Kim Stanley Robinson A rizs és só évei című regénye alternatív történelmi regény, 2003-ban nyerte el a Locus magazin díját legjobb regény kategóriában.
KSR-t nehéz olvasni. Ez volt a második könyve, amit olvastam, és akárcsak a New York 2140 elolvasása után, most is úgy éreztem, hogy bizonyos területeken óriási hiányosságaim vannak. Mérnök vagyok. Nem értek a közgazdaságtanhoz és a vallástörténethez sem. Ezt pedig KSR szinte minden egyes oldalon az arcomba dörgölte mindkét alkalommal. Ennek ellenére mégsem vesztettem el a lelkesedést a majd’ 600 oldal átrágása során. A magyarázat egyszerű: imádom a „mi lett volna, ha” kérdéskörét.
A rizs és só évei egy érdekes alternatívát kínál napjaink rohanó társadalma számára. Ezesetben a 21. századi önpusztító, félelmekkel teli kultúra létre sem jött. A történelem az 1400-as években változik meg, amikor is a pestisjárvány majdnem a kihalás szélére sodorja Európa teljes lakosságát. Néhány szigeten maradnak csupán túlélők, azonban a későbbi fejlődésnek táptalajt adó öreg kontinens szinte teljesen üressé válik a járvány következtében.
A tátongó kulturális üresség helyét a keleti emberek, vallások és hagyományok veszik át, az emberiség pedig elindul egy teljesen más úton. A világ spiritualitása a keleti vallásokban gyökerezik, szereplői életről életre újjászületnek, így kísérik végig az olvasót 600 év történelmén.
A világ alakulását KSR főként három szereplő szemszögén keresztül mutatja be, akik mind egy lélekcsaládba, dzsátiba tartoznak, sorsuk összeköti őket és minden életükben találkoznak. A három szereplő három különböző személyiség, végig három különböző értékrendet képviselnek. A lelkek a halálon túli világban újra és újra találkoznak, törekednek maguk is a fejlődésre. A szerző, hogy megkönnyítse olvasói dolgát, minden fejezetben azonos betűvel kezdődő neveket ad a korábbi fejezetekben már megismert lelkek újjászületett énjeinek.
Ez a fajta szerkesztés komoly kihívás elé állítja az írót és olvasót is. A 600 oldal során Robinsonnak 10 fejezet áll rendelkezésére, hogy felépítse a történelmet, szinte minden fejezetben újra és újra a halálon túli világig vezetve a cselekményt. Ennek ellenére zseniálisan vezeti a szálakat, a nagy sorsokkal megáldott szereplők régi nevei visszacsengenek, mindeközben egy, rá jellemzően, precíz és kidolgozott világot épít.
Gyengém a mi lett volna, ha, ez a világ pedig rengeteg ilyen típusú kérdést vet fel. Időnként meg-megálltam és próbáltam kipótolni hiányos humán műveltségemet, hogy megtudjam, a szereplők, helyszínek, időpontok valósak-e? KSR sok éven keresztül a valósággal párhuzamosan viszi cselekményét. A megtörtént eseményekből hasít le hősöket, cselekményszálakat és ismert történések mellett építi a világot. Egy idő után azonban teljesen elvállnak a szálak a valós történelem szövetétől.
A tudomány fejlődése teljesen más fordulatot vesz. A nagy felfedezések és az ipari forradalom máshol történnek meg. A kalandvágyó, nyughatatlan időszakot, ami mérföldekkel repítette előre az emberiséget az iparosodás és a technológiai fejlettség mai ismert szintje felé végig a keleti filozófiák szemüvegén keresztül tárja elénk a szerző. A világ fókusza eltolódik, a fejlődés lelassul, Amerikát mások fedezik fel, az elektromosság később lesz napjaink része, az uránt más néven ismerik, a mai Svájc területén pedig a huszonegyedik század hajnalán is háremekben élnek a nők.
Mindig is lenyűgözött, ahogy Robinson egyszerre tudja kezelni a fantasztikumot és a realitást. A hitvilág és a keleti istenek regényének pontosan annyira szerves részét képezik, mint a maghasadás megismerése. A rá jellemző, tárgyilagos mesélő azonos részletességgel írja le a hajók deszkáin megjelenő viharistennő alakját, de az égés megértését szolgáló tudományos kísérleteket is.
Az emberiség egy, a valósággal párhuzamos úton indult el, de Robinson így is belesodorja világa szereplőit a huszadik században megtörtént hatalmas világégésbe. Elkerülhető lett volna? Máshogy is lehetett volna? Mégis miért így történt?
„Miért van egyenlőtlenség az anyagi javak felhalmozásában az írott történelem kezdetétől fogva? Miért korrumpál a hatalom? Van-e élet a halál után, van-e lélekvándorlás? Mi indít arra jól táplált és biztonságban élő embereket, hogy éhező és létbizonytalanságban élő emberek leigázásán és nyomorba döntésén munkálkodjanak? Hány embert képes eltartani a Föld? Miért van gonoszság a világban? Léteznek-e istenek? Hogyan élhetünk tisztességesen? Hogyan hagyhatunk gyermekeinkre és az elkövetkező nemzedékekre egy helyreállított egyensúlyú világot?”
Részlet a regényből: – Mindaz, ami továbbra is magyarázatra vár – 587. oldal.
Kim Stanley Robinson kegyetlen őszinteséggel teszi fel kérdéseit és keresi rá végig a válaszokat. Regényében a világot egyetlen, a korábbiaktól eltérő és erősebb járvány fordította ki sarkaiból, az író pedig hatalmasat csavart rajta. Ezáltal is feltárva előttünk annak lehetőségét, mennyire is esendő az emberiség. Hiszen egy teljesen más, egy alternatív történelmet bejárva is, ugyanazok a kérdések gyötörhetnek minket.
*
KSR soha nem lesz könnyű olvasmány, ezt pedig olvasóként vagy szeretjük, vagy nem. Én imádtam minden sorát.
Köszönöm, hogy elolvastad!
~ 725 szó ~ 4-5 perc