplője közül az egyikről kitűnt, hogy a valóságban nem vállalja azt, amiről szavakban, kesergőn, fenyegetőzve, dicsekvéssel is, annyit fogadkozott. A másik pedig, akinek gesztusa oly hősinek, világot szakasztónak indult, de végül, tétován, a levegőben megállt… már kezdett pusztán pórul járt cselszövőnek látszani.”
Napóleon és Magyarország 2 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1977
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gyorsuló idő Magvető
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
„Lesüllyedt népet csak úgy lehet felemelni, ha önmaga tiszteletére megtanítják.”
Napóleon személye igen kedvelt a történetírásban, egy nagyon kevés magyar vonatkozás is kapcsolható hozzá a győri csata révén. A marxista történetírásunk fénykorában Kosáry Domokos ezt az epizódot ismertette a Magvető Kiadó közművelődési sorozatában, a Gyorsuló időben.
A szerző rögtön a közepébe vágva dolgozza fel a témát, egy kisebb kitekintést ad a Martinovics-mozgalom leverését követő időszakra. Megállapítható, hogy a magyar nemesség szerette volna, hogy megszabaduljon az osztrák rabságtól, de természetesen voltak feltételeik. Ezt vizsgálta meg Napóleon több munkatársa és jelentette a hatalma csúcsán álló császárnak. Ebből kitűnt, hogy a politikát képviselő felső réteg a kiváltságait félti leginkább egy lehetséges rendszerváltásnál. A szerző bemutatja azt is, ahogyan akadtak olyanok, akik támogatták Napóleon hódító törekvéseit, aki Magyarország felszabadításával kívánta gyengíteni a Habsburg Birodalmat. Részletesen bemutatja Berzeviczy Gergely emlékiratát és Batsányi János szerepét Napóleon proklamációjának terjesztésében. Külön érdekesség és egyben megdöbbentő a Batsányit a bécsi udvarnál feldobó Kazinczy Ferenc személye, bennem legalábbis egy világ dőlt össze a sorok olvasásakor. Az irodalomtörténet által haladónak beállított, a nyelvújítás élharcosa valójában a Martinovics mozgalom leverése után a maradiak táborába ment át. Ezek után nem meglepő, hogy a francia sereg betörésekor az inszurrekciót végrehajtó nemesek a Habsburgok oldalára állva ütköznek meg Győrnél a haza védelmében. Egyben rendkívül találó a szerző megállapítása ezzel kapcsolatban:
„ A hídra tehát nem azért nem lépett, mert gyengének tartotta, hanem, nem akart a túlsó partra jutni.”
Maga a vékonyka kötet nem egy könnyed nyári olvasmány. A szerző stílusa a hardcore történelmi szakkönyvek szövegvilágát juttatja eszünkbe, emellett nagyon sokat idéz a forrásokból is. A törzsszöveg 161 oldalnyi, a maradék 72 a hivatkozott irodalmat és egyéb kiegészítéseket tartalmaz.
A rendkívül nehéz szövegbe könnyen bele lehet veszni, mégis érdemes ezt a kötetet elolvasni a napóleoni háborúk és Magyarország 19. századi története iránt érdeklődőknek, már csak Kazinczy Ferenc eddig szokatlan szerepben való feltűntetése miatt is!
Érdekes témát boncolgató, néhol nehezen olvasható könyv, mégis üde színfoltja a Kádár-korszakban megjelent történelmi írásoknak.
Kosáry Domonkos – számomra – más megvilágításba teszi Napóleon 1809-es győri betörését, ugyanis a lengyel példával szemlélteti, mi volt a francia császár eredeti célja a feudális, nemesi Magyarországgal. Nem más, mint létrehozni egy független (pontosabban: franciáktól függő) Magyarországot. Ehhez “csak” annyi kellett volna, hogy a magyar nép felkeljen. Szegény Napóleon! Hiába próbálta előzetesen kémek és ügynökök segítségével felmérni a terepet, túlbecsülte a magyarok morgolódásait. Amikor eljött a pillanat, inkább a franciák ellen alkalmazták a híres inszurrekciót.
A könyv azonban nemcsak erről szól, hanem részletesen elemzi a feudális nacionalizmus és az antifeudalizmus irodalomtörténeti konfliktusát – az előbbit Kazinczy, az utóbbit Berzeviczy és Batsányi képviselte (bevallom, róluk most olvastam először). A szerző nem a legszebb fényben tünteti fel a magyar nyelvújítót, kiderül, hogy szerette a riválisokat bemártani. Számára a változás csak a nemességen vagyis a feudális kereteken belül volt elképzelhető, minden polgári törekvés elfogadhatatlan. A magyar társadalomnak még kellett kb. 30 év, hogy elkezdje a nemesi korlátok lebontását.
A néhol akadémikus fejtegetéseket is tartalmazó mű végig fenntartja az események lendületét, magyar történelem iránt rajongók számára csak ajánlani tudom! :)
Népszerű idézetek
A Habsburgok hatalma összeroskadónak látszott. Napóleoné legyőzhetetlennek. S lehetségesnek az, hogy Magyarország helyzete megváltozhatik. Ha a nemesség valóban akcióra vágyik, hogy szabadulhasson Ausztriától, aligha mérlegel így óvakodva, hanem megpróbál élni az alkalommal. A hídra tehát nem azért nem lépett, mert gyengének tartotta, hanem, nem akart a túlsó partra jutni.
123. oldal
Somogy megyében Czindery Pál alispán, akit aztán a király el is tiltott az országgyűléstől, feltűnést keltő beszédben jelentette ki, hogy ha a „külső ellenségek dühössége” az országban élő „otromba, tudatlan” népnek bosszújával egyesülne, vége lenne a hazának, de a magyar országgyűlés így nem több, mint egy „falusi gyülekezet”.
10. oldal
Az arányérzék hiánya azonban annál a historikusnál nőtt különösen feltűnővé, aki a XX. század elején, 1809 centenáriuma alkalmából, a nemesség és az utolsó inszurrekció hagyományait dicsőítve azt fejtette ki, hogy Napóleon elhatározott szándékát, amely egyértelműen a Habsburg-Monarchia felszámolására irányult, a magyar nemesség hiúsította meg; Napóleon ugyanis eszerint „az osztrák császárság megsemmisítési tervét a magyarokra építette”, tudván, hogy az egész Monarchiát Magyarország tartja fenn, és hogy bármi új, változott helyzet állandósulását is csak Magyarország mint szövetséges segítségével remélheti.
146. oldal
Ha az analógia áll, Napóleonnak, mint egykor Lengyelországgal, most Magyarországgal kapcsolatban sem volt eleve kész, végleges döntése. Magyar vonatkozásban nem kerültek elő olyan részletes tervek és javaslatok sem, amilyenek 1806–1807-ben Lengyelországról készültek. Több utalásból világos azonban, hogy itt is voltak hasonló elképzelések.
81-82. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II. 98% ·
Összehasonlítás - Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 93% ·
Összehasonlítás - Hahner Péter: Államférfiak 99% ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. 92% ·
Összehasonlítás - F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák 95% ·
Összehasonlítás - Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel 93% ·
Összehasonlítás - Széchenyi István: A Magyar Akadémia körül ·
Összehasonlítás - Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld 89% ·
Összehasonlítás - Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok 89% ·
Összehasonlítás - Fábri Anna: Magánélet Széchenyi István korában ·
Összehasonlítás