Mese ​Vackorról, egy pisze kölyökmackóról (Vackor 1.) 91% 319 csillagozás

„Gondok gyűltek kobakjába,
sóhajtva gondolt a napra
meg az első naposságra.
Meglátta a napostáblát,
rajta ott az ő jele:
egy üveg méz,
telis-tele.”

Gyerekkorom nagy kedvence, anno kívülről fújtam minden sorát.
Nagyon jól esett elolvasni, sok kis emléket felidézni.
Nagyon szeretem. ♥

A Vackor régről kedvencem, bár így felnőtt fejjel azért elgondolkodtam rajta, hogy miért nem bocs -iskolába jár, és/vagy miért ő az egyetlen medve a gyerekek közt. De végül is mindegy, ettől még szeretem.

Hej, gyermekkor,
gyermekkor,
de jó is volt
nekem akkor!
De szerettem a sok
könyvet,
mennyiszer forgattam
például ezt
is, csak így nem jött volna
ki a rím,
hát úgy döntöttem,
megoldom valahogy így.

Vackor volt a legfontosabb,
legpontosabb,
leggondosabb,
legédesebb,
legviccesebb,
(legéhesebb,)
mese akkor.

Benne a csukának,
a Dunának
és minden vizek urának
kalapja van,
s így képzelem el
eme állatot
most is magamban.

S öt csillagot kapott akkor
Violától a moly.hu-n Vackor.

Hároméves mindent fal, ami vers, verses mese, amiben tobzódnak a rímek, pörög a történet, és úgy ragad rá a szöveg, hogy már ő is rímekben kéri a reggeli tejet. Vackor meséivel pár napja ismerkedik, de folyton kéri, keresi, beszél róla. Amikor a könyvből felolvasok neki, Márkus László hangja idéződik fel bennem, az, ahogy gyerekkoromban néztük a mesét, hallgattuk a történeteket az ő utánozhatatlan előadásában.
A négy csillag annak szól, hogy szegény Vackort jóapja folyton el akarja náspángolni. Látszólag fenyegetni is nagyon szereti, de ezen átlendülve, nagyon kellemes Vackorral időzni. Reich Károly rajzairól meg mit is lehetne mondani: bármit rajzolt, arra mi mindig vevők vagyunk.

Nagyon jó kis mese, könnyen követhető, „ízes-szagos” a javából, melyben Vackor, a kismedvét követjük egyenesen az óvodáig, a beilleszkedését, az ottani szabályok megértését. Szerintem nagyszerű olvasmány lehet egy éppen oviba készülő kisgyermeknek, hogy könnyebben menjen az ő beilleszkedése is, hiszen ahogy Vackor, minden gyerek más és más és bizonyára vannak félelmeik és valamit nem úgy csinálnak, ahogy mások. Nagyszerű ötlet volt a tíz gyermek – és tizenegyedikként Vackor – vissza-visszatérő felsorolása, amivel még játékosabbá válnak a verses meserészletek, akár meg is tudják tanulni már a kicsik, kik is az óvodai játszótársai Vackornak. A történetek egyszerűek de a legfőbb témák köré gyűlnek, a délutáni alvástól kezdve a közös játékon át a közös kirándulásig.

Vackor a kölyökmackó a korosztályom egyik jelentőségteljes medvéje, hiszen ki ne tudná kívülről néhány mondókáját, sőt sok helyen a fejemben még Márkus László hangján olvastam egy-egy részt :). A kötet az első a sorozatban, melyben megismerjük ezt a kis medvegyereket, és amelyben megtudjuk, hogy bizony neki is sok minden kell megtanulnia. Alapvetően szerettem a kötetet, de fél csillagot mégis levontam, mert teljes szívvel nem tudtam azonosulni vele (szavakba nem tudom önteni, de érzem, úgyhogy ez az értékelés szubjektuma marad :D). Nálam Micimackó és Paddington az 5 csillag; pedig aki követi munkásságom tudja, hogy medvék terén rémesen elfogult vagyok :D. Ennek ellenére tovább folytatom a piszénpisze kölyökmaci történeteit :).

Kormos István előtt le a kalappal, szuperül rímekbe van szedve Vackor, a piszén pisze kölyökmackó története :)
Még sosem olvastam (gyerekkoromban elkerült vagy csak nem emlékszem rá, nem tudom), aranyos, kedves történet ez és szépen tanít minden sora.

Ismertem Vackort – mindenki ismeri – de valószínűleg nem jutott volna eszembe most elővenni, ha nem egy olyan kihívásra olvasom, amit elképzelhető, hogy nem is fogok teljesíteni. Mivel rátaláltam, el is olvastam, hol egyedül, hol gyerekkel.
Hangzatos, játékos verses mesécskék, melyekben rendre olyan élethelyzetek merülnek fel, amik egy gyerek világában tipikusak vagy fontosak, így megérintik az olvasót/hallgatót, otthonos környezetet biztosítanak.

Gyerekkorom egyik kedvenc meséje és most a gyerekeimnek olvashattam.
IMÁDTUK MINDEN SORÁT!!!!!!!!!!!!!!!!

Brumma, brumma hóha hóóóó, Vackort olvasni de jóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!! :)

Bevallom a végén pityeregtem.
Andris még nem kapott rá a mesék élvezetére, de nem hagyom magam, én rendíthetetlenül mesélek, fiam úgy mondja: „Nyünyü”.
Ő közben bohóckodik a kiságyban, vagy egy másik könyv képein csodálkozik nagyokat. Viszont azért én csak nyünyüzök tovább, mert engem meg érdekelnek a mesék.
Vackor különösen érdekel, hiszen az egyik legaranyosabb mesekönyv a világon.
Bízom benne, hogy mire ovis lesz Andris, addigra megkedveli a mesehallgatást, és újra előkerül a kis piszén pisze kölyökmackó, és az ő ovis kalandjai.