„A Holocaustot túlélt erkölcsiség tragikus világtudása, ha megőrződik, talán megtermékenyítheti még a válsággal küszködő európai tudatot, amiként a barbársággal szembenéző, a perzsa háborút vívó görög géniusz megteremtette az örök mintául szolgáló antik tragédiát. Ha a Holocaust mára kultúrát teremtett – mint ahogyan ez tagadhatatlanul megtörtént és történik –, irodalma innen: a Szentírásból és a görög tragédiából, az európai kultúra e két kútfőjéből merítheti ihletét, hogy a jóvátehetetlen realitás megszülje a jóvátételt – a szellemet, a katarzist.”
Kertész Imre
A megfogalmazás kalandja 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vigilia esszék Vigilia
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Bevezetésképp egy válogatás fogadja az olvasót K.I.-esszéiből, majd interjúk az elmúlt 20 évből. (A születésnapi kötet összes nóvuma, hogy egyetlenegy ezekből még nem jelent meg sehol, ill. hogy összeszedték a többit mindenféle folyóiratból.)
Ezek viszont a nemrég adott szerencsétlen (sorsú) németországi interjúkkal szemben elég érdekfeszítőek – azért is, mert zömmel még a Nobel előtt készültek.
Egyik-másik szöveg komplett műelemzés a Sorstalansághoz, vagy egyéb műveihez. Mond sok meglepőt és abszurdat (miszerint ő nem a holokauszt írója, neki semmi köze a zsidósághoz, és ha éppenséggel most nem is balkánozza le Ká-Európát, azért elhiszem neki, miért érzi jobban magát Berlinben.
Elkóborol történészi felségvizekre is, hogy pl. a nácizmus itt született a Monarchia romjain, stb, ő ezért sem érzi itt jól magát. Rögtön elnézést is kér, hogy ő nem történész, ő ezekről csak íróként… Ez szimpatikus. Kár, hogy az őt citálók ezeket a mentegetőzéseket már nem idézik.
Sajna folyton hátra kell lapozni, hogy tudjad, épp milyen korban, mire „reflektálva” született az adott interjú – de ugyanígy teljesen jelöletlen a felvezető esszé-kollázs is. Szóval kissé trehány kötet, de azért hasznos.
(2010)
Népszerű idézetek
– És ha most megkérdeznek, hogy ma még mi tart itt a Földön, mi tart még életben, habozás nélkül azt felelem rá: a szerelem.
27. oldal
A mögöttünk álló évszázad szörnyű megpróbáltatásai közt akadt egy váratlan és örömteli fordulat is: a szovjet birodalom vértelen összeomlására gondolok, erre a megrendítő, nehezen felfogható eseményre, amely éppoly öntörvényűen zajlott le, akár a lenyűgöző természeti jelenségek, amelyeket rettegve vagy gyönyörködve bámulunk, befolyásolni őket azonban nem tudjuk. Mikor aztán összedőlt a nagy agyagvár, kigyúltak az örömtüzek, és Európa-szerte megkezdődött a gondtalan ünneplés. Csak az első eufória elmúltával gondoltak az örökségre is, a kimúlt óriás iszonyú hagyatékára, s a szorongás légkörében hirtelen megszületett az európai eszme. Pontosabban szólva, Európa pénz- és vámuniójának a terve született meg. Eszméről szó sem volt.
123. oldal
Ebben a században minden lelepleződött, legalább egyszer minden megmutatta az igazi arcát, minden igazabbá vált. A katona hivatásos gyilkossá, a politika bűnözéssé, a tőke hullaégető kemencékkel fölszerelt emberpusztító nagyüzemmé, a törvény a szennyes játék játékszabályává, a világszabadság a népek börtönévé, az antiszemitizmus Auschwitzcá, a nemzeti érzés népirtássá. Mindenütt átüt az igazi szándék, századunk valamennyi eszméjét átvérezte a nyers valóság, az erőszak és a destruktivitás.
13. oldal
Van mindig egy pontos, hogy úgy mondjam, testi, fizikai tünetem arra, hogy mikor nem jó egy szövegem. Ha másnap emlékszem rá, hogy mit írtam előző nap, az biztos, hogy rossz. Sőt, hogyha nagy élvezettel gondolok rá, másnap, ha újra elolvasom, biztos, hogy az egészet ki kell dobnom. A másik tünet, amikor elkezdem olvasni a szövegem, és a homlokom két oldalán megjelennek az izzadságcseppek, és lassan gurulni kezdenek lefelé, akkor azt szintén el kell dobni.
106-107. oldal
Én azt hiszem, hogy a pillanatnyi Magyarország nem a művészet terepe. Úgy veszem észre, hogy a szellemi érdeklődés csökkenőben van. Csökkenőben a szépirodalom iránt, kiváltképp amióta a szépirodalom nem tudja azt nyújtani, amit a diktatúrában nyújtott, vagyis nem tud a titkos gondolatok kielégülési terepévé válni, hanem az, ami – szépirodalom. Ez senkit sem érdekel manapság, vagy legalábbis egyre kevesebbeket. Ez nagy baj. Megmondom, hogy miért. Azért, mert fogyatékosság.
57. oldal
Akik olyan fontosnak érzik tagadni Auschwitzot, azok nyilván ugyanolyan fontosnak érzik Auschwitzot, mint akik a valóságát bizonyítják. Ez tulajdonképpen ugyanannak a traumának a másik oldala. Igazából közönséges hülyeségnek tartom. Auschwitz nemléte bizonyíthatatlan, a létére viszont számos bizonyíték van, sajnos. Erről nincs mit mondani. Erről tényleg csak azt lehet mondani, hogy akik Auschwitzot tagadják, azok valójában elismerik ennek a dolognak a teljes és totális elfogadhatatlanságát. Az igazi baj a totális közöny lenne.
47. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal ·
Összehasonlítás - Lévai Balázs: Bestseller – A világ nyitott könyv 92% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs – Szénégető Richárd: Az akadályzabáló ·
Összehasonlítás - Bohumil Hrabal – Szigeti László: Zsebcselek 91% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: A mese szeretet ·
Összehasonlítás - Bertha Bulcsu: Írók, színészek, börtönök ·
Összehasonlítás - Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben ·
Összehasonlítás - Köves Gábor: Végszónak sem rossz 88% ·
Összehasonlítás - Peter Handke: Kísérlet a wurlitzerről ·
Összehasonlítás - Kadarkai Endre: Világtalálkozó ·
Összehasonlítás