Kepes ​András válogatása a XX. századi világirodalomból (Könyvjelző 3.) 92% 11 csillagozás

Minden életnek megvannak a maga hősei és statisztái. Nem adatott meg nekünk, hogy felismerjük igazi szerepüket a játékban. Akit hősnek hiszünk, gyakran csak statiszta; egy vakkantás néha sorsszerűvé válik az életünkben.

332. oldal, A tojás (Park 2002) · Ludvík Aškenazy

Harry szinte megfiatalodott a közelében, s maga is fecsegős lett. Beszámolt a három feleségéről, a gyerekeit ért tragédiákról. Még azt is megemlítette, hogy az első felesége halála után volt egy szeretője.
– Nincs miért mentegetőznie – mondta az asszony. – A férfi az férfiból van.
– Megöregedtem.
– A férfiak nem öregszenek.

267. oldal, Örök szerelem (Park 2002) · Isaac Bashevis Singer

Zavarta az idegen jelenléte ebben a szobában, ahol már egy éve egyedül aludt. De azért is zavarta, mert valamiféle testvéri együttérzést ébresztett benne, ami ellen berzenkedett az adott körülmények között, noha jól ismerte: azok az emberek – katonák vagy foglyok –, akik megosztják egymással közös szobájukat, különös szövetségre lépnek egymással, úgy, mintha ruhájukkal védőpáncéljukat is levetve, különbözőségükön túl, az álom és a fáradtság ősi közösségében egyesülnének minden este. Ám Daru megrázkódott, nem szerette az efféle ostobaságokat, aludni akart.

289. oldal, A vendég (Park 2002) · Albert Camus

Néha a többiek is lezuhanyoztak, vau, de aznap, vau vau, amikor júdás megjelent az öltöző ajtajában, vau vau vau, csak Satya és Cuéllar fürdött: vau vau vau vau. Csutak, Daki és róka kiugrott az ablakon, Satya felvisított: oda nézz, öcsém, kiszabadult, és berántotta a zuhanyzó keskeny ajtaját, pont a dán dog orra előtt. Ahogy ott kuporgott reszketve a fehér kőpadló, csempe és a csordogáló víz szomszédságában, hallotta Júdás ugatását, Cuéllar jajveszékelését, sikoltozását, és hallotta a vonítást, a vad ugrándozást, a dulakodást, és hogy valaki megcsúszik, és aztán már csak az ugatást, és nagy sokára, esküszök (de milyen soká, mondta Daki, két perc múlva? később, bátyám, Csutak meg: öt múlva? később, sokkal később), Lucio atya dörgő hangját, Leoncio szitkozódását (spanyolul, Satya? igen, meg franciául is, megértetted? nem, de gondolhatta az ember, hogy szitkozódás volt az, te hülye, a dühös hangja elárulta), a fenébe is-eket, az Istenem-istenemeket, a sok mars, fogd meg, kifelé, kifelé-t, az atyák kétségbeesését, rettenetes ijedelmét.

404. oldal, Kölykök (Park 2002) · Mario Vargas Llosa

– Ljuba – fordult feleségéhez –, miért nem mesélsz valamit? Hogyan éltél? Az egészséged? A gyárban mit dolgozol?
Ljubov Vasziljevna elszokott a férjétől, s most, hogy megint itt van a közelében, olyan furcsán érezte magát, mint régen, menyasszony korában. Elpirult, amikor a férje megszólította, ijedten össze is rezzent, s félénk kis mosoly bujkált a szája szélén, ami valamikor, fiatalkorukban annyira tetszett Ivanovnak.

169. oldal, Visszatérés (Park 2002) · Andrej Platonov

Furcsának s kicsit érthetetlennek látszott Ivanov számára az itthoni világ. Pedig a felesége semmit sem változott, igaz, fáradtabb az arca, de kedves s szelíd most is; aztán itt vannak a gyerekei, akik tőle lettek, most is ugyanazok, de hogy megnőttek a háború alatt! Hát ez a világ rendje. Valami fogva tartotta Ivanov szívét, hazatérésének sem tudott igazából örülni; talán annyira elszokott ettől az élettől, hogy a hozzá legközelebb álló embereket sem érthette meg azonnal. Elnézte Petruskát, megnőtt elsőszülött gyereküket, hallgatta, mint parancsolgat az anyjának és a kishúgának, komoly, gondterhelt arcát is figyelte, s szégyenkezve ismerte fel, hogy alig köti már valami apai érzés ehhez a kamaszhoz. Aztán arra gondolt, hogy ez a sajnálni való gyerek most mindenkinél jobban vágyik a szeretetére, s bántotta már, hogy ilyen zárkózott vele szemben. Valójában nem tudhatta még, hogyan éltek itthon nélküle, azt sem láthatta hát világosan, miképpen alakulhatott ilyenné a fia.

171. oldal, Visszatérés (Park 2002) · Andrej Platonov

A szükségből és a vágyakozásból keletkezik a szeretet, ha az ember semminek sem érezné szükségét és semmire sem vágyna a földön, sohasem szeretné meg az embertársát.

187. oldal, Visszatérés (Park 2002) · Andrej Platonov

Egy pillanatra lehunyta a szemét. Hogyhogy nem emlékszik az ember az álmára? A legapróbb részletekig fel tudja idézni a hetven vagy akár hetvenöt évvel ezelőtt történteket, de az előbbi álma szertefoszlott, akár a köd. Valamely erő tesz róla, hogy nyoma se maradjon. Életed egyharmada meghal, mielőtt a sírba térsz.

259. oldal, Örök szerelem (Park 2002) · Isaac Bashevis Singer

Egy pillanatra lehunyta a szemét. Hogyhogy nem emlékszik az ember az álmára? A legapróbb részletekig fel tudja idézni a hetven vagy akár hetvenöt évvel ezelőtt történteket, de az előbbi álma szertefoszlott, akár a köd. Valamely erő tesz róla, hogy nyoma se maradjon. Életed egyharmada meghal, mielőtt a sírba térsz.” (259.)
Ekkor találkozik új szomszédjával:
„Harry döbbenten meredt rá. A bal oldali szomszédja egyedül élő öregasszony volt. Még a nevére is emlékezett – Mrs. Halpertnek hívták. Meg is kérdezte: – Mi történt Mrs. Halperttel?
– Ami mindenkivel – felelte az asszony elégedetten.
– Mikor történt? Nem is tudtam róla.
– Több mint öt hónapja.

265-266. oldal, Örök szerelem (Park 2002) · Isaac Bashevis Singer

– Nem, fiú. Ez a parancs.
– Parancs? Nem vagyok én…
Daru megakadt; nem akarta megbántani az öreg korzikait.
– Szóval, ez nem az én mesterségem.
– Ejnye! Miféle beszéd ez? Háborúban nem a mesterséget nézik.
– Akkor megvárom, míg kitör a háború!

282. oldal, A vendég (Park 2002) · Albert Camus