A ​végtelenség szomja 2 csillagozás

Hatvan év szovjet költészetéből
Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Szergej Jeszenyin, Valerij Brjuszov, Alekszandr Blok, Vlagyimir Majakovszkij, Oszip Mandelstam, Jevgenyij Vinokurov, Bulat Okudzsava, Anna Ahmatova, Makszim Rilszkij, Makszim Gorkij, Gyemjan Bednij, Eduard Bagrickij, Andrej Voznyeszenszkij, Juvan Sesztalov, Jevgenyij Jevtusenko, Borisz Paszternak, Ilja Ehrenburg, Nyikolaj Zabolockij, Pjotr Vegin, Grigol Abasidze, Alekszandr Tvardovszkij, Vlagyimir Lugovszkoj, Debora Vaarandi, Alekszandr Mezsirov, Gennadij Ajgi, Sztyepan Scsipacsov, Konsztantyin Szimonov, Jurij Levitanszkij, Alekszej Szurkov, Musza Dzsalil, Gleb Gorbovszkij, Eduardas Mieželaitis, David Szamojlov, Vlagyimir Cibin, Margarita Aliger, Miha Kvlividze, Robert Rozsgyesztvenszkij, Olga Bergholz, Dmitro Pavlicsko, Paul-Eerik Rummo, Vitalij Korotics, Jaan Kross, Rimma Kazakova, Mark Szergejev, Ellen Niit, Bella Ahmadulina, Marina Cvetajeva, Szilva Kaputikjan, Olzsasz Szulejmen, Egise Csarenc, Enn Vetemaa, Parujr Szevak, Vladimir Beekman, Ivan Dracs, Nyikolaj Aszejev, Ilja Szelvinszkij, Mihail Petrov, Betti Alver, Gevorg Emin, Rasul Rza

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világirodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
634 oldal · ISBN: 9632112210 · Fordította: Ágh István, Áprily Lajos, Weöres Sándor, Rab Zsuzsa, Lator László

Enciklopédia 3


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

imma P>!

Konsztantyin Szimonov
Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény.”
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Lányi Sarolta fordítása

175-176. oldal · Konsztantyin Szimonov

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

imma P>!

Gennadij Juskov
Anyám

Alig lettem dacos gyerekember,
anyám egyszer iszonyúan elvert.

Most is érzem mindenik ütését.
Háború volt akkor. Nyári hőség.

Szurony-füvek égtek s tűzvirágok.
Kamasz szemünk a patakra vágyott —

suhogták, hogy nem szabad megállni,
markunkban apáink nagy kaszái.

Ám ebédidőben félreléptünk,
sugaras víz lett a menedékünk.

Múlt a perc és kevés volt az óra,
s ocsudtunk csak félelmetes szóra.

Jött az anyám otthagyva a földet,
ahol most is hajnal óta görnyedt.

Más fiára nem is pazarolt szót:
Megölöm — csak rám — ezt az utolsót!

Ökleitől zuhogott a hátam,
s földre hullva új ütésre vártam.

De míg fekszem arcom fűbe ásva,
hull csak hull rám — anyám zokogása.

Mintha patak hűvös vize lenne,
sebes hátam mosta minden könnye.

Anyámnak, mert rossz évek taposták,
nem mondtam szót, fájót, sem gorombát.

Nekem adta mindig — nagyra nőjek —
utolsó darabját kenyerének,

rossz nadrágom éjjel foldozgatta —
erre emlékszem, nem a szitokra.

S hogy még ma is érzem az ütését?
Háború volt. Iszonyat és éhség.

Veress Miklós fordítása

190-191. oldal

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

Kapcsolódó szócikkek: anya · háború
imma P>!

Eduard Bagrickij
Csendes hajlék

Jó fáradtság nyügöz. Bágyasztó unalom.
Ügyetlen énekek. Álom és csend. Tűnődöm.
Hímzett kakas kiált fehér törülközőmön,
füstfogta ikon sötétlik a falon.

Forró légyzümmögés. A napok végtelen
sorában áhitat, békesség és alázat.
Kalitkarács mögött fürj pittyeg, s ünnepen
málnaíz illata telíti meg a házat.

Éjjel magába szív a lúdpehely-özön,
vergődve fuldokol a mécs homályos lángja,
hosszasan kukorít, az éj végét kiáltja
a hímzett kakas a törülközőn.

Itt adtál énnekem hajlékot, ó Uram,
itt csendes lakozást, hogy békén meglegyek már,
hol a napok sora, mint kanálról a lekvár,
csepeg, csepeg, csepeg, súlyosan, lassudan…

Rab Zsuzsa fordítása

138-139. oldal · Eduard Bagrickij

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

imma P>!

Olzsasz Szulejmen
Számum

Befúj, behord mindent a homok,
besöpör, betemet.
        S én félek:
sehova el nem futhatok,
hogy minaret tetejéről
kiabáljak a szélnek.

A század utolsó jajszava száll,
homokviharként száll az idő,
tép-szaggat, görcs gyökeret kicibál,
oázis fája reccsen, mint gyufaszál.

Tenyeremmel a számat görcsösen befogom,
elfödözöm szememet.
Nemzetségemet siratom,
mezőimet, szép termő kertjeimet.

Homoktól csikorog torkomban a sírás,
behordta a szél,
de kitör,
        magának utat ás,
kúszik a homokon,
        nyomában vér feketéll.

A puszta felett kihalt minaret,
mint égre vonító kutya torka.
Behordja a szél
        szülőhelyemet,
behordja, behordja…

Rab Zsuzsa fordítása

365. oldal · Olzsasz Szulejmen

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

1 hozzászólás
imma P>!

Enn Vetemaa
Öregasszony, bicikli, domb

A meredek dombra, a szélmalom
s a lemenő nap szelete felé
száguld nyílegyenest a kaptatón
egy hatpudos szüle.

Az áldóját, hogy nyomja a pedált!
A megszeppent hátsókerék a nyolcasokat csak úgy hányja!
Az ájultra préselt ülés
fulladozva csuklik a zökkenőkön.
Az áldóját, hogy nyomja a pedált!

Ing-reng, mint fenséges kolosszus,
jobbra lendül és balra lendül
a taposás vad ritmusára.

Észthon, Maarjamaa, Mária Földje!
Vakondtúrás csak minden dombod
aranyat érő lányaidnak,
kik vénkorukra is ilyen erős-szilajok
széldagasztotta ruhájukban!

Rab Zsuzsa fordítása

368. oldal

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

Kapcsolódó szócikkek: kerékpár
Zigó_Attila>!

Ezerhétszáz: és valamennyi.
Színész-nép. Zeng a palota.
Első Pál vagyok. Elég ennyi:
minden oroszok cár-ura.

Polonéz szól. Mélán tekintek,
elandalodom dallamán.
Királyi mozdulattal intek.
De inkább ezt kiáltanám:

„A göncöt tépjétek le nyomban,
csizmát, cipőt lerúgjatok!
Minden parádét visszavontam!
Csapszékekbe zúduljatok!

Házasodjatok összevissza,
ki kivel kíván! Muzsikát!
Öblítse torkát a borissza,
pénzt elő, kártyát, uraság!…"

Aranyos kardomat kirántom,
s dühödten ezt kiáltanám.
De – Első Pál vagyok. Belátom:
én nem lázíthatok, nem ám!

És szólnék cári szóval újra,
miközben zeng a polonéz:
„Gyürkőzzetek hát tűzre gyúlva,
tinéktek ez nem lesz nehéz!

Döntsétek meg a trónt! Előre!
Pokolba a zsandárokat!
Magamnak is elég belőle!
Gyerünk! Az én zászlóm alatt!…"

Aranyos kardomat kirántom,
s már dühödten kiáltanám.
Első Pál vagyok. Belátom:
nem lázíthatok, nem ám!

Árad a polonéz zenéje,
már-már így zendül szózatom:
„Most kínjaitokért cserébe
magamat ím feláldozom!

A bírákat ne sajnáljátok,
mert lógtok lámpavas-bitón!
Én száz évvel előre látok,
hogy mit beszélek, jól tudom!"

Aranyos kardomat kirántom,
s dühödten ezt kiáltanám,
De Első Pál vagyok. Belátom:
én nem lázíthatok. Nem ám!

Bulat Okudzsava: Amikor a cár trónusán ültem ( Rab Zsuzsa fordítása)

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

Zigó_Attila>!

Éljen hát felperzselt tanyám,
én ádáz életem,
a kettesben cipelt magány.
Neved is éltetem.
Éljen az árulás szava,
szemed, a rám fagyott,
a világ durva igaza.
S hogy Isten elhagyott.

Anna Ahmatova: Utolsó pohárköszöntő (Rab Zsuzsa fordítása)

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

Zigó_Attila>!

Ablak nyílik a fehér fák sorára…
A professzor néz-néz a fák sorára,
nagyon sokáig néz a fák sorára
s a krétát morzsolgatja görcsösen.
Hiszen ez itt – az osztás főszabálya,
s elfeledte – az osztás főszabálya…
Feledni ezt! – az osztás főszabálya…
S ott a hiba a táblán – ott – igen.

Ültünk s mindenki néz, mint nézte máskor,
most is figyel és néz, mint nézte máskor,
itt nincs súgásra szükség, nem sugunk.
Felesége eltávozott a háztól,
nem tudjuk, hogy mért távozott a háztól,
nem tudjuk, merre távozott a háztól,
eltávozott, csupán ennyit tudunk.

S indul. Kopott ruhát hord, nyűtt kabátot,
mint mindig, nyűtt ruhát, kopott kabátot,
bizony, mindig nyűtt és kopott kabátot,
s a ruhatárhoz ér a hallon át.
Zsebeiben keresgeti a számot:
– No, ejnye! Hová tettem azt a számot?
De hát lehet, nem is kaptam ma számot.
Hová lett? – szól, dörzsölve homlokát.

– Ó, persze… Ez a vénülés hibája.
Mása néni, a vénülés hibája,
ne pöröljön, a vénülés hibája…
Lent zajt hallunk: ajtócsikordulást.
Ablak nyílik a fehér fák sorára,
a nagy, csodaszépségű fák sorára –
de mi nem nézünk most a fák sorára –
Csak őt nézzük mind, némán, semmi mást.

Ott megy, görnyedt-esetlenül hajolva,
gyámoltalan-esetlenül hajolva,
vagy tán fáradt-esetlenül hajolva,
a hóban, mely puhán pelyhezve nőtt…
Mintha maga is már fehér fa volna,
de teljesen havas-fehér fa volna,
perc múlva már olyan fehér fa volna,
hogy nem lehet külön meglátni őt.

Jevgenyij Jevtusenko: Ablak nyílik a fehér fák sorára (Áprily Lajos fordítása)

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

Zigó_Attila>!

A percnek éltem.
Háborús sötétből
a tűzbe néztem. Kezem térdemen.
A tábortűz, az ingatag kis fénykör
volt számomra a világegyetem.

A percnek éltem.
Annak élni: vétek.
Ó, é n tudom, garasos éden ez.
Nincs vissza út! Most végtelen vidékek
felé bolyongj, botorkálj, tévedezz!

A percnek éltem.
Boldoggá tett akkor
darab kenyér, dohány, egy kis meleg…
Nincs visszatérés. Eltéptek a parttól,
s dobálnak már
sörényes tengerek.

Jevgenyij Vinokurov: A percnek éltem (Rab Zsuzsa fordítása)

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből


Hasonló könyvek címkék alapján

Rab Zsuzsa (szerk.): Ma mondd!
Kormos István (szerk.): Szerelmes ezüst kalendárium
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Zöldhelyi Zsuzsa – Szőke Katalin (szerk.): Orosz költők antológiája
Kormos István (szerk.): Új szerelmes kalendárium
Horváth Lívia – Juhász Judit (szerk.): Ki vagy te?
Négy évszak – versek az örök természetről
Elbert János (szerk.): Várj reám
Steinert Ágota (szerk.): Mezsgyék