„A négy jó barát – Vakond, Vízipatkány, Borz és Varangy – sokban különbözik egymástól. Vakond szerény és serény, szolgálatkész és önfeláldozó; Patkány, a nagy csónakos, a folyó és a költészet szerelmese, ábrándos, gyengéd lélek; Borz mindenkinél nagyobb, erősebb, józanabb, bölcsebb, s bár nehezen mozdul, ha kell habozás nélkül fegyvert – azaz furkósbotot – ránt barátaiért. Varangy, mi tagadás, szörnyen önző és hiú, kicsit olyan, mint egy elkényeztetett gyerek: szeszélyes, durcás, bolondul rajongó, de egy dologban, talán a legfontosabban, ő is hasonlít három barátjára: jószívű és kedves, ő is a folyópart társadalmának a törvényét vallja: a barátság szent, segíts a másikon, csak úgy segíthetsz magadon! Grahame kis hősei számos kalandot élnek át szárazon és vízen, a folyó partján, a folyón és a folyón túl, a Vad Erdőben. Vannak e kalandok közt kacagtatók és meghatók, vannak lélegzetelállítóan izgalmasak és derűsen szívmelengetőek, de minél tovább jutunk a hőn szeretett folyóhoz… (tovább)
Békavári uraság és barátai 34 csillagozás
Szél lengeti a fűzfákat címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1908
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klasszikusok fiataloknak Ciceró
Kedvencelte 3
Most olvassa 3
Várólistára tette 45
Kívánságlistára tette 27
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Legkedvesebb történetem. Ez volt az első könyvem (legalábbis úgy emlékszem) amit Szhelyre költözésünk után kaptam. Sokszor újraolvastam, láttam rajzfilmben – sose unom meg. Lehet, hogy ez a könyv teremtette meg az angolmánságom alapját.
Gyerekként az állatszereplők kalandjai és barátságuk története fogott meg, felnőttként is értékeltem ezt a kedves világot, amit Kenneth Grahame teremtett – egyúttal elvarázsoltak a tájleírások, az egészen lírai mondatok a természet szépségeiről. Szeretnék még tőle olvasni, kár hogy magyarul nem jelent meg más tőle.
Ez a mese minden ízében angol. A történetek során Békavár minden kis lakója bemutatkozik: az öntelt Varangy, a hűséges Vakond, az érzékeny, lírai lelkivilágú Vízipatkány, és a minden helyzetben józan Borz. A szereplők leírását, illetve az események folyását tekintve is kicsit úgy éreztem, mintha egy kosztümös angol film elevenedne meg a lapok között. Az erdei állatoktól sem áll távol egy-egy kellemes, beszélgetős este, de ha kell, felveszik a kesztyűt, és megküzdenek a barátaik becsületéért.
Szórakoztató, izgalmas és olykor különösen megkapó leírásokkal tarkított mesekönyv a Békavári uraság és barátai, amit kicsik és nagyok egyaránt élvezni fognak. Most már csak a film hiányzik, hogy teljes legyen az élmény. :)
Semmi különös, csak négy erdei állatka 1908-ból, a távoli Angliából, akik éppen úgy élnek, ahogyan a legtöbben élni szeretnénk: szabadon, a kedvenc időtöltéseiknek hódolva, igaz barátokkal körülvéve. Nem nehéz megérteni, miért volt a kedvenc íróm, Donna Tartt egyik legkedvesebb gyerekkori mesekönyve, ahogyan azt sem, miért írt Theodore Roosevelt rajongói levelet a szerzőnek, A.A.Milne pedig miért adaptálta színpadra a művet.
Több mint száz évvel ezelőtt ez a mese igencsak hasított – a BBC Nagy Könyv Top100-as listájára is felkerült –, és én azt hiszem, ma is kellemes olvasmány lehet azoknak a kisiskolásoknak, akik nyitottak a lassan csordogáló történetekre, és választékos a szókincsük.
Költői kérdés: vajon miért változtatták meg az eredeti címet? Az XY és barátai valahogy olyan elcsépelt, tucatszor szembejön, míg a Szél lengeti a fűzfákat hangulatteremtő, egyedi. Szerintem van egyfajta kellemes, melankolikus színezete, az illusztráció pedig – az én példányomban Patrick Bensoné – ügyesen ráerősít az eredeti cím által keltett, kissé sejtelmes atmoszférára.
Juj, hát nem erre számítottam, bár sejthettem volna. Korához hűen ömlengős volt, tele tájleírásokkal, túlzó jellemzésekkel. A karakterek nem mindegyike volt szerethető, és a történet cselekményéhez képest hosszú is volt.
Furcsa volt az is, hogy keveredtek az emberek az állatokkal.
A kisfiam nagyon hamar elunta, én becsülettel befejeztem egyedül, de nekem sem csúszott gyorsan.
Nekem most nagyon jólesett ebben a békés, nyugodt, többnyire természetközeli, leginkább folyóparti, olykor erdei közegben időzni, a századelős hangulatban elmerülni. Klassz történetek vannak benne a barátság és az összefogás erejéről, a segítőkészségről és a támogatásról. Egyedül Varanggyal és a vele megesett dolgokkal nem voltam igazán kibékülve, főleg, hogy alig mutatott valamilyen fejlődést a könyv során ez a karakter és egyáltalán nem láttam benne azokat a jó tulajdonságokat, amiket a többi szereplő emlegetett, de hát kevésbé szimpatikus jellemek is kellenek a mesekönyvekbe. A legszívesebben Patkány és Vakond társaságában időztem, bőven elég volt nekem, ha ők ketten felkerekedtek és piknikezni mentek, csónakáztak a folyón, vagy az ismerőseiket látogatták meg. Emlékezetes marad az elveszett vidrakölyök utáni kutatással töltött éjszaka és az a nap, amikor Patkány majdnem vándorútra kelt.
Egyedül azt sajnálom, hogy nem tartották meg az eredetileg kitalált magyar címet. A Szél lengeti a fűzfákat olyan szépen hangzik, sokkal jobban illik a könyv hangulatához (pláne, hogy nem Varangyot tekintem a történet főszereplőjének).
Nagyon aranyos történet az igaz barátságról.
Minden gyereknek olvasnia kéne az önzetlen Patkány, a kissé csendes, hűséges, odaadó Vakond, a néha mogorva és kegyetlennek tűnő, bölcs Borz és a kelekótya, hencegő, de nagyon szeretnivaló Varangy történetét!
Ajánlom olyan sötét délutánokra, amikor hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy semmi jó nincs ezen a földön, és csak a gyűlölet irányít minket. Ezek az állatok ilyenkor előveszik furkósbotjaikat (különben honnan és miért volt Patkánynak ennyi fegyvere?!) és emberségre tanítanak bennünket.
Szívmelengető kis történet. Csodálatos kalandokat éltem át, szívesen elmennék Békavárhoz egy túrára. A kedvenc szereplőm Vakond lett, mindenki ilyen barátot szeretne. Kiskoromban láttam a filmet, de mivel nem emlékeztem a történetre, ezért kedvet kaptam az elolvasásához. Nagyon-nagyon jól tettem. Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik úgy gondolják, hogy kinőttek a mesékből. (:
Népszerű idézetek
Ezt a könyvet itt említik
- Arthur Ransome: Szárcsaklub
- Jane Corry: Mindenki titkol valamit
- Simon Winchester: A professzor és az őrült
- Veronica Henry: Karácsony vidéken
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő 93% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: Micimackó 90% ·
Összehasonlítás - Michael Bond: Paddington folytatja 91% ·
Összehasonlítás - Felix Salten: Bambi gyermekei 90% ·
Összehasonlítás - Selma Lagerlöf: Csodálatos utazás ·
Összehasonlítás - Roald Dahl: Charlie és a csokigyár 93% ·
Összehasonlítás - L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája 88% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Goudge: Holdhercegnő 83% ·
Összehasonlítás - Erich Kästner: Az Emberke 93% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek 88% ·
Összehasonlítás