Ember ​voltunk hanyatlása 33 csillagozás

Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

Ez idő szerint az emberiség kilátásai a jövőre nézvést rendkívül borúsak. Felettébb valószínű, hogy nukleáris fegyvereit önmaga ellen fordítva gyors, de a legkevésbé sem fájdalommentes öngyilkosságot követ majd el. S még, ha ez nem történnék is meg, lassú halál fenyegeti, mert megmérgezi mellesleg pedig megsemmisíti a környezetet, amelyben és amelyből él. Még ha idejekorán megálljt parancsolna is vak és hihetetlenül ostoba ténykedésének, ki van téve annak a veszélynek, hogy fokozatosan elsorvadnak mindazon tulajdonságai, amelyek emberi voltát alkotják. Számos gondolkodó felismerte ezt és jó néhány könyv tartalmazza ezt a felismerést, hogy a környezet pusztítás és a kultúra ?hanyatlása? kéz a kézben járnak. Az emberi leépülést azonban csak kevesen tekintették betegségnek csak kevesen kerestek kórokokat, s próbáltak ellenlépéseket tenni, miképpen Aldous Huxley. Álljon ez a könyv ennek keresésének a szolgálatában.

Eredeti cím: Der Abbau des Menschlichen

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Konrad Lorenz művei

>!
Cartaphilus, Budapest, 2002
302 oldal · ISBN: 9639303410 · Fordította: ifj. Kőrös László
>!
Cartaphilus, Budapest, 1997
302 oldal · ISBN: 9638548630 · Fordította: ifj. Kőrös László
>!
Cartaphilus, Budapest, 1996
306 oldal · ISBN: 9638548630 · Fordította: ifj. Kőrös László

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

Konrad Lorenz azt állítja, hogy ha az emberek pontosabban ismernék és komolyan vennék a Föld, mint emberi élőhely helyzetét, megingatható lenne a korlátlan növekedésbe vetett hitük. Hiszen az anyagi javak önmagukban csak üres szimbólumok, és az olyan, egyre szűkülő életfeltételek, mint a tiszta levegő és víz, igen hamar a világ minden pénzéért sem lesznek megvásárolhatóak. Enni csak azt lehet, amit a növények fotoszintézis útján előállítanak, s e tekintetben az emberiség jövőbeli kilátásai már éppúgy fenyegetőek, mint jelenlegi helyzete.
Lorenz ebben a könyvében azonban nem kifejezetten az ember környezetpusztító, öngyilkos akcióival foglalkozik elsősorban, hanem ember voltának leépülésével, azaz mindazon tulajdonságok és képességek elsorvadásával, amelyek ma még „emberinek” számítanak. Cáfolja azt a téveszmét, mely szerint a világtörténés predesztinált, célra irányuló folyamat volna, szerinte az evolúciós folyamat nem tartalmaz „beépített tervet”, amelynek következtében valamely faj fejlődése törvényszerűen „felfelé” tendálna; az állatvilágból ismert és példák sorával igazolt „leépítő evolúció” az embert is fenyegeti. Akik azt hiszik, hogy a civilizáció fejlődése feltétlenül gyarapodáshoz vezet, nemcsak tévednek, hanem felmentik az embert az alól a felelősség alól, hogy megóvja kultúráját a torzulásoktól és a megmerevedéstől. Ha nem kötelezzük el magunkat bizonyos értékek mellett, ez a folyamat visszafordíthatatlanná és végzetessé válik, ugyanis szoros összefüggés van az emberiesség sorvadása és az emberiség önmegsemmisítése között.
Lorenz – mint felelős tudós, nem kormányzati vagy politikai megoldásokat sürget, nem törvényektől, szigorításoktól, környezetvédelmi szabványok és programok bevezetésétől várja a megoldást. Tudja, hogy a gazdasági és műszaki programokról politikusok, azaz rövidlátó és felelőtlen emberek döntenek, akik nemcsak ökológiailag tökéletesen tudatlanok, hanem az élő természet értékeivel szemben is vakok. Ô határozottan az egyén felelősségét hangsúlyozza, amikor azt írja, hogy veszélyesen toleránsakká lettünk az üres ígéretekkel és a hazugság más intézményesített formáival szemben, beilleszkedtünk egy olyan társadalomba, amely ellen, ha valóban ragaszkodnánk emberi jogainkhoz, lázadni kellene. „Civilizációs kényszerzubbonyt” viselünk, s egyre inkább rászokunk az értelem és a valóság alábecsülésére, és észre sem vesszük, hogyan manipulálnak bennünket a génjeinken keresztül egy jól működő propagandagépezet birtokosai és kiszolgálói. A megszállott pénzszerzési, győzelmi, birtoklási és hatalmi késztetések észrevétlenül is deformálják gondolkodásunkat. A fiatalok életörömét csökkentő tényezőket Lorenz a társadalmi kényszerek és az ebből következő stressz fokozódásában, a tradíciók átvételének nehézségeiben, valamint a korlátozó hatású túlszervezettségben és specializáltságban látja, mely utóbbi nehezen igazodik a változásokhoz. A fiatalok többsége már tudja, hogy a gazdasági növekedésbe és a konjunktúrába vetett hit zsákutcába vezet, de nem tudja, hogy az egyensúlyából kibillent világban hol is van a helye, és értelmetlennek lát maga körül mindent.
Lorenz hisz abban, hogy a természettel való közvetlen kapcsolat révén az egyensúly helyreállítható: megtanulható és megtanítható, hogy a világnak van értelme, és „”. A teremtés valósága tiszteletet ébresztő értékeket tartalmaz, s ha valaki kisgyerekkorától fogva tudja, hogy ő is ugyanolyan élőlény, mint a papucsállatka, a bagoly vagy a vadliba, akkor nemcsak a többi élőlénnyel való együttérzés fejlődik ki benne, hanem a bolygónk életét óvó felelősség is. Így kialakíthatunk magunknak egy nem tudatosuló, de fontos világlátást: azokat a tájakat látjuk szépnek, amelyek az ökológiai egyensúly jeleit mutatják. A szépség- és harmóniaérzékelés megőrzése, a beteg rendszerek diszharmóniájának felismerése, az élőlények iránti együttérzés, mind a dehumanizálódás ellen hat. Ha megértjük, hogy az ember csupán egyik, bár uralkodó tagja az élők láncolatának, minden igyekezetünkkel és felelősségünkkel meg kell felelnünk annak a feltételezésnek, hogy mindössze a fejlődés egy fokozatát képviseljük…

Lecter>!
Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

Ezeknek a németeknek és osztrákoknak mániájuk a civilizáció megsemmisüléséről írni. A romantikában még az ellentettje volt a példa, de gyorsan kiábrándultak a nagy optimizmusból, és elég csak beleolvasni Nietzschébe vagy Spenglerbe, hogy megtudjuk, mit is jelent ez. Lorenz is hasonló úton jár, csak ő optimistább, és kevésbé várja a világvégét. Az ő megközelítése új, egyfajta evolúciós ismeretelmélet, és hatásosan érvel mellette. Más fajok analógiáján mutatja be, hogy mi történik a századunkban, és milyen veszélyekkel fenyeget ez a folyamat. Megszűnik a kapcsolatunk a természettel, az emberek agyonspecializálódnak, nem lesznek többé egyéniségek, egy nagy hangyabollyá válunk, és az állam korlátlanul uralkodni fog rajtunk. A generációk között ellenséges viszonyok alakulnak ki, a fiú szembeszegül az apával, feszültség és stressz lesz az élet velejárója. Az ingerszegény világban pedig minden a szórakozás, gyönyörkeresés, kényelem és konfliktuskerülés körül fog forogni. Hát nem szép jövőkép, az biztos. Lorenz a nevelésben látja a választ, ahol az új generáció már ezek ellen fog lázadni, és visszatér a helyes útra. Ez is, mint rengeteg más gondolata, Nietzschétől származik, csak más köntösbe helyezi. Ezért is érdekes, hogy egyszer hivatkozik rá, akkor is elrettentő példaként ( és súlyos félreértésből adódóan). Ettől eltekintve nagyszerű olvasmány, meggyőzni engem nem győzött meg, de Lorenz nem is ellenkezne ezzel, hanem még örülne is neki.

4 hozzászólás
KoF>!
Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

Nekem nagyon tetszett a könyv, és nagyon tanulságos volt olvasni Lorenz gondolatait. Alapjában véve felvázolja kora (korunk) legnagyobb problémáit – Huxleyhoz hasonlóan – tematikus rendbe szedve. Biológusról lévén szó a problémákhoz nagyon sok érdekes analógiát kapcsol, és tényt ismertet a természetből. Továbbá Huxleytól némileg eltérően megoldási javaslatokat is ismertet, a helyzet javításának eszközéül egy más jellegű oktatást és szocializációt javasol. Bár azokból az idézetekből amiket a könyvből kiírtam nem feltétlenül tűnik ki, de alapvetően optimista jellegű mű.

Összességében nekem nagyon tetszett, Lorenz gondolkodásmódjának alapjai nagyon közel állnak ahhoz, ahogy mostanában viszonyulok a világhoz, nyilvánvalóan ezért is most találtam rá erre a könyvre.

Elektronikus formában megvan! Hogy ha kell valakinek szívesen elküldöm, csak írjon egy emailt!

2 hozzászólás
MrDatalogin>!
Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

Nagyon tetszett, ha valóban Nietzsche-től merített, akkor jobban sikerült átadnia számomra a gondolatait. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, nemcsak filozófál, sok érdekességet ír az állatok viselkedéséről is, amik szìnesìtik a gondolatmenetet. Nekem hasznos az elkülönülő fejezetek az alcìmekkel felbontás, könnyen vissza tudtam térni korábbi fejezetekre. A kedvenc részem az individuumok erőszakos elnyomásának leìrása volt. Az idézeteket mindig mindenhol találónak éreztem. Lorenz Huxley és Orwell műveiből vett példákkal illusztrálva magyarázta a feltevéseit, bár előbb említett szerzőkhöz képest ő elég optimistán szemlélte a jövőt, jelen helyzetben aktuális lenne elgondolkodni ember voltunk hanyatlásán…

ppayter>!
Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

A civilizált emberiség nyolc halálos bűne c. Lorenz-kötet után kampányszerűen rávetettem magam a szerző összes többi elérhető írására, ez is legalább annyira elgondolkoztató volt, mint a többi.

ciemat P>!
Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

A fejezetek tematizálása nagyon jó ötlet, bár pont ez az, ami egy kicsit ront az olvasási élményen. Néhány fejezet nagyon rövid, mire belelendül az olvasó, vége is, de a célját, hogy a probléma bekerüljön a tudatunkba eléri. Vannak fejezetek, ahol leül a “történet” de ez nem a könyv, mindinkább az én hibám.
A fordítás nekem annyira nem jött be, szerintem indokolatlanul sok a benne maradt idegen szó, amit lehetett volna szépen magyarra fordítani. Nem attól lesz tudományos, hogy sok benne az idegen szóhasználat.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

[…] a gazdasági és műszaki programokról rövidlátó és felelőtlen emberek döntenek, akik nemcsak ökológiailag tökéletesen tudatlanok, hanem az élő természet értékeivel szemben is vakok.

Bla IP>!

…hogy a valóságos nemcsak szép, hanem titkokkal teljes is… felesleges misztikussá lennünk, hogy csodálatos dolgokat éljünk át…

KoF>!

A technológia fejlődésével együtt járt az emberi társadalom szervezetének megfelelő fejlődése is. Komplikált társadalmi szervezeteket kellett létrehozni, hogy megfeleljenek a bonyolult elvárásoknak. Szükség volt rájuk, hogy a termelőgépezet simán, súrlódásmentesen működjék. Ahhoz, hogy ebbe a szerveződésbe betagozódjanak, az individuumokat dezindividualizálni kell. Hogy pontosan meghatározott funkciókat végezhessenek, mintegy automatákká kell lenniük. Nagyon is „normális” emberek milliói élnek súrlódásmentesen egy társadalomban, amely ellen, ha valóban ragaszkodnának emberi jogaikhoz, lázadniok kellene. Fenntartják individuum voltuk látszatát, a valóságban azonban mostanra már lemondtak szabadságuk nagy részéről. Az, hogy elfogadják a fennálló társadalmi rendet, észrevétlenül vezet individualitásuk nagymértékű elvesztéséhez.

Minél nagyobb a rendben tartandó emberek száma, annál merevebbé s annál elembertelenítőbb hatásúvá válik az ehhez szükséges felettes organizáció. Az ipar növekedése az emberek egyre növekvő számának egyre nagyobb részét vonja össze mind nagyobb városokba, ez pedig nem egészséges. Mint tudjuk, a pszichés betegségek, a kábítószerfüggés és a bűnözés, valamint az emberek nagyvárosokba való koncentrálása egymással összefüggő dolgok. Paradox módon halvány reménysugarat jelent, hogy az emberek genetikailag még mindig nem embertelenedtek el annyira, hogy károsodás nélkül engedelmeskedjenek a mindent uniformizáló felettes szervezetnek. Erich Fromm szerint: „A mi nyugati társadalmi rendszerünk minden anyagi, intellektuális, politikai haladás ellenére mind kevésbé képes a lelki egészség fenntartására, aláássa az egyén belső biztonságérzetét, elégedettségét, értelmét és szeretetre való képességét. Automatává változtatja, aki a kudarcáért mind súlyosabb lelki betegséggel bűnhődik, olyan kétségbeeséssel, amelyet görcsös munka- és úgynevezett szórakozáskényszer mögé rejt.” Fromm szerint a városlakó embereknél fellépő neurotikus szimptómák reményre adnak okot, hiszen arra utalnak, hogy az ember ellenállást fejt ki elembertelenítése ellen. Sokan csak azért tűnnek „normálisnak”, mert az emberi hang elnémult bennük.

A ma élő embertömegek túlszervezett voltának lazításához az emberi társadalom alapvető átalakítására van szükség – más szavakkal: a mai világfolyamatokat meghatározó értékfelfogás leértékelésére. Ez természetesen nagy veszélyekkel jár. Éppen korunkban – amikor magunk is átéltünk káoszt és háborút, s ezeket a világ számos más részeiben jelenleg is tapasztaljuk – tűnik úgy, hogy a káosztól való félelem diktálja a fennálló organizációnak való feltétlen alávetettséget. A rendszeretet zsarnokokká változtathatja az embereket, és némely despota kizárólag azért ragadhatta magához a hatalmat, mert az emberek többsége abban reménykedett, hogy az illető rendezi majd a „kaotikus viszonyokat”.

Kapcsolódó szócikkek: individuum
KoF>!

A ma élő emberek hatalmas száma bizonyos fokig gátolja a gyors genetikai változásokat, nem mondható meg azonban előre, hogy a mai emberiség „gene-pool”-ja (génkincse), bármilyen nagy legyen is, meddig áll még ellent a szelekciós nyomásnak, amely a lehető leghatározottabban a kritikátlan önalárendelést és indoktrinálhatóságot részesíti előnyben. Az embernek mindenesetre viszonylag rövid történeti időtartamok alatt csaknem teljesen sikerült „kinemesítenie” háziállataiból önállóságra és mozgásszabadságra való törekvésüket.

Ginny21>!

Az az elképzelés, hogy az ember kezdettől fogva a fejlődés elhatározott célja, annak az elvakult gőgnek a példája, amely a bukás előtt szokott megjelenni. Ha hinnem kellene, hogy egy mindenható isten a mai embert – abban a formájában, ahogyan fajunk átlaga megjeleníti – szándékosan teremtette olyanra, amilyen, istenhitem bizony megrendülne. Ha ez a kollektív cselekvésben gyakran nemcsak gonosz, hanem ráadásul oly ostoba lény Isten képmása, ezt kell mondanom: „Micsoda szomorú Isten!"

Bla IP>!

A pénz és az arany önmagukban csak szimbólumok, és az olyan életszükségletek, mint a tiszta levegő és víz, igen hamar a világ minden pénzéért sem lesznek megvásárolhatóak.

KoF>!

Az ezoterikus gondolkodástól azonban az általa felvázolt emberkép bűnös nagyképűségét veszem rossz néven. Az az elképzelés, hogy az ember kezdettől fogva a fejlődés elhatározott célja, annak az elvakult gőgnek a példája, amely a bukás előtt szokott megjelenni. Ha hinnem kellene, hogy egy mindenható isten a mai embert – abban a formájában, ahogyan fajunk átlaga megjeleníti – szándékosan teremtette olyanra, amilyen, istenhitem bizony megrendülne. Ha ez a kollektív cselekvésében gyakran nemcsak gonosz, hanem ráadásul oly ostoba lény Isten képmása, ezt kell mondanom: „Micsoda szomorú Isten!” Szerencsére azonban tudom, hogy – geológiai időmértékkel mérve – az „imént még” emberszabású majmok voltunk.

Ουροβορος>!

Nagyon valószínű, hogy vegetáriánussá lennék, ha minden táplálékomul szolgáló élőlényt magam volnék kénytelen megölni.

260. oldal

1 hozzászólás
KoF>!

Az egyik ilyen tipikus neurózis a pénzvágy, amely lassanként „felfalja” az ember személyiségét, mígnem már semmi egyéb nem érdekli. Természetesen normális körülmények között is létezik a birtoklás vágya, kétséges azonban, hogy vajon genetikai program jelenti-e az alapját. Kultúránkban bizonyosan érvényesülnek pozitív visszahatások a verseny motivációi és a birtokolni akarás között; ezen felül úgy tűnik, hogy a már megszerzett tulajdon pozitívan hat vissza a további javak megszerzését célzó igyekezetre.

A szóban forgó jelenség patologikus természete abban a hatalomban fejeződik ki, amellyel a megbetegedett személy felett rendelkezik – az illető keményebben dolgozik, mint akár a legkegyetlenebb uralkodók rabszolgája.

A másik ember túlszárnyalására irányuló késztetés ugyancsak túlértékelt ideák szülője – korunkban számos civilizált ember áll kényszerítő hatalmuk alatt. A „karrier” mindenáron való hajszolása jellemzi a mi „sikertársadalmunkat”. A verseny a pénzzel kapcsolatos területeken fejti ki a legrosszabb hatását; „az idő – pénz” igaz, ám felettébb szomorú megállapítás.

A harmadik indíték, amely a megszállott pénzszerzéssel és a győzelmi késztetéssel együtt fejti ki hatását, az ember vele született rangsortörekvése, amelyről már szó esett a versenyről szóló részben. A három együtt ördögi kört alkot, amelynek az emberiség egyre inkább rabja, s amelyből csak nehezen találja meg a kivezető utat.

KoF>!

Az emberszeretetre való képesség egyike az ember azon nyilvánvalóan igen számos idegrendszeri szerveződésének, amelyet kialakulása után azonnal igénybe kell vennünk, máskülönben – súlyos vagy rendkívüli esetben – elsorvasztja az inaktivitás.


Hasonló könyvek címkék alapján

David Attenborough: Az élő bolygó
Susanne Foitzik – Olaf Fritsche: Hangyák
Douglas Palmer: A történelem előtti világ atlasza
Merlin Sheldrake: Az élet szövedéke
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
Brian Cox – Andrew Cohen: A természet erői
Peter Wohlleben: A fák titkos élete
Kriska György: Vízi gerinctelenek
Jim Al-Khalili – Johnjoe McFadden: Az élet kódja
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon