A ​bejrúti járat 28 csillagozás

Kolozsi László: A bejrúti járat

Meddig mondhatjuk, hogy semmi közünk a merényletekhez, a terrortámadásokhoz, meddig mondhatjuk, hogy csak áldozatok vagyunk? Meddig vagyunk urai sorsunknak? A haldokló nagyapa egy orosz szót suttog, mintegy búcsúképpen, unokája fülébe. Az unokát, a sikeres budai ügyvédet, Kozma Pétert, nem hagyja nyugodni, mit akart mondani az öreg. Ahhoz, hogy közelebb kerüljön az igazsághoz, meg kell találnia a nagyapa Don-kanyarnál és a megszállt területeken vezetett naplóját. Ugyanakkor ezeket a háborús feljegyzéseket, a magyar hadsereg viselt dolgairól, nem csak ő akarja megszerezni, hanem mások is. És ezek a mások az ő életére törnek… Tipikusnak nem mondható, mégis hamisítatlan magyar családtörténet bontakozik ki a nyomozása során. A napló, az elhallgatott borzalmak, nemcsak az unoka, de a fiak sorsára is kihatott. Ennek (pontosabban az elfojtásnak és elhallgatásnak) a következménye, hogy a jeles biológus apa (a szegedi kutatóintézet egyik prominense) egykor felszállt 240-es, bejrúti járatára.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934778
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
424 oldal · ISBN: 9789632935621

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Paulinusz_Tünde P>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

„ El sem tudta gondolni, hogy olykor tízpercenként is képes lehet valaki sírni.”

Rendkívüli meglepetésben volt részem, hogy mennyire jó könyvet találtam. Egy kissé bonyolultan, de annál érdekfeszítőbben összerakottat, mert személyenként váltunk fejezeteket. Elsőre kissé bonyolultnak hat, de szép lassan a helyükre kerülnek a kockák. Izgalmas volt, végig éreztem a feszült hangulatot, ami jót tett velem, és hajtott előre, hogy olvassak. Szerencsére éppen megtehettem.
A téma nagyon fontos, és nagy teher is, végig ezen gondolkoztam, hogy az ember életét mennyire változtat(hat)ja meg egy felmenője története. Ugye azok a bizonyos generációs hozadékok, vagy esetleg csupán az, hogy egyszerűen nem vagyunk otthon a saját életünkben.

Tegnapig azt gondoltam, arra való az Isten, hogy legalább neki ne hazudjunk, ha már magunknak hazudunk, neki el tudjuk mondani, mit tettünk, de azt, amit tettünk, legfőképpen már vele nem tudnám megosztani.”

Van benne megtörtént esemény, ami igen szépen lett beépítve, szinte érezzük, hogy nem is lehetett másképp, és visszakacsintunk a második világháborúba is. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire megfogott engem ez a történet, mert manapság is úgy éljük az életünket, hogy azt hinnénk ennél több gonoszságot, igazságtalanságot már el sem bírnánk, és mégis szinte minden nap kerül valami új, valami más az asztalunkra.
Professzionálisan jó!
Az író többi könyvét is el fogom olvasni.

tgorsy>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Nehezen állt össze, már azon gondolkodtam: hagyom a fenébe az egészet, aztán kezdtem sejteni, majd összeállt. De nem tudom szavakba önteni.
A Gonosz itt van, mert ott volt.

Kyrana P>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Mindig félve olvasok kortárs magyar szerzőktől, azon aggódok, hogy netán nem fog tetszeni. Az meg másoknak nem fog tetszeni, ha ezt le is írom. Én meg konfliktuskerülő vagyok…. De ennél a kötetnél ez nem fenyeget! Ez egy eszméletlen jól megírt történet!

A könyv elején kicsit aggódtam, hiszen több szálon fut a dolog, párhuzamosan mesél, de aztán ezek a szálak szépen összeértek, kerek lett a sztori. Nincs egy felesleges fejezet, egy felesleges mondat sem a könyvben csak azért, hogy hosszabb legyen. Nincsenek ellentmondások, egyedien, reálisan megírt, valóságszagú, izgalmas, fordulatos könyv váratlan csavarokkal. A szereplők jól kidolgozottak, az abszolút kedvencem a nagymama lett. A főszereplőt, Pétert is megkedveltem, pedig az elején azt hittem, utálni fogom. Olyan jellemfejlődésen megy át a könyv végéig, hogy már nem lehet nem kedvelni. A történetszálak egyediek – értem ezt úgy, hogy már a leírás módján lehet érezni a különbséget: ha magyarokról ír, ha muszlimokról, ha franciákról, ott vannak az egyedi sajátosságok a leírásokban, a párbeszédekben, a helyszínek leírásánál azt éreztem, mintha a szereplőkkel sétálnék. Amikor a háborúról ír, elképesztő valóságossággal mutatja be a borzalmakat, amiket a katonáknak át kellett élniük. Iszonyúan jól ábrázolja a lélekben végbemenő változásokat, az állatias ösztönök feltörését, amikor már a rossz a jó, amikor már az ölés öröm, mert jelzi, hogy még van élet a testben. Elképesztő fizikai megpróbáltatásokat éltek át, a teljesítőképesség határát súrolták, sőt, át is lépték azt.

Eszméletlenül jó könyvet olvashattam, nagyon köszönöm az írónak, hogy megtehettem ezt.

zyzmut>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Maximálisan egyetértek Falvai Mátyással: Kolozsiban kétségkívül megvan a krimiírói tehetség, biztos vagyok benne, hogy ott van egy világsiker lehetősége is a kezében.

Kezdetben csak pislogtam, hogy ennyire különböző szálakból hogy a jóistenbe fog összeállni a regény. Több ember szemszögéből láthatjuk a történéseket: a menő jogász Péter, a nyolcvanéves Szilvia, Mr. Titkosszolgálat, több arab fickó, doni naplóbejegyzések. Utóbbit nagyon élvezetes volt olvasni: a korra jellemző beszédstílus, szavak használata csak tetézte az olvasási orgazmust.
Azt gondoltam, a könyv nem árul zsákbamacskát a történetet illetően, terrortámadások lesznek a középpontban. Na de milyen támadás(ok), és ki(k) által, és milyen indok(ok)kal?! Agyafúrt történetvezetés, zseniális háttérsztori, kusza családi szálak.
A VI. kerület, mint helyszín sokszor feltűnik, s mivel elég jól ismerem a kerületet, élvezet volt a környék leírását olvasni, felismerni, hogy jé, ezt is tudom, merre van, itt is jártam. :)

vadmalac>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

szerintem alapvető tévedésben van a kiadó, hogy ez egy krimi, és ennek itt kell megjelennie. Krimiként kezdtem el olvasni, de rá kellett döbbennem, hogy ennek nem ez a műfaja: ez családregény, nagyon kemény politikai thriller, és azoknak, akik a könnyed, limonádé fosokat szeretik (mondjuk Freit), nem fog bejönni. Most olvastam a Grecsó új könyvét, azt nagyon értékelni sem tudom (nem is akarom), ha valami, akkor ez a felkavaró, fontos, aktuális szépirodalom. Szerintem ezt a Magvetőnek kellett volna kiadnia, ahogy talán a szerző előző könyvét is. De jobb annál. Nincs benne annyi elütés, zavaró hiba, nincs túlbeszélve: tömör, néhol szorongató, kegyetlen, érdekes. A címet sem tartom becsapásnak, mert a középpontban a bejrúti gép áll, és elég sok mindent meg lehet róla tudni. Tehát jó könyv, még ha nem is annak olvastam először, ami.

3 hozzászólás
Ildikó_Nagy_2 P>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Én a címre és a fülszövegre felfigyelve vettem meg ezt a könyvet. Nehezen állt össze a kép, kicsit tényleg messziről indult. Több szálon fut a cselekménye, nagyapa, apa, fiú történetei. Alapvetően jó a sztori, a kusza szálak összefutnak. Nem az a tipikus krimi, amire számítottam. Nem bántam meg, csak másra számítottam.

Zalkodi_Erna>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Amikor kinyitottam, kissé megijedtem és elkedvetlenedtem, mert nagyon nem szeretem az olyan könyveket, amik túl sok szálon futnak. Viszont kellett egy kihíváshoz, így belekezdtem.
Pár oldal után rájöttem, hogy nagyon jól tettem.
Hiába a sok szál, mégis mindegyik érdekes és ami még meglepőbb volt számomra, követhető is.

Az utolsó 40 oldalig kerestem benne a krimit, de nem igen találtam. A címadás is megtévesztő, mert a történet nem a bejrúti járatról szól. Annyira nem, hogy kb. 2 oldal foglalkozik vele. Olyan érzésem van, az is csak azért, mert ha a címben ez szerepel, akkor csak tudja meg az olvasó, hogy mi is történt vele.
Ennek ellenére olvastatta magát a könyv, olyan fordulatok vannak benne, amikre tényleg nem számítottam és az érdeklődésemet is végig fenntartotta. Tetszett.

Viktoria_Agnes_Takacs>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Kicsit felve alltam neki, nehez jo magyar krimit talalni, de nagyon kellemes csalodas volt. Jol felepitett konyv, jol kidolgozott, hiteles karakterekkel, es vegig tudta tartani a feszultseg megfelelo szintjet. Persze nyilvan a cselekmeny 2/3-anal az ember fejeben mar nagyjabol osszeall, mi is tortenhetett, de annyira jol kezeli Kolo a csalihaakat, hogy biztosat az utolso pillanatig nem tudunk.

jaspi>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Sokat olvastam a Malév 240-es légi katasztrófájáról, így amikor megláttam „Bejrúti járat” könyvcímet, azonnal felkeltette az érdeklődésem. A fülszövegből annyi mindjárt kiderült, hogy nem tényirodalom került a kezembe, hanem egy regény. Igaz persze az is, hogy a roncsot a mai napig nem emelték ki a Földközi-tengerből, és több mint negyven éve nem hozzáférhetőek az iratok sem. (Erről bővebben például az Origon megjelent Negyven éve rejtély a haláljárat sorsa című cikkben lehet olvasni.)
Maga a regény tulajdonképpen egy családtörténet és egy krimi ötvözete, amelyben nincs egyértelmű határ a valóság és a fikció között. A könyvben három nemzedék élményei kapcsolódnak össze. Az orosz fronton harcoló nagyapa, a bejrúti járat katasztrófájában érintett apa, és a napjainkban ügyvédként dolgozó fiú története adja a regény gerincét.
A kötet fejezetei egyes szám első személyben, de a változó szereplők szempontjából mutatják be a történetet. Ennek köszönhetően az aggódó nagymamától kezdve a főszereplőkön keresztül a mellékszereplőkig mindenki hozzáadja saját ismereteit, nézőpontját, saját igazságát a mozaikszerűen összeálló történethez. A fejezetek címe az adott szereplő, így a változó nézőpont ellenére is jól követhető volt a történet. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás.
Kedveltem azokat a részeket is, ahol a beavatott titkosszolgálati tisztnek mesélik el, hogy a média miképpen tálalta az aktuális történeteket. Ezek persze köszönő viszonyban sem voltak James ismereteivel. Valószínűleg így működik a hírmanipuláció.
A Malév 240-es járatával kapcsolatban a regényben kirajzolódó történet „meredek”, de van benne „ráció”, éppen ezért hihető. Nem győzött meg a szerző, hogy a leírtak szerint történt 1975-ben a tragédia, de el kell ismernem: így is történhetett.
Úgy gondolom, hogy ez a könyv azok közé a kötetek közé tartozik, amelyet érdemes elolvasni, érdemes továbbgondolni.

Gitta_Bry I>!
Kolozsi László: A bejrúti járat

Nyomasztó történet. Külön-külön, mindegyik történetszál feszültségeket, rejtélyeket, izgalmat hordoz magában. Természetesen a magyar szál érdekelt legjobban. Bevallom, rákerestem Szlotyinóra, és alig találtam róla valamit. (Tudom, menjek könyvtárba, bogarásszam a történelmi forrásokat. De ha a történetnek ez a része a valóságon alapszik, nem is biztos, hogy többet szeretnék tudni róla…)
Az, ahogy a szálak összefonódnak, nem igazán ért meglepetésként. Valahogy vártam, hogy az derüljön ki Péter apjáról, ami kiderült, és az arab terroristák története se futott ki valami elképzelhetetlen, váratlan végkifejletre. De hát, a közelmúlt történetét elnézve és átélve – mi lephetne meg minket már?
Nem tudom, hogy mindenképp ismernünk kell-e a családunk múltját. Nem tudom, hogy mindig jó-e ismerni. Hogy jó-e mindent tudni.
Jól összerakott történet, izgalmas, elgondolkodtató, fordulatos. Olvassátok!


Népszerű idézetek

zyzmut>!

– Azért szeretünk, hogy legyen kinek igazat mondanunk. Ha már nincs senki, akihez őszintén beszélhetünk, akkor nem is érdemes tovább élni.

410. oldal - Szilvia

zyzmut>!

Eljő az az idő, mikor a múlt árnyai kezdenek a jelenünk fölé nőni.

243. oldal - Péter

zyzmut>!

Jézus nem azt kérte, mondta egyszer nagyapám, hogy megértsük ezt a csodálatos, szép világot, hanem azt, hogy szeressük. Szeretetté váljunk ott, ahol a legnagyobb szükség van ránk.

246. oldal - Péter

zyzmut>!

Mi, magyarok, nem változunk, gondoltam, akármekkora jólétbe is csöppenünk bele, nem tudunk nem panaszkodni, nem sopánkodni.

326. oldal - Péter

robinson P>!

Apámról kevés emlékem van: ötéves voltam, amikor lelőtték miatta a bejrúti gépet, ötven utassal a fedélzeten.

(első mondat)

zyzmut>!

Az én hitem szerint a világ lényege a szeretet. És tudod, mi a szeretet? Nem ártani valakinek, amikor pedig tudjuk, hogy árthatnánk neki.

414. oldal - Elemér

zyzmut>!

A szeretet, tudja, sosem hűl ki. Minden nő, akit szerettünk, megmarad a szerelmünknek, még ha egyszer ki is érdemelte a haragunkat.

98. oldal - Ahmed

zyzmut>!

Vannak olyan beszélgetések, gondoltam, melyektől másnaposak leszünk…

218-219. oldal - Szilvia

AdamMyFriend>!

– Úgy érzem – mondta James, miután magában megfogalmazta olaszul a mondatot –, mintha a Római Birodalom utolsó napjaiban élnénk. És hiába teszünk bármit is, a nevünket ugyanúgy belepi majd az idő homokja, mint a barbárok ellen hadakozó római államférfiakét. Eltelik egy évszázad, és már nem ül itt senki. És nem jön be a vonat. És alig marad valaki, aki emlékezne, milyen is volt Taormina.

419. oldal - James (Athenaeum, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Római Birodalom (Imperium Romanum)

Hasonló könyvek címkék alapján

Szántó Dániel: Egy pap vallomása
Kate Morton: Titkok őrzője
N. Nagy Zoltán: Keselyű
Ittzés Laura: Nyolc perc
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Dan Brown: Eredet
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
Réti László: Budapest Boulevard
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Farkas Anett: A 33-as beteg