Reményfutam 11 csillagozás

keleti kilátások
Keresztury Tibor: Reményfutam Keresztury Tibor: Reményfutam

„Kilépve ​bágyadt, délelőtti napra azon gondolkodtam, hogy kerékpárral Fokvárostól Amszterdamig számos helyen járnak, s több tízezer van közülük a kocsmafalnak döntve már ilyentájt. De diplomatatáska a kormányra akasztva csak itt van a világon, a földnek, s a hazának ezen a szegletén, miközben a gazdája odabent a csipesszel összefogott trapéz szövetnadrágban, hamis edzőcipőben ül a gép előtt, nézi a játékgép nővérkéjét elmerengve, s kevertet fogyaszt.”

Keresztury Tibor 1962-ben született Debrecenben. Gyermek- és kamaszéveit a Miskolc nevű ipari paradicsomban töltötte el, emlékezete szerint boldogan. 1987-ben szerzett diplomát a KLTE magyar-történelem szakán; 1986-tól az Alföld című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2000 januárjától a Magyar Narancs küldő munkatársa. Megjelent könyvei: Félterpeszben (Magvető-JAK, 1991);Szövegkijáratok (Mészáros Sándorral, Széphalom, 1992); Petri György (Kalligram, 1998).

Jelen kötetében effektíve a reményt, érdemileg magamagát,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2022
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631442472
>!
Magvető, Budapest, 2022
344 oldal · ISBN: 9789631436983
>!
Magyar Narancs, Budapest, 2000
176 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Tolnai Ottó

Helyszínek népszerűség szerint

Debrecen


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Keresztury Tibor: Reményfutam

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Nehéz idők.
Aztán meg kegyelmi állapot.
Meg még a tiszta szó gyógyító ereje.
Ilyesmikről akartam írni legelébb, hogy érthetővé váljon a gondolatmenetem (amúgy nem túl bonyolult!) vezérlő kontextusa.
Csakhogy akkor rögvest írnom kellett volna maffia-államról, meg percemberkékről és kurzuslovagokról is. Sőt talán még írnom kellett volna a béka segge alá devalvált kultúrpolitikáról is egy olyan rendszerben, amelyben a kultúra és a politika nem, hogy beszélő viszonyban nem lehet egymással, de egyenesen antagonisztikus ellentétpárt alkot. Szót kellett volna ejtenem olyan dolgokról is, mint egy teljes nemzet humán erőforrásainak belügyi-katonai parancsuralmi rendszerbe erőltetése, az egészségügy középkori szintre „emelése”, a forradalmian egyedinek tekinthető „tudatlanság alapú” közoktatás unortodox megteremtése, vagy éppen egy teljes ország vidéki sajtójának, tömegtájékoztatásának goebbelsi (vagy épp aczéli) pártpropaganda szintjére aljasítása.

Tekintve, hogy igen nehéz befognom a pofámat és egyébként is sokat teszek annak érdekében, hogy erről a platformról végleg ki legyek tiltva, most talán legyen elég ennyi.
No meg, még csak annyi, hogy nehéz időkben a minőségi, tisztességes publicisztika megfizethetetlen érték, olvasni maga a kegyelmi állapot, hiszen a tiszta szó, elemi gyógyító erejével átragyog az ostobaság, a manipulált tömegpszichózis sötét fellegein. Reményt ad az olvasó embernek. Annak, aki számára már jó ideje deklarálva van, hogy ha mégis gondolkodni merészelne, úgy a propagandát irányítók által privatizált nemzetnek nincs rá szüksége többé, kiakolbólítva lesz, hisz’ nemzettest-idegenné vált, brüsszeli szívű, „baloldali” (már a kifejezés és az általánosítás is vérlázítóan primitív!) korcs lett. Meggyőződésem, tehát, hogy már rég nem volt ennyire szükségünk Kereszturykra, Darvasikra, Széky Jánosokra, vagy Kovács Zoltánokra, … és a többiekre még. Hiszem, hogy addig van remény, amíg az ő kezükből ki nem verik a tollat. Mert ha igen, akkor nagy a baj, hiszen, ahogy Esterházy mondja-írja, én is (o)lvasó vagyok, vad, vérszomjas alak, önző és élvezkedő, nem jótékonysági intézmény. (…) Az írás mint életmentés hidegen hagy. Engem a produktum érdekel, a hozzám találás, az engem megérintés, az együvé tartozás perverz-kéjes érzése. Ezt akarom, és amíg megkapom, ki is tartok.

Ezért hát nem szaporítok szót tovább, csupán a fentiek szellemében újra Esterházy tündöklő mondatait lopom:
A könyvet kötelező olvasmánynak tenném, nemcsak honismeret órára, hanem főleg politikusoknak. Hogy lássák, hol is vagyunk, vannak, kinek beszélnek. – Most jó, most ne mozogj, most próbálj átadni (röhögés és sírás nélkül!) egy millenniumi faluzászlót. link

Szükséges, hogy ajánlás tárgyává tegyem Keresztury minden sorát, szavát, ékezeteit…?
Nem hiszem. Akit illet, azt úgyis megtalálja majd. De azért csak keressétek! Fontos, hogy a publicisztika (és a tárca, a feuilleton, vagy az egyéb hírlapírói rövidforma) minél szélesebb körben újra érdemessé váljon az olvasásra, a befogadásra, az elismerő hümmögésre, az egyetértő rábólintásra.

3 hozzászólás
giggs85>!
Keresztury Tibor: Reményfutam

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

http://ekultura.hu/2023/04/03/keresztury-tibor-remenyfu…

Azt hiszem, alapvetően kimondottan nagy kockázatokat rejtene magában az, ha egy kiadó eredetileg jó huszonöt éve és ráadásul elsőként online megjelent tárcákat, tárcanovellákat jelentetne meg kötet formában (hiszen kérdés nélkül a tárca a leggyorsabban és legvisszavonhatatlanabbul elavuló irodalmi műfaj), ám az annak idején a Magyar Narancs számára 1996 és 1999 között íródott Keresztury-szövegek kiállták az idő próbáját, és gyakorlatilag éppen úgy érvényesek most is, mint a megírásuk pillanatában.

A tavalyi év végén megjelent Reményfutam Keresztury Tibor rendkívül személyes hangvételű és a tőle megszokott módon végtelenül stilizált szövegei révén nem csak érdemben be tudja mutatni a ’90-es évek végének vidéki életét – melynek központja a Tar Sándor és a Tankcsapda fémjelezte Debrecen –, de roppant változatos módon képes beszámolni a szerző magánéletéről és az akkori közéletről, a szürke hétköznapokról és az országos szinten zajló politikai játszmákról, valamint az azért itt-ott felbukkanó kultúráról és a mindenütt meglévő kulturálatlanságról, miközben sírva röhögünk a sorban érkező anekdoták tömkelegén.

Ami ugyancsak közös ezekben a tárcákban az a végtelenül könnyed és fanyar mód ironikus hangvétel, amivel a szerző olyan fontos témákról is rendkívül humorosan, ám mégis elgondolkodtatón tud mesélni, mint például a „Túl a Tiszán” című szövegben a határon túli magyarok sorsa. Elbeszélőnk egy kósza ötlet, na meg némi alkohol hatására egyszer csak úgy dönt, hogy ha már úgyis közel a határ, akkor irány Ukrajna és az ottani (nagyjából teljesen idegen) rokonok, hogy aztán a határon átnyújtott kenőpénz és némi keresgélés árán egymás nyakába borulhassanak egy kis kárpátaljai falu kocsmájában.

De vannak itt bőven gyermek- és felnőttkori anekdoták is, mint például a „Vége van a nyárnak”, melyben először a kisiskolás korú és roppant mód unatkozó Tibikét az apja hullákat nézni viszi a miskolci hullaházba, majd az immár felnőtt Tibor tizenhét évnyi debreceni tartózkodás után úgy dönt, hogy végre megnézi a Virágkarnevált, ám neki már csak az utcát tisztító locsolóskocsi marad látványosságnak. De vannak még ehhez hasonlóan furcsa darabok, mint például „A tócóskerti posztmodern állapot”, melyben a helyi Olasz focisuliban egyszer csak egy piperkőc tánctanár szakítja meg a gyakorlatokat, hogy a jobbára ittas apukák szeme láttára valamilyen érthetetlen és megmagyarázhatatlan indokból táncra kezdje el tanítani a focizni érkező gyerekeket.

Míg a „Piros az Isten” szintén egy gyermekkori élményt elevenít fel: „Olyan türelmeset, mint a diósgyőri, élőben még nem láttam. Másfél órát képes várni a Tiszai pályaudvaron hosszú, méla lesben, és csak mikor már látszik a fradisták vonata, akkor nyúl a kőért, botért, üres üvegért. Azt a pontos érkezést, hatodik vágány, nagy nehézségek árán úsztam csak meg, kíváncsi hetedikes.”

Bár némelyik utalás már talán kevésbé érthető, mint annak idején (példának okáért egy mai fiatal már nem feltétlenül tudja, hogy ki volt Aigner Szilárd), de összességében a Reményfutam szövegei sajnos még nagyon is aktuális és mai daraboknak hatnak, hiszen pontosan mutatják, ez az ország sehová nem fejlődött az elmúlt negyed században, és maradtunk azok, akik; Európa közepén, de ahogy az alcím mutatja: még mindig keleti kilátásokkal

1 hozzászólás
Chöpp >!
Keresztury Tibor: Reményfutam

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Sokkal nagyobb barátságba kerültem Keresztury Tibor novelláival, szottyos mezei csokrétába kötött írásaival, mint azt majdnem végig az olvasása közben gondoltam volna. Tudom, hogy rémesen ambivalens, de így vagyok velük. Az annak idején a MaNcs-ban megjelenő szösszenetek a magyar rögvaló (szikkadt, szikes, többségében Alföld kapaföldet nem látott vidékei) siralmas, sirámos, alkoholos párlatban pácolt egyszerű pronyóvilága, ami meglehetősen vonzza egyre szimpatikusabbá váló írónkat, aki maga is mintha tarsándori magasságmélységek felett, alatt egyensúlyozna. Szóval maga is tarrögvalói hős, és ilyetén minőségében abszolút jogosan írogat minden antihősről minden a legkevésbé hősies valamiket, amely valamik – hiába fanyalogtam, húztam a számat meg fintorogtam – alól, kivonni magam és érzelmeim egyre kevésbé tudtam. Szóval ragadtak magukkal rendesen. A miskolci taplóvilágon gyorsan túltettem magam, onnan már lapról lapra könnyebben ment. A foci és a meccsek jeles szurkolóit is lelkesen negligáltam. Annál rendesebben csúsztak az öregedő munkás apaíró testi, lelki fájdalmaira és panaszos nyavalygásaira vonatkozó sorok és novellák. Ez bizony az a Magyarország, amin akár jajgatva picsoghatsz is, ha már sírva vigadni ómagyarként már nem megy. Legalábbis nem olyan meggyőző, hiteles, magyaros mentés kiállással. Kísérőzenék is vannak, de még milyenek, meg depresszív költemények, melyek alkotóinak egy része már belehalt abba, hogy itt élni próbált valamikor. Mert itt élni ép ésszel nem lehet! Hát noooooormális?! Nem normális. Itt szinte semmi sem normális, és mindenki abszolút őrülten viselkedik, mármint azokon kívül, akik nem fetrengenek alkoholmámorban vagy krónikussá elhúzódó más-más-másnaposságban. Mert itt az értelmiség előtt is két út van: a bolondokháza, vagy a már sokat emlegetett alkoholizmus.
Úgyhogy kéne ezt olvasni – ahogy Esterházy Péter is melegen ajánlja –, mert hiába fáj, és öl, meg nyomorba dönt, ez a rögvaló a miénk. Az édes angyal is ezt vérzi halhatatlan, múlhatatlan fájdalommal. Kórkép ez, kérem szépen, vagy korkép? Mindegy. Egyre megy.

2 hozzászólás
Goofry>!
Keresztury Tibor: Reményfutam

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Az úgy van, hogy Szív Ernő vitt erre az útra engem. Feketén-fehéren ő szoktatott rá a tárcákra (ÉS akkor? – Így van ez, és így marad már).
Ezek az élménybeszámolóknak álcázott és elmaszkírozott tudósításokkal felérő Keresztury novellák viszont mégsem azokat a roppantul-komált és könnyeden-geil (csak itt, csak most, csak ebben az összevetésben!) szíves írásokat hozzák fel nekem. Sokkal inkább a népszabis Bächer Iván -féle szöszökre hajaznak, csakhogy a szabadröpülésben MaNcs-os kereszturyság gonzóbb a gonzónál. Jóval intenzívebb például, ott ahol az írószerszáma hegyit igazán mélyre kell ütni. És a megtévesztésig különb abban, ahogyan tűpontosan odasóz a nyílt sebekre és a fájások közepibe. Sikkjét a megcinkelt nyelvi játékosság, valamint a rendre kilógázó szarkalábok prezentálják. Jószerivel azt a szociot járatja velem, amiben én még eddig nemigen üzemeltem. JeleSÜL a ’90-es évek kelet-magyarjának derékalatti mélyrétegét mediálja. És mondhatom, van itt feszt a pikantériából!
Asszem jobban rábelezek most már KáTé cuccaira, akarommondani reményfutamaira. Micsinájjak, ha gyengéim az effajta, a fönnen fölhozott nevekkel fémjelzett tárcanovellák. Valódiságukkal minduntalan arra a sírig tartó, általános érvényű reménységre vizslatnak, hogy nem hiába vagyunk e világra. És ebbe’ hinnem egyre erősebb szükségletem!

8 hozzászólás
sophie P>!
Keresztury Tibor: Reményfutam

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Akkoriban elfogódott voltam.
A Magyar Narancsban volt egy rovat, bírtam ahogy ír. Amint megjelent a kötet, kellett nekem.
Elő is keresem.
– * –

Az előkeresésnek újraolvasás lett a vége.
Kár, hogy nincs a fejemben miket gondoltam akkoriban. Talán a szellemesség fogott meg akkoriban, ma már inkább az ismerős és ismeretlen élethelyzetek igen szemléleletes bemutatása, megragadván minden lehetséges eszközt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kötethez ragasztott névmutató. Pontosan tudni tehát, háromszor van megemlítve a kötetben Zámbo Jimmy, Tóth bácsi viszont hatszor, és Skriba Barnáné Motoros Mária tizenkétszer. De egyszer-egyszer szóba került Csingacsguk, Gizike, meg a Pék Feri is. És Superman. Na ennyire változatos.

>!
Magyar Narancs, Budapest, 2000
176 oldal · puhatáblás

Népszerű idézetek

robinson P>!

Megbecsülök minden labdát, minden lehulló mondatot. Legfőképp az olyasmiket, amiket az egyre bölcsebb Garaczi mondott például egy hajón roppant eredeti, érdeklődő kérdésemre: „Jól vagyok. Pontosabban rosszul. De egyre jobban viselem, hogy rosszul vagyok”, hát igen.

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

robinson P>!

Az élet az olyan, hogy telnek a napok, oszt’ egyszer csak szólnak, tűnés, sutyerák, bevégeztetett. Lehet tapogatni befelé a tepsibe. Köszönnél még, ha van kinek, de már jön a csapó, ő is ember, megvolt a jelenet, neki is lejár a munkaidő.

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Chöpp >!

Hűvös szelek járnak, cinegemadár, meg minden, ami kell. Apám ilyenkor ült le az ablak elé, s kezdte el mérhetetlen türelemmel várni a tavaszt.

93. oldal, Vége van a nyárnak

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

robinson P>!

Életemben a legjobban egy biciklinek örültem. Ott állt a fa alatt, csillogott a fényben, kék volt és orosz. Moszkvából tolta Miskolcra az angyal, részvéttel voltam iránta, elfáradhatott.

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Chöpp >!

Aztán olyan történt, amilyen egyébként nem szokott: Foucault jutott az eszembe, aki azt írja valahol, hogy a normalitás kritériumai nem örök isteni törvényeken nyugszanak, hanem a többség törékeny és változékony konszenzusán.

249. oldal Nyomottak, hó, Foucault

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Kapcsolódó szócikkek: Michel Foucault · normális / normalitás
robinson P>!

Különösen sűrű, zavaros egy nap volt – olyan, amire sokáig emlékszik az ember, noha szokás szerint nem történt semmi érdekes.

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

giggs85>!

Olyan türelmeset, mint a diósgyőri, élőben még nem láttam. Másfél órát képes várni a Tiszai pályaudvaron hosszú, méla lesben, és csak mikor már látszik a fradisták vonata, akkor nyúl a kőért, botért, üres üvegért. Azt a pontos érkezést, hatodik vágány, nagy nehézségek árán úsztam csak meg, kíváncsi hetedikes.

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Chöpp >!

Kevéssel beérem, nem kell a sok. Kvantitatív helyett kvalitatív vagyok.

185. oldal A hangyaeffektus

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Chöpp >!

Leültem az ablak elé várni a tavaszt, nehezen telt a nap.

73. oldal Tavaszi szünet

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

Chöpp >!

Messziről egy tehén bőgött, a bárányfelhős szoboszlói égen két sárkányrepülő lebegett, rám köszönt elhaladás közben egy-egy kedves leendő temetőlakó.

217. oldal Az impregnált felület

Keresztury Tibor: Reményfutam keleti kilátások

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata
Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet!
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták
Parti Nagy Lajos: Félszép
Parti Nagy Lajos: Full(k)Eufória
Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke
Szaszkó Gabriella: Engedj el
B. E. Belle: Vallomások
Esterházy Péter: Az olvasó országa