Salamon ​király gyűrűje 177 csillagozás

Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

„…ezeket az állathistóriákat bizony haragomban írtam le. Hogy mire haragudtam? Arra a rengeteg hihetetlenül rossz, csupa hazugság állattörténetre, amilyeneket manapság kínálgatnak minden könyvkereskedésben: arra a rengeteg firkászra, aki azt állítja, hogy állatokról mesél, noha nem is ismeri őket. Aki arról ír, hogy a méh kitátja a száját és ordít, vagy hogy a csukák harc közben torkon ragadják egymást – az bebizonyította, hogy halvány sejtelme sincs arról, milyen is az az állat, amelyet – mint állítja – tapasztalatból és szeretetből ábrázol… El sem tudjuk képzelni, hogy az efféle felelőtlenül megírt állathistóriák mennyi téveszmét terjeszthetnek az eleven érdeklődő ifjúság körében.”

Eredeti megjelenés éve: 1949

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Konrad Lorenz művei

>!
Helikon, Budapest, 2013
212 oldal · ISBN: 9789632274638 · Fordította: Sárközy Elga
>!
Helikon, Budapest, 2013
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274485 · Fordította: Sárközy Elga
>!
Cartaphilus, Budapest, 2002
286 oldal · ISBN: 9789639303607 · Fordította: Sárközy Elga

5 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Felix Salten


Kedvencelte 29

Most olvassa 12

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bori_L>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Kisebb koromban sehogy se tudtam megbarátkozni Konrad Lorenzzel, meg se tudnám számolni, hányszor hagytam félbe ezt a könyvet. Most (lassan 24 évesen) már egészen megbékéltem a stílusával, és igencsak egy szuszra ledaráltam az egészet. Sok minden túlhaladott már benne (de kit érdekel?), sok mindent tudtam már eddig is (de ismétlés a tudás anyja), sok minden pedig új volt (ez a lupuskutya meg aureuskutya tényleg így van? még sose hallottam erről korábban). De valahogy még mindig nem kaptam kedvet rá, hogy mást is olvassak tőle. Pedig nagyon akartam.

3 hozzászólás
eeszter>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Korábban már olvastam a szerző „Ember és kutya” című írását, így „A hűség nem üres szó” című, kutyákkal foglalkozó fejezet ahhoz képest nem mondott újdonságokat, sőt, mivel amazt újabb kiadásban olvastam (2012-es), abban már volt azzal kapcsolatos lábjegyzet, hogy mi az, amit az újabb kutatások másképp ítélnek meg. Nagyon élveztem a könyv olvasását, mindenkinek ajánlanám, aki bármikor bármilyen állatot szeretne tartani, sőt, kisállatkereskedésekben is kitenném a polcokra. Én ugyan „csak” kutyát tartó ember vagyok, mégsem untam a madarakról, halakról szóló részeket, nagyon élvezetesen és érdekesen ír K. L. Az utolsó, „Mulatságos állatok” című fejezet pedig annyira szórakoztató, hogy ilyen történetekről akár egy újabb egész könyvet is kedve lenne elolvasni az embernek.

Andaxin>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Nem volt indokolt, hogy 2 hétig tartott, nagyon könnyen olvastatja magát.
Örültem, hogy táskás, tömegközlekedős olvasmánynak választottam, mert a régi vászonkötés jól állta a sarat, és gyakran megbámulták, hogy mi lehet ez a f..barna régies kinézetű, címtelen könyv (nincs rajta papírborító), amin ilyen jókat lehet vigyorogni.
Imádom Konrád bácsit, értelmes, intelligens, érzékeny ember módjára törődik az állatokkal, nem az a mai fajta melldöngető, aki hetente hurcolja állatorvoshoz (ilyen gazdából sok van Herriot könyveiben) és minden nap kiposztolja, hogy mit adott enni kedvencének.
KL órákig ül az akvárium előtt, feszült figyelemmel kíséri a díszhalak ivadékgondozási szokásait, és ha madár áll a házhoz, amint lehet, szabadon engedi, hogy aztán élvezze a madár hozzá való további kötődését (bár halakkal indít, elsősorban szárnyasokról volt most szó, ám többször visszautalt (pl.a kutyahűséges fejezetben) Stasira és Titora is.) Érdekes volt a hívójelek magyarázata, és vicces volt az a kapcsolt sztori, amikor anyakacsaként négykézláb menetelt Konrád bácsi a bébikacsák előtt, ám látási akadályok miatt az egészből az utca népe csak Konrád bácsi sípolását és a térden mászását fogta.
A könyv hangulata és finom, de vicces fogalmazása miatt végig Bitskey Tibor (Durrell) narrációjával hallottam magamban, ami talán még fokozta is a jókedvem.
Lorenz önmagához és a Nyolc halálos bűn keménységéhez hűen megint irgalmatlanul szókimondó, leostobázza a tengerimalacokat, vagy pl. amikor a kinek-milyen-állat-való témakört feszegeti.
Simán leírja, hogy először a fejben kéne rendbe tenni azokat az állati tulajdonságokat, amikkel NEM akarunk összetalálkozni, illetve azokat a táplálékokat, amiket NEM tudunk minden másnap produkálni, bár a madarunk szinte csak azt enné. Nagy szívvel és nagy, természetszeretetből fakadó állatszeretettel kellene rendelkeznie annak, aki otthonába fogadna egy állatot, ugyanakkor azt is hozzáteszi (143.), hogy beteg állatokkal ne foglalkozz!
Nyilván az indok, érv az övé, és annak is van ebből sajátja, aki szándékosan beteg állatokat hurcol haza. Nagyon nem ragozza a fenti felszólítást, lényegileg 1-2 mondatban letudja, amit (bár én ennyiből megértettem) keveselltem.
Biztos, hogy a kacsákkal próbát teszek majd (bízom egy majdani kertes házban), úgyhogy megtartós könyv, nagyon szeretem.

h_orsi>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Az utolsó előtti fejezetnél jöttem rá, hogy kinek a könyvét tartom a kezemben. „Én tanultam is Lorenz papáról!” kiáltottam fel, ami azt eredményezte, hogy a családom mindegyik tagja furcsán nézett rám. Aztán kellett egy kis idő, mire elmagyaráztam nekik a dolgot :D
Az író személyétől függetlenül nagyon tetszett a könyv :) Az olvasás közben kedvem támadt egy akváriumot venni :D És igen, elgondolkoztam azon, hogy a fa alatt hűsölő golden retrievernek mi haszna van, kihez kötődik és így tovább. (Aztán rájöttem, hogy azért tartom, mert szeretem és mert ő mindig ott volt nekem, még akkor is amikor más nem, és a hallgatása néha aranyat ér.)
Eddig is szeretem az állatokat, de ez a könyv megtanított jobban szeretni őket. Köszönet ezért és az utazókönyvért @Tünde_Benya!

2 hozzászólás
fülcimpa>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Remek, remek, letehetetlen, főleg annak, aki imádja az állatokat. Sajnálom, hogy nem került hamarabb a szemem és kezem ügyébe…
Annyira édes történeteket írt le a szerző, és annyira élethűen, hogy minden egyes állatot el tudtam képzelni, sőt, az illusztráció sokat dob rajta, segíti a mozizást. Szívesen kipróbálnám, hogy a tojásból kibújó kis vadliba az én hangomra gerjed, csak hát egy ekkora elköteleződés hiba lenne részemről, vihetném magammal mindenhová, hogy megnyugtassam a válasz viviviví-mmel és gangangang-jaimmal… ;)

Szabóné_Erdős_Gyöngyi>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

A bevezetőben állítja, haragjában írta, ha így volt is, nem vettem észre. Csak a végtelen szeretetet, megértést, bölcs derűt, megfontoltságot, nyitottsággal és csodálkozással vegyes alapos megfigyeléseket, amik mellett annyira rugalmas maradt, hogy bármikor késznek mutatkozott megváltoztatni a véleményét, ha az idejét múltnak bizonyult – nem ismerek ennél nemesebb kutatói hozzáállást. Nekem mint megrögzött (galambdúcszökevény) városlakónak bőven tudott újat mondani, és külön hálás vagyok, amiért ezt ilyen átéléssel és lelkesedéssel tette.

Damson>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Tulajdonképpen átmenetet képez ez a könyv az etológiai szakirodalom, és a könnyed, anekdotikus szórakoztató irodalom között… Ha belegondolunk, vannak azért kísérletek is benne, melyeket ugyan nem szárazan, statisztikákkal alátámasztva ír le Lorenz, hanem „csak” elmesél. Többségében azonban a megfigyeléseire alapozott anekdotákban írja le az állatok viselkedését. Ezek ugyan nem kifejezett tudományos leírások, ám ha azt nézzük, hogy ezt megelőzően nem nagyon születtek korábban etológiai művek – és ha valaki manapság etológiával kíván foglalkozni, előzetesen neki is megfigyelések révén kell megismernie az alapvető viselkedését a fajoknak, mielőtt tudományos kísérletbe kezdene – akkor azért belefér ez a könyv a szakirodalmak sorába is… Olvasmányos, helyenként kifejezetten élvezetes, sokat meg lehet tudni egy-egy adott állatfaj természetes viselkedéséről.

kisssan27>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Megértve és megbecsülve az állatokat. Ebben a kiadásban a szerző saját, kedves rajzaival.

szélcsengő>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Kevés olyan könyvet ismerek, aminél már az előszavát olvasva beleszeretek. Ez olyan! Nagyon szerettem a humorát, és csodálom Lorenz kitartását, hogy mi mindent megtett az állatok viselkedésének vizsgálatához, és nem kevésbé a feleségét, hogy hajlandó volt ebben partner lenni. Szeretem az állatokat, de azt nehezen viselném ha egy egész állatsereglettel kellene osztoznom az otthonomon, a velük járó kosz miatt.
Azért volt néhány mondata, aminél felszaladt a szemöldököm, főleg mikor a nekem kedves állatokat kritizálta, például, hogy a kutyák egy része olyan, mint a kisgyerek, akinek minden felnőtt bácsi! Ez sértő! Na jó, az igazat megvallva az én kutyám pont ilyen! De erre Csányit idézném, miszerint „ A kutyák szőrös gyerekek.”

dorcika>!
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

Az állatokról szóló történetek nagyon aranyosak, (és sokszor) tanulságosak voltak. Viszont Lorenz hozzáállása nem túl szimpatikus – többször is butának, ostobának címkéz bizonyos állatokat (például az én szeretett tengerimalacaimat, vagy akár a csalogányokat, ölebeket). Úgy csinál, mintha az állatokat fel lehetne osztani két táborra: az egyikbe tartoznának az Übermenschek (vagy Übertierek? nem tudok németül), a másikba meg az együgyű pórnép. Szerintem ez elég nevetséges hozzáállás egy etológus részéről, meg úgy egyáltalán, egy természetbaráttól. Emiatt nem tudom ezt a könyvet jónak értékelni, és bár Lorenz nagyon jól ír, biztos nem kerül a kedvenceim közé.


Népszerű idézetek

ZZz>!

Nincs hűség a világon, amelyet ne szegtek volna meg, kivéve az igazi kutyahűséget.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hűség · kutya
lilaköd P>!

És a vadon élő állatokkal folytatott, kizárólag csak a megfigyelő munkában és életben az a legnagyszerűbb, hogy maguk az állatok is olyan csodálatosan lusták. Teljesen idegen tőlük az a mérhetetlen ostoba munkadüh, amely a modern civilizáció emberére jellemző, akinek még arra sem jut ideje, hogy valódi kultúrát teremtsen magának.

177. oldal

2 hozzászólás
Szelén>!

A szenvedés képessége minden élőlénynél egyenes arányban áll a szellemi fejlettség fokával, különösen ami a lelki szenvedést illeti.

153. oldal

h_orsi>!

Hogy kissé kíméletlenül fejezzem ki magam: az oroszlán körülbelül a leglustább valamennyi ragadozó közül, az oroszlán már egyenesen irigylésre méltóan lusta.

216. oldal - Melyiket sajnáljuk? (Helikon, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: oroszlán
padamak>!

…a gyereked sem lesz a gyereked, ha gazdag ember lévén, fizetett személyzetre, dajkára, nörszre, kisasszonyra vagy házitanítóra bízod a nevelését. Hiszen a nevelésben minden a személyes kapcsolaton múlik.

137. oldal

Szelén>!

Még a szorgalom példaképei, a méhek és a hangyák is „dolce far nienté”-ben (édes semmittevésben) töltik a nap túlnyomó részét, csakhogy ilyenkor nem látjuk őket, ezeket a képmutatókat, mert mihelyt nem kell dolgozniuk, benn csücsülnek az építményeikben. És az állatok siettetni sem hagyják magukat. Aki vadlibákkal akar megismerkedni, annak velük kell élnie, aki pedig velük akar élni, annak alkalmazkodnia kell az élettempójukhoz. Márpedig erre egyszerűen képtelen olyan valaki, akiből hiányzik a természetadta, istenáldotta lustaság.

Kapcsolódó szócikkek: hangya · méh · vadlúd
tshehip>!

Az a kívánság, hogy állatot tartsunk, többnyire abból az ősrégi alapmotívumból eredt, amely például Kiplinget a Dzsungel könyvének megírására késztette, és ez a kultúrember vágyakozása a szabad természet elveszett paradicsoma iránt.

h_orsi>!

Biológiai szempontból legcélszerűbb, de legszebb is, ha tavasszal rendezzük be az akváriumot, és csak néhány sarjadó növénykét ültetünk bele.

33. oldal, 3. fejezet - Ami sohasem okoz kárt: az akvárium (Cartaphilus, 2002)

h_orsi>!

Az emberszabású majmok olykor a szó szoros értelmében halálra unják magukat, ha magányosan és túlságosan szűk ketrecben tartják őket.

223. oldal - Melyiket sajnáljuk? (Helikon, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: majom
Bori_L>!

Te mit képzelnél, nyájas olvasóm, ha egy szép júniusi napon vad gurrogást hallanál az egyik magas, csúcsos háztető felől, és felpillantva meglátnád magát az ördögöt, szarvakkal, farokkal és patákkal, amint nyilván a hőségtől lógó, hosszú nyelvvel, fülsiketítően gurrogó fekete madarak rajának közepette kéménytől kéményhez mászik? Gondolom, az összbenyomás ezúttal elterelné a figyelmedet arról, hogy a Sátán egy laposfogóval rossitenni jelzőgyűrűkel erősít a csókafiókák lábára, majd a kismadarakat gondosan visszahelyezi a fészkükbe.

207. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csóka

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Susanne Foitzik – Olaf Fritsche: Hangyák
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
David Attenborough: Élet a Földön
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei
Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek
Csősz Sándor: A földi idegenek
Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége
Douglas Palmer: A történelem előtti világ atlasza
Merlin Sheldrake: Az élet szövedéke