!

A Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.) 208 csillagozás

Ken Follett: A Titánok bukása

A VÉRES ÉS GYÖNYÖRŰ HUSZADIK SZÁZAD TÖRTÉNETE ÚGY, AHOGY AZT CSAK KEN FOLLETT TUDJA ELMESÉLNI.

A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül.
Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij… (tovább)

Eredeti mű: Ken Follett: Fall of Giants

Eredeti megjelenés éve: 2010


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

gyerek, gyermek · Lenin


Hirdetés

Kedvencelte 44

Most olvassa 44

Várólistára tette 132

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
3.500 Ft ★★★★★ Eladó
Reikon könyve Ken Follett: A Titánok bukása

Kiemelt értékelések

+
>!
labe

Grandiózus ponyva, gigantikus történet.
Mesterien összefont sorsok, bár mégsem ekkora világfalu a világfalu :)
Nem tudom, mennyire alátámasztott a történelmi háttér, de számomra működött, legjobban azt élveztem a könyvben, ahogy összekapcsolja a nagyvilág eseményeit a szereplők magánéletével, hogyan dől el milliók sorsa néhány ember döntésével. Érzékletes a háború és a szex leírásában is, egyformán jól ábrázolja a csatában szétcsattanó testeket és a szaftos légyottokat.
Szerettem, mert nagyon olvastatta magát.
Ez volt az első Follett könyvem, kár volt ennyire ódzkodni tőle :).

+
>!
Hiranneth

Ken Folettel úgy vagyok, hogy vagy nagyon szeretem a történetét, vagy egyszerűen untat. Ez esetben az első került előtérbe. S habár a kötet így is simán elmegy önvédelmi fegyvernek, vagy súlyzónak, azért megjegyeztem, hogy voltak olyan részek, amik kicsit ellettek kapkodva. Mások is említették már, de szerintem is igaz, a békekötésnél még lett volna mit írni.
Ennek ellenére engem alapvetően megnyert magának. Tetszett, ahogy a szálakat irányította, és a hangulat megteremtésével sem volt gond. A szereplők nagyrésze kifejezetten szimpatikus volt nekem, bár nem mindegyik. És mégis meglepődtem, hogy egyikük sem halt még meg. Hozzászoktam, hogy sok írónál még a főszereplők is úgy hullanak, mint a legyek. Itt meg Lev is mindent megúszik, pedig…
Ezekután kíváncsi vagyok a folytatásra is.

1 hozzászólás
+
>!
Roszka

Nekem,mint minden Follett könyv,tetszett. Igaz,hogy nem tér ki rendesen a béke tárgyalásokra,
főleg nem a mi fájó pontunkra,de nem hiszem,hogy ez lett volna a könyv célja. Emberi sorsokon keresztül mutatja be a vérgőzös XX. századot. Igazán olvasmányos,és számomra történelmi értéket is képviselő könyv.

4 hozzászólás
+
>!
Goofry

Az immáron elfogyasztott, kolosszálisan vaskos kalács után, felettébb szerencsés, ha az ember utólag már csak aprócska lepényt süt, hisz az értékelő-akarat a fontos, és az hogy a tésztámon felismerhető legyen a gofri-jellegű „rácsos” lenyomat.

Az évszázad egyik meghatározó történelmi eseményére, az első világégésre olyan angol szemüvegen keresztül tekinthettem vissza, melynek bal oldali szemlencséje többszörösen dioptriás. Kissé csalódást okozott az, hogy hiányzott a fergetegesen izgalmas és lebilincselően fordulatos, csavaros és intrikált cselekmény. Jószerivel végig kiszámítható volt a következő lépés, nem ért meglepetés, így aztán a kihunyt bennem a csodaváró szórakozás parazsa.
Pontos és jó volt a történelmi hitelesség. A szereplők élete, a sorsok összefonódása olyan kovászt adott, melyet ügyesen dagasztott az író az I. Világháborús események komisz kenyerébe.
A katedrális megjelenése óta szeretne kirukkolni az író egy ahhoz hasonlatos, kedvező fogadtatású regénnyel, ám ez a fogadtatás részemről egyenlőre elmaradt. – Nekem valahogy ezt nem produkálta a Follett-pékség. – Egy kicsit mindig nyers marad a tészta.
Talán a következő rész friss(!) lesz, kellően átsült és aranybarna. Bárhogy lesz úgy lesz: belecsócsálok majdan abba is. Csak fűtse azt a kemencét Miszter!

4 hozzászólás
+
>!
h_orsi

Egy újabb hosszú történelmi regény. Ken Follett egy olyan világba kalauzol bennünket új könyvében ami fagyos és kegyetlen. Az író könyvei már rég ott porosodott a könyvespolcunkon, anyukám vette meg és olvasta őket régebben, de engem sohasem engedett még a közelébe sem. Aztán lekaptam a Az idők végezetéig a polcról és körülbelül a 100. oldalon eszméltem rá, hogy a könyv egy másik folytatása.
Mivel tetszett az író stílusa így inkább egy másik könyvét vettem a kezembe, A Titánok bukását. A véleményem pedig a következő a könyvről: IMÁDOM! Tetszett, hogy az embereken keresztül mutatja meg a világ háborút. Olyan szereplőket választott, akik fontosak a háború kimenete szempontjából, de nem klisésen nagy szereppel bírnak. Eleinte gondot okozott a szereplők nevének megjegyzése, de a regény végeztével úgy érzem, hogy sohasem fogom elfelejteni őket. Nem mindegyik lett a kedvencem, viszont azt el kell ismernem, remekül ki vannak dolgozva.

+
>!
Kyra_Autumn

Ken Follett briliáns író, ehhez semmi kétség. Nagyon nem szeretem a háborús regényeket, de ő még ezt a témát is élvezhetővé tudta tenni számomra, azzal, hogy több családon keresztül kalauzolt végig az első világháború cselekményein. Sok szereplő a szívemhez nőt: Fitz, Maud, Walter és Billy. Voltak olyanok is akikről ha olvasnm kellett alig vártam, hogy véget érjen a fejezet.

+
>!
irasalgor

Összességében viszont Follett ismét egy remekművet alkotott. Nincs olyan magával ragadó, mint főműve a Katedrális, de a szereplők ugyanúgy hozzánk nőnek, és ugyancsak elmerülünk olvasás közben, fel sem tűnik, hogy a kötet csaknem 1000 oldal. Sőt mire végéhez érünk, kicsit sajnáljuk is, hogy vége. Follettnek rendkívül jól állnak ezek a lassú tempójú nagyprózák, várom a következő kötetet, amely a második világháborúba kalauzol el minket. Remélem, hasonló történelmi mélységekkel, bár egy kicsit borúsabb és pörgősebb cselekményszerkezettel.

Értékelés: 9/10
Bővebben: http://irasalgor.blog.hu/2012/10/29/ken_follett_a_titanok_bukasa_294

3 hozzászólás
+
>!
kitty03

Te jó ég! Imádtam! Lenyűgöző volt. A cselekmény, a karakterek minden nagyon jó volt. Szépen ki volt dolgozva a szereplők jelleme, a cselekmény összetett volt, tetszett h több nézőpontból ismertem meg a történetet, és a szereplőket nagyon szépen hozta össze. Kedvencem inkább Ethel, Billy, Walter és Grigorij volt, de más szereplőkkel is szimpatizáltam. Ez a könyv egy kis löketet adott h más könyveibe is belenézzek.

+
>!
Wormy

Mindezidáig eléggé távolságtartó módon kezeltem a történelmi témákkal kapcsolatos regényeket. Főleg az olyan alkotásokat kerültem, melyek nem csupán érintőlegesen foglalkoznak egy-egy nagyobb múltbéli esemény történéseivel. Az, hogy miért is alakult így, egyszerűen annak tudható be, hogy még nem volt kiemelkedő, maradandó élményekben gazdag tapasztalatom az említett műfaj keretein belül. Érdeklődésemet a fantázia és a fikció kategóriái kerítették hatalmába, így egyéb másra kevesebb időm maradt. Két moly társunknak szeretnék köszönetet mondani. Elsősorban páromnak, @allein-nek, aki az ünnepekre tényleg meglepett a könyvvel. Viszont, ha @irasalgor bíztató hozzászólásai és véleményezései (az évszázad trilógia első két kötetéről) nem ébresztették volna fel a figyelmem, talán még most sem került volna fel a kívánságlistámra, és természetesen kedvenc könyveim sorát sem erősítené. Köszönöm nekik.

Emlékszem, aznap mikor olvasásra elszántan a kezeimbe vettem, még fogalmam sem volt róla, hogy ennyire megtetszik a regény. Azokban az esti órákban, mikor olvasni kezdtem a sorokat, valamilyen bámulatos erő hatására szippantott magába a történet, és észre sem véve az idő múlását konstatáltam, hogy már százötven oldal tovaszállt. A varázslat később sem veszett el; egészen a záró sorokig úgy éreztem, hogy nemhogy hosszúra sikerült a könyv, nekem még kissé rövidre is. Így visszagondolva, talán úgy az utolsó két- háromszáz oldal történései lehettek volna olyannyira részletezőek, mint a kezdeti fejezeteké. Bár számos karakter életútját megismerhettem (a különböző hatalmak, számtalan helyszínén), örömmel vettem tudomásul, hogy a cselekményben betöltött szerepük átgondolt lépesekben követik egymáséit. Volt benne egy olyan rendszeresség, amiben az olvasó nem gabalyodik bele a szálakba. Az, hogy a szereplőktől csak éppen annyi ideig „válunk” meg amennyire szükséges, számomra még kellemesebbé tette az olvasás élményét. Szokták mondani, a kivétel erősíti a szabályt; nálam a kivétel az amerikai Gus volt. Az ő szerepe olyannyira későn vette fel a fonalat a többiekhez képest, hogy addigra nem tudott irányomban kellő érdeklődést tanúsítani. Személyes kedvenceim közé tartozik, elsősorban Grigorij Peskov, a Williams testvérek, és a tetőtől talpig „ember”: Walter von Ulrich.

Legnagyobb meglepetésemre, a könyv nélkülöz mindenféle „száraz ürességet”, amit az eddigi történelmi regényekben tapasztaltam. A cselekmény közepe felé haladva, egy ideig visszasírtam a történések elején észlelt kötetlen vonalvezetést, aminek oka a fejfájásos politikai részek. Ne értsetek félre, semmi egyéb problémám nem volt a dologgal, mint az előbb említett fejzúgás. Ezek a szakaszok szerves részét képezik a történetnek, mégpedig úgy hogy az könnyen emészthető és befogadható. Az egész műre jellemző az a megállapításom, miszerint Ken Follett regényét minden, érettségi előtt álló diáknak ajánlott lenne kézbe venni. Az első világháború kirobbanásának okait, a háttérben megbúvó hatalmai erőfitogtatást, a rengeteg áldozatot követelő csatározásokat sokkal színesebben tárja elénk, mint anno nekem, a történelemkönyvek. Emellett bődületesen sok olyan élménnyel gazdagítja az olvasót, ami szintúgy része történelmünknek, csak hát…tananyagon kívüli. Gondolok én itt a korabeli életszínvonalról, a nyomorról, a kilátástalanságról, a munkások akaratának érvényesítéséről, nők szavazati jogairól, és elsősorban az érzelmek színes palettájáról. Hősiesség, fűtött romantika csak két olyan említett motívum, melyek megragadtak engem is, és előttem még jó pár olvasót. A regény teljes képet adott arról, milyen volt az élet a világháború idején. A veszteségeket nem csak azoknak a bátor és bátortalan katonák életében kellene mérni, akik életüket áldozták becsvágyó, meggondolatlan kormányuk és „szóvivő” tisztjeik parancsára. Árván maradt, éhes gyermekek, özvegyek kilátástalan helyzete, hogy a megváltozott világban boldogulni tudjanak. Egy Új kor kezdetén, a koldusból királyfi, királyfiból koldus – milyen szívbemarkoló is volt. Várom a folytatást.

1 hozzászólás
+
>!
Algernon ×+SP

Családregény az I. világháború korából, ahol kavarognak a szálak, valós eseményekbe szövi bele Follett hőseinek történetét – ahogy sodródunk bele a világégésbe, lesz kuszább minden.
Meg kell említeni a tiszteletreméltó (és nem utazásbarát!) terjedelmet is, majdnem 1000 oldal – kicsit elrettenthet a dologtól.
De bátornak kell lenni. Megéri. Olvasmányos történet ez, ahol váratlan helyeken bukkannak fel a szereplők, és lépnek kapcsolatba azokkal, akiket eddig megismertünk, sorsuk összefonódik. Tetszett, hogy a végén mindenki kapcsolatban állt mindenkivel valamilyen úton-módon, és az összes szálon futó cselekmény, karakterek sorsa érdekelt (!) (nem kell meglepődni az első 3 oldalon lévő, 2 hasábba szedett „szereplőlistával”, szép fokozatosan lépnek be a képbe az alakok. De az elején azért érdemes visszalapozgatni)
Jó tanács: nem árt némi előzetes háttértudás „ Nagy Háború” erőviszonyairól, a maximális élvezhetőséghez szerintem hozzátartozik, ugyanakkor nem von le az értékéből. Ez nem az a könyv, amibe az ember bele-belelapozgat, olvas 2-3 oldalt, míg ül a metrón. Ezt OLVASNI kell.
Nekem első Follett-könyvem volt, és nem az utolsó :)
Néhol kínzóan reális, néhol izgalmas, néhol túlzóan romantikus, vagy elcsépelt. Olykor csak leírás egy olyan borzalomról, ahol a szereplők fontosabbak, mint a világégés, mintha az csak háttérként szolgálna. Ugyanakkor a könyv nem akar tanítani, nem fog életeket megváltoztatni. Csupán szórakoztat. Ám azt maximálisan.
Végeredményben 4,5 csillag, felet pedig a címválasztás miatt kap.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Algernon ×+SP

Egy gyermek olyan, mint egy forradalom, gondolta Grigorij: az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.

758. oldal

Kapcsolódó szócikkek: forradalom · gyerek, gyermek
2 hozzászólás
+
>!
csillagka P

– Apus az szokta mondani, hogy ha a cár más körülmények közé születik, egy kis erőfeszítéssel egész alkalmas postás lehetett volna.

664. oldal

+
>!
csillagka P

– A legutolsó őrület a csárdás. Ez egy maragyar paraszttánc. Talán megtaníthatnám önnek.
– Gondolod, hogy ebből nem lesz diplomáciai incidens? – kérdezte Fritz.

263. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

– Letartóztatnak egy embert, mert azt mondta: „Miklós hülye.” Mondja a rendőrnek: „Én egy másik Miklósra gondoltam, nem a mi szeretett cárunkra!” Mire a rendőr: „Hazudsz! Ha azt mondtad, hogy hülye, csakis a cárra gondolhattál!”

678. oldal

+
>!
Goofry

… a népnek mindig kell valaki, akit gyűlölhessen, és a sajtó mindig kész kiszolgálni ezt az igényt.

861. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Van egy mondás: ha száz dollárral tartozol, akkor a bank parancsol neked, ha egymillióval, akkor te parancsolsz a banknak.

867. oldal

+
>!
Goofry

A kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.

68. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Ez a baj egy birodalommal. A világ összes hulladéka azt hiszi, hogy beletartozik.

716. oldal

+
>!
irasalgor

Az emberek elhamarkodottan cselekszenek, ha sebet kap a büszkeségük.

1916. Június vége, 505. o

+
>!
bmgrapes I

…mindig van valami ürügy, amivel az elit megmagyarázza különleges kiváltságait.

952. oldal


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Évszázad-trilógia sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is