Valaki ​más 55 csillagozás

A változás krónikája
Kertész Imre: Valaki más Kertész Imre: Valaki más

„Egy ​nagy ismeretlen Úr vendégeként (Kosztolányi), a földi szenvedést megtapasztalva Kertész Imre szinte nem evilági, és mégis valamennyiőnknek ismerős perspektívából számol be mindarról, ami megesett vele. (…) A Valaki másban a kortárs európai irodalomban párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, miként talált rá az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. S közben bennünket, olvasókat is ráébreszt valamire. Arra, hogy a rettenetben, sőt a rettenet fokozásában is ott lappang a misztérium lehetősége, s hogy talán az idegenség végtelen fokozása vezet el minket oda, hogy sejteni kezdjük azt, ami túl van az idegenségen.” (Földényi F. László)
„…a Valaki más is naplóból készült, mint ahogyan a Gályanapló is. Valaki – pontosabban valaki más – kilép a 89-es évig tartó bezártságból, ki a nagyvilágba, s megpróbál ott nem valamiféle más identitást felvenni, hanem a saját identitásánál megmaradni.” (Kertész Imre, 1999)
„Régen olvastam ilyen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Magvető, Budapest, 2002
140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423034
>!
Magvető, Budapest, 1997
168 oldal · ISBN: 9631420736

Enciklopédia 29

Helyszínek népszerűség szerint

Németország


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csabi >!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

A nemrég olvasott Gilles Perrault könyvben (Az 51-es dosszié) van egy rész (talán a szöveg legerősebb része), ami felrémlett bennem Kertész könyvét olvasva. 51 anyjáról van szó, akinek a háború alatt szeretője volt (pontosabban szerelme), 51 is az ő gyereke valójában, és amikor a férj erre rájön, nem csinál balhét, hanem feljelenti a férfit a náciknál, akik elhurcolják, és végül egy koncentrációs táborban hal meg. A jelenben az ügynökök behatolnak a nő lakásába, ahol nem látnak elsőre semmi különöset, egy rendben tartott polgári lakás, viszont amikor belépnek a hálóba, megdöbbennek a látványtól. Rendetlenség, eldobált italos üvegek, csikkek mindenhol. És az ággyal szemben egy hatalmasra nagyított kép a falon, ami egy koncentrációs táborban készült, rajta csontsovány hullák hekatombája.
Valami ilyesminek képzelem el Kertész külső és belső világát, kívülről egy rendezett polgári élet, de ott van az a hálószoba. Na persze Kertész ezt a hálószobát megnyitja a nagyközönségnek, nem a saját szégyeneként kezeli, hanem megpróbál meggyőzni róla mindenkit, hogy ez az emberiség közös szégyene.
Nagyjából leírhatnám ehhez a könyvhöz is, amit a nemrég olvasott A száműzött nyelvhez írtam. Bár ez az esszé-napló időben kicsit korábban veszi fel a fonalat, a rendszerváltás körül, az átmenetet elemzi, azt vizsgálja, ki is ő valójában ebben a látszólag megváltozott világban, és persze az első feleségével eltöltött utolsó évek emléke is a könyv.
Ami nem változott, az Kertész éleslátása, amivel behatol minden ideológiai maszlag mögé.

dacecc>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

A lényeget már leírták előttem, most csak azért írom ezt az értékelést, hogy felmerüljön a frissekben, hátha rátalál valaki olyan, aki eddig nem olvasta, vagy nem ismerte ezt a könyvet. Kertész teljesen megosztó figura volt, lehet vele egyetérteni vagy nem, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy személye meghatározó volt a magyar irodalomban. A feljegyzései, akár igaznak érzi az ember, akár egy élettörténetébe belecsavarodott férfi gondolataiként olvassa azokat, mindenképpen gondolkodásra, reflexióra ösztönöznek. Hatalmas tudása volt, és gyakran felcsillan írásaiban annak a rendkívül intelligens és logikus embernek is a fénye, aki lehetett volna Auschwitz nélkül. Azonban a holokauszt determinálta őt egy irány felé, amitől nem tért el, és ha már a holokausztnak meg kellett történnie, szerintem jó, hogy vállalta ezt a szerepet.

Vannak ismerőseim, akik azt mondják, hogy unalmas és egysíkú, hogy csak erről tudott írni, szerintem ez egyáltalán nem igaz. Kertész szándékoltan írt mindig a témáról, és korántsem olyan szűk értelmezésben, mint ahogyan a többség tekint rá. A Stockholmban elmondott beszédében is kifejtette ezt: „A Holocaustban én az emberi állapotot ismertem fel, a nagy kaland végállomását, ahová kétezer éves etikai és morális kultúrája után az európai ember eljutott.” (A stockholmi beszéd – papírborítós 18-19.o) A holokauszt olyan fordulópont, ami után jó, hogy megszülettek ezek a könyvek, mert sokan csak a zsidósággal kötik össze a történteket, pedig az nem csak róluk szól, hanem egész Európáról.

Röviden a könyvről mégis, mert a fenti rész téves képet adhat róla: a Valaki más feljegyzések sorozata, amiben felolvasásokról, németországi utakról, Wittgensteinről írja le a gondolatait Kertész, miközben cikázik helyszínek és hangulatképek leírásai között. Nem a holokauszt a fő témája, de természetesen megjelenik, része a könyvnek csakúgy, mint magának az írónak.

6 hozzászólás
Chöpp >!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

El kell ismernem, nagy érdeklődéssel olvastam végig. Nem tudom, mit vártam, de amit kaptam, az elégedettséggel töltött el.

vorosmacska>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Bevillanó gondolatok, érzések, hangulatok, séták, egy emléktábla, felolvasó utak, Wittgenstein-fordítás, kiszabadulás 60 évnyi bezártság után, Bécs, Párizs, Berlin és más városok, olvasmányok, írás, zsidóság, és a feldolgozhatatlan emberi tragédia: Auschwitz élménye.
Elvileg napló 1992-94-ből, de valójában olyan, mintha karon fogna bennünket a ragyogó elmével és éleslátással megáldott író és elvinne egy sétára, ahol beavat komor gondolataiba, mielőtt búcsút intene az emberiségnek.

Cukormalac P>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Kertész Imre, mint egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas szerző, a Sorstalanság írója úgy, mint ember fontos a számomra. Van valami roppantul szimpatikus benne, a szövegeiben, mondatainak szerkezetében.

Az, hogy mindenről eszébe jut Auschwitz, egy idő után teljes mértékben megszokható, ő pedig egyáltalán nem elítélhető ezért. Egy ilyen emlék nemcsak hogy az emberben marad meg nagyon mélyen, de ott van a színeivel kápráztató őszben, a fagyos télben, a szeszélyes tavaszban és a forró nyárban is, ahogy az író minden gondolatában. Persze tudjuk, milyen ez: mindenkinek van olyan emléke, ami egy életen át kísérti – akár pozitív, akár negatív –, hiszen mindenkit hagyott el már legalább egy Horváth Anna* (nanna, nanna ugyebár…), ragadtunk bent liftben, léptünk véletlenül kutyagumiba, s sok más hasonló kisebb, nagyobb súlyú dolgot tudnék még felsorolni.

De a rengeteg pillanatnyi benyomás mellett azt is mondja Kertész Imre, hogy egyszer csak rájött, hogy az élete és az életének megfogalmazása közt ne legyen különbség, vagyis úgy beszéljen a színpadon, ahogy például a kocsmában is beszélne valakihez, de van itt még annyi minden, hogy felsorolni kevés lenne a hely. Talán még annyit tennék hozzá, hogy a politikával, közélettel kapcsolatos részek nagyon nagyot ütnek.

* https://www.youtube.com/watch… – ezen a kapcsoláson vagy két órát agyaltam, szóval…

>!
Magvető, Budapest, 2002
140 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423034
Devorah>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Eddig is kedveltem Kertész Imrét, na de most..! Nagyon őszinte és eredeti gondolatok szövedékéből áll ez a könyv, talán lassabban is kellett volna olvasnom; úgy éreztem, hogy jóformán minden mondatot idéznem kéne belőle.
(Váratlanul ért, de kellemesen lepett meg, hogy sokat írt benne Wittgensteinről, akitől épp most fejeztem be egy könyvet, és Kertész Imre segített hozzá, hogy őt is – valamennyire – megértsem.)

4 hozzászólás
marlowe>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Kertész Imre fehérek között egy európai, aki „mennyben és földön” békességet keres, miközben mindig ugyanazon a kérdésen tépelődik. Békességet nem kaphat (mert mindig ugyanazon a kérdésen tépelődik), szobrot és egyebet annál inkább (mert ámulatba ejtő minőségben ír), és talán egy külön fóbiát is elnevezhetnének róla, annyira sajátosan szorong. Sajnálom, hogy – naplószilánkjai alapján – senki nem tudta meggyőzni arról, hogy ő nem valaki más, hanem egy közülünk.

1 hozzászólás
Nem_Zárolt_Szekció_Anna P>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

A kötet naplóbejegyzésekből épül fel. 1989-ben (vagy nem sokkal utána) kezdődik, amikor egyszerűbb lesz az utazás, kinyílik a világ. Sokáig ez is a szöveg fő rendezőelve. Az elbeszélő (aki ez esetben talán valóban azonosítható a szerzővel) különböző útjait, hosszabb külföldi tartózkodásait, és az ezek közben átélt élményeit, benyomásait írja le. Megtapasztalja, hogy külföldön azért mégiscsak más érzés otthontalannak és idegennek lenni, mint hazájában. Körüljárja az identitás kérdését is; milyen részekből tevődik össze, és egyáltalán hogyan, mi alapján tudná meghatározni saját magát.

A könyv nem egy koherens történetet mond el; részleteket, darabkákat ragad ki az író életéből. Ennek megfelelően nincs is fejezetekre tagolva, az egyes részeket pusztán egy-egy üres sor választja el egymástól. Még abban sem vagyok biztos, hogy az egyes bejegyzések időrendi sorrendben kaptak-e helyet… Gyanítom, hogy inkább tematikusan lettek rendezve.

Nem biztos, hogy minden részletében értem, hogy mit olvastam, legalábbis nehezen tudnám megfogalmazni, hogy „miről szólt”. Viszont peregtek az oldalak, az első felét lényegében egy délelőtt alatt elolvastam; úgy kellett magamra parancsolni, hogy lassítsak egy kicsit a tempón. Teljesen beszippantott!

Nagyon szerettem, és örülök, hogy elolvastam… és ha idén már nem is feltétlenül fér bele, de jövőre mindenképp folytatni fogom a Kertész életművet, mert eddig minden olvasott munkája tudott valami újat mutatni. (Ráadásul még jó néhány olvasatlan kötete meg is van itthon, úgyhogy minden adott. :D)

BZsofi P>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Annyi gondolat kavarog a fejemben. Mi is ez tulajdonképpen? Nem regény, inkább napló, ahova KI lejegyzi aktuális gondolatait, egy-egy idézetet más íróktól, költőktől.
Hülye hasonlat, de az a hajápolószer reklám jutott eszembe „Róma, napsütés, London eső”. Térben és időben ugrálunk, miközben olyan kérdésekre kapunk választ, hogy mit jelent zsidónak lenni, hogy Kertész magyar írónak tartja-e magát. Érdekes olvasmány volt.

Bíró_Júlia>!
Kertész Imre: Valaki más

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Nem az, hogy letehetetlen, inkább újra és újra kézbe vehető, 'és ahol kinyitja az ember, ott mintha egyből felvenné a beszélgetés fonalát egy fáradt, szomorkás, csípős humorú öreg KI. Muszáj szeretni.Legalább két-három…négy-öt-hat-hét töredék akad benne mindenkinek. (Akkor is, ha legalább két-három…négy-öt-hat-hét másikon meg legszívesebben átlapozna az ember. Azok más kedvencei lesznek.)


Népszerű idézetek

Szelén>!

Nem szeretjük, hogy élünk. Nem örülünk neki.
Holott nagy kiváltság lehet az élet, ha végül halállal kell megfizetnünk érte.

86. oldal (1997. Magvető kiadó)

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
n P>!

Wittgenstein: „A zenei érzék az ember életmegnyilvánulása.”
Nem tudom, miért, de egy állandóan visszajáró kép üldöz, egy kamarazenekar női csellistájáé. Budapestről még, aki egy-egy hangsúlyos vonóhúzásnál olyan kíméletlen, dúlt mozdulattal lökte rézsút a fejét, úgy hajította oda ezt a fejet a bal vállára, akár egy nem is őhozzá tartozó tárgyat. Mintha csak minden hangjegy, minden egyes vonóhúzás akkora áldozatot követelne tőle, a test olyanféle eksztázisát, amely viszont éppen testileg kivihetetlen, és ezért a nézőt a szakadatlan beteljesületlenség fájdalmas képével gyötri; mindehhez pedig klasszikus, ha lehet ilyet mondani: teljesen racionális zene szólt, ha jól emlékszem, Bach.

22. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

18 hozzászólás
Cicu>!

A szabadságot nem lehet ugyanott megélni,
ahol a rabságunkat éltük.

9. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Kapcsolódó szócikkek: rabság · szabadság
DaTa>!

Ahogy nézem, ahogy megélem ennek az országnak az ijesztő leépülését, öngyilkos paranoiába fordulását. Ahogy naponta elidegenítenek tőle a gyülölködés országos bajnokai s a saját emlékeim. Ahogy növekszik az iránta táplált közönyöm. Ahogy lassan megpróbálok elszakadni tőle. A nyelv – igen, az egyetlen, ami köt. Milyen különös. Ez az idegen nyelv, az anyanyelvem. Anyanyelvem, amelyen megértem gyilkosaimat.

32. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Frank_Waters I>!

Az apakomplexusban szenvedő, szadomazochisztikus perverzióba süppedt kelet-európai kisnemzeti lélek, úgy tűnik, nem tud meglenni a nagy elnyomó nélkül, akire történelmi balszerencséjét háríthatja, és a kisebbségi bűnbak nélkül, akin a mindennapi kudarc során felhalmozódott gyűlölet- és ressentiment-fölöslegét kiélheti. Antiszemitizmus nélkül ugyan miféle identitása is lenne annak, aki szakadatlanul a maga specifikusan magyar identitásával van elfoglalva?

86. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

n P>!

Tudjátok-e, hogy Lenin kövekkel űzte el a csalogányokat? Így volt, láttam egy fiatal orosz rendező filmjében a televízióban. Dokumentumfotókat a szélütött, kőarcú Leninről. Levitték valahová a Krímbe, a tavaszba, a vízhez, a napfényre, hogy ott megpróbálja jól érezni magát. De a csalogányok minden hajnalban fölverték álmából. Az egyik ilyen hajnalon kirohant a kertbe és hajkurászni kezdte a csalogányokat. Köveket szedett föl, azokkal hajigálta őket. Egyszerre csak érezte, hogy nem tudja többé fölemelni a köveket, de a karját sem: megbénult. A csalogányok elegáns, leheletfinom, ám gránitkövetkezetes bosszúja a nagy forradalmáron, aki nem állhatta éneküket. Művészbosszú.

46-47. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Chöpp >!

… mélyebbről, sokkal mélyebbről pusztul a világ, mintsem a történelem azt akár ésszel, akár tudománnyal felérhetné…
    Megfigyelték-e már, hogy ebben a században minden igazabbá, igazabb önmagává vált. A katona hivatásos gyilkossá, a politika bűnözéssé, a tőke hullaégető kemencékkel fölszerelt emberpusztító nagyüzemmé, a törvény a szennyes játék játékszabályává, a világszabadság a népek börtönévé, az antiszemitizmus Auschwitzcá, a nemzeti érzés népirtássá. Korunk az igazság kora, ez kétségtelen. És merő megszokásból mégis hazudoznak, ám mindenki átlát a szitán; ha azt kiáltják: szeretet – mindenki tudja, hogy eljött a gyilkosság órája, ha azt: törvény – a lopásé, a rablásé.

78-79. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Frank_Waters I>!

Holott nagy kiváltság lehet az élet, ha végül halállal kell megfizetnünk érte.

104. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Zálog>!

Az ostoba kérdésre, hogy „lát-e különbséget a fasizmus és a kommunizmus között”, ezt a kurta választ lehetne adni: a kommunizmus utópia, a fasizmus gyakorlat – a pártmozgalom és a hatalom az, amely a kettőt egyesíti, s a kommunizmust is fasiszta gyakorlattá teszi.

116. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája

Chöpp >!

[…] nem vagyok-e túl ostoba ahhoz, hogy boldog legyek?

21. oldal

Kertész Imre: Valaki más A változás krónikája


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Spiró György: Fogság
Nádas Péter: Saját halál
Krasznahorkai László: Megy a világ
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat
Krasznahorkai László: Az utolsó farkas
Vámos Miklós: Anya csak egy van
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Tóth Krisztina: Pixel
Varró Dániel: Szívdesszert