Rubinvörös (Időtlen szerelem trilógia 1.) 92% 748 csillagozás ↑ 6%

Végre sikerült nekem is a kezem közé kapni ezt a könyvet, amiről annyi jót hallottam. És valóban felért a magasztalásokig. Könnyed, szórakoztató, igazi ifjúsági regény, és már hiányzott, hogy ilyet olvassak. Az időutazást meg főleg szeretem.
Bár az egész olyan, mint egy 300 oldalas prológus, attól még lekötött, és nem hiányoltam belőle semmit, de mondjuk lehet, hogy az író helyében én egybe adtam volna ki a köteteket. A lényeg: várom a következő részt!

Nekem nagyon tetszett úgy ahogy van! Annyira imádtam Gideont, mondjuk kicsit nehéz volt elképzelnem a vállig érő haját zöld szemmel, de miután sikerült… :P Na jó, nem fogok könyvet írni arról, hogy mennyire megszerettem :D Gwen-t is nagyon bírtam, Leslie-ről nem is beszélve, hihetetlen az a csaj, nagyon jó barát. Az egész történet tök vicces, volt hogy már szinte sírtam a nevetéstől, engem nagyon megfogott.
Jajj, most én is úúúgy szeretnék az időben utazni… :) Nem tudom mit mondhatnék róla, azon kívül, hogy imádtam. Ja, és kedvenc lett :)

1 éve azt hallgatom, hogy milyen jó ez a könyv és miért nem olvasom el. És tényleg. Miért nem olvastam el én ezt már előbb?! :D
Nagyon jó. Egyetlen egy dolog zavart. Nekem a Leslie az fiú név! Tudom jól, hogy az lánynév is lehet, de mindig fiúra asszociálok…
Nagyon tetszettek a versikék és iszonyat jó humora van az írónőnek! Azt viszont, hogy kik Lucy-ék már a könyv felétől tudtam, szóval nem ért nagy meglepetés… :)

Oh, hát, oh, hát, oh! Bevallom, nem nagyon voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, s nem is számítottam valami hű, de nagy regényre. Viszont ez!
Hihetetlen, milyen remek kis mű lett belőle! Nem is tudom kifejezni, mennyire élveztem olvasni az egészet – s bevallom, az a két óra, míg befejeztem a könyvet… nos, senki nem szólhatott hozzám, mert képes lettem volna harapni. :)

Borító: 5/5*** – nagyon tetszik! :)
Cselekmény: 5/5*************** : Imádtam! Körülbelül 1 nap alatt kiolvastam, de tűrtöztettem magam és kb. 50 oldalt hagytam a mai napra is. :D
Nagyon féltem ettől a regénytől, hiszen ami @SarahSparkle -nak tetszik .. nem biztos,hogy az én tetszésemet is elnyeri :”D
Nem akarok pozítivumat, illetve negatívumokat elmondani a könyvről. Az előttem szóló x ember ezt már megtette, így nem hiszem tudnék, valami újat mondani.
De egy dolog biztos! Jó volt az időzítés! Karácsonyra ez a könyv tökéletes! :)

A könyvet a kolléganőm ajánlgatta nagyon, tőle kaptam kölcsön. Körülbelül két hónapig ült a polcomon, mire nekiálltam elolvasni, addig csak tologattam, de végül ígéretet tettem neki, hogy a szabadságom alatt kiolvasom, így belevágtam.

Időutazás. Ki az, akit hidegen hagyna ez a téma? Ki az, akit ne érdekelne, hogy mi történt a múltban és ne szeretné esetleg a saját szemével is látni?
A 16 éves Gwendolyn egy ilyen családban él, ahol az időutazás génje időről időre felbukkan. Az ő családjukban mindenki úgy hiszi, hogy az egy nappal idősebb unokanővére, Charlotte az, aki a gént örökölte, ezért csak és kizárólag őt képzik arra, hogy biztonságosan túléljen egy ilyen időutazást, Gwen pedig a tinédzser lányok megszokott életét éli. Az egyik nap azonban Gwen hirtelen a múltban találja magát és így kiderül, hogy nem Charlotte, hanem Gwen az, aki örökölte ezt a gént és innentől a lány élete fenekestül felfordul. Bekerül egy titkos társaságba, akik eddig Charlottet képezték, megtudja, hogy fontos részese egy jóslatnak és mindazt, amit Charlotte hosszú éveken át tanult, neki pár nap alatt kellene elsajátítania. Mindemellett társul kapja Gideont, egy nála pár évvel idősebb, szintén ezzel a génnel rendelkező, arrogáns, parancsolgató, de nagyon jóképű fiút, akivel a kezdeti súrlódásaik ellenére meg kell tanulniuk együtt dolgozni, hogy beteljesíthessék a jóslatot és túléljék a veszélyekkel teli időutazást.

A történet engem egy picit a Végzet Ereklyéire emlékeztetett, a mit sem tudó „hétköznapi” lányról, (akiről persze kiderül, hogy abszolút nem hétköznapi), aki belepottyan egy nagy rejtély közepébe és a legnagyobb segítsége egy nagyképű, mindenhez értő, őt eleinte lenéző, de piszkosul jóképű fiú lesz, akivel természetesen a történet vége felé egymásba gabalyodnak.
Az időutazás ténye viszont különlegessé tette az egész regényt, hamar beleszerettem a történetbe, magával ragadott és szinte egy nap alatt kiolvastam az egészet.
Nagyon tetszett, ahogy minden mindennel összefüggött, még a családi szálak is újra és újra összekerültek, nagyon oda kellett figyelni, hogy kivel mi történik, hisz az utána hatással volt a következő részekre is.
A két szálon futó cselekmény és „Az Őrzők krónikáinak” a részletei nagyon ügyes módon tette még érdekesebbé az egészet.

A szereplők hihetetlenül jók voltak, szerethetőek, jól felépített személyiséggel és még a mellékszereplők is színt vittek a történetbe. (például Rákóczy, a kurucok és „vajon hová is tartozik Erdély” említése, vagy Madame Rossini és az ő kiejtése:)).

Gwen a narrátor, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a kalandokat és a lány hihetetlenül vicces módon mesél. Nem egy különleges szuperhős, hanem egy hétköznapi barátokkal és gondokkal küzdő, teljesen hétköznapi lány (leszámítva azt, hogy látja a szellemeket és ugye képes az időutazásra:)), aki megpróbál beilleszkedni az új életébe és próbál lépést tartani a többiekkel, ám ez az előéletét és a képzettségét tekintve, szinte mindig humoros szituációkba torkollik.
Gideonról még túl sok minden nem derül ki, nekem még idő kell, hogy jobban megkedvelhessem, de remélem, a következő könyvben erre lesz lehetőségem.
Leslie, Gwen barátnője, a mindig mindent tudó, minden iránt érdeklődő, okos, de mégis tinédzserként viselkedő lány viszont hamar a kedvencemmé vált. A kettőjük barátsága tényleg életszerű volt.

Ami viszont zavart a sok jó dolog mellett.
Gideon és Gwen szerelme számomra irreálisan gyorsan alakult ki. Valahogy úgy éreztem, hogy az író sokáig húzta ezt a szálat, majd hirtelen akart a végébe mindent belesűríteni – szerelmi vallomást, csókot. Előtte végig piszkálódtak, aranyosak, viccesek voltak, de inkább a lány részéről éreztem, hogy tetszik neki a fiú, a másik részről kevésbé. Ehhez képest kicsit meghökkentem a fiú viselkedésén az utolsó oldalakon..
A másik problémám a könyv vége volt. Nem tudom, hogy csak én éreztem-e úgy, mintha félbevágták volna a könyvet, mire végre beindult volna a történet, vége is lett… (először még meg is néztem, hogy nem maradt-e ki pár oldal..) Viszont rengeteg kérdésem maradt, ami arra ösztökélt, hogy mihamarabb szerezzem be a második részt és olvassam tovább. Ez is egy fajta függővég:).
A harmadik problémám pedig a történet lassúsága… sok időt töltöttünk a bevezetéssel és a valódi cselekmény nagyon a végére maradt, itt megint azt éreztem, hogy húzzuk-húzzuk a dolgokat, majd hirtelen belecsapunk a levesbe és utána befejezetlennek hagyjuk a cselekményt..

A borítójával sem vagyok kiegyezve, a külföldi verziók jobban tetszettek. Viszont az, hogy vörös tintával nyomtatták a könyvet, az teljesen egyedivé teszi.

A kisebb problémáimtól eltekintve nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek és alig várom a következő részt.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A könyvtárban járkáltam, a polcok között, mikor megakadt a szememen ezen a könyvön. csupa rózsaszín volt, gondoltam: tuti valami szerelmes, mellé vörös pöttyös is, szóval tuti jó könyv. így hát kivettem. Először nem is akartam elolvasni, mert olyan nagyon mesebelis a borítója, én pedig jó olvasóként általában a borítóról döntöm el, hogy jó könyv-e vagy sem. Mivel már az összes könyvet kiolvastam, amit kikölcsönöztem, gondoltam…egye fene, ha már itt van, elolvasom. Kellemesen csalódtam. Még aznap éjszaka kiolvastam. Egyszerűen nem tudtam lerakni.
Imádtam, hogy Gideon az elején utálta Gwendolynt. Nem értem magam, de élvezem, ha a történet elején a főszereplő páros veszekszik.
Sajnálom, hogy mindig hamar kiolvasom, de egyszer majd türtőztetem magam, és lassan fogom olvasni.
Bár feliratoznák legalább a filmet…

Ezt a könyvet akkor érdemes olvasni elsősorban, hogyha az embernek van egy szabad délutánja. Ennek oka, hogy a letehetetlen kategóriába tartozik, vagyis nem nyugszik az ember, amíg az utolsó betűig el nem olvasta a könyvet.
Kalandos, izgalmas, könnyed történet, tipikus ifjúsági könyv, amelyet az idősebbek is maximálisan élvezhetnek. A könyv témáját, az időutazást amúgy is imádom. A fél pont levonás csak a kicsit idegesítő főszereplőért és egy-két tipikus elemért járt.
Ma kicsit távol akartam kerülni a valóságtól és arra ez a könyv tökéletes volt.

Áááááááá. Imádtaaam.:') De tényleg. A legjobban az tetszett benne, hogy egy nagyon romantikus, nyálas, csöpögős könyvre számítottam. Egyáltalán nem. Nekem ennyi pont elég volt Gideon és Gwendolyn kapcsolatából. Az alaptörténete, ez az időutazós dolog, meg a drágakövek, mind-mind tök hitelessé, és egyszerűen lenyűgözővé teszik a könyvet. Elég gyorsan kiolvastam, nagyon várom a kö9vetkező részét!:') És az írónő remek humorral rendelkezik.:')

Kerestem egy könnyed, szórakoztató, „limonádé” könyvet, ami meg van fűszerezve egy kis extrával.
Könyvtáras kódorgásaim egyikén szúrtam ki az ajánlópolcon a gyönyörű borítót (még hogy ne a borító alapján ítélj meg egy könyvet…), belelapoztam, színes betűk (wow!, a Rém hangosan és irtó közelben láttam színes oldalakat még), a fülszöveg rendben, megvan az extra is az időutazással, büszkén is vittem haza szerzeményemet. Otthon derült ki, a 2. részre, a Zafírkékre sikerült lecsapnom. Aztán @Sister segített ki az első kötettel, neki ezúton is köszönöm :)

Azért Vöröspöttyös könyv révén voltak ellenérzéseim. Minden könyvvel van, amit túl sokat olvasnak, túl jó az értékelése, túl romantikusnak érzek a kritikák alapján.
S bevallom az első 100-150 oldal nem nyűgözött le. Oké, oké, sztorizgatunk, könnyed is, időt is utazgatunk, bontakozó szerelem és titkos társaság, szerethető karakterek.
És? – kérdezem magamtól.
Aztán nem vettem észre, de lámpafénynél este álomba olvasom magam, majd ma délelőtt egy kávéval kucorodom a napfényben sütkérezve az ablak alatt.
Kikapcsolt teljesen a Rubinvörös-történet, a világa.
Kérem a következő részt – amit szerencsére csak le kell emelnem a polcról ha nem választana el tőle 50 km távolság.