Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szonya professzor 142 csillagozás
Szerelem vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? – ezek közt őrlődik egy törekény asszony, Szofija Kovalevszkaja, a világ első női matematikaprofesszora. Tehetségét elismeri egész Európa, de újabb s újabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthoni „négy fal között” nem találja meg asszonyi hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának palibinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni: boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig – mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül – e kettő: hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk: az igazi, a teljes boldogság forrása.
Eredeti megjelenés éve: 1962
Tagok ajánlása: 15 éves kortól
Róla szól: Szofja Kovalevszkaja
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Csíkos könyvek Móra
Kedvencelte 30
Most olvassa 5
Várólistára tette 67
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Az öt csillagot most Kertész Erzsébet kapta tőlem. A kiváló írónő e regényben, bár csíkos könyv, tehát ifjúsági címkés, mégis annyi felbecsülhetetlen információt közölt, amellyel nyugodtan beállhat a mű a felnőtt könyvek sorába is.Engem legalább ámulatba ejtett. Még akkor is igaz rá az értékes jelző, ha némileg kiszínezte az eseményeket. Ez az egyik legjobban sikerült, legszebb munkája.
Szonya Kovalevszkaja személyének, életútjának bemutatása annyira hitelesre sikerült, hogy nem igazán tudtam őt megkedvelni. Igaz, korának legnagyobb matematikusa volt, több nyelven beszélt, s minden elismerést megérdemel. Az elismerésnek azonban egy túlhajszolt, virágjában kettétört élet volt az ára.
Szonya határozottsága ellenére igen labilis, befolyásolható személyiség. Mindenhez inkább ragaszkodott, mint saját boldogságához.
Az egyetemi katedrához fűzött ambíciójának, szakmai hiúságának áldozatul esik saját családja, majd ő maga is. Életében leképezi édesanyja magatartását, amelytől ő maga annyit szenvedett. Sorsának tragédiája, hogy nem találja meg az arany középutat hivatása és magánélete között.
Rendkívül olvasmányos, színes történet, melyet a felnőtt olvasótársaknak, és a 15 – 16 éves fiataloknak szívesen ajánlok.
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Ezt a könyvet 20 évvel ezelőtt kellett volna olvasnom. Mai emancipált szemmel nézve a történetet már csak vonogatom a szemöldököm olyan apróságokon, mint az ide-oda hurcolkodás kontinenseken keresztül, gyerek hátrahagyása munka/nyaralás címén, és hasonlók. A történetben Szonyát szimpatikus, sokat szenvedett nőként ábrázolják, és valószínűleg tényleg megjárta a hadak útját, de mint tudósokkal általában, azt gondolom, nem lehetett vele könnyű együtt élni. Kár, hogy egy banális tüdőgyulladás vitte el negyvenpár évesen.
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Valószínűleg tartom, hogy Kertész Erzsébet olvasta Kovalevszkaja naplóját, mielőtt megírta volna ezt a könyvet, hiszen elég sok pontos dolog van benne. Nem tudom, a naplóból mennyire tudta megalkotni a magánéleti és gondolati hátteret. Mert ha az alapján ténylegesen ilyen volt Szonya, akkor nekem nem lett valami szimpatikus nő. Igen, tisztelet érte, hogy tett önmagáért, teljesítette a vágyát, elindult az ismeretlenbe nőként, abban az időben és amit letett a tudomány asztalára. Úgy viszont, mint ember, abszolút nem vált tiszteletreméltóvá a szemben. Mindig másokra hagyatkozik, ő csak elvan a kis világában, a szülői járandóságból éveken át él, a barátnője figyel oda a ruháira, evésre, mindenre (mondhatnám: így könnyű egy dologgal foglalkozni, ha mindent a fenekünk alá tolnak)… Kovalevszkij sorsa szomorú, s azért kicsit több részvétet is érezhetett volna Szonya! A gyerekével se foglalkozik, állandóan mások nevelik, mintha az egyetemi professzorkodás mellett nem volna idő gyereket nevelni (főleg úgy, hogy otthon házvezetőnő-személyzet van). Megnézném, hány mai – egyedülálló – nő neveli úgy a gyerekét munka mellett, hogy otthon bizony főzni-mosni-takarítani kell! Nem, Szonyácska erre nem képes, hiszen nem olyan helyzetben nevelkedett (azért kézimunkázni megtanul a végére).
A férfiakkal szembeni elvárásai érthetők, de koraiak: igen, Maxim is csak a nőt akarja, az odaadó feleséget, akit eltarthat és akit bálozni vihet, de bocsánat, azokban az időkben a hozzájuk hasonlók (nem szegény rétegekből származók) között ez volt a norma, ezt nevelték bele, nem sok olyan férfi volt, aki mást is látott a nőkben (bezzeg az a kettő, aki elfogadta volna, nem volt elérhető, az egyik öreg, a másik már nős). Persze mindez nem von le tényleg semmit abból, hogy Szonya és sorstársai mennyire kőkeményen kezdték kitaposni az emancipáció útját, de egy közömbössé vált főhős nem volt túl jó választás.
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Nehezen tudtam azonosulni Szonyával és ennek a kevésbé érzelmes, inkább tényszerű történetvezetés lehetett az oka. Meglepő, hogy milyen könnyen lesznek betegek ezek a hősök és milyen fiatalon mennek el. Pedig kivételes akaraterővel rendelkeznek és talán éppen azért történik így, mert a tehetségükért, elhivatottságokért való küzdelem rengeteget kivett belőlük. Akárhogy is, nőként kétszeresen, de akár többszörösen is megdolgoznak a sikerért, mint férfi társuk. Szép és fájdalmas történet, de Kertész Erzsébetnek ezúttal sem sikerült az érzelmeket megragadni és átadni azokat. Mintha színes filmet néznék fekete-fehér szűrővel.
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Az első matematika professzornő küzdelmes élete. Szonya Kovalevszkajának valóban küzdelmes élete volt, hiszen szembement korának női szerepével, és elvégezte az egyetemet, majd tanított is. Ez a ma már teljesen hétköznapinak tűnő karrier az ő korában hatalmas siker volt, hiszen akkoriban (1868-ban) Oroszországban még nem járhattak egyetemre a nők, csak külföldön volt erre lehetőség, ehhez azonban névházasságot kellett kötni. Szonya is így tett, egy kényelmes kastélyt cserélt fel egy szerény diákszobára, hiszen egy tábornok lányaként gondtalan élet várt volna rá, ő azonban a tudományt választotta, azon belül is a matematikát, amelyhez kiemelkedő tehetsége volt. Tinikoromban rongyosra olvastam Kertész Erzsébet könyveit, kicsit fura érzés immár felnőtt fejjel újra találkozni a régi kedvencekkel, hiszen ma már egy kicsit túl romantikusnak tűnnek ezek a történetetek, de olyan jól vannak megírva, hogy még mindig rabul tudják ejteni az olvasót. Szonya Kovalevszkaja különleges személyiség volt, aki amennyire könnyen eligazodott a számok világában, olyannyira nehéz volt számára a mindennapi élet szervezése, amit az ő korában egy nőtől finoman szólva sem tolerált túl jól a környezete. Szerencséjére mindig volt körülötte olyan ember, aki gondoskodott a háztartásáról és róla, így a munkájának élhetett. Hogy boldog volt-e? Nos, a szakmai életében elért mindent, amit lehetett, azonban a szerelmi élete kész csőd volt, hiszen a férjét nem szerette, az igazi nagy szerelme pedig nem fogadta el, hogy hivatása van, azt szerette volna, hogy a nők hagyományos életét élje. Azzal is meg kellett küzdenie, hogy férje tragikus halála után egyedül nevelte a lányát, akinek megpróbált mindent megadni, ami nem volt könnyű feladat. Sok barátja volt, sokat utazott, élte az életét, és bátran szembenézett mindazokkal az előítéletekkel, amelyeket iránta tápláltak. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a nők ma már szabadon tanulhatnak, járhatnak egyetemre, lehet szakmai karrierjük, érdemes megismerni a történetét.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2022/01/07/konyvkritika_…
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Gyerekkoromban úgy 11-12 évesen egy nyár alatt vagy háromszor elolvastam ezt a könyvet. Már akkor csodálkoztam, most 30 év elteltével inkább dühített, az a kiszolgáltatottság és korlátozás, ami a női, sőt orosz női sorsot jellemezte. A tanulás akadályozása a legnagyobb bűn, amit egy nővel meg lehet tenni.
Szonya Kovalevszkaja egy gyerekkülsőbe bújt kemény harcos volt, akit a szeretetlenség hajszolt a matematika felé, mert a számok nem bántják őt. Férjhez megy, hogy tanuljon, majd elfogadja férjét szerelem nélkül valós házastársnak az egyetem végeztével. Sem a férje, sem későbbi szerelme nem képes elfogadni őt gondolkodó nőnek (aki ezen a téren valójában zseni), aki szereti a hivatását és nem akar választani szeretet és matematika között. Mai napig aktuális probléma, nem? Ahogy a hivatalok, akadémia, professzori kör hozzáállása a nőkhöz, egy női matematika professzorhoz sem éppen támogató. „Csak egy nő”. Szintén aktuális probléma. Szonya elhagyja Oroszországot azért, hogy taníthasson, képességének megfelelően, Svédországban, ahol elfogadják őt. Ismét egy aktuális probléma.
Kertész Erzsébet ebben az 1962-ben írt regényben olyan kérdéseket feszeget Szonya sorsában, amely ma, 2018-ban is égetően naprakész. Elszomorító…..
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Nagyon szeretem Kertész Erzsébet híres nőkről, asszonyokról szóló könyveit. Mindig tanulok valami újat belőlük, sőt, ez esetben megismertem egy számomra eddig ismeretlen híres embert is. Korábban még csak nem is hallottam Szofija Kovalevszkajáról, hiába no nagyon távol áll tőlem a matematikai. :) De ettől függetlenül nagyon példaértékű a kitartása, a hivatástudata. Az élete meglehetősen mozgalmas volt, de ezt nem mindig sikerült megelevenítenie az írónőnek, helyenként elég száraz, nehezen haladós a történet.
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Harmadik Kertész könyvemként jó, hogy ez került kezembe, mivel reflektálhattam korábbi olvasmányaimra. A Vilma doktorasszonyban szóba jönnek azok a (főként orosz) nők, akik névházasságot kötnek, hogy külföldre mehessenek tanulni, itt pedig egy ilyen hölgy életét követhetjük végig. Még Vilma is felbukkan egy pillanatra.
Jósika Júlia Csipkeboltjánál szóvá tettem, hogy bár a főhős sok nehézségen ment keresztül, azok még sem lettek kellően mélyen ábrázolva. Na, ebben a könyvben viszont bőven kaptam emberi drámát, egy sziporkázóan tehetséges nő életét ismerhettem meg, annak minden édes-bús pillanatával.
Szonya az első katedrán oktató női professzor volt, az 1800-as évek második felében, de persze ezt nem szülőhazájában, hanem csak Svédországban tudta megvalósítani.
Elő is kerül gyakran a honvágy kérdése, na meg a szerelemé is, hiszen a számok hűvös világához képest, a valóságban nincsenek tökéletes megoldások, ahogy ezt az egyik szereplő meg is jegyzi. Amekkora tehetség matematikában, olyan gyámoltalan minden másban főhősünk, akit bevallok, nem kedveltem meg azonnal.
Úri hölgyként nem tanulta meg, hogyan gondoskodjon magáról vagy a háztartásról, de barátai mindig a segítségére voltak – bár néha túlzásnak éreztem milyen messzemenően „kiszolgálják”. Azt is furcsálltam, hogy miután megfogadja: lányával törődni fog, nehogy a saját elhagyatott gyerekkora köszönjön vissza – még is szinte azonnal lepasszolta az első baráthoz, amikor utazni indult.
Ennek ellenére a végére már inkább csak szánni tudtam szerencsétlent, szomorú végéről nem is beszélve. „Maga olyan szép, mint egy királynő a sakktáblán” bókol neki a szeretett férfi….és mekkorát téved! Szonja inkább volt gyalog (vagy futó, tekintve mennyit futkosott/utazgatott), akit ide-oda terelgettek mások, először csak azt mondták meg neki, hogy mit vegyen fel, később már azt is kit (nem) szerethet, vagy, hogy mivel foglalkozzon. (Fel is húztam magam kicsit Gustavon, aki annyira erőltette a matekot, még egy kis lazítást sem akart engedni – érdekes lenne ezt a könyvet a toxicitás/szóbeli bántalmazás szemszögéből elemezni.)
Ettől függetlenül minden elismerés Szonjáé, hogy kitartott és keresztül vitte az akaratát, sokat tett le az asztalra. Fizikai kinézete ellenére azért erős nő volt. És esendően emberi.
Nem azt kaptam ettől a könyvtől, amit vártam: egy felüdítő, katartikus lányregényt. Hanem egy komoly emberi drámát, ami több fontos kérdést is felvetett. Azt hiszem, még emésztenem kell, annyi gondolat kavarog a fejemben, úgy érzem ez az értékelés sem tudta egyenlőre jól összerendezni őket…
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Nekem nagyon tetszett Kertész Erzsébet életrajzi regénye – főleg úgy hogy hetek óta rágom át magam egy másik szerző életrajzi regényén és nagyon nehezen haladok vele. Jól meg van írva, olvasmányos, érdekes.
A főhős alakja nekem szimpatikus volt. Egész más a XXI. századból megítélni valakit, amikor számunkra már teljesen természetes, hogy egy nő tanulhat, utazhat, dönthet a saját életéről – bár teljes egyenlőség még mindig nincs férfiak és nők helyzetében. Én is élvezem ezeket a lehetőségeket, de biztos vagyok benne, hogy nem lettem volna azok között, akik kiharcolják ezeket a jogokat. Én szépen ellettem volna a XIX. század által adott női szerepben. Nagy eltökéltség, céltudatosság, tehetség kellett ahhoz, hogy valaki ennyire a tanulásnak szentelje magát. Nem volt átlagnő és ez abban is látszott, hogy hajlandó volt az érzelmeket ennek alárendelni. Az is lehet, hogy nem is volt annyira érzelmes típus. Nem vagyunk egyformák. Én nem tudtam volna ezt tenni, de mivel a jogokat élvezem, amiket ezek a nők kiharcoltak, nem hiszem hogy jogom lenne elítélni az életmódját.
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Nagyon szép és azt hiszem a legújabb kiadásban van meg nekem ez a könyv. Szeretem Kertész Erzsébet könyveit, tervem, hogy elolvassam mindegyiket.
Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja professzorasszonnyá „válásának” története. Inkább kevesebb magánéleti, de annál több tanulmányairól és a sok utazásáról szóló leírás van a könyvben.
Népszerű idézetek
Milyen naivak azok az asszonyok, akik gyerekkel akarják megoldani a házasság válságát – gondolta.
159. oldal, 2. rész, 2. fejezet (Móra, 1962)
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Olyan sokszor gondolkoztam ezen már: miért csak a betegeknek jár kímélet, gyendédség, miért a halottnak viszik a virágot? Élőnek miért nem jut ebből semmi?
83. oldal (Móra könyvkiadó, 2006)
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Talán van az életben valami titokzatos mérleg, amelynek két serpenyője a végén egyensúlyba kerül?
159. oldal, 2. rész, 2. fejezet (Móra, 1962)
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Tökéletes megoldások csak a matematikában léteznek. Az életben, úgy látszik, csak félmegoldások vannak.
321. oldal
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
– A számok nem lélektelenek, és ugyanannyi fantázia van bennük, mint az emberekben – felelte Szonya –, amellett a számok jók, soha nem csalnak meg senkit. A számok részéről még sohasem ért sértés, bántás, az emberek részéről annál több … azért is félek tőlük!
252. oldal
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Milyen kiismerhetetlen, rejtélyes valami az ember… mennyivel rejtélyesebb, mint a számok. A bonyolult képleteket, furcsa jegyeket pillanatok alatt megérti, kristálytisztán állnak előtte, de Vlagyimir szavai mögött hiába keresi az értelmet, a lélek zárt kapuján hiába kopogtat.
88. oldal
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Akit szeretünk, azt nem bántjuk, sohasem bántjuk…
336. oldal
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
A szavak suták, félszegek ott, ahol igazi érzések húzódnak mögöttük.
344. oldal
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
A tudásszomjat magyar ősömtől, Corvin Mátyás királytól örököltem, a matematikát, zenei érzékemet s lírai hajlamomat német ükapámtól, a csillagász Schuberttől, egyéni szabadságszeretetemet a lengyelektől, egyik cigányasszony ősanyámtól a bolyongási vágyat és azt, hogy nagyon nehezen törődöm bele a konvencionális formákba – a többit az oroszoktól!
267. oldal
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
– […] Majd ha idősebb leszel, és annyi mindent átéltél, mint én, te sem használod ezeket a szavakat: soha és örökre. Mert akkor már meglátod, milyen keveset jelentenek…
188. oldal
Kertész Erzsébet: Szonya professzor 87% Szofija Vaszilevna Kovalevszkaja életéről
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kéri Katalin: Decemberi csillagok 51% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Nász és téboly 97% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Daisy Goodwin: Viktória 92% ·
Összehasonlítás - Bányai D. Ilona: Sasok közt a galamb 90% ·
Összehasonlítás - Irene Adler: A katedrális árnyéka 90% ·
Összehasonlítás - Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A por hatalma 89% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Szélvésztől kergetve 92% ·
Összehasonlítás - Martin Kay: Titkok útvesztője 88% ·
Összehasonlítás - Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese 87% ·
Összehasonlítás