Bűnös Budapest 88% 57 vélemény

Nekem ez legalább annyira tetszett, mint az első rész, a Budapest noir. Igaz, hogy új karakterekkel ismerkedünk meg, akik szívnek nem túl kedves, gonosz emberek, és a kedvencem, Mór nagypapa időközben elhalálozott (sajnáltam, hogy nem esik szó róla egyáltalán a könyvben, talán csak egy vagy két helyen a lekvár kapcsán). Gordon ismét hihetetlen kalandokba bonyolódik, de rettenthetetlen bátorságával felgöngyölíti a rendkívül szövevényes, maffiailag és politikailag is összefonódó bűncselekményeket. A valószerűtlenségek ellenére is élvezetesek a különböző fordulatok. A párbeszédek is rendjén.
Megtudható, mi a bakk, és olyan rég elfeledett szavakat is találtam, mint magánkutató, korpulens, pikkoló, tejcsárda és még sorolhatnók. Ja, és Bécsbe is kiruccanunk. Néhány holttest is kerül, hogy ne legyen unalmas, vér is csörgedez.
Jó látni, hogy a történelmi háttér és a nyelvi megalapozottság is helyén van, ami nem kis teljesítmény egy amúgy reál beállítottságú tanárembertől (ki az író), már ha a könyv hátsó borítóján leírtaknak hinni lehet. Rákattantam a sorozatra, holnap megyek a következő részért, s finoman utalok rá a könyvtáros hölgyeknek vagy uraknak, hogy ne tétovázzanak egyet beszerezni a legújabb részből is, ami idén jelent meg. A borító amúgy szintén tetszetős.

Úgy látom, kisebbségben vagyok azzal a véleményemmel, hogy ez nekem jobban tetszett, mint a Budapest Noir.
Szerintem jobban kiteljesedett a világ, amit előzőleg bemutatott, a visszautalások pedig külön tetszettek.
A hangulat sokkal sötétebb volt, Gordonnak meg nagyjából teljesen egyedül kellett intézkednie, se Mór se Krisztina nem volt mellette. Másoktól persze kapott segítséget, de az nem ugyanaz, mint mikor az ember családja és szerettei állnak mellette.
Anna meg… hát…

Az ellenfél is nagyobb, mint az első könyvben, és jóval veszélyesebb is. Ez is nagyon pozitív volt. A két szálra bontás, a melléksztori és Nemes bosszúvágya szintén.

Az már az előző kötetben is tetszett (meg nem is, hisz elkeserítő, hogy az életben is ez a nagy büdös helyzet) hogy a legnagyobb fő szarkeverőket védi a hatalom, és ők nem is kapják meg úgymond a „méltó büntetésüket”.
De ebben a zöld posztó és fehér por segítségével Gordon a végén legalább odaver nekik egy jó keményet.
Csak hogy fájjon.

Nekem ez a rész sokkal jobban tetszett, mint a Budapest Noir. A történet lassabban folyt, és ezért talán a karakterek kidolgozására is több idő jutott. Nem nagyon szoktam szeretni a többszálas cselekmény leírásokat, mert általában az adott szereplő szála mindig a legérdekesebb résznél marad abba, de itt valahogy kifejezetten jót tett a történetnek, hogy Gordon mellett volt egy másik szereplőnk is, aztán kettejük útja persze keresztezte egymást.
Kiváncsi leszek a következő részekre.

Ez a kötet sajnos sokkal inkább szétesett, sokkal kevésbé láttam át, hogy honnan hová tart a cselekmény, mint a Budapest noir esetében. Már nem tűnt elégnek a sok kis színes kép a korabeli Magyarországról, és a jellemábrázolás is elnagyoltnak tűnt, talán a sok fel- és eltűnő karakter miatt túl kevés idő és szerep jutott nekik.
Kondor még mindig nagyon érdekesen villantja fel a kor összetett politikai klímáját, de itt talán a konfliktus lezáratlansága (jobban mondva hirtelen, szinte összecsapott berekesztése) miatt még a végére sem állt össze teljesen, hogy ki kivel van, kinek mi a motivációja. Merem remélni, hogy a következő kötetből tisztulni fog a kép, mert például Anna azon túl, hogy kellett egy femme fatale a történetbe, csupa kérdőjelet hagyott maga után, ha pedig tényleg csak ennyi volt a szerepe, akkor csalódott leszek.
A Budapest noir egy üde színfolt volt a magyar könyvpiacon, ez a kötet pedig felemás érzelmeket hagyott maga után, és már közelsem olyan magas elvárásokkal kezdek neki a Budapesti kémnek, mint ennek a kötetnek kezdtem neki.

Ez az első történelmi krimi, amit olvastam, és tetszik a műfaj. Kondor stílusa is, bár a szerkesztés nem tökéletes, néha teljes tagmondatok is megismétlődnek a szövegben. Érdekes egy 21. században írt magyar könyvben látni 39 Budapestét, ahol még konflisok is járnak. Vicces, hogy újra van Széll Kálmán tér.

A Budapest noir hatalmas kedvenc lett pár hónapja és ezért elég nagy elvárásaim voltak ezzel a regénnyel. Talán pont ezért nem tudott annyira magával ragadni és talán pont ezért voltam érzékenyebb a kisebb hibákra. Az is lehet, hogy ha ezt olvasom előbb akkor ez tetszett volna jobban, de az is lehet, hogy az első jobb volt. Ezzel együtt tetszett és feltétlenül beszerzem a harmadik részt is, de ez most nem szólt akkorát.

A sorozat első része nekem jobban bejött. Ez is kellően sötét, és alvilági, hogy mint krimit lehessen élvezni, de „csak” 4 csillagot ér.

Kondor második könyve, az előzőhöz képest fejlődés, és visszafejlődést is mutat. Tetszik a két szálon vezetett cselekmény, a korleírás, a háttér megrajzolása. Viszont néha úgy éreztem, hogy picit sok dolgot próbált beletenni a könyvbe az író, illetve volt egy szál, ami lógott a levegőben. Lehet, hogy a következő részben továbbviszi, és akkor kiderül, hogy mit akar vele kezdeni az író, addig viszont eléggé nemtudomhovatenni érzést hagy az emberben.

Ez a kötet is hozza azt a korhű hangulatot, amit a Budapest noir megteremtett. A történet még mélyebbre nyúl a bűnözés és az alvilág mocsarába nem kevés kikacsintással a mai politikai helyzetre sem. Sajnos ez a könyv is magán viseli azoknak a pontatlanságoknak a nyomát, amikre bosszúsan szisszen fel az olvasó. KV-nek szüksége lenne egy jó szerkesztő értő közreműködésére, aki kigyomlálja ezeket a kis hibákat a regényből. Sajnos az Agavénál ezt sosem fogja megkapni, remélem erre magától is rájön.
Én személy szerint hiányolom a regény végéről Gordon és Nemes lezáró beszélgetését, valamint Anna is eléggé lezáratlanul lép ki a cselekményből. Ha a regényből valaha film készül, ezt biztos nem lehet kihagyni belőle.

Kicsit gyengébb mint a Budapest noir, vagy talán az nagyobbat szólt, mert itt már ismert a környezet ami akkor még újdonság volt . Persze el fogom olvasni A budapesti kémet is, mert nagyon tetszik a helyszín, a kor.