Napóleon ​és Magyarország 2 csillagozás

Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország

„A dráma két főszereplője közül az egyikről kitűnt, hogy a valóságban nem vállalja azt, amiről szavakban, kesergőn, fenyegetőzve, dicsekvéssel is, annyit fogadkozott. A másik pedig, akinek gesztusa oly hősinek, világot szakasztónak indult, de végül, tétován, a levegőben megállt… már kezdett pusztán pórul járt cselszövőnek látszani.”

Eredeti megjelenés éve: 1977

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gyorsuló idő Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1977
222 oldal · ISBN: 9632704932

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Alvarando P>!
Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország

„Lesüllyedt népet csak úgy lehet felemelni, ha önmaga tiszteletére megtanítják.”

Napóleon személye igen kedvelt a történetírásban, egy nagyon kevés magyar vonatkozás is kapcsolható hozzá a győri csata révén. A marxista történetírásunk fénykorában Kosáry Domokos ezt az epizódot ismertette a Magvető Kiadó közművelődési sorozatában, a Gyorsuló időben.

A szerző rögtön a közepébe vágva dolgozza fel a témát, egy kisebb kitekintést ad a Martinovics-mozgalom leverését követő időszakra. Megállapítható, hogy a magyar nemesség szerette volna, hogy megszabaduljon az osztrák rabságtól, de természetesen voltak feltételeik. Ezt vizsgálta meg Napóleon több munkatársa és jelentette a hatalma csúcsán álló császárnak. Ebből kitűnt, hogy a politikát képviselő felső réteg a kiváltságait félti leginkább egy lehetséges rendszerváltásnál. A szerző bemutatja azt is, ahogyan akadtak olyanok, akik támogatták Napóleon hódító törekvéseit, aki Magyarország felszabadításával kívánta gyengíteni a Habsburg Birodalmat. Részletesen bemutatja Berzeviczy Gergely emlékiratát és Batsányi János szerepét Napóleon proklamációjának terjesztésében. Külön érdekesség és egyben megdöbbentő a Batsányit a bécsi udvarnál feldobó Kazinczy Ferenc személye, bennem legalábbis egy világ dőlt össze a sorok olvasásakor. Az irodalomtörténet által haladónak beállított, a nyelvújítás élharcosa valójában a Martinovics mozgalom leverése után a maradiak táborába ment át. Ezek után nem meglepő, hogy a francia sereg betörésekor az inszurrekciót végrehajtó nemesek a Habsburgok oldalára állva ütköznek meg Győrnél a haza védelmében. Egyben rendkívül találó a szerző megállapítása ezzel kapcsolatban:

„ A hídra tehát nem azért nem lépett, mert gyengének tartotta, hanem, nem akart a túlsó partra jutni.”

Maga a vékonyka kötet nem egy könnyed nyári olvasmány. A szerző stílusa a hardcore történelmi szakkönyvek szövegvilágát juttatja eszünkbe, emellett nagyon sokat idéz a forrásokból is. A törzsszöveg 161 oldalnyi, a maradék 72 a hivatkozott irodalmat és egyéb kiegészítéseket tartalmaz.

A rendkívül nehéz szövegbe könnyen bele lehet veszni, mégis érdemes ezt a kötetet elolvasni a napóleoni háborúk és Magyarország 19. századi története iránt érdeklődőknek, már csak Kazinczy Ferenc eddig szokatlan szerepben való feltűntetése miatt is!

robertbardos P>!
Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország

Érdekes témát boncolgató, néhol nehezen olvasható könyv, mégis üde színfoltja a Kádár-korszakban megjelent történelmi írásoknak.

Kosáry Domonkos – számomra – más megvilágításba teszi Napóleon 1809-es győri betörését, ugyanis a lengyel példával szemlélteti, mi volt a francia császár eredeti célja a feudális, nemesi Magyarországgal. Nem más, mint létrehozni egy független (pontosabban: franciáktól függő) Magyarországot. Ehhez “csak” annyi kellett volna, hogy a magyar nép felkeljen. Szegény Napóleon! Hiába próbálta előzetesen kémek és ügynökök segítségével felmérni a terepet, túlbecsülte a magyarok morgolódásait. Amikor eljött a pillanat, inkább a franciák ellen alkalmazták a híres inszurrekciót.

A könyv azonban nemcsak erről szól, hanem részletesen elemzi a feudális nacionalizmus és az antifeudalizmus irodalomtörténeti konfliktusát – az előbbit Kazinczy, az utóbbit Berzeviczy és Batsányi képviselte (bevallom, róluk most olvastam először). A szerző nem a legszebb fényben tünteti fel a magyar nyelvújítót, kiderül, hogy szerette a riválisokat bemártani. Számára a változás csak a nemességen vagyis a feudális kereteken belül volt elképzelhető, minden polgári törekvés elfogadhatatlan. A magyar társadalomnak még kellett kb. 30 év, hogy elkezdje a nemesi korlátok lebontását.

A néhol akadémikus fejtegetéseket is tartalmazó mű végig fenntartja az események lendületét, magyar történelem iránt rajongók számára csak ajánlani tudom! :)


Népszerű idézetek

Alvarando P>!

Szívesen idézték Lanfrey szavait arról, hogy Napóleontól őrültség volt a magyaroknak szabadságot ígérni akkor, midőn keze még gőzölgött a spanyolok vérétől.

54. oldal

Alvarando P>!

Nincs rettentőbb, „mint egy egész nemzetnek elsüllyesztése”.

55. oldal

Alvarando P>!

Magyarországon „az emberek nem elégedettek,”, de „senki nincs, aki kelletlenségét forradalommal akarná felcserélni”. Így hát, ha meg is vannak egy „távoli forradalom elemei”, egy „közeli forradaloméi” hiányoznak.

29. oldal

Alvarando P>!

Lesüllyedt népet csak úgy lehet felemelni, ha önmaga tiszteletére megtanítják.

99, oldal

Alvarando P>!

Ez a felvilágosult arisztokrata azonban nem hiába járta ki a forradalmi idők iskoláját.

31. oldal

Alvarando P>!

rosszul ismeri a XIX. századot az, aki ellene a XII. század fegyvereivel próbál védekezni,

31. oldal

Alvarando P>!

A Habsburgok hatalma összeroskadónak látszott. Napóleoné legyőzhetetlennek. S lehetségesnek az, hogy Magyarország helyzete megváltozhatik. Ha a nemesség valóban akcióra vágyik, hogy szabadulhasson Ausztriától, aligha mérlegel így óvakodva, hanem megpróbál élni az alkalommal. A hídra tehát nem azért nem lépett, mert gyengének tartotta, hanem, nem akart a túlsó partra jutni.

123. oldal

Alvarando P>!

Somogy megyében Czindery Pál alispán, akit aztán a király el is tiltott az országgyűléstől, feltűnést keltő beszédben jelentette ki, hogy ha a „külső ellenségek dühössége” az országban élő „otromba, tudatlan” népnek bosszújával egyesülne, vége lenne a hazának, de a magyar országgyűlés így nem több, mint egy „falusi gyülekezet”.

10. oldal

robertbardos P>!

Az arányérzék hiánya azonban annál a historikusnál nőtt különösen feltűnővé, aki a XX. század elején, 1809 centenáriuma alkalmából, a nemesség és az utolsó inszurrekció hagyományait dicsőítve azt fejtette ki, hogy Napóleon elhatározott szándékát, amely egyértelműen a Habsburg-Monarchia felszámolására irányult, a magyar nemesség hiúsította meg; Napóleon ugyanis eszerint „az osztrák császárság megsemmisítési tervét a magyarokra építette”, tudván, hogy az egész Monarchiát Magyarország tartja fenn, és hogy bármi új, változott helyzet állandósulását is csak Magyarország mint szövetséges segítségével remélheti.

146. oldal

robertbardos P>!

Ha az analógia áll, Napóleonnak, mint egykor Lengyelországgal, most Magyarországgal kapcsolatban sem volt eleve kész, végleges döntése. Magyar vonatkozásban nem kerültek elő olyan részletes tervek és javaslatok sem, amilyenek 1806–1807-ben Lengyelországról készültek. Több utalásból világos azonban, hogy itt is voltak hasonló elképzelések.

81-82. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Hahner Péter: Államférfiak
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák
Kéri Katalin: Hölgyek napernyővel
Széchenyi István: A Magyar Akadémia körül
Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld
Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok
Fábri Anna: Magánélet Széchenyi István korában