Khaled Hosseini: Papírsárkányok 4.72 / 76
Afganisztán, 70-es évek, a béke utolsó évei. Egy gazdag és egy szegény családból származó kisfiú együtt tölti gyerekkorát. Összekötik őket közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja a két fiú életét. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant. A gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált. Megjelenése óta a Papírsárkányok folyamatosan az amerikai toplisták élén áll. Lefordították az összes európai nyelvre, de megjelent héberül, kínaiul és arabul is. Az amerikai kritikusok az évtized regényének titulálták.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
nagyon megrázó, nagyon őszinte és nagyon húsba vág. az összes ordítást velőt rázó sikolyként éltem meg a fejemben és beleborzongtam. a könyv gondolatai és személyisége nagyon magával ragadó – ez egy teljesen más kultúra, de így is mélyen bele tudtam élni magam. sokszor volt libabőrös a hátam a leírásokkor… narancs illata, meg kebab, ezüst ég, robbanás, puskaropogás. zseniális. :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az első feléig igen nagy esélyt adtam neki, hogy a kedvencek között végzi, de a végére kicsit elgejlült. Azt minden további nélkül állíthatom, hogy letehetetlen, sodró és lendületes könyv és szinte eposzi teljességgel mutatja be a hetvenes évek Afganisztánját és ami utána jött. A második felében nekem kicsit sok volt a könny, az önsajnálat (k., ö.). Bár amilyen édesek a keleti édességek, vélhetően olyan keserűen élik meg a fájdalmakat, ez emiatt lehet.
Órákat wikipédiáztam mellette hararákról, pastukról, a fárszi nyelvről meg Afganisztán történetéről.
És persze a filmet sem fogom kihagyni.
Hihetetlen szép. Imádom az olyan könyveket, amikben az érdekes történet mellett még egy számomra ismeretlen ország életével, szokásaival is megismerkedhetek. Nagyon megrázó volt olvasni, hogy miken mehettek át az emberek az országban dúló harcok miatt. A karakterek és jellemábrázolás pedig egyszerűen tökéletes, minden együtt van ahhoz, hogy olvasás közben folyamatosan jól mellbe vágja és elgondolkodtassa az embert.
Egyszerűen gyönyörű, sok könnycseppet ejtettem az olvasása közben és eléggé megérintette a lelkemet. Nem is gondoltam, hogy ennyire felkavar.
Valamint hozzá kell még tennem, hogy imádom ,hogy itt a molyon és az OKK-n sok jó írást olvastam a könyvről és így a kezembe vettem. Örök hálám Minden kedves közreműködőnek.
Megrendítően gyönyörű, súlyos történet. Egy felemás barátság, egy háború dúlta vidék, emberi mivoltukból kivetkezett nép, egy jóvátehetetlen hiba és ami utána következik…..
Remek könyv!
Megható, felháborító, szeretettel teli, titokzatos, szívfacsaró, gusztustalan. Ezeket az érzéseket mind megéltem az olvasása közben.
Fantasztikus könyv!
Számomra felkavaró volt érzelmileg.
Volt benne minden: irigység, hűség, odaadás, szerelem, fájdalom, bűntudat, csalódás.
Elgondolkodtató…
Remek könyvnek tartom, hitelesen ábrázolja az önmarcangoló ember belső hányattatásait, lassan örlődő szenvedését és végül őszinte örömét, amikor lelkiismerete számot ad.
Rendkívüli jellemek tűnnek fel a könyvben, nekem, speciel Baba az egyik legszimpatikusabb,az elvei melett mindvégig kitartó, erkölcsi kérdésekben megingathatatlan ember karakterét személyesíti meg, akire érdemes, és lehet is felnézni.érdekes még afőhős jellemfejlődése, gondolkodásának lassú kibontakozása és pálfordulása, az értékek átrendeződése.Megható, megrendítő, és tanulságos könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek….
Top idézetek
Van egyáltalán boldog vég?
Végtére is az élet nem egy indiai film. Zendegi migzara, ahogy az afgánok szeretik mondani: az élet megy tovább, nem törődik az elejével, a végével, kamjabbal, nakammal, válsággal, lelki megtisztulással, csak ballag előre, mint egy poros karaván.
372. oldal
– Látom, Amerika megfertőzött téged azzal az optimizmussal, ami naggyá tette. Ez jó, nagyon jó. Mi, afgánok, búskomor nép vagyunk, nem igaz? Gyakran fetrengünk a ghámkhori és az önsajnálat dagonyájában. Megadjuk magunkat a veszteségnek, a szenvedésnek, elfogadjuk, hogy ez az élet rendje, sőt, még szükségesnek is gondoljuk. Zendegi migzara, az élet megy tovább.
Tizenötödik fejezet
Fájdalom ezt kimondani – mondta vállat vonva. – De jobb, ha az igazság fáj, mint ha a hazugság vigasztal.
66. oldal
A gyerekek nem kifestőkönyvek. Nem lehet olyan színűvé változtatni őket, amilyenre akarjuk.
30. oldal
Szerettem a kabuli telet. Szerettem éjjelenként a hó halk dobogását az ablakomon, szerettem a friss hó ropogását a gumicsizmám alatt, szerettem az öntöttvas tűzhely melegét, amikor hideg szél sivított az udvaron. De legjobban azért szerettem, mert épp amikor a faágakon megfagyott a dér és az utakat jég burkolta be, Baba és énköztem egy kicsit felengedett a dermedés. Ennek az oka pedig a sárkányeregetés volt. Hiába laktunk ugyanabban a házban Babával, mégis két különböző világban éltünk. A sárkány volt az a papírvékony felület, ahol világaink összeértek.
Hatodik fejezet
(…) azon elmélkedtem, hogy talán így sarjad ki a megbocsátás: nem a megvilágosodás fanfárjával, hanem a fájdalom egyszer csak fogja a sátorfáját, és az éj közepén köszönés nélkül eloldalog.
374. oldal
Apám kedve szerint alakította az őt körülvevő világot, az egyetlen, kirívó kivétel én voltam. A baj csak az volt, hogy mindig fekete-fehérben látta a dolgokat. Azt pedig, hogy mi a fekete és fehér, ő döntötte el. Egy ilyen embert nem lehet félelem nélkül szeretni, sőt talán egy kis gyűlölet nélkül sem.
23. oldal
És most itt ez az asszony, az anyja, akiről sugárzott a szívszaggató vágy, legörbülő mosolyából és szeméből az alig palástolt remény. Kissé megrettentem az ölembe pottyant hatalomtól, ami semmi másnak nem volt köszönhető, mint annak, hogy megnyertem a nememet meghatározó génsorsolást.
159. oldal
Egyszer, amikor nagyon kicsi voltam, felmásztam egy fára, és zöld, savanyú almát ettem róla. A hasam megnőtt, olyan kemény lett, mint egy dob, és nagyon fájt. Anya azt mondta, ha vártam volna, amíg megérik az alma, nem lettem volna rosszul. Azóta, ha valamit nagyon akarok, visszagondolok arra, amit anya mondott az amáról.
355.oldal
Nagyon sok gyerek van Afganisztánban, de nagyon kevés gyerekkor.
331. oldal Papírsárkányok
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
- Asne Seierstad: A kabuli könyvárus
- Betty Mahmudi: Lányom nélkül soha
- Korán / A Korán világa
- Vera Alekszejevna Szmirnova-Rakityina: Avicenna
- William Montgomery Watt: Az iszlám rövid története
- Rostoványi Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról?
- Rostoványi Zsolt: Az iszlám a 21. század küszöbén
- Joachim Gnilka: Biblia és Korán
- Betsy Udink: Allah & Éva
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Szabó Magda: Régimódi történet
- Závada Pál: Jadviga párnája
- Jodi Picoult: A nővérem húga
- Erich Kästner: A két Lotti
- Ken Follett: A katedrális
- Robert Merle: Mesterségem a halál
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Patrick Süskind: A parfüm
- Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög






















