Bűnös Budapest (Bűnös Budapest-ciklus 2.) 89% 100 csillagozás

Méghogy gagyi a magyar krimi. A hód sorozat óta nem is igazán olvastam hazai bűnügyi történeteket. Vagyis amit igen, az nem igazán tetszett. De Kondor Vilmos ( és persze Baráth Kati) visszahozta a műfaj hazai ízeihez a kedvet.

Jó volt olvasni ezt a könyvet. Csupa ismerős hely, borzongatóan ismert történelmi esemény, még ha a megidézett hangulat nem is az a nosztalgikusan szép. Bánom is én, hogy bűnös, de az én városom, és ahogy megtöltötte a helyeket, időt ezzel a bűnösen émelyítő történettel KV , úgy nagy kedvem lett a többi könyvéhez is. Nagyon úgy néz ki megkedveltem a mögöttes történések után szimatolgató Gordont.

A skandináv krimi mintájára össze lehetne pakolni egy monarchiás-krimi sorozatot is. Ez a Kondor féle sorozat, a Baráthkati könyvei és biztos lenne cseh meg egyéb darabja is a sorozatnak.

Hát várjá' mán: általában kezdeni szokás in medias res, nem befejezni – ki látott még ilyet? ;))

Remek. Mármint annak a bemutatása, ahogy a III. Birodalom árnyékában beszivárog a magyar társadalom egészébe, a postástól a miniszteri körökig a náci kór, mint a spanyolnátha az első világháború végén, csak ez majd még több áldozatot ragad magával. Kriminek nem annyira meggyőző (én legalábbis nem nyomoztatnék magam után, ha közöm lenne a széljobb feltőkésítéséhez, de legalább megtudtam, mi az a pinkapénz.) Az öreg Nemes exkopó alakja, aki szinte többet szerepel Gordonnál, remek, akárcsak a rendőri, titkosszolgálati világ és a világháború előestéjének film noir szerű bemutatása, a pezsgőspohár csilingeléssel és a tébolyult nyilasokkal, mellékszerepekben (egy-egy rövid snitt erejéig) Hain Péterrel és Újszászyval (meg a „vamp” Karádyval). A drogot választani a krimi hátteréül ebben a korban szintén nagyon jó húzás volt.
Eddig a legjobb Kondor a számomra (már csak a Bp. kém van hátra – nincs meg vkinek ebookban..?)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nekem ez legalább annyira tetszett, mint az első rész, a Budapest noir. Igaz, hogy új karakterekkel ismerkedünk meg, akik szívnek nem túl kedves, gonosz emberek, és a kedvencem, Mór nagypapa időközben elhalálozott (sajnáltam, hogy nem esik szó róla egyáltalán a könyvben, talán csak egy vagy két helyen a lekvár kapcsán). Gordon ismét hihetetlen kalandokba bonyolódik, de rettenthetetlen bátorságával felgöngyölíti a rendkívül szövevényes, maffiailag és politikailag is összefonódó bűncselekményeket. A valószerűtlenségek ellenére is élvezetesek a különböző fordulatok. A párbeszédek is rendjén.
Megtudható, mi a bakk, és olyan rég elfeledett szavakat is találtam, mint magánkutató, korpulens, pikkoló, tejcsárda és még sorolhatnók. Ja, és Bécsbe is kiruccanunk. Néhány holttest is kerül, hogy ne legyen unalmas, vér is csörgedez.
Jó látni, hogy a történelmi háttér és a nyelvi megalapozottság is helyén van, ami nem kis teljesítmény egy amúgy reál beállítottságú tanárembertől (ki az író), már ha a könyv hátsó borítóján leírtaknak hinni lehet. Rákattantam a sorozatra, holnap megyek a következő részért, s finoman utalok rá a könyvtáros hölgyeknek vagy uraknak, hogy ne tétovázzanak egyet beszerezni a legújabb részből is, ami idén jelent meg. A borító amúgy szintén tetszetős.

Ez most nem volt olyan nagyon jó, mint az első Kondor-krimi. Nyugodtan meg lehetett volna írni 300 oldal helyett mondjuk 280-ban, akkkor se veszett volna el belőle semmi. Jók a leírásai, de néha idegesítően aprólékosak és azt hiszem, párszor feleslegesek is. De ettől eltekintve jó könyv volt ez is, a végére Gordon egészen Philipmarlowe lett, pedig Kondor nem is szereti Chandlert, ami szerintem nagy hiba, de azért megbocsátható. 1939, a nyilasok már egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, félelmetesen ismerős a helyzet – azzal a fontos különbséggel, hogy most nincsen egy óriási, erős, náci Németország, és fasiszta Olaszország se. Most Gordon mellé kapunk egy öreg nyomozót is, Nemes Sándort, aki nagy komcsivadász, csak hogy Gordon okos semlegessége mellé legyen egy kis emberi gyengeség bosszúállás képében. Kb. 250 oldalon párhuzamosan halad a történet, Gordonos fejezet után Nemeses fejezet, Gordon persze megint életveszélybe kerül, és kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, szóval hát jó krimivel van dolgunk, de azt hiszem, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Meglátjuk, a sorozat többi részében sikerült-e ez a több, mert a Budapest Noirban sikerült.

Úgy látom, kisebbségben vagyok azzal a véleményemmel, hogy ez nekem jobban tetszett, mint a Budapest Noir.
Szerintem jobban kiteljesedett a világ, amit előzőleg bemutatott, a visszautalások pedig külön tetszettek.
A hangulat sokkal sötétebb volt, Gordonnak meg nagyjából teljesen egyedül kellett intézkednie, se Mór se Krisztina nem volt mellette. Másoktól persze kapott segítséget, de az nem ugyanaz, mint mikor az ember családja és szerettei állnak mellette.
Anna meg… hát…

Az ellenfél is nagyobb, mint az első könyvben, és jóval veszélyesebb is. Ez is nagyon pozitív volt. A két szálra bontás, a melléksztori és Nemes bosszúvágya szintén.

Az már az előző kötetben is tetszett (meg nem is, hisz elkeserítő, hogy az életben is ez a nagy büdös helyzet) hogy a legnagyobb fő szarkeverőket védi a hatalom, és ők nem is kapják meg úgymond a „méltó büntetésüket”.
De ebben a zöld posztó és fehér por segítségével Gordon a végén legalább odaver nekik egy jó keményet.
Csak hogy fájjon.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nekem ez a rész sokkal jobban tetszett, mint a Budapest Noir. A történet lassabban folyt, és ezért talán a karakterek kidolgozására is több idő jutott. Nem nagyon szoktam szeretni a többszálas cselekmény leírásokat, mert általában az adott szereplő szála mindig a legérdekesebb résznél marad abba, de itt valahogy kifejezetten jót tett a történetnek, hogy Gordon mellett volt egy másik szereplőnk is, aztán kettejük útja persze keresztezte egymást.
Kiváncsi leszek a következő részekre.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az előző is szuper volt,ez pedig még jobban tetszett. Zseniálisnak tartom, ahogy Kondor beleszövi a kor történelmi eseményeit és szereplőit a történetbe. A hangulat továbbra is kifogástalan. Szívesen visszarepülnék az időben pár hétre a 30-as évek Budapestjére. Amit sajnálok,hogy Mór nincs többé. Krisztina ugyancsak hiányzott. Nemes, az új szereplő érdekes karakter volt. Látszott rajta, hogy fiatalabb korábban elég kemény legény lehetett, de így is meglepett a végén azzal,hogy mekkora „badass”.
A nyomozással kapcsolatban viszont elgondolkodtam azon, hogy vajon bölcs dolog-e valakinek saját maga után nyomoztatnia… Ez számomra kicsit fura volt.

Rég lelkesedtem annyira magyar regény után (előtt,közben), mint Kondor műveinél. Jöhet a következő!

Hm, nem is tudom, mit mondjak. Magával ragadó a maga komótos módján. Különösebben sosem rajongtam a XX. század elejének történelméért – ami talán nem véletlen. Néha nehezemre esett követni, hogy ki kivel van, de hát ne csodálkozzak, ilyen volt a kor! Krisztina hiányzott. :)

Kb. egy hete olvashattam ki, de kis túlzással már azt sem tudom, mi volt a bűneset, ami miatt Gordon nyomozni kezdett, nemhogy azt, ki volt a tettes. Szóval krimiként bennem nem hagyott mély nyomokat, nem úgy kordokumentumként. Annak zseniális, most is.
(Egyébként szent meggyőződésem, hogy Kondornak iszonyú jó humora lehet, kijött ez már a noir-ban Mór tatának az alakjánál is, és most a patológus esetében szintén, kellene valami Rejtő-szerű regényt írnia, vennék, mint a cukrot.)