Szerelmes évek – Gyávaság 15 vélemény
Vajon le lehet-e írni a hetvenes éveket? Vajon meg lehet-e írni a történetek nélküli, létező szocializmus történeteit? Efféle kérdésekre keresi a választ Kőrösi Zoltán rendhagyó, nyugtalanító családregénye, melyben három generáció sorsa olvad össze nagyszabású, példázatos történetté.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Kalligram, 2009 | 9788081011504 | 342 | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 24
Kívánságlistán 7
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Kőrösizz! – Mert jó és mert ő lesz a következő eleven | ★ | 15 | 2012. május 18., 17:51 |
Népszerű értékelések
Önkényesen összevágott mondatok a regényből:
Nem arra van kitalálva az ember, hogy folyton elviselje a hétköznapokat, ahol minden egyes szenvedés és vágy gödröket és hasítékokat váj ott belül, árkokat, amelyek akkortól már csak arra várnak, azt akarják, hogy megteljenek megint. Néha a bátorság közelről akár gyávaságnak is tűnhet. Csakhogy gyávaság és bátorság mibenlétét a túlélés dönti el. Igenis, a túlélés. Mert az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni. Az idő egyáltalán nem halad valahonnan valahová, éppen ellenkezőleg: a dolgok, a történetek nem egymás után következnek, hanem újra és újra visszatérnek. Egymásra rakódnak a napok, az érzések és a mozdulatok, még akkor is, ha nem akarjuk, hordozzuk őket magunkkal minduntalan.
"-Kőrösi írt egy klassz regényt, hallottad?
- Ki az a Kőrösi?"
:)
(A regény nyomán…)
Nagyon szeretem, olyan szépen ír. A „retró” részek (60-70-es évek) különösen nagyon hangulatosak.
Népszerű idézetek
…az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni.
45. oldal
Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy még nem is éltél igazán.
261. oldal
– Új élet? Miféle új? De hát nekem egyáltalán nem kell új élet – mondta a gyertyafénynek Márkus Gizella. – Hiszen még ezt a mostanit se kezdtem el.
71. oldal
– Ez az egyetlen, amit hazahozni érdemes – hajolt elégedett sóhajjal a fajansz fölé.
– Apa, hajtsd fel a fát!
– Felhajtottam.
– Akkor hajtsd fel még egyszer.
34. oldal
Májusban a Grosiccsal, Puskással, Hidegkútival, Bozsikkal és Cziborral felálló magyar futballválogatott nem kevesebb, mint hét gólt rúgott az angol nemzeti csapatnak a Népstadionban, úgy, hogy közben csak egyet kapott. Július negyedikén, amikor a svájci világbajnokságon, Bernben a magyar aranycsapat a Német Szövetségi Köztársaság válogatottjával szemben három-kettő arányban elveszítette a világbajnoki döntőt, Budapesten utcai tüntetések zavarták meg a rendet.
160. o.
Nézte a fehér paplanhuzat derengését a sötét szobába, s arra gondolt, az élet talán nem is más, mint maga a várakozás. Sőt, talán az a bátorság, hogy valamire is várakozni merjen egyáltalán.
48. oldal
Vagy néha az az érzésem, sehol sem vagyok otthon, albérlője vagyok még a saját életemnek is.
Tudom én, hogy nem kellene efféléket írnom, most mégis benne hagyom, azt hiszem, azt is hagyni kell, hogy néha megmutassák a szavak, mennyire erősebbek nálunk.
143. oldal
A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
269. oldal
Eszébe jutott egy réges-régi hajnal, amikor még fel sem ébredt, félálomban úgy feküdt oda közelebb, a felesége mellé, mintha a testével körbe akarná fogni az asszony testét; hátulról ölelte át a vállát, az arcát a tarkójához, a mellkasát a hátához, a lágyékát az alsótestéhez, combját a combjához szorította, mint a dióhéj a dióbelet, körbefogta és védte. Nem is akart volna mást, mint ezt az ölelést, mégis erősebb volt nála a vágy, puhán és könnyedén, mintha még akkor is félálomban volna, úgy merült el az asszony nekifeszülő ölében, aztán pedig hanyatt feküdt, ki se nyitotta közben a szemét, csak akkor, hogy a felesége felült már az ágyban, hogy nézze őt, mosolygott rá, a melle világított a derengésben, és a kinyújtott mutatóujját végighúzta a férfi homloka közepétől az orráig, a száján át a mellkasán keresztül egészen a lágyékáig, mintha csak ketté akarta volna választani őt, egy fél Kertész Áron ide és egy másik fél oda. Ő pedig érezte az asszony ujján a nedvességet és érezte annak a nedvességnek az illatát, és érezte azt is, hogy egy csillogó csík mutatja az asszony ujja nyomát, olyan csík, ami most már mindig ott marad.
25-26.o
És éppen abban a pillanatban, amikor a Parlament erkélyén a szemüveges ember azt kiáltotta, hogy Magyarország: köztársaság!, éppen abban a pillanatban egyetlen nagy csusszanással, könnyedén és gyorsan, mint aki csak erre várt, vagy csupán megunta a küzdelmeket és fájdalmakat, megérkezett Anya combjai közé a csecsemő, a tömeg kiabált és a nemzeti színű lobogókat lengette, örült az újszülött országnak, és a kiabálásuk összeolvadt a csecsemő tiltakozásával, nyivákoló sírásával.
Apa derekába mély árkot vágott a Skoda 120 GLS ablaknyitója és kilincse, Anya továbbra is lehunyta a szemét és hallgatott, nem a jól végzett munkáról és nem az életről gondolkodott, hanem arról, hogy ez a kicsi, mi az, hogy kicsi, nem is olyan kicsi, ez a nyivákoló húscsomó hogyan férhetett el ott, odabent, az ő testében, s hogy most mi lehet ott bent, a helyén, mit jelent az, hogy itt van és mit jelent odabent a hiány. A hátsó ülés kárpitján sötétlő folt terjedt.
– És mi legyen a köldökzsinórral? – kérdezte rekedten Apa, de Anya csak harmadszorra értette meg.
– Hogy érted azt, hogy mi legyen? El szokták vágni.
– Én nem, én nem szoktam.
Körülöttük az ország háza előtt lelkesülten kiabált és hullámzott a tömeg, zászlóerdő lengett és lobogott felettük, piros, fehér és zöld szirmokkal pompázó, derékmagasságig felnövő, bokornyivá terebélyesedett virágok.
