Ez a könyv őszinte összegzése Koller Eszter élményeinek, amelyet egy számára világnézet-fordító esemény során szerzett. A történet egy bibliai túlélőtáborban kezdődik, amely unalmas, sőt hajmeresztően idegtépő napokat ígér Eszternek. Lassan azonban rájön, hogy nemcsak a bölcsek mondják, hogy „semmi sem az, aminek látszik”, hiszen napról napra egyre jobban megbarátkozik a körülményekkel. És csak itt kezdődnek a bonyodalmak…
A könyv kacagtatóan komoly mondanivalójával végül elgondolkodtat és megmozgat, hiszen nemcsak Istenről szól vagy egy táborról, hanem valaki hitéről, ezért minden pillanat, amit az olvasó a sokszor vidám, néha kicsit szomorkásabb lapok között tölt, tovább ösztönöz, hogy egy percre se hagyjuk kicsusszanni a kezünk közül a művet. Így megtanuljuk, hogy „…a csodákra nem várni kell, hanem észre kell venni őket. Mert jönnek és mennek. Ha viszont időben észrevesszük, akkor egész életünkre áldássá válnak.”