Vajon le lehet-e írni a hetvenes éveket? Vajon meg lehet-e írni a történetek nélküli, létező szocializmus történeteit? Efféle kérdésekre keresi a választ Kőrösi Zoltán rendhagyó, nyugtalanító családregénye, melyben három generáció sorsa olvad össze nagyszabású, példázatos történetté.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Top idézetek
…az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni.
45. oldal
– Új élet? Miféle új? De hát nekem egyáltalán nem kell új élet – mondta a gyertyafénynek Márkus Gizella. – Hiszen még ezt a mostanit se kezdtem el.
71. oldal
Nézte a fehér paplanhuzat derengését a sötét szobába, s arra gondolt, az élet talán nem is más, mint maga a várakozás. Sőt, talán az a bátorság, hogy valamire is várakozni merjen egyáltalán.
48. oldal
– Ez az egyetlen, amit hazahozni érdemes – hajolt elégedett sóhajjal a fajansz fölé.
– Apa, hajtsd fel a fát!
– Felhajtottam.
– Akkor hajtsd fel még egyszer.
34. oldal
A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
269. oldal
Nem a haláltól kell félni, hanem attól, hogy még nem is éltél igazán.
261. oldal
Vagy néha az az érzésem, sehol sem vagyok otthon, albérlője vagyok még a saját életemnek is.
Tudom én, hogy nem kellene efféléket írnom, most mégis benne hagyom, azt hiszem, azt is hagyni kell, hogy néha megmutassák a szavak, mennyire erősebbek nálunk.
143. oldal
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
