Ikeranya 70% 26 csillagozás

Videóban mesélek róla:
https://www.youtube.com/watch…

Miért hazudik anyám, ha a gyereket nem a Jézuska hozza, akkor ki a fene szülte? Az angyalok mire valók, ha nincs is fogantatás? Odaképzeli üres méhébe a Szentlélek arcát.
Kiss Noémi

Kiss Noémitől eddig a Karácsony a Dunánt és A Bálna és a Srácot zártam a szívembe, mindkettő meggyőzött, így amikor a könyvtár polcai között sétáltam, meglepett az Ikeranya borítója, sose láttam még a létezését. Azóta pedig Noémi megírta nekem, hogy ő maga is várja az ismételt újranyomást, így ismét a könyvesboltokban lehet.

Elbeszélések, monológok és töprengések gyűjteménye. Egy magzatpróza fókuszában a születéssel, a világra jövetellel. Talán az egyik legfontosabb téma, mégse olvastam még ehhez hasonlót. Valahol tabu, hiszen kiszolgáltatottak vagyunk, nem mi döntünk, irányítanak, tisztába tesznek, pislogunk, dobogunk.

Mesterséges megtermékenyítés, egy jó szex helyett gurulós műtőágyon bekapni a legyet. Remeg a kézfejem, ebihalak csapkodása, a születés érthetetlen pillanat, fényből szőtt takaró, decemberi havas eső, bentről kifelé nézett álomvilág.

Tejből képződött vizelet, csipogó pulzusmérő, szürke, téli hajnal, sebes hüvely, karcosan intim pillanat, keskeny csúszdán érkezés, kétóránkénti etetés, két mell, egy tenyér, ha megszületnek, akkor már csak ők vannak, vagy még én is létezem?

Rendkívül őszinte könyv, születésről, koraszülött babákról, ikeranyaságról, életről, amely nem fenékig tejfel, vannak pillanatok, amiket az esti tusolás se képes megtisztítani. Felkavaró, mégis jó szívvel ajánlom!

Egyszer egy orvos a szemembe mondta, maguknak nem lehet gyerekük. Így jöttek az angyalok.
Kiss Noémi

Hát ez nekem sok volt, pedig ismerem az összes borzasztó fekete érzést, ami meglepi az embert szülés után (tény, hogy nem voltak se ikreim, se koraszülött babám), ismerem az érzést, hogy egy etető, seggtörlő, ringató zsákká fokozódtam le, kész, ennyi vagyok én az életem hátralevő részére. Mégis alig bírtam végigolvasni ezt a rövidke könyvet, annyira sötét az egész; lehet, hogy azért, mert már eléggé távol vagyok ettől az időszaktól (és bebizonyosodott, hogy van élet a pelenkázóasztalon túl), de mégis inkább az zavart, hogy igen, van az anyaságnak árnyékos oldala nagyon is, és fontos, hogy beszéljünk erről, de nem az az egyetlen oldala, nem igaz, hogy ilyen az egész, mert ha ilyen lenne, rég kihalt volna az emberiség. Szóval egyoldalú volt ez a kötet nagyon, és sokszor művészieskedőnek is éreztem. (A fülszöveg nagyon félrevezető szerintem, én legalábbis nem találtam se spirituális csodát, se kalandot, se gyönyörűséges pillanatokat, se felszabadulást, inkább tömény nyomasztást.)

Bebújtam az ágyba, magamra húztam a paplant, egy szuszra végigolvastam – azt hiszem a kortársak egyik legszebb könyve az anyaságról. Felkavaró, elcsendesítő, segítő és legfőképp őszinte. Ikrekkel az első év.
Anya születik – „azt mondta egyszer nekem az orvos, maguknak nem lehet gyereke. Így születtek meg az ikrek.”

Ikeranya=magzatpróza. Amikor évekkel ezelőtt megjelent, akkor is ütött – az első könyv volt a magyar irodalomban ami másképp beszélt az anyaságról, érzéki, nem hazug, a testi rezdülések minden idegszálával a gyerekeit figyelő anya beszéde. Ez az új kiadás kis ünnep nekem, most újra elolvastam, Radics Viktória megírta:
Felüti a fejét még ma is a gyanú, hogy tényleg van-e női irodalom – mivel a „másik fél” jelző nélkül is jól elvan. Erről Heidegger Leibniztől eredő, híres kérdése jut eszembe: „Miért van egyáltalán a létező, nem pedig inkább a semmi?” Igaz, a magától értetődőre is rá kell kérdezni olykor. A női kézírás, női hang a való életben azonnal felismerhető. Kiss Noémi kézjegye is összetéveszthetetlenül nőies, de nemcsak a magától értetődően női témák miatt – szülés, anyaság, mindennapi élet a koraszülött ikercsecsemőkkel –, hanem az írásmód révén is.

Ez az írásmód pezsgetőn érzéki, ebben a könyvében a szó testi értelmében erotikus – nem sokat lehet szublimálni, mikor ikerbabákat táplál, cipel, nekik, a kis szenteknek fej az asszony, és kétóránként asszonyállattá változik át. A száj, a mell, a gyomor, az ülep, az angyaltalpacskák, melyek még nem fogtak talajt – mind relief-szerűen kidomborodnak ebben a csöppet sem zavartalanul triáluniós, hanem nagyon is drámai, zaklatott világban. Megelevenednek a testnedvek (lásd a Tej című kisprózát), és ebből humor is meg sírás is fakad. (Sírás, nevetés, holnap lesz a temetés – a gyerekmondóka szerint is.) Az ikeranya a koraszülött picinyekkel, nem túlzás, élet-halál mezsgyéjén billeg. Egyébként minden friss anya ismeri ezeket az izgalmakat és érzelmeket, metafizikai bombákat, az érzelmek széles skáláját az iszonyatos félelemtől és dühtől a boldogságig – csak épp az erről való beszéd általában megmarad a gratuláló képeslapok szintjén. Mert az anyák nem merik elmondani, a babalátogatók nem bírnák meghallgatni, az írók pedig nem tudják megírni.

Kiss Noémi meg tudta írni. Nála az a lényeg, hogy minden mondatban történik, történjék valami, néha erőltetetten, máskor azonban az élmény és a nyelv erejénél fogva. Kiss Noéminek izmos, expresszionista, szeszélyes stílusa van, nála a nyelv szinte rugdalózik. Ez a stiláris elevenség létesíti ezeket a minden emberfiát érintő témákat a magyar irodalomban – mert anyaságról és babaságról írni még nem írtak ilyen megrázón és játékos, könnyed őszinteséggel mifelénk. Igen, tabudöntögetőn – a női irodalomhoz hozzátartozik ez az (oly sokáig bedunsztolt) indulat, Kiss Noémi pedig merész írónő. Aki az életre szóló traumákat – hiszen ha nemzeni nem is, de szülni és születni traumatikus – sem kerüli meg, miközben szabad humorával, derűjével megáldva legtöbbnyire kikerüli a patetikus buktatókat.

Anyaság, szülés – két gyerekkel összezárva egész nap, ez olyan érzelmi hullámzás, ami pont egy ilyen könyvet kívánt meg!

Ismertem az írónő más munkáit, de erre nem számítottam. Nagyon kiborított a könyv, próbálom elfelejteni, hogy elolvastam.

Nagyon nyomasztó könyv. A nővéremnek vettem, amikor ikreket várt. Előtte beleolvastam. És végül úgy döntöttem, nem adom oda.Most megint a kezembe került. Hát nagyon nem szeretnék „ikeranya” lenni. Sehogy.