Idézetek
A mai emberek egészen más minta szerint élnek, mint ahogyan nevelték őket. Bárki ebédelhet délután négykor, vagy vacsorázhatott akár éjfélkor is, csakis rajta múlott, illetve a külső körülményeken. Még talán magamról sem tudtam eldönteni, hogy ha délután fél háromkor eszem egy egzotikus rántottát, azt kényszerből teszem-e, vagy szabad akaratból.
221. oldal
Conny tulajdonképpen már nem is tudta, hogy ő maga fogalmazta-e meg valamikor, vagy csak hallotta valahol, mindenesetre saját elméletet gyártott a lelkiismeretről. Úgy vélekedett, hogy létezik az a fajta lelkiismeret, amely nem csak bennünk, egyénekben működik, hanem jelen van „az életben”, tehát nem csak a saját életünkben, hanem minden más ember életében is, akikkel naponta találkozunk vagy véletlenül összefutubk az utcán. Ezt a fajta lelkiismeretet az ember nem adagolhatja mint valami kanalas orvosságot a gyerekének, amíg az egész adagot meg nem ette. Ez uyganis benne van a levegőben, mint afféle morális fölösleg, amely valamifajta ritmust és összefüggést teremt a dolgok között. Olyan összetevője a világnak, amely egyszerre gittként és kenőanyagként is működik. Összefogja a részleteket, és a további kapcsolódó dolgok is ettől függnek. A dolgokat sosem lehet különválasztani egymástól, mint ahogyan az okokat sem a következményektől. Ezekből a részekből épül fel a teljesség, ezzel pedig már vissza is jutottunk a lelkiismerethez, amennyiben a teljességet a lelkiismeret működésének feltételeként fogjuk fel. De erről mégsem hallunk a templomban prédikációt, mert ez az érték éppen olyasmi, amit szavakkal nem vagyunk képesek megragadni. Olyan, mint az a fajta szeretet, amely szünetekben, hallgatásokban, pillanatokban és apró, látszólag értelmetlen szavakban nyer kifejezést.
180. oldal
Pontosan az ellenkező tüneteknek kellett volna jelentkezniük. A kezdődő féltékenység első marásaival izgatott, dühös vagy kielégítetlen állapotba kellett volna kerülnöm. Minden egyes lépcsőfoknál összerándult a testem, az anyagok egyesültek, és egy olyan keveréket hoztak létre, amely felerészt csalódásból, felerészt reményből állt, egy csipetnyi melankóliával. Keserű főzet, igencsak csípett, de kiegyensúlyozottságot és érettséget is tartalmazott, a szinte zavaró teljesség ízét hagyva maga után. Azét a teljességét, hogy az életet nem lehet ennél elevenebben érezni. Lehet másképp és jobbnak és rosszabbnak, de sohasem többnek vagy erősebbnek. A szomorúság és az öröm nem különültek el: egyszerre voltak jelen.
Ismertem már korábbról ezt az ízt, de sosem éreztem ennyire tisztán, így nem tudtam, hogy ez az egyik legerősebb függőséget kiváltó szer, ami csak létezik. Az ember beleragad egy sémába: mindent megtesz azért, hogy elbukjon. Függés, amelyből nincs kiút, mert olyan kellemes, biztonságosan és és otthonosan érzi magát benne. Talán ez az, amit a vereség édes ízének nevezhetünk.
79. oldal
Már az írás, az ábrázolás önmagában is élettapasztalat persze, éppúgy, mint az olvasás. Élet és költészet között megbonthatatlan a kötelék, az egyik feltételezi a másikat. Az olvasó számára lehetetlen különválasztani a kettőt, de sokszor még a tollforgató számára is az. Az irodalom valamiképpen vigasz és kompenzáció, a vesztesek művészete. Az ember az úgynevezett valóságból egy másikba menekül azért, hogy emezt túlélje. Szerencsére a képzelet megbízhatóbb, mint a valóság. Minden élet egyébként is végül költészetkébt végzi.
63. oldal
…időnként mondott valamit a feleségéről fura koppenhágai dialektusban, ami teljesen érthetetlen volt számomra. Így aztán nem derült ki, hogy akkor most szereti vagy gyűlöli a nőt.
60. oldal
