Szonya professzor 82% 63 csillagozás

Az eleje jobban tetszett, mint a közepe vagy a vége. Egy idő után túl száraznak éreztem, és nem volt meg az az érzés, hogy én tulajdonképpen egy regényt olvasok. Még ha életrajzi, akkor sem.

Diplomás nőként szinte kötelesség ilyen könyveket olvasni. A könyv kidolgozottsága, mintha Szonyával együtt komolyodott volna, az elején sokszor nagyon elnagyoltnak, szimpla tényközlésnek éreztem az események sorozatát, de aztán a végére ez a hiányérzet eltünt. Érdekes életút, irígylésre méltó kitartás…

Ezekből a könyvekből én olyan sokat tanulok. Biztatnak, példát adnak, és terelnek a jó irányba. Szonya egyike azoknak a nagy nőknek, akik nem adták fel az álmaikat, terveiket, hanem harcoltak és akartak azért, hogy tanulhassanak. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nekik köszönhetem azt, hogy nekem minden lehetőségem megvan a tanulásra és mindenre.

Kicsit talán sok a matek. :)

Az elején még nagyon élveztem, mert nem kellett semmin sem gondolkodnom (ami zűrös napjaim mellett rámfért), viszont a végére azért túlzásnak találtam. És a befejezés sem tetszett.

14évesen imádtam, újra kéne olvasnom.

Én értem, hogy női emancipáció, satöbbi, de valamiért mikor néhány órára letettem a könyvet, már nem emlékeztem, mit olvastam, mikor újra elővettem. Talán velem van a baj… Kitudja…

A Vilma doktorasszony után szinte el sem hiszem, hogy ezt is Kertész Erzsébet írta. Annyira aránytalan, sokszor nem tűnik többnek puszta tényközlésnél. Hosszú távon nem képes fenntartani a figyelmet.

Hát ez elég gyenge volt. Lehetne az emberi kiadása annak, hogyan lesz a rút kiskacsából (legalábbis úgy van beállítva) hattyú. Egy idegesítő, majdhogynem tökéletes hattyú. Igazándiból irritált ez a munka-családhoz való viszonya is Szonyának. Ha nekem gyerekem lenne – bár nem tudom, milyen érzés anyának lenni – biztos nem hagynám, hogy más nevelje fel, csak mert nekem olyan nagy álmom tanítani nő létemre, mikor azt a saját hazámban nem engedik. Emiatt a gyerek szeretete is furcsa volt nekem. No meg hát a vége… Gondoltam, hogy ez lesz. Foglaljuk össze másfél oldalon, hátha meghökkenek az emberek. Nem. Én örültem, hogy túlestem rajta. Néha már nagyon irritált az egész.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kicsit lassan olvastam el magamhoz képest, pedig érdekes volt, de talán egy ilyen könyvvel nem lehet rohanni.
A vége miatt szomorú vagyok, bár sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz. Hozzászoktam már, hogy mikor túl nagy boldogságról írnak, az nem tart sokáig. :(