Ellenkultúra ​a hetvenes-nyolcvanas években 11 csillagozás

Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években

E kötet írásai – két kivétellel – a XX. század utolsó negyedében születtek. Van közöttük filmkritika és elemző tanulmány, szociológiai eszmefuttatás, és szamizdat naplójegyzet, frivol műelemzés és indulatos bírálat. Az kapcsolja össze őket, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrkritikai törekvéseibe illeszkednek. Megszólal bennük a résztvevő megfigyelő, a szimbólumfejtő antropológus és a közelmúlt históriáját író történész. Nem pusztán e jelenségek leírására törekedtem, izgatott, hogy mi lehettet az értelme a késő kádári korszak Magyarországáról, ellenzéki pozícióból nézve a Nyugaton megszületett ellenkultúra viseleti, életformabeli, képzőművészeti, politikai stb. megnyilvánulásainak.

>!
Noran, Budapest, 2004
390 oldal · ISBN: 9639539716
>!
Noran, Budapest, 2003
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639356492

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években

”A Velvet Underground zörejzenéiből, Lou Reed fanyar humorából kifejlődő glam-rock és new wave (David Bowie, Iggy Pop, a Roxy Music, Brian Eno, Patty Smith, A Talking Heads, az Ultravox) zenei világa először is az önreflexió igényét szegezte szembe a Beatles / Bob Dylan / Woodstock / Pink Floyd paradigmával. Meglátásuk: ha valakit üveges szemű, őrjöngve bálványozó tömeg vesz körül, az ne csapja be őket azzal, hogy azt mondja nekik „ szépek vagytok, egyformák vagyunk, szeretlek benneteket”. Vegye észre, hogy ő belőle sztár lett, döbbentse rá a tömeget arra, hogy ostobán viselkedik, próbáljon felnőni saját sztár-szerepéhez, és művészi formát, túlvilági mitológiát adni neki. Vegye komolyan azt a piedesztált, amelyre rajongói felemelték, s ami őbelőle egészen más embert csinált, mint aki korábban volt.” – írja Klaniczay Gábor éppen az antisztár prototípusáról, Víg Mihályról (Trabant, Balaton) szóló esszéjében. Van értelme annak amit ír, de ez mit sem változtat azon, hogy a glam-rock az egyik legvisszataszítóbb zenei irányzata volt a könnyűzenének, és Víg Mihálynak (szerencsére) semmi köze nem volt hozzá. Talán ott gondolom másként, hogy szerintem a művésznek-alkotónak nem a közönséget és a pénzt kell a gondolkodása középpontjába állítani, nem annak függvényében kell műveit létre hozni. Lehet úgy is, de az engem nem érdekel.
Klaniczay könyve sem kötött le különösebben, pedig érdekes témákkal foglakozott – íme néhány tanulmány címe:
Bowie meg a divat
Miért aktuális a divat
Elgyötört test és megtépett ruha. Két kultúrtörténeti adalék a performance gyökereihez.
Andy Warhol
Michel Foucault
Umberto Eco
Trágárság és civilizáció
Aszkézis, szabad szerelem, meztelenség a középkorban
A nudizmus története
Nők a falon. Az aktpszter ikonográfiája
A pornográfiáról
Különös idegenség kerestetik (Jim Jarmusch: Florida, a Paradicsom)
New wave líra – Balaton és Trabant
Ilyen címekkel lehet olvasókat vonzani, de azért ez kicsit becsapós, mert alattuk egy tudós ember kissé száraz írásai sorakoznak. Megismerni a kort (a 20. század hetvenes és nyolcvanas éveit), egyetemi kurzusra megtanulni jó ez a könyv, de nekem hiányzott belőle az eredetiség, a szenvedély, a lélek.
(A Jelenkorban Kisantal Tamás írt a könyvről egy részletesebb recenziót, amelyben épp azt sokallja, amit én hiányolok. http://jelenkor.net/main.php…)

8 hozzászólás
Stone>!
Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években

Elnézhetném a pontatlanságokat David Bowie ügyben, de nem tudom, bocs. Kicsit sznob ez a Klaniczay, pláne a filmek terén, mintha harminc évesen is még gyerekkori dac fütyülne belőle. Viszont jó volt olvasni arról, amikor én még kótyagos és carefree emberke voltam, milyen volt a világ egy másik ember szemén keresztül, aki egy fővárosban lakott, és több mindenhez hozzájutott, információ, zene, könyv. Sőt, utazott, az Fefüggöny elé. Umberto Ecoról szóló írását elolvashatná az, aki elolvassa a rózsanevét is, érdekes kivetüléseket tapasztalhat. A társadalmi, szubkultúrás és vallástörténeti részek nagyon jók. A végén a szamizdatok is felszínezik a már kopott éveket. Jó kis könyv ez.

2 hozzászólás
entropic P>!
Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években

A témák rettentő érdekesek (mármint nekem), de a stílus túl személytelen/hűvös/kívülálló/tudományos (szintén nekem).

Nemtom, kb. mintha én írnék a 2000-es évek ifjúsági meg akármilyen kultúrájáról – kétségtelen, hogy huszonéves voltam akkor, jártam „alternatív” zenekarok koncertjeire, a városon kívül jóformán ismeretlen (amúgy szuperjó) pinceszínházba, megnéztem egy csomó filmet, meg ilyenek – és mindez érdekelt is, nemcsak úgy szórakozásképpen, hanem komolyabban is – de ettől én még teljesen kívülálló (szemlélő) vagyok, ami a 2000-es évek (pop)kultúráját illeti.

És végig úgy éreztem, hogy Klaniczay is ilyen. Oké, hogy ott volt, meg valamennyire ő is ellenkultúrkodott, de csak azért, mert valaki a 70-es, 80-as években volt fiatal, még nem biztos, hogy igazán benne is volt a dolgokban. Vagy lehet, hogy ő benne volt, csak nem tud úgy beszélni róla, hogy abban legyen élet (öö, nem hiszem, hogy egy non-fiction/tudományos-féle műnek muszáj tök száraznak, élettelennek és érzelemmentesnek lennie), vagy csak egyszerűen túlteng benne a történészi-aprólékosság/tudományoskodás, vagy micsoda, amikor a hosszú bevezetés meg az „ebben a cikkben erről fogok beszélni” után úgy érzem, végül fogalmam sincs, miről beszélt, meg hogy beszélt-e egyáltalán valamiről. Mindegy, amikor úgy éreztem, hogy beszélt is valamiről, akkor tényleg rém érdekes volt, szóval nem rossz könyv ez.

3 hozzászólás
Ata_Szabó>!
Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években

Hát a könyv címe alapján nem erre számítottam. Inkább adtam volna neki azt a címet mint például „szemelvények a naplómból”, ugyanis a könyv szerkezét tekintve elég szellős, nem velősen követi végig a cím által sejtető korszakot. Egy-egy rövid, de szakmai körkép után belemerül egy kiragadott témába. A középkori történelmet tanító író remek történeket állít párhuzamba a kor jelenségeinek megfeleltetve (talán túlságosan is sokat időzünk a múltban). Ezek a középkori elemzések nagyon érdekesek, valóban érezni hogy ez az író szakterülete, de nem értem a párhuzamok létjogosultságát, hiszen jó pár száz év telt el azóta. Nem igazán tárja fel a politikai, vagy épp a társadalmi előzményeit az ellenkultúra kialakulásának, annak részleteit, okait. Inkább a szerző kedvenc témáiból kapunk részletes képe(ke)t. Ezek az írások a 80-as években íródtak, nem tudom mennyire lehetett innen keletről pontos képet kapni nyugatról. Egyébként ennek ellenére a naplójegyzetek, elemzések a korának megfelelőnek elég tiszták. Azon gondolkodom, lehet hogy a 93-as kiadásnak megfelelően érdemes lett volna egy kicsit kibővíteni, mert számomra hiánypótló könyv is lehetett volna.
Összegészében sajnos nem azt kaptam amit a könyv címe által reméltem. ezért csak 3 és fél csillag
Ja és Víg Mihályt a könyvnek köszönhetem. :)

krlany I>!
Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években

Csakis szuperlatívuszokban. Van benne, szubkultúra, divat, nudizmus, filmkritika, Andy Warhol, Umberto Eco, new wave és a Trabant/Balaton, Michel Foucault, szabad szerelem. Zseniális. Én tőle sokat kaptam ezzel a könyvvel is, meg a többi írásaival is. Pl. őt szívesen hallgatnám egyetemen.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Stone>!

Ágnes asszony a tengerben
Öblíti ruháját
miközben a tenger vize
Nyaldossa a térdét
nincs ríme a versnek
node semmi aggály
Majd megjön a rím is
Ha megjön a dagály.

212. oldal

4 hozzászólás
Stone>!

A pszichoanalízissel kacérkodik a modern városi folklór legtermékenyebb kutatója, Alan Dundes is – például a „latrinalia”-nak keresztelt WC-költészetről írt elemzésében.

203. oldal

6 hozzászólás
Stone>!

A török serdülő fiúk obszcén szópárbajairól írott tanulmánya például nemcsak a fiúk szexuális neveltetésével, a gyermektársadalomban és felnőtt-társadalomban elfogadható pozícióval kapcsolatban jut érdekes következtetésekre – egyféle időben széttagolt átmeneti rítusként értelmezve e szócsatákat –, hanem feltárja azt is, hogy milyen rafinált stratégiák, kötött játékszabályok, leleményes rímek, alliterációk, gondolatrímek felhasználásával szerveződik ez az első pillantásra pusztán vulgáris műfaj.

203. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Legát Tibor: Beat, pop, rock
Bódy Gábor: Végtelen kép
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa
Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában
Márton László: A kárpótlás
Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
Rácz András: Mozaik nagykönyv
Pincési László: Az isteni Diego Maradona