Fiút ​vártak, lány született 85 csillagozás

Ez az életem
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

„Talán azért lettem író, mert bizonyítani akartam. Megmutatni apámnak, hogy nem olyan nagy szerencsétlenség, ha nincs fia.” Kertész Erzsébet több mint hat évtizede tucatnyi regénnyel bizonyít. Történelmi hősnőinek személyisége mögé rejtezve végigélte a XIX. századot, és végigélte a huszadikat is. Ám ez egyszer ő maga a regényhős, a régimódi kisasszonyból lett modern, független szellemű íróasszony, a szeretteiért rettegő anya és feleség. Aki kilencven évesen is őriz valamit kamaszkori önmagából. Megrendítően őszinte legújabb regényével talán még az ifjúkori barát, Szerb Antal elismerő szemhunyorítását is sikerülne elnyernie.

Eredeti megjelenés éve: 2000

Róla szól: Kertész Erzsébet

>!
Móra, Budapest, 2002
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631176665
>!
Móra, Budapest, 2000
190 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631175731

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ursus>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Nekem ő kimaradt. Fiúként lekötöttek a kalandtörténetek, mint valamennyi barátomat is, pöttyös, csíkos könyv sosem volt a kezemben. Most fogom pótolni. Mire a könyv feléhez értem, már meg is vettem három Kertész Erzsébet regényt antikváriumban…

Az olvasott könyv alcíme: Ez az életem. Nem regény – önéletrajz. Írója ötvennél több regényt írt, cikkei, novellái, fordításai megszámlálhatatlanok. Mégis, éppen hogy csak 190 oldal ez a könyv. Amikor kézbe vettem, arra gondoltam, milyen rövid élete volt… Aztán kiderült, hogy kilencven évesen fejezte be a könyvet. És az is világos lett, hogy nem írt le mindent, ami e kilencven év alatt történt vele és családjával, csak a sorsfordító eseményeket vetette papírra. Így pedig már nagyon is hosszúnak tűnt a könyv. Olyan izgalmas volt, mint egy regény. 190 oldalnyi élet – ennyire „fordulatosra” sikeredett a huszadik század két világháborúval, Trianonnal, világválsággal, holokauszttal, nyilasokkal, németekkel és oroszokkal, újjáépítéssel, államosítással, Rákosival, Ávóval, megtorlásokkal (legalább három menetben, mikor ki torolt meg mit kicsodán), Kádárral és legvidámabb barakkal, végül(?) a rendszerváltással… Csak élni kellett ez alatt a rendkívül hosszú időszak alatt, túlélni, s az ember évszázadok viharait látta és tapasztalta a saját, egyetlen élete folyamán. Közben pedig írni olyasmiről, ami más írót nem érdekelt, amit más nem kívánt megörökíteni: a magyar történelem neves és névtelen nőalakjairól. Olyanokról, akikről középiskolákat neveztek el, és olyanokról, akikről nem neveztek el semmit.

Az írónő egy egyszerű, de nagyon hatásos írói módszerrel szövi át a történetet, előrevetít és visszautalásokat alkalmaz, s az olvasó csak kapkodja a fejét, mert így a pillanatnyi idillekben is ott vibrálnak a hamarosan bekövetkező tragédiák eljövendő fájdalmai, s amikor bekövetkeznek, mindig van egy emlék, amibe kapaszkodni lehet a túlélés érdekében. Csodálatos szellemi frissesség jellemzi a művet és alkotóját, aki a könyv befejezése után még öt évet élt, s végül 2005-ben ment el, nem sokkal a József Attila díj átvétele után, kilencvenöt évesen. Remélem, legalább azóta nyugodt az álma!

9 hozzászólás
Anó P>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Szeretem az önéletrajzokat. Nem várok tőlük nagy csodát, hogy annyira lebilincselőek legyenek, mégis érdekesek, hiszen az Élet írta őket:)
Kertész Erzsébet zsidó származása miatt sokat szenvedett, s most van épp a Holocaustra való emlékezés időszaka – így én is gondoltam most újra arra a sok, szerencsétlen emberre, akikkel ez történhetett.
A küzdelmek ellenére az írónőé mégis egy diadalmas élet regénye lett volna, hiszen hosszú élete jelentős részében elismerték, boldog házasságban élt, szép, okos gyerekeit nevelte, de a zsidóüldözések idején kislányát kénytelen volt odaadni ismerősöknek, férje pedig, aki „nem tudta tartani a száját” az ötvenes években, menekülni kényszerült az országból, így az írónő magára maradt kamasz gyerekeivel, akiket így gyakorlatilag egyedül nevelt fel – a történelem tehát jócskán beleszólt az életébe, megnehezítve azt. S nemcsak felnőtt életébe, már életének indulásába is,hiszen gyermekkorában apja, gyárát elveszítvén, öngyilkosságba menekült, magára hagyva feleségét két kislányával…
Kamaszkoromban szerettem Kertész Erzsébet regényeit, s most őt magát is megtanultam becsülni és tisztelni. Mert akármilyen nehéz élete is volt, mindig becsülettel helytállt, s igenis bizonyított ezzel – apjának, aki anno annyira nem akarta őt, s saját magának is.

meseanyu P>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Az eleje nagyon tetszett, a háború leírása is hiteles és megérintő, de fájlaltam, hogy nagyrészt csak erről szólt a könyv. A háború utáni éveket viszonylag röviden lerendezte, és mintha valahol a hatvanas években lezárult volna az élete, pedig hosszú éveket élt még utána. Olvastam volna a regényei keletkezéséről is többet, úgyhogy így csak négyes.

márti>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Talán elhamarkodott kijelentés egy íróról (írónőről) egyetlen könyve után azt mondani, hogy imádom, de Kertész Erzsébet Fiút vártak, lány született című életrajzi művével bekerült a kedvencek közé. Olvasás közben azon gondolkodtam, lehetséges-e, hogy hetven-nyolcvan évvel ezelőtt sokkal erősebbek voltak a nők, túléltek háborút, kitelepítést, forradalmat, elvesztették a férjüket, a családjukat, mégis talpraálltak. És néhányuknak arra is volt ereje, hogy visszaemlékezzenek a borzalmakra és megírják nekünk az életük történetét.

cirbu>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Nagyon szép történet, főleg, mert igaz. Máshogy olvassa az ember, ha tudja, ezek megtörténtek. Az írónő csapongása picit néha megzavart, de mindig visszatalált az eredeti vonalhoz. A kis kikacsintások is tetszettek.
Eddig csak ifjúsági könyvét olvastam Kertész Erzsébetnek, de fogok mást is még, mert nagyon jól ír. Kedveltem a férjét, a szívem szakadt meg érte. Sokszor akkora szerencséjük volt megszállás/háború alatt, hogy az már a csodával határos, de végül csak nem lett igazán happy end. :(
Jó volt olvasni az emberek segítőkészségéről és rossz az aljasságról. Különleges könyv ez, újraolvasásra érdemes.

kitekaktusz>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Ez a könyv egyszerűen zseniális, egyetlen nap alatt kiolvastam. Nem ez volt Kertész Erzsébet első műve, ami a kezembe került, de ezek után az összeset el szeretném olvasni.
Nagyon tetszett a stílusa, olyan gördülékenyen írt, hogy öröm volt olvasni. Hihetetlen, hogy milyen bátran és optimistán állt a dolgokhoz. Végig izgultam, hogy mi lesz a családjával, vajon ők is túlélik-e a háborút?
Olvasás közben elgondolkodtam, hogy néha milyen apró dolgokon szoktam mérgelődni, pedig igazából semmi okom rá. Ehhez képest egyesek végigéltek egy egész évszázadot, annak minden szörnyűségével és szépségével együtt.

icu79>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Még csak néhány könyvet olvastam az írónőtől, de ezek után többet fogok. Azt gondolom, hogy más szemmel fogom látni a regényeit, most, hogy ismerem az életének történetét. Ami, sajnos, nagyon mozgalmas, időnként szomorú, küzdelmes volt. Miután annyi női sorsról írt, evidensnek tűnt, hogy saját sorsáról is írjon és szerintem élete legalább annyira regényes volt, mint „hősnőié”.

ppeva P>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Mintha elfáradt volna a végére… A lényeget elmondta, elmesélte – kilencvenen felül meg már minek beszéljen az ember a lényegtelen tegnap-ról (ami 20-30-40 éve volt), ha szívesebben beszél a lényeges tegnapelőtt-ről (ami 50-80 évvel ezelőtt volt)…
Igen, az ő számára azok az évek voltak a fontosabbak, azt akarta végre elmesélni, leírni az olvasóinak és a gyerekeinek, unokáinak.
Fiút vártak, lány született – ugyan hány és hány nő, lány hordozza ennek a terhét… És nagyon sokan hatalmas erőfeszítéseket tettek, tesznek, hogy bebizonyítsák: ők is érnek annyit, mint egy fiú. Kertész Erzsébet is újra és újra visszatér erre a fájdalmára: az édesapja legszívesebben sarkon fordult volna, mikor megtudta, hogy ismét CSAK lánya született. És nehéz volt ezt igazán megbocsátania.

poggi IP>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Olvastam ezt egyszer korábban, valamikor akkoriban, amikor új könyv volt (sőt, van is valahol egy saját példányom, de nem leltem sehol), de már nem emlékeztem belőle semmire, csak hogy nagyon sokáig utazik a buszon az ölében az alvó kislányával, úgyhogy amikor szembejött a könyvtárban, és azt mondta, „vigyél haza most” akkor hazahoztam.

(Egyébként nem is utazik buszon, csak villamoson és héven, és nem is olyan hosszasan.)

Nem tudom, mit érthettem ebből a könyvből – ebből a néha fájdalmasan tárgyilagos önéletírásból – tíz-tizenkét évvel ezelőtt, de az biztos, hogy sokkal kevesebbet, mint most. Most azt értettem meg, hogy mennyire magányos és keserű dolog megöregedni, és úgy emlékezni, hogy mindenki, akit valaha ismertél és szerettél, akikről mesélni próbálsz, már réges-régen meghalt, és aki nem halt meg, az is lehetetlenül messzire sodródott tőled.

Olyan az egész elbeszélés, mintha ülnék a nagymamámmal a nagyszobájában, és hallgatnám, ahogy meséli ugyanazokat a történeteket, néha egyes mondatokat, egyes eseményeket újra meg újra elismétel, sokszor szó szerint ugyanúgy, mert annyiszor mesélte már el ugyanazt.

Egy idős nő – aki semmiképp sem néni –, egy elgyötört élet és töretlen méltóság, a sosem múló szellemi frissesség és a test elgyöngülése, keresetlen őszinteség, és a postagalambnak csúfolt írógép, aminek még a kopácsolását is hallani véltem néha olvasás közben.

(Olyan végtelenül elizélt dolog volt ez a huszadik század. Megérdemeltük volna, hogy kihaljunk.)

ritazsofia>!
Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született

Nagyon szeretem Kertész Erzsébet regényeit, így az életére is kíváncsi voltam.
Rövidke regény, de nem volt hiányérzetem. Őszinte volt, néhol megrendítő, példaértékű, megríkató. Bevonult a kedvenc életrajzi regényeim közé.


Népszerű idézetek

ancsa88>!

– Jó ember maga kislány, ez nagy akadály lesz egész életében. Csak azoknak sikerül minden, akik saját magunkon kívül senkivel és semmivel nem törődnek.

33. oldal

ursus>!

… De ahogy egyszer egy lektorom mondta: „Vannak magánál jobb írók, ez nem kétséges. De van magának egy tulajdonsága, ami keveseknek: tud mesélni!”

25. oldal

dokijano>!

Egyszer régen vettem egy könyvet, aminek első mondata így hangzott: „Bücher und Dirnen kann man ins Bett nehmen”, azaz a könyveket és a kurvákat ágyba lehet vinni.

53. oldal (Móra, 2000)

ancsa88>!

Aki objektív a gyermekeivel, unokáival szemben, nem is igazi anya.

36. oldal

minialoe>!

A fiatalság olyan erő, amely bizakodást ad a jövőhöz.

21. oldal

island>!

Lenkének ugyanis hobbija volt, hogy párokat hozzon össze, s ha valamelyik kapcsolatból házasság lett, olyan elégedett volt, mintha elnyerte volna a Nobel-díjat.

41. oldal

minialoe>!

De sejtettük, hogy a papír sok mindent elbír, a hazugságot éppúgy, mint a remélt igazságot.

187. oldal

dokijano>!

    Amikor Palinak flekktífusza volt, már tavaszodott, a csupasz földön feküdt valahol Kijev tájékán lázasan. Még szerencséje volt, hogy nem került kórházba, mert Dorosiciben, nem tudom, hol van a nagy orosz térségben ez a hely, volt egy tábori kórház, ahol szintén flekktífuszosokat „ápoltak” a németek, s mivel nem akarták, hogy a ragály tovább fertőzzön, egyszerűen rájuk gyújtották a kórházat. Volt, aki abban a lázas, legyengült állapotban is ki tudott mászni az ablakon.

92. oldal (Móra, 2000)

dokijano>!

    Pali behozott két kiló kenyeret s huszonöt deka margarint. Azt hittük, hogy legalább három napig ebből lakmározom. És mit tesz Isten? Egy nap alatt megettem két kiló két kiló kenyeret és huszonöt deka margarint. Volt is tejem bőven. A három szobatárs, aki a tepsis szülést szenvedte végig, csodálkozott, és kicsit talán irigykedett. Mert akkoriban gyakori volt a „tepsis szülésnek” nevezett eljárás. Akit nyilasok vagy szovjet katonák megerőszakoltak, és terhes lett, azt megszabadították a nem kívánt magzattól. Ilyen műtéten esett át mindhárom szobatársam.

157-158. oldal (Móra, 2000)

ursus>!

Mit írhatok? Írjam azt, hogy „Nincs álom, amit megoszthatnánk mással, s az egész élet annyi, hogy az ember egyedül marad”? Ez is igaz. Igaz a másik idézet: „Az élet szép, Tenéked magyarázzam?” Ki-ki választhat a kettő között…

176. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Kertész Imre: Sorstalanság
Garaczi László: Hasítás
Tímár Máté: …és a Berettyó folyik tovább…
Simone de Beauvoir: A kor hatalma
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Zemlényi Zoltán: Kitiltottak
Passuth László: Kutatóárok
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Livia Bitton-Jackson: Helló, Amerika!