Váratlan időszerűséggel szólalnak meg Kornis Mihály fiatalkori novellái. A Végre élsz szövegei nemcsak élnek: újra élnek és erősebben élnek, mint valaha. Élteti őket a folyamatosan lüktető jelen, mivel a halálig és azon túl is megélhető, örökre kizökkent idő érzékelhető ezekben a történetekben:nagyapa és unokája test-cseréjében, az eltemettetése vesszőfutását elmesélő halott apáéban, a játszótéri homokozóban feltámadó orosz katonáéban, a táborozásra kárhoztatott kisdiák naplójában, vagy a Duna hullámaiból felbukó egykori áldozatok táncában. A páratlan nyelvi leleménnyel megalkotott szövegek olvasói és hallgatói egyaránt meggyőződhetnek róla, hogy az írások épp olyan szuggesztív erővel hatnak nyomtatásban, mint a könyvhöz mellékelt mp3-as CD-n, a szerző előadásában.
Végre élsz 17 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 4
Kedvencelte 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Huh… Nehéz egy kötet ez. Nem könnyen emészthető. Nem könnyű írni sem róla. Kornis ifjúkori novellái ezek, melyek között volt, ami teljesen lenyűgözött, szomorúságával szabályosan letaglózott (Kérvény, Apa győz, Dunasirató), volt, ahol bár én nem voltam már sem úttörő, sem kisdobos, mégis olvasása közben tökéletesen úgy éreztem, én magam is éppen az vagyok, én magam is épp ott vagyok, éppen akkor. (Csillebérci napló) Azt a rendszert, azokat a táborokat, azokat az elvtársakat én pont ilyennek képzelem. Aztán olyan is volt, amelyik színtiszta undort váltott ki belőlem, ahol szabályosan küszködtem az öklendezéssel (Egy kis kannibál), és volt, amiből kis túlzással egy szót sem értettem (Budapesti bogárbál). Az abszolút csúcspont nekem a Tavasz születése.
Bár nehéz, igazán súlyos kis kötet ez, de feltétlen érdemes elolvasni. Vagy újraolvasni. Én szeretném majd 1-2 év múlva. Ha leülepedett. Ha érek addig még kicsit. Mert ebben ennél is több van mint amit én most megkaptam belőle. Pedig az sem kevés. Sőt.
Az eddigi/első találkozásom a szerzővel nem is annyira régi keletű: https://www.mupa.hu/program/irodalom-film-kiallitas/kor….
(Az estet 20.00 órai kezdéssel, szünet közbeiktatása nélküli, 22.00 órai befejezéssel hirdették. Az Üvegtermet 23.05-kor hagytuk el. Addig három szövegrészletet olvasott fel az író. Kettőt egy készülődő regénykéziratából, aztán meglepetésként egy 1977-es, számára is nemrég előkerült írását. Mintha csak a mai helyzetről lett volna szó benne. Pedig minden bizonnyal ő nem az a tipikus próféta.)
Pár nappal ezután kaptam kölcsön ezt a novellás(?)kötetet.
Az az igazság, hogy valóban sokat segít a próza olvasásában az, ha valamelyest ismer(het)jük az író gondolkodását, hangját, hangsúlyait, élőszóhasználatát, a saját nyelve zenei eszközeit, hiszen így magunk is hallhatjuk a sorokat.
A Tartalomjegyzéket végigfutva nem is gondoltam, micsoda csattanósra van megszerkesztve ez a kötet. Pedig de: olyanra. Elég csak a címre odafigyelni újra, miután az utolsó történetet is végigolvastuk.
Azt hiszem nagyon hasonlatos a világszemléletem a Korniséhoz , ezért élvezem minden sorát, gondolatát. A fél csillag levonás azért, mert nagyon sok „naprakész” , de nem örök érvényű utalása van, amelyet – szerintem – a nálunk 20-30-40 évvel fiatalabbak nem biztos, h. értenek.
Némelyik része nekem kicsit nehéz volt. Maga a kötet is mindenképp nehezebb, mint amiket eddig Kornistól olvastam. De amikor belejöttem, és ráállt az agyam, élveztem ezt is, bár továbbra sem állítom, hogy minden egyes szavát pontosan értem – na de mutassatok nekem két embert, akik saját kútfőből egyformán értelmeznek egy könyvet, ráadásul pontosan ugyanúgy, ahogy a szerző…
Hát ez is megvolt. A három kiadásból kettőt elolvastam, a harmadik a másodikhoz képest már legfeljebb szerkesztésbeli változásokat tartalmazhat. Valamiért a másodikat sikerült elsőként kivégeznem, és kellemesen meglepett a novellák sokfélesége, elszálltsága. Egy biztos: a szerző „beteg”, és a maga módján a ma divatos bizarro zsáner előfutárának tekinthető. (Hangsúlyozom: legalábbis ezen fiatalkori írások alapján.)
Másodikként kerítettem sort az eredeti kiadásra, ami közel egy évet pihent a kiadóban, mialatt a cenzúra alaposan megdolgozta. Három novellát is kihúztak belőle, amik csak a rendszerváltás után kerülhettek vissza a kötetbe, így a soványka kéziratot egy monstre, uszkve 200 oldalas drámával párnázták ki. Na, számomra itt csúszott nagyon félre a dolog. A darab az abszurd legrosszabb fajtája, amolyan l'art pour l'art, értelem nélkül egymásra dobálva egy csomó képtelenség, rahedli vendégszöveg, operettbetét kölcsönzött dalokkal. És az olvasó se okosabb nem lesz a végére, se jól nem szórakozik közben. A végtelen számú írógépen kopogó végtelen számú majom jutott eszembe, míg szenvedve átrágtam magam rajta. A kötetet tehát érdemes elolvasni, de mindenképpen csak a második vagy a harmadik kiadást. Az első olvasási élményéből minimum egy fél csillagot ajánlok levonni.
Update: A harmadik kiadás is megvolt. Igazi újdonságot a szerzői utószó jelent, ami nem más, mint pársoros keletkezéstörténet minden novellához. Így mindenesetre könnyebb kontextusukban elhelyezni a történeteket, bár egy igazi revelációhoz kevés ez a háttérinformáció. Ja, és CD is jár hozzá, amin a szerző olvassa fel a novellákat.
Népszerű idézetek
Este itt voltak a három királyok.
Hoztak tömjént, mirhát. Apa dühös volt, kérdezte:
– Hol az arany?
– Miféle arany? – kérdezték a három királyok.
– Hát az arany! Meg van mondva világosan a fuvarlevelen:
egy tétel arany, egy tétel tömjén, egy tétel mirha!
– Hol él maga! Örüljön, hogy mirhát kap – mondták a három királyok, és megkérdezték, merre van a fürdőszoba, mert ők kezet akarnak mosni.
Kormos három királyok.
Anya friss törölközőt terített ki nekik, a lyukasat. Apa utánuk ment, a hátuk mögé állt, a könyöküket lökdöste.
– Ezt a disznóságot írjam én alá?!
Persze aláírta.
A három királyok borravalót kaptak, levakarták a bakancsukról a sárt és elmentek. Hárman cipeltük a tömjénes, mirhás zsákokat a spájzba. Anya elfáradt, nekidőlt a fehér falnak:
– Holnaptól mirhás kenyeret viszel az iskolába, fiam.
Szereted te a mirhát?
Mondtam, én még nem kóstoltam, csak láttam másoknál. Sós?
– Nem sós. Édes. Bele kell törni a vajba!
Megeszem, mondtam.
JÉZUSKA 171.o.
Rezzenetlen áll a csapat, a bordásfal mellett tanárok állnak a tribünön. Homlokukhoz feszítve a kezük. Pilátus ráncolja az orrnyergét. Itt ma nem lesz kegyelem.
Magasra tartják a csapatzászlót.
– Jelentést kérek!
Kilépnek a rajmegbízottak, két-három sápadt Jónás.
Izzadó tenyér a kék rövidnadrágon elvágólag!
– Csapatvezető elvtársnak jelentem, a hetvenötös számú Claudius Drusus Nero Úttörőcsapat…
Ó Néró, te lángész! Miért nem lehettünk mi barátok.
– Péter, Jézus, Barabás – lépjen elő!
Micsoda szégyen: az egész csapat előtt. Önkritikát fogok gyakorolni.
– Ti voltatok Gecsemánéék kertjében?
– Mi voltunk.
– Fogdostátok a kis Gecsemánét?
– Fogdostuk.
– Szegény Gecsemáné. Te is fiam, Jézus?
– Én is, tanár úr kérem.
174. oldal, Jézuska (Pesti Kalligram, 2006)
A RENDETLENSÉG CSAK AZT JELENTI
HOGY A DOLGOKNAK SZIGORÚ RANGSORA VAN
EZÉRT NAGY A SZÓRÁS KÖZTÜK DE
MINDEN A JÓL MEGÉRDEMELT
HELYÉRE KERÜL ITT
HA ISMERED A JÁRÁST
AMI KELL ÚGYIS
ÓHATATLANUL ELÉBED AKAD
90. oldal, Egy kis kannibál (Pesti Kalligram, 2006)
Már megint ezt kezded Imre, hát nem szégyelled te magad? Hát már csak a nyomorék gyerekek intézetében nem tudják, hogy azért simfeled te örökösen Európát, mert abba invesztáltad a szellemi tőkéd, azért szegény a Föld össze más országa, na kivéve az USA-t, ahová a rokonaid ültetted, hogy legyen mit kiárulni Mucinak a csomagokból, de hidd el, én nem ezt irígylen tőled, én a hazám siratom, becsületes kulimunkával így is megkeresem a napi betevőm, amiből nem tudok ugyan Szabadi-Sóstón dőzsölni, de nem is kell kiállnom az utcasarokra, ráadásul megkennem a rendőrt, mindenesetre ha véletlenül én teremtettem volna ezt a földet, kisapám, nem úgy nézne ki mint a kezedben, abban nem csak gógyi lenne, hanem egy kis szív is, egy kis Parisien Grill, szóval én a helyedben nem lennék annyira büszke az új büdös, mucsai parasztvilágodra, hogy még Magyarország hiánya se bántson, ugye, jól elvagy nélküle a lovin, nem izgat a tehetségek földje, a forradalmak bölcsője, költők hazája, nagyvilág, hozzád bátran kiállt – mert tudd meg ez a szar világ szellem nélkülszületett, és éppen olyan, mint te; ha majd bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál –
-No most már állítsd le magad , Pista!- mondta erre az Úr szelíden, állítólag, bár keresztbe állt a szeme már neki is a sok sörtől.
137-138. oldal
[…] – Hát tégedet hogy hívnak kiskomám? – kérdezte Isten a hurkától. – ENGEMET MÁJAS HURKÁNAK HÍVNAK – felelte illedelmesen a hurkadarab. – Aztán micsináljak én teveled, te csocsoszán, te szaros? – kérdezte tőle az Úr, miközben a villája hegyén ingatta. – TESSÉK SZÍVES LENNI MEGENNI! – Ne félj, meg is eszlek. Ha annyira sürgős! – MIÉRT, NEM AZÉRT MONDTAM, CSAK HA A GUSZTUS JÖN – ijedt meg a kis pocakos hús –, ÉN BESZÉLGETNI IS SZERETEK… – Akkor mondd meg, micsináljak a lányommal, agyonüssem? – NEM IS ÁRT KÉREM NÉHA EGY-EGY MAKARENKÓI POFON. ÉN IS POFOZTAM A FIAMAT. ÉS MA MÁR MŰSZAKIRA JÁR, VILLAMOSMÉRNÖKI SZAKRA. – Hát az asszony? – kérdezte Isten a hurkától. – MEGVAN AZ IS, CSAK MÁR FÁJLALJA A DEREKÁT, JÁR BE BESUGÁRZÁSRA, HIÁBA, KIMUTATTÁK NÁLA IS A VÉRCUKROT, DE EGYSZER MIND MEGÖREGSZÜNK… – Na jól van, mássz a számba, csocsoszán, mára eleget povedáltunk – mondta ekkor az Úr, és leharapta a villája hegyéről a kihűlt hurkadarabot.
131-132. oldal, Üveges a mennyországban - Az utolsó vacsora (Pesti Kalligram, 2006)
Tizenkettőkor csapatgyűlés. Jézus, Péter, Barabás. Pilátus is ott lesz.
Jézus beárulta Kajafásnál Pétert.
Ujjal mutatott rá, állítólag le is köpte.Ezt ketten is bizonyítják. Mindet a Gecsemáné szüleinek kertjében történt. Kurva Gecsemáné. Őt akárki letapizhatja, Jakab, Fülöp, Péter, Bertalan, csak én nem, a fő gyertyatartó Melákovics Jézus. Akkor mindjárt veszélybe kerül a szűzi leányság, az őszibarack hamv.Gecsemáné szalad az apjához- Okos Kajafás, hiteles könyvvizsgáló Szabadsághegy, Harangvirág-árok 21.- és hazudja neki- miközben a hullavirágos verandán fehér ruhás vendégek kártyáznak, itten tízfilléres alapon épül a bridzs-, hogy én egyenesen odanyúltam, hogy én nyúltam oda, hogy a kincsét rángattam! Kajafás lecsapja a lapot, üldöz. Gecsemáné anyja kihívja a poroszlókat, felhívja telefonon Pilátust. Intézkedést követel! Áh, rám kenték az egészet. A Zebedeus ikrek hazaszöktek. Barabás is, röhögött.
Senki sem maradt velem, csak a Simon Péter.
Mert az mindig engem utánoz. Engedelmes a pillantása, olajosan néz, riszálja magát Pilátus előtt, fújja neki lelkesen, ex tempore: Donec eris félix multos numerábis amicos! Tempora si fuerint- nubila solus eris.
Hát, beárultam, mommá. Mindösssze ennyi a téma.
172. oldal
eközben ráébredtem
tulajdonképpen reménykeltő
A JÖVŐM SZEMPONTJÁBÓL
hogy kristályosan áttetsző gömböket tudok
kisírni magamból
kellő mennyiségben
alkalomadtán sorozatban is ha tetszik
de az ínycsiklandó búbánat sem tűnt el
102. oldal, Egy kis kannibál (Pesti Kalligram, 2006)
-Hát téged hogy hívnak kiskomám? – kérdezte Isten a hurkától.- ENGEM MÁJASHURKÁNAK HÍVNAK.- felelte illedelmesen a hurkadarab. –Aztán mit csináljak én teveled, te csocsoszán, te szaros? – kérdezte tőle az ÚR, miközben villája hegyén ingatta.- TESSÉK SZÍVES LENNI MEGENNI! – Ne félj, meg is eszlek. Ha annyira sürgős!- MIÉRT, NEM AZÉRT MONDTAM, CSAK HA A GUSZTUS JÖN- ijedt meg a kis pocakos hús- , ÉN BESZÉLGETNI IS SZERETEK… – Akkor mondd meg, mit csináljak a lányommal, agyonüssem?
-NEM IS ÁRT KÉREM NÉHA EGY – EGY MAKARENKÓI POFON. ÉN IS POFOZTAM A FIAMAT. ÉS MA MÁR MŰSZAKIRA JÁR, VILLAMOSMÉRNÖKI SZAKRA.- Hát az asszony?- kérdezte Isten a hurkától.-MEGVAN AZ IS, CSAK MÁR FÁJLALJA A DEREKÁT, JÁR BESUGÁRZÁSRA, HIÁBA, KIMUTATTÁK NÁLA IS A VÉRCUKROT, DE EGYSZER MIND MEGÖREGSZÜNK…- Na jól van, mondta ekkor az Úr, és leharapta a villa hegyéről a kihűlt hurkadarabot.
131-132. oldal
Anya teste illedelmesen lóg a kötélen, finom lába a levegőben spiccel.
16. oldal, Reggel (Pesti Kalligram, 2006)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Krasznahorkai László: Megy a világ 92% ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Pixel 89% ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Párducpompa 88% ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Vonalkód 86% ·
Összehasonlítás - Ted Clever – Sid Clever: Kézműves novellák ·
Összehasonlítás - Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban 85% ·
Összehasonlítás - Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya ·
Összehasonlítás - Darvasi László: Isten. Haza. Csal. 84% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért 81% ·
Összehasonlítás - Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába 80% ·
Összehasonlítás