Az ​agresszió 27 csillagozás

Konrad Lorenz: Az agresszió Konrad Lorenz: Az agresszió Konrad Lorenz: Az agresszió

Vak ​század vakbizonyossága, hogy tiszta lappal indulunk mindnyájan, rárójuk tapasztalatainkat, majd gyermekeinkre örökítjük. Sok egyéb közt ezt örökítette a századra Lamarck, Marx, ezt fejlesztette tovább Freud, Liszenko, Sztálin, Arthur Koestler és több más hitvalló. Hitvallásukhoz járó átkuk pedig legkiáltóbb gonoszságunkat, a rossz társaságban tanult agressziót sújtja. Konrad Lorenz 1963-ban napvilágot látott agresszió-könyvére az AMIT GONOSZNAK NEVEZNEK óvatos címet akasztotta.
Lorenz tudós volt. Megfigyelő, nem hitvalló. De az oktalan állat lelkét, már a ma született bárányét agresszióval találta teleírva. Hitet ugyan az ő éles szeme sem talált benne egy mustármagra valót, de jóra való restséget sem. Inkább a szorgalmas tanulás vágyát, hogy vele született támadó kedvét zabolázza a maga rangrendjében, a maga hazájában. Mivel agressziójától csakis feleinek van tartanivalója. Holló csakis hollónak vájja ki a szemét.
Nekünk pedig, lelkes, okos és mélyen hívő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Konrad Lorenz művei

>!
Helikon, Budapest, 2013
356 oldal · ISBN: 9789632274478
>!
Cartaphilus, Budapest, 2004
326 oldal · ISBN: 9639303011 · Fordította: Tandori Dezső, Zoltai Ildikó
>!
Cartaphilus, Budapest, 2000
328 oldal · ISBN: 9639303011 · Fordította: Tandori Dezső, Zoltai Ildikó

1 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

ekphrasis>!
Konrad Lorenz: Az agresszió

Ha roviden akarom leirni, a korabbi ertekeloknek igazuk van: igazan nehez felfedezni (vagy kovetni) a szoveg logikajat / strukturajat (a slash az uj szokasom), mert hat (Nobel-dij ide vagy oda), ez zagyva.

Es nagyon erosen nyom a latba a korszellem, Lorenz sovinizmusa es eletszemlelete. Nagyon erosen (es konnyen) kritizalhato, mert szubjektiv, mikozben objektivnek es abszolutnak allitja be a mondanivalojat, szemtelenul altalanosit, es sokszor kibuggyannak alkati / szemelyes dolgok, eloterbe nyomakodnak Lorenz nezetei es hiedelmei.

Erdekes, mennyire kevesse idezte meg Durrell-t, akinek a konyveiben / szovegeiben nagyon sok az (igazi vagy sem) alazat. Lorenz-nel nagyon eros a `patronising` tone. Nagyon eros. Ez jellemzo a nemetekre. (Habar hosunk osztrak.) Legalabbis himnemu nemet(ajku) ismeroseimre feltetlen. (Sot. Inkabb.)

Sokszor olyan elveket vedelmez harciasan, amik manapsag evidensek (nekem azok). (1966-os a mu, igaz?) Es neha nem tudom / kapom el, kihez szol. Ebben a vonatkozasban mindenkeppen idejetmult (legalabbis egy ertelmisegiszerunek).

(A forditas (nekem elektronikusat sikerult szereznem) csucsteljesitmeny – teljesen ATJON, hogy mekkora gocsortos faba vagta a fejszejet a fordito (az elobbiekben emlitett ok miatt nem tudom, ki), aki atgondolatlanul es naivan elvallalta a (biztos, hogy elozoen nem latott) szoveg forditasat. „Korical”, „karattyol”, etc., de lehet, hogy ezeket csak kitalalom. :) )

Ugyanakkor Lorenz rettenetesen (hah!) szereti az allatokat, szenvedellyel es kizarolagosan. Most mindegy is, hogy ezt milyen psziches motivaciokkal magyaraz(hat)juk, de talan kevesen vannak, akik ezzel a szeretetukkel ilyen ismeretsegre tettek szert.

Az ember libakat akar meg farkast meg halakat a nappaliba…

Be warned! Fertozo!

ppeva P>!
Konrad Lorenz: Az agresszió

Sok érdekes, jó gondolat, érdekes és mulatságos példák sokasága – mégis hagyott némi hiányérzetet. Szerkezetileg, magyarázatokban kicsit kusza volt, úgy éreztem, nagyon sokat akar mondani, de egy kis összefoglalóval, jobb tagolással fogyaszthatóbb lett volna. De így is érdemes volt elolvasni.

judit_juhasz>!
Konrad Lorenz: Az agresszió

Imádom Konrad Lorenz természet iránti rajongását, ezzel a könyvvel is elbűvölt és szinte elém vetítette a ludak udvarlását, hihetetlen párhuzamot vonva néhány emberi viselkedésmintához. Előző könyveiben is tapasztaltam kusza gondolatmenetét, ezért nagyobb szakaszokban tudtam csak elolvasni, mert néhol fárasztóan részletekbe torkollott egy-egy gondolatmenet. Vártam hogy rátérünk az emberi viselkedésre, de ez leginkább csak a végén történt meg és ott is inkább a mondatok mögé rejtve. Nagyon figyelmesen kellett olvasni, de azt hiszem ismét sokat tanultam belőle.

feka>!
Konrad Lorenz: Az agresszió

Lásd a fülszövgben tett megjegyzésemet. Lehet, hogy a német túl éthetelen, bonyolult mondatszerkesztésű nyelv, amit a fordítóknak sikerült áthozniuk a magyar fordításba is. HIányzott az, hogy az elején fel legyen vázolva a struktúra, és mindig tudjam, mit miért olvasok éppen. Az utolsó fejezet, a nagy következtetések levonása aztán végképp összefüggéstelennek tűnt. Pl. nem lehetett tudni, hogy éppen milyen felsorolás második tényezőjéről beszél. Mindenesetre a sok hiba ellenére alapkönyv.


Népszerű idézetek

judit_juhasz>!

Ép elméjű ember ma el nem indulna vadászni, ha a nyulat vagy az őzet foggal-körömmel kellene szétszaggatnia.

229. oldal

judit_juhasz>!

A kulturált emberi élet kialakította a harci szellem levezetésének egy ritualizált és igen jól működő formáját: a sportot. Mint a filogenetikus úton kialakult bajtársias küzdelmek, a sport is békésebb mederbe tereli a társadalomra káros agressziót, ugyanakkor fajfenntartó funkcióitól nem fosztja meg. Ezenkívül: a harcnak ez a kulturálisan ritualizált formája kiválóan hozzásegíti az embert ahhoz, hogy megtanulja ösztönös, harci reakcióit kordában tartani, hogy képes legyen uralkodni önmagán.

250. oldal

judit_juhasz>!

Nagy vagyok és rettenetes, de nem neked akarok ártani, hanem ennek itt, ennek itt, ennek itt, látod!

172. oldal

judit_juhasz>!

Ha nagyon muszáj lenne, melyiket segítené át a túlvilágra: egy salátamagot, egy legyet, egy békát, egy tengerimalacot, egy macskát, egy kutyát vagy egy csimpánzt. Más-más gátlások fogják (vagy nem fogják) megakadályozni abban, hogy „öljön”. És ezek a gátlások, ha akarjuk ha nem, híven vallanak azokról az értékekről, amelyeket ezeknek az élőlényeknek tulajdonítunk.

214. oldal

Ginny21>!

Úgynevezett felebarátunkról hamar látnunk kell, hogy még felerészben sem a barátunk, hiszen esetleg nem rokonszenves nekünk, sérti érdekeinket stb., ráadásul mit szeressünk rajta, sose láttuk. A józan ész ráadásul azt parancsolja, hogy még az ellenségeinket is „szeressük”, de hogyan fér ez meg természetes hajlandóságainkkal? A sok prédikáció, hogy a lemondás és az aszkézis szükségszerű, hogy nem szabad zabolátlanul élnünk, mértéktelenül hódolnunk az élvezeteknek, meg aztán az eredendő bűn tana, amely szerint az ember „zsenge ifjúságától fogva” eleve bűnös – mind egyetlen közös igazságtartalmat hordoz: azt, hogy az emberiség felismerte, nem cselekedhet örökölt hajlandóságai szerint, épp ellenkezőleg, tanulnia kell, egyebek között önmérsékletet, nem rohanhat vakmerően a vesztébe, felelős előrelátással mérlegelnie kell, mi lehet tetteink várható következménye.

315. oldal

judit_juhasz>!

Az árgusfácán szárnylengetése mellett a nyugati civilizáció emberének munkatempója a fajokon belüli szelekció legostobább terméke.

44. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok
Caroline Leaf: Tisztítsd meg elméd zűrzavarát
Robert D. Hare: Kímélet nélkül
Joe Navarro: Veszélyes személyiségek
Susan Cain: Csend
Gavin de Becker: A félelem adománya
R. D. Laing: Az élmény politikája – Az édenkert madara
Kevin Dutton: Pszichopaták elméjében
Sigmund Freud: Álomfejtés
A pszichológia nagykönyve