A ​csábítás mestere (Tengeri Farkasok 1.) 82% 96 csillagozás

Nehezen barátkoztunk össze a könyvvel. Eleinte rettenetesen zavart Jack piperkőcsége és Lorelei elkényeztetettsége, hogy mindegyikük meg van győződve a maga igazáról, és míg Jack folyton csak azon lovagol, hogy neki egy nő sem mondott nemet, addig Lorelei azzal van elfoglalva, hogy a férfiakat kutyához hasonlítja. Aztán ahogy kiértek a nyílt vízre, és beállt egy bizonyos rutin az életükben, illetve a hajón, úgy kedveltem meg őket én is. Onnantól kezdve vált izgalmassá és letehetetlenné a könyv, és végre valahára felcsillant Kenyon humora is (a fenéknézegetős részen még most is nevetek :)).
Sajnos a 2. részt még nem sikerült beszereznem, de gyanítom, hogy Morgan sem fog csalódást okozni.

Blogon: http://szyszyyy.blogspot.hu/2016/11/a-csabitas-mestere.html
Na, végre! Köszönöm!
Ez az írónő tudta, hogy mi kell nekem. Mintha csak a gondolataimba látott volna.

A könyv előtt volt szerencsém (avagy balszerencsém) elolvasni a Kalózszerelmet. Alapból először ezt a regényt szerettem volna elsőnek elolvasni, de mivel a sztori elején a főszereplőnő túl unszimpatikusnak tűnt, inkább a másikkal kezdtem. De az írásomból kivehető, hogy az nagyon nem tetszett.
A kettőt össze se tudom hasonlítani. Vagyis de…
Az rossz, ez jó.
Ebben minden benne volt, amit az előzőtől is vártam volna. Poénok, igazi romantika, kedvelhető szereplők, és a legfontosabb; nem lett megerőszakolva a csaj!

Izgalom persze nem sok akad, dehát itt nem is ez a lényeg. :D Az ilyen regényeket nem ezért olvassuk.
Nagyon jó gondolatok vannak a sztoriban és én nagyon élveztem amíg tartott.
Többször is jókat mosolyogtam és örülök, hogy az eleje nem gátolt meg abban, hogy folytassam.

Két hasonlóan nehéz eset próbára teszi egymást. Jack és Lorelei érdekes személyiség, versengenek ki tudja elbűvölni a másikat. A kalóz bosszúra vágyik és túszul ejti ellensége fiának menyasszonyát. Picit idealista ábrázolás a kalózkodásról, aranyos szereplőkkel. A lezárás kicsit szirupos, meglepő csavarral. Tetszett a csavar, hogy Lorelei nagyszülei is kalózok voltak, valamint a művészi hajlama.

A könyv valóban egy erős 80%-os. Kicsit vontatott, kiszámítható, néha unalmas, néha izgalmas. Ami vitte a prímet azok a szellemes szócsaták voltak Jack és Lorelei között és emiatt sikerült jobbra a könyv.

Eleinte nem igazán értettem, mert nem ismertem az okokat. érdekes csavarok vannak a vége fele is.
Nem teljesen olyan kalózos amihez hozzászoktam, hisz csak egy csata szerepel a könyvben, arról sem tudunk meg sokat. Viszont egyre jobban megismerjük a hírhedt kalóz, akinek van szíve, még ha bosszút is akar állni.
Lorelei nekem kicsit elkényeztetnetek tűnt az elején, de nála is megdőlt az első benyomás. Bár jót mosolyogtam a kutya-férfi hasonlításán, de hamar kiderült, hogy csak a ladyknek akart visszavágni.
Nem volt ossza, de valahogy nekem hiányérzettem volt olvasás közben. Igaz egy hajón vagyunk, amin nem sok minden történhet, de kicsit több kalandot el tudtam volna viselni.

Gyengéim voltak mindig is a kalózok, de Daphne du Maurier volt első könyvem is, így a jóképű, veszélyes pasik alkották meg nálam az első kalózképet. Kíváncsiságtól vezérelve kezdtem ennek is neki. Igazából tetszett amit kaptam. Könnyű, gyors olvasmány. Igazi hétvégi napokra való.
Karaktereket könnyen meg tudtam szeretni, Jack karaktere meg igazán megnyert magának.
Fordulat nincs sok benne, talán az utolsó 1/3-a pörgősebb. Inkább érzelmi vonala hangsúlyosabb.

Cuki volt. Igazi kis bájos, egy lendületből elfogyasztható romantikus semmiség.
Többé kevésbé minden a helyén volt: romantika, humor, egzotikus díszlet és kaland. De mivel imádom a kalózos történeteket, ezért egy kicsivel több izgalmat, és fordulatosabb cselekményt igazán el tudtam volna viselni. Elég lehangoló, hogy igazából csak az utolsó 80-100 oldalon történik valami.

A szereplőket nagyon könnyen a szívembe tudtam zárni, igazán szerethetőek voltak. A Kis kit tündéri gyerek volt, színt sokszor színt vitt a szeleburdiságával a történetbe.
A főszereplők pedig: Lorelei nagyon szimpatikus volt, és Jack-nak sem esett nehezére levenni a lábáról. Ha engem ragadna magával egy ilyen pasi a hajójára, én biztos hogy nem tiltakoznék ellene :)

Miért csak az utolsó 100 oldal izgalmas?

Tetszett a történet, de kevés volt benne a fordulat számomra. Jobban szeretem, a több benne az akció.

Kiegészítés: Ma a jó időnek köszönhetően (+ a upc-nek azért hogy nem volt semmi szolgáltatás) újraolvastam a könyvet, mert még saját magam számára is semmi volt az értékelésem. Így egy kicsit most kiegészítem. Black Jack Rhys igazi rettegett kalóz volt, híres és hírhedt volt egyszerre. Rettegtek tőle, mert a híre sokszor megelőzte őt magát. Lorelei viszont szembeszállt vele, s ez felkeltette Black Jack érdeklődését. Csapdát állít, de a férfi nem sétál bele, s végül mégis sikerül meghódítania a nőt. Lorelei karaktere nagyon tetszett, a történetben pedig volt elég sok humoros jelenet, ami megnevettetett.

Egy újabb MacGregor könyv… Nem is tudom, hogy mit vártam. Az tény, hogy odáig és vissza voltam a férfi főszereplőért, de a női karakterekkel továbbra sem vagyok kibékülve. A kalózos témával viszont egyre jobban szimpatizálok.