Bizakodva vártam, hogy magyar írók milyen gondolatokat fogalmaznak meg az első világégéssel kapcsolatban. Valamint hogy hová helyezik a hangsúlyt: a harcok naturalisztikus ábrázolására, az ember által megért érzésekre avagy csupán a történet ideje miatt játszik szerepet a háború.
Kóbor Tamás: Egyetlen fegyverünk a borzalmak ellen az elfojtás lehet. Nem biztos, hogy a szentimentalizmus minden esetben célravezető. Valamint a nagymamát még ha kissé nagyothall is, félrevezetni nem lehet, hisz a szeretet vezérli tetteit.
Bánffy Miklós: Ha kezedbe kapnád a lehetőséget, hogy a leggyalázatosabb ellenségeden megtorolhasd sérelmeid, te tartanád magad bosszúhoz avagy kéretlenül is, de megkönyörülnél, csak hogy ne süllyedj le a szintjére? Szomorú történet a keserű emlékekről és a költői igazságszolgáltatásról.
Ady Endre: Búcsú egy becsületes, igaz, tiszteletreméltó embertől, akinek csak el kell mennie arra a helyre, melytől idegenkedik.
Molnár Ferenc: Ezt a novellát sem mondanám túl hosszúnak, azonban a búcsúnak egy sértett, dacos és örökérvényű fajtáját szemlélteti a szerző, miközben a galíciai kisfalu háborús belenyugvásában merítkezünk.
Móra Ferenc: Amikor a sok várakozás, kínos csend után végre robban valami és ha háború árán, de felszabadult tömegek indulnak tenni a változásért. Majd megtapasztaljuk, hogy a kevesek uralkodnak sokak felett, a kevesek szeszélye dönti el a tömegek sorsát és az emberi gyengeségen múlik százezrek élete. A furcsa háborúimádó pszichológia itt is megjelenik, sőt még indokokat és alátámasztó bizonyítékokat sem restek keresni hozzá. Felvetődik a kérdés: Föltámadni? Mégis mi célból? Van értelme? Hogy a „szent” célokért küzdve értelmetlenül hullajtsuk el életünket, miközben bemesélik hősiességünket? Hagyjuk inkább… Végül bizonygatjuk, hogy majd majd, egyszer majd csak jó lesz, holott nem érezzük, hogy változhatna.
Móricz Zsigmond – Móriczcal tényleg kint vagyunk a fronton és a kisember világot fel nem fogó, a maga modorában létező, máról-holnapra, de csak valahogy megélő mentalitása tükröződik vissza. Aki nehezen él meg, de könnyen kihúzzák a listáról, és jön helyébe száz másik.
Szép Ernő – Eltérő tónusú történetek, így míg az egyikben egy fiatalember keserű élményeibe és életébe enged betekintést naplója által, addig a másikban egy vidámságot és társaságot kereső ember döbben rá, hogy Pest bizony megváltozott. Továbbmenvén ez a Czüpős János aztán karakter a javából, és megtudhatjuk, hogy milyen az, ha kölcsönkér és megadja január 1-be.
Kosztolányi Dezső – Kosztolányi gyermekszemmel is belegondol a háború borzalmaiba, hogy milyen az, amikor a szerencsétlen gyermek tapasztalja meg rettegését a gyilkoló ösztöntől. Majd az anyák gyászát írja le rendkívül érzékletesen és 1-2 helyen már a félelemkeltés nagymestereivel veszi fel a versenyt és durva lélektani ábrázolásokba kalauzol el.
Kosztolányiné Harmos Ilona – Végzetes félreértésről szól a történet egy rosszul nevelt, irányíthatatlanul elfajzott gyermekkel kapcsolatban, valamint megjelenik az anyák aggódása a fronton ragadt gyermekekről.
Kassák Lajos – A háború keserűvé, csalódottá és gyűlölködővé tehet. Amikor nem tudod elviselni azt a zavaró, nyájas és fontoskodó, ájtatos figyelmet, melyet kapsz a híred miatt és keresed a kiutat. A „gazda" ezt a maga módján oldja meg. Az őrület lángja megkapja a katonákat is, a naiv, önfeledt és felelőtlen fiatalnak pedig szörnyű emlék összetalálkozni a paranoiás, harctéri sokktól szenvedő bakával. A keserűség, a balul sült elgondolás a nyomasztó környezet őshazája ez a történet. Aztán itt van a besorozástól menekülő ember, aki inkább szimulál, csak hogy megússza a harcot. De ezzel önmaga lelki síkjaira téved, ott kényszerül háborúzni önmaga pszichikai ellenségeivel, hogy aztán a Száll a kakukk fészkére hasonlító történet kerekedjék belőle. Sorsát persze ő sem kerülheti el.
Tersánszky Józsi Jenő – Megdöbbentő történet a fronton lévők nyomorúságáról, szenvedéséről és bizakodásáról, hogy változik valami, esetleg egy tárggyal javíthat a körülményeken, de a mélabú és szomorúság marad a kavernák között.
Zsolt Béla – Naplójegyzetek először a háború közeledéséről, de egyelőre passzív hangnemről, amikor még a magánélet történései nem hagynak teret a közelgő vésznek, mely aztán egyszer csak eljön. És a novelláskötet is véget ér a frontra igyekvő vonat indulásával.
Úgy vélem nagyon is helye van az ilyen válogatásoknak, így bizonyára még jó sok kötetet fogok elolvasni a Kőrössi P. József által szerkesztett válogatások közül. Bátran ajánlanám azoknak, akik 1-2 szerzőt kevésbé ismertebb oldaláról is meg szeretnének ismerni, vagy pedig kevésbé ismert írók történeteire vágynak.