Álmaim ​kalóza (Tengeri Farkasok 2.) 83% 81 csillagozás

Az első rész sokkal-sokkal jobban tetszett. (Pedig több helyen is azt olvastam, hogy ez a rész jobb, mint az első. Hát… Hm… Úgy tűnik megint nem állhatok be a sorba. xD)
Miért tetszett jobban az első rész?
Én azon olyan jókat mosolyogtam és még volt, hogy hangosan is felnevettem. Plusz nagyon tetszett a két főszereplő művészi beállítottsága. Oké, valamilyen szinten Serenity is hajlott a művészet felé, hisz író szeretett volna lenni – ez pedig nagyon szimpatikus tulajdonság, hisz én is szoktam írni –, de itt valahogy nem jött át annyira a dolog.
Plusz az első részben Lorelei az elején nem volt szimpi, de végül fokozatosan megkedveltem. Serenity meg épp az ellenkezője volt, az elején nagyon bírtam…
Aztán a sok hisztijével felidegesített és egyre kevésbé szerettem. (Mondjuk azért nem utáltam meg… De azért na. :D)
Viszont tetszett, hogy új szellemiségű volt, aki kiáll a nők jogaiért.
Morgan Drake…. Hm, hát nem volt rossz karakter, de az én szívemet nem rabolta el. Természetesen meg volt a maga bája, de egyszerűen pár megnyilvánulása miatt nem tudtam annyira oda és vissza lenni tőle. :D
A történetről meg különösebben ne mondjuk semmit – hisz az szinte nincs is. (Mondjuk az előzőnek se nagyon volt és ahogy ott is említettem, az ilyen könyvet nem is ezért olvassa az ember.)
Szóval nem mondom, hogy rossz volt.
Sőt a maga kategóriájában jó ez. De nekem az első rész ezerszer jobban tetszett.

Amin amúgy még kiakadtam; Az első részből feltűnt egyes karakterek személyisége számomra tökre ki lett forgatva… Olyan mások voltak… Én ezt nem is értettem. Oké, hogy változik az ember… De ennyire?

A maga kategóriájában jó könyv. 4* pedig azért,mert én még egy kis izgalmat elviseltem volna.

Egy fokkal jobb volt, mint a Csábítás mestere. Még mindig nem tökéletes, helyenként kissé még mindig vérszegény, de határozottan jobb volt.
A történet most is aranyos és cuki volt, Morgan egy isteni pasi, és a többi szereplő is nagyon szimpatikus volt. Egy kivételével: Engem Serenity néha nagyon idegesített. A kötekedésre való hajlama, és az logikátlan viselkedése rendesen próbára tette a tűrőképességemet.

A másik dolog, ami kiakasztott: Nincs nekem azzal bajom, ha egy sorozat köteteit nem ugyanaz az ember fordítja, DE ugyan olvassa már el a fordító, hogy mit fordított a másik, és igazodjon ahhoz.

A kötet egy duólógia második része, visszautal helyenként az elsőre, de önmagában is értelmes. Izgalmas történelmi romantika, némi kalandregény beütéssel. Érdekes alaphelyzet, a véletlenek összejátszása hozza össze a szerelmeseket. Serenity egy ábrándokat kergető vénkisasszony feminista nézetekkel. A kalózból lett szabad hajós némileg céltalan életét felforgatja a szerelem. A jól felépített történet íve a végén megbicsaklik, a befejezés némileg összecsapottnak hat, csak az utószó ad teljes lezárást.

Először is: Kalózok! ♥♥♥ *Fangrill mode: on.*
Másodszor az értékelés: Másik rész jobban tetszett. Nem azt mondom rossz volt, inkább nem jött be annyira. Nekem Serenity karaktere kicsit idegőrlő volt. Állandó veszekedése és házsártossága kicsit sok volt. Elveinek volt alapja, ám ő inkább enyhén szélsőségesre vette a dolgokat, majd mindig kiderült nincs is igaza. Néha pedig túl naiv volt. Tudom ilyenek voltak akkor, azonban egyszerre lázadó természetű és naiv is. Nehezen összeférhető egy személyiség.
Morgant kedveltem, ő is makacs mint az öszvér, de vele minden más rendben volt.
Történettel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Hol ellaposodott, hol belendült. Vége pedig tipikus Kenyon… Rózsaszín cukorsziruppal leöntött vaníliás puding. :)

Egy fél csillaggal ugyan, de az első rész jobban tetszett. Önállóan is érthető, így ha nem olvastad az első részt nem gond. Tetszett Serenity bátorsága, hogy ebben a korban kiáll a nők jogaiért, de valahogy mégis idegesített a hisztijeivel. Történet, csavar nem igen akadt. Jó olvasni, kikapcsolódásnak megfelelő, ha nem nagyon szeretnél izgulni, vagy gondolkodni.

Mint eddig oly sokszor, most sem kellett csalódnom Kinley MacGregor könyvében. :) Volt benne minden, ami egy történelmi romantikus könyvhöz ellengedhetettlen. Kaland, persze nem is lehet mást várni egy kalózos történettől (jó talán egy kicsit több is lehetett volna, azt azért nem bántam volna) és az elengedhetetlen romantika. :) Hát kell ennél több?
Ugyan nem olvastam még az első részét (sőt nem is tudtam, amikor elkezdtem olvasni, hogy ez egy sorozat része) ennek a sorozatnak, de nem is volt ez szükséges, így is teljesen érthető volt a történet.
A (fő)szereplők közül Serenity a végén már kezdett idegesíteni a rengeteg hisztijével és siránkozásával, amilyen szimpi és talpraesetnek gondoltam az elején, annyira az ellenkezője lett. Morgan egy igazi (kalóz)kapitány. Ő az elejétől kezdve szimpatikus volt és maradt is a számomra.
Egy szó, mint száz, azért mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Tipikus kalózos románc, amiben az olvasó rögtön tudja, hogy mi is fog most történni, de annak ellenére tovább olvassa. Nagy fordulatok nem voltak benne, ami csak természetes ezeknél a könyveknél, viszont a szereplők elég szimpatikusak voltak, az pedig egy romantikus sztorinál sokat csinál.

Jobb volt mint az előző rész, tetszettek a főszereplők közti veszekedések is, de ebben sem volt sok izgalom, szex jelenet is kevés volt.

Olyan gyorsan vége lett, s szinte összecsapottan- ettől kissé csalódott vagyok, pedig összességében nem lenne rossz könyv.