Emma, a londoni balett gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ végéig. Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is egyben. Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez. Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot vagy akár a szerelmet?
Vadvirágok lányai 405 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 13
Szereplők népszerűség szerint
Charlie Harris · Beattie Blaxland · Emma Blaxland-Hunter · Patrick Taylor · Lucy MacConnell
Kedvencelte 124
Most olvassa 7
Várólistára tette 290
Kívánságlistára tette 223
Kölcsönkérné 13
Kiemelt értékelések
„Kétféle nő van a világon, Beattie: olyan, aki cselekszik, és olyan, akivel megtesznek ezt-azt. Próbálj az első típusba tartozni.”
Szavakkal le sem tudom írni, mekkora hatással volt rám ez a könyv. Egy keserédes, mély érzésekkel teli történet, amely elszomorít, de nem hagyja, hogy az is maradj, mert sugárzik a lapokról az erő, a kitartás, a remény és a végtelen szeretet.
Számomra Beattie a nagybetűs NŐ és ANYA. A gyermekéért élt, önmagát áldozta fel érte. Szembeszállt a vallási bigottsággal és a szűklátókörű rasszizmussal, amik végső soron a vesztét okozták. Nagyon nehéz világ volt akkoriban, de ő minden csapást és veszteséget méltósággal viselt.
Ezt még most emésztenem kell. De úgy érzem, mindenkinek ismernie kellene Beattie történetét.
Gyönyörű történet volt. A szó szoros értelmében. Az élet nehézségeiről, fájdalmairól, csalódásairól, és szépségéről szólt.(mint a szerelem, egy gyermek születése.) Küzdelem a jobblétért akkor is, ha nincs semmid csak az álmaid, és a számodra fontos emberek cserben hagynak. Bármilyen hosszadalmas folyamat is a célunk elérése, az álmunk megvalósítása – és ha mások ellened is vannak, – akkor sem szabad feladni, mert mindig lesz jobb.
Ez a könyv maga az ÉLET. Emmának, a balerinának, a megtörhetetlen, bátor, kitartó, hatalmas szívű nagymamájának tartalmas, történéssekkel teli, izgalmas életét követhetjük végig :) Valamint a jelenben zajló, Emma életének nehézségeit és testi-lelki felépülését, és a nagyi múltbeli titkainak felfedezését élhetjük meg. Szerettem a szereplőket, a hangulatát, a vidéki stílust, a fordulatokat, és teljes egészében IMÁDTAM!!!♥
Elképesztően különleges volt. 5/5*
Már az első oldalak után éreztem, hogy szeretni fogom ezt a könyvet. Úgy lett. Alig tudtam letenni. Beattie története jobban érdekelt, de jó volt olvasni Emma történetét is, mert pozitív irányba fejlődött a karaktere. Tetszett, ahogy a két történet végül összekapcsolódott. Szépen felépített regény, miközben olyan hozzávalókat tartalmazott, amelyek nem hagyták, hogy félretedd a könyvet. Romantika, csalódottság, család, igazán kemény munka, kitartás, képmutató bigottság, rasszizmus. A legjobb mégis az volt, hogy a nehéz élethelyzeteknél nem éreztem azt, hogy ezek olyan nyomasztóak lennének, mert végi ott volt a remény, a kitartás és az erő. A végét mégis alaposan megkönnyeztem.
A könyv lényegében arról szól, hogy változnak az idők és mindig, minden kornak megvannak a nehézségei, szépségei, problémái. Azok, ahogy jönnek, el is múlnak, de a szeretet és a remény az, ami állandó. A könyv végét egy kicsit jobban ki lehetett volna bontani, de így is lenyűgözött. Meghatóan szép volt.
Még keresgélem a szavakat….
Ez egy kívül-belül tökéletes könyv. A borító egyszerűen meseszép! A történet pedig két nagyon jól felépített, alaposan kidolgozott szálon fut.
Amikor megvettem, nem erre számítottam. Azt gondoltam, hogy valami romantikus történet lesz, kisebb problémákkal. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.nl/2016/11/kimberley-freema…
Hónapokig nézegettem ezt a csodálatos borítót a boltok polcain, végül a sok dicsérő értékelés meggyőzött. Magával ragadó, élmény volt olvasni. Sok értékelőhöz hasonlóan én is Beattie történetét éreztem erősebbnek. Utólag belegondolva nem véletlen, hiszen Beattie volt az erősebb személyiség kettejük közül. Csodálattal olvastam, ahogy a teljes reménytelenségből, nincstelenségből, több ezer kilométerre a hazájától talpra állt, megfogadta ifjúkori barátnője tanácsát: „Kétféle nő van a világon, Beattie: olyan, aki cselekszik, és olyan, akivel megtesznek ezt-azt. Próbálj az első típusba tartozni.”
Elismerésre méltó, amilyen erősen viselte azt a kemény életet, ami jutott neki: a nélkülözést, a kirekesztettséget, a tragédiákat, spoiler A kor előítéletessége hatalmas befolyással volt az életére, csupán azért mert ő mert más lenni, másképp gondolkodni, mint a többség. Annyi minden másképp alakulhatott volna.
Emma már a biztos anyagi színvonalba született bele, neki más volt a feladata. Őt egy baleset ébresztette rá, hogy talán nem a jó irányba tart az élete, és a kiüresedett életét kellett megtöltenie felismerésekkel, örömökkel, apró csodákkal. A nagymama pedig a síron túl is segítséget nyújtott ebben. spoiler
A lezárásról szívesen olvastam volna részletesebben.
A Vadvirágok lányait a szívembe zártam. Gyönyörű volt, imádtam minden sorát.
A könyv romantikus ugyanakkor tragikus is egyben. Tele van az élet nagy kérdéseivel. Ebben minden megvan, ami ahhoz kell, hogy feledhetetlen olvasmányélményt nyújtson.
Csodálatos történet egy olyan nőről, aki bármelyikünk számára példakép lehet. Beattie története hihetetlenül mély, szívszorító, megdöbbentő és megható volt.
Nagyon tetszett a múlt és a jelen és párhuzamos váltakozása. A szálak amelyek még közelebb viszik egymáshoz a Vadvirágok lányait, hogy a végén összeérjenek.
A borító, a magyar cím és a fülszöveg alapján biztos, hogy soha nem vettem volna kezembe ezt a könyvet, így hálás vagyok annak, aki az egyik könyves csoportban felhívta rá a figyelmemet, mert tényleg nagyon jó.
A fülszöveg szerint a történet Emmáról szól, de szerencsére valójában ez nincs így, mert Emma egy végtelenül egoista, öntelt ex-balerina, akinek a története biztos nem érdekelt volna. A könyv azonban leginkább Beatty (Emma nagymamája) életéről szól, a Tasmániába vándorlásról, szerelemről, küzdelmekről, a ’30-as évek vidéki tasmán közösségének rémes szűklátókörűségéről, és persze titkokról. Hangulatában emlékeztetett egy kicsit a Tövismadarakra, biztos az ausztrál farmerélet miatt is, de egyéb párhuzamok is vannak.
A fordítás számomra sok helyen döcögött, spoiler, a legnagyobb kérdés pedig az, hogy a címet miért kellett lefordítani, főleg így?! (Az eredeti cím, a Wildflower Hill, a farm neve, a magyar címnek meg szerintem semmi köze a tartalomhoz.)
A fülszöveg utolsó mondata is teljesen értelmezhetetlen, milyen anya-lánya viszonyról beszélnek?! Persze, van anya-lánya kapcsolat a könyvben, de ott fel sem merül a szerelem átadása, teljesen más aspektusból szerepel az anya-lánya kérdés, amúgy meg egy nagymama és az unokája viszonya áll a középpontban, nem éppen a kettejük hasonló szerelmi élete miatt.
Szóval ez a könyv igazából egy szuper családregény, kellőképpen (de nem eltúlzottan) romantikus is, viszont egyáltalán nem a fülszöveg szerinti értelemben – legalábbis szerintem.
Mindenesetre én örülök, hogy elolvastam, mostanában nem igazán találtam megfelelő olvasmányokat a hangulatomhoz, ez meg 100%-ig betalált. off
– Ha egyszer elolvastál egy könyvet, egy életre összetartoztok.
Kimberley Freeman hivatalosan is bekerült a kedvenc íróim közé.
Ha egy családi titkokkal terhelt, romantikát sem nélkülöző, izgalmas történetet szeretnék olvasni, akkor biztos, hogy az írónő egyik könyvét fogom a kezembe venni.
A fél csillag levonást a terjedelme miatt adtam. Szerintem túl hosszú lett és nem kaptam meg azt a várva várt feloldást a végén, mint az előző művében, de ettől függetlenül családregény rajongóknak szeretettel ajánlom.
Szépen megírt történt, amit kifejezettem jó volt olvasni. A cselekmény két idősíkon futott. Nekem személy szerint a múltban játszódó részek sokkal jobban tetszettek, mint a jelenbéliek. Beattie nagyi sztorija sokkal izgalmasabb, eseménydúsabb volt, mint Emmáé, valamint a karaktere is jóval érdekesebb, erősebb és szeretni valóbb, mint az unokájáé. Talán nem is kell mondanom, hogy ő lett a kedvenc szereplőm. spoiler Bizony sokszor megkönnyeztem élete egy-egy epizódját. Emma csak egy saját magával foglalkozó, kissé önző balerina volt, aki csak a balesete után vált emberivé. Az epilógus nagyon kíváncsivá tett. Szívesen olvastam volna Lucy reakciójáról spoiler.
Megható és szívet melengető könyv emberi sorsokról, múltról, jelenről.
Nem hittem volna, hogy ennyire mély nyomot fog bennem hagyni.
Imádtam, hogy felváltva láthattunk bele a múlt és a jelen eseményeibe. Eleinte sokkal szívesebben olvastam a múlt, Beattie történetét. Emma nekem az elején rideg és érzéketlen volt, de ahogy haladtam előre a könyvben, úgy szerettem meg Emmát is.
Két csodálatos és erős nő, nagymama és unokája életét követhetjük nyomon. Beattie, aki számomra már a kezdetekkor szimpatikus volt, és akit az élet nem kímélt. Nem is tudom, hogy tud ember ennyi megpróbáltatást elviselni. „Mert amikor a dolgok rosszra fordulnak, az erősek továbbmennek.” Talán így… Csodálatos anya, barát, szerető és feleség volt. Charlie… Ahogy leírom a nevét, már akkor potyognak a könnyeim. Kevés ilyen ember van. Ilyen önzetlen, tisztaszívű, szeretetreméltó, mint Charlie. Egyik nagy kedvenc szereplőm a könyvben.
Emma… Beattie unokája. Csodaszép jellemfejlődésen megy át, mire a könyv végére érünk.
Örülök, hogy sikerült az évet úgy befejeznem, hogy olvashattam ezt a könyvet. Az egyik legjobb, amit valaha olvastam. ❤
Népszerű idézetek
– Néha nyerünk, néha vesztünk. – mondta a férfi. – Nem gond. Megyünk tovább.
229. oldal
– Ha egyszer elolvastál egy könyvet, egy életre összetartoztok. Nem tudtad?
77. oldal (Athenaeum, 2020)
[…] de a szerelem nem olyasmi, ami vezényszóra jön, és én magam sem vagyok olyan ember, akinek vezényelni lehet, hogy mit tegyen. Szeretlek, és akárki akármit mond, ezt a megingathatatlan tényt semmi sem változtathatja meg. Úgy érzem, mindig is szerettelek, mintha csillag lettél volna az égen születésemkor, és türelmesen vártál volna rám. Amikor rád nézek, belesajdulnak a bordáim. Perzsel a bőröm. Most, hogy rád gondolok, elfut a pír, forró az arcom. Mi volna természetesebb és szépségesebb ennél a hevületnél?
288. oldal
– Egészen a közelmúltig nem voltam tisztában vele, mi a fontos. Azt hiszem, kis időre el kellett veszítenem, hogy rájöjjek, mennyire hiányzik.
532. oldal
Valójában nem tudjuk, mi zajlik egy-egy családban. Jobb nem ítélkezni.
411. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban 95% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Árvák 93% ·
Összehasonlítás - Lucinda Riley: A meredély szélén 90% ·
Összehasonlítás - Danielle Steel: Zoya 88% ·
Összehasonlítás - Sarah Adams: Csalóka szerelem 84% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Megtörtek 94% ·
Összehasonlítás - L. J. Shen: Vakmerő 88% ·
Összehasonlítás - Whitney G.: Alapos kétely 86% ·
Összehasonlítás - M. Robinson: El Diablo 83% ·
Összehasonlítás - Fejős Éva: Csak egy tánc 80% ·
Összehasonlítás