!

A Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.) 221 csillagozás

Ken Follett: A Titánok bukása

A VÉRES ÉS GYÖNYÖRŰ HUSZADIK SZÁZAD TÖRTÉNETE ÚGY, AHOGY AZT CSAK KEN FOLLETT TUDJA ELMESÉLNI.

A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül.
Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij… (tovább)

Eredeti mű: Ken Follett: Fall of Giants

Eredeti megjelenés éve: 2010


Enciklopédia 3


Hirdetés

Kedvencelte 45

Most olvassa 55

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
3.500 Ft ★★★★★ Eladó
Reikon könyve Ken Follett: A Titánok bukása
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Viki93 könyve Ken Follett: A Titánok bukása

Kiemelt értékelések

+
>!
labe

Grandiózus ponyva, gigantikus történet.
Mesterien összefont sorsok, bár mégsem ekkora világfalu a világfalu :)
Nem tudom, mennyire alátámasztott a történelmi háttér, de számomra működött, legjobban azt élveztem a könyvben, ahogy összekapcsolja a nagyvilág eseményeit a szereplők magánéletével, hogyan dől el milliók sorsa néhány ember döntésével. Érzékletes a háború és a szex leírásában is, egyformán jól ábrázolja a csatában szétcsattanó testeket és a szaftos légyottokat.
Szerettem, mert nagyon olvastatta magát.
Ez volt az első Follett könyvem, kár volt ennyire ódzkodni tőle :).

+
>!
Hiranneth

Ken Folettel úgy vagyok, hogy vagy nagyon szeretem a történetét, vagy egyszerűen untat. Ez esetben az első került előtérbe. S habár a kötet így is simán elmegy önvédelmi fegyvernek, vagy súlyzónak, azért megjegyeztem, hogy voltak olyan részek, amik kicsit ellettek kapkodva. Mások is említették már, de szerintem is igaz, a békekötésnél még lett volna mit írni.
Ennek ellenére engem alapvetően megnyert magának. Tetszett, ahogy a szálakat irányította, és a hangulat megteremtésével sem volt gond. A szereplők nagyrésze kifejezetten szimpatikus volt nekem, bár nem mindegyik. És mégis meglepődtem, hogy egyikük sem halt még meg. Hozzászoktam, hogy sok írónál még a főszereplők is úgy hullanak, mint a legyek. Itt meg Lev is mindent megúszik, pedig…
Ezekután kíváncsi vagyok a folytatásra is.

1 hozzászólás
+
>!
Roszka

Nekem,mint minden Follett könyv,tetszett. Igaz,hogy nem tér ki rendesen a béke tárgyalásokra,
főleg nem a mi fájó pontunkra,de nem hiszem,hogy ez lett volna a könyv célja. Emberi sorsokon keresztül mutatja be a vérgőzös XX. századot. Igazán olvasmányos,és számomra történelmi értéket is képviselő könyv.

4 hozzászólás
+
>!
Goofry

Az immáron elfogyasztott, kolosszálisan vaskos kalács után, felettébb szerencsés, ha az ember utólag már csak aprócska lepényt süt, hisz az értékelő-akarat a fontos, és az hogy a tésztámon felismerhető legyen a gofri-jellegű „rácsos” lenyomat.

Az évszázad egyik meghatározó történelmi eseményére, az első világégésre olyan angol szemüvegen keresztül tekinthettem vissza, melynek bal oldali szemlencséje többszörösen dioptriás. Kissé csalódást okozott az, hogy hiányzott a fergetegesen izgalmas és lebilincselően fordulatos, csavaros és intrikált cselekmény. Jószerivel végig kiszámítható volt a következő lépés, nem ért meglepetés, így aztán a kihunyt bennem a csodaváró szórakozás parazsa.
Pontos és jó volt a történelmi hitelesség. A szereplők élete, a sorsok összefonódása olyan kovászt adott, melyet ügyesen dagasztott az író az I. Világháborús események komisz kenyerébe.
A katedrális megjelenése óta szeretne kirukkolni az író egy ahhoz hasonlatos, kedvező fogadtatású regénnyel, ám ez a fogadtatás részemről egyenlőre elmaradt. – Nekem valahogy ezt nem produkálta a Follett-pékség. – Egy kicsit mindig nyers marad a tészta.
Talán a következő rész friss(!) lesz, kellően átsült és aranybarna. Bárhogy lesz úgy lesz: belecsócsálok majdan abba is. Csak fűtse azt a kemencét Miszter!

4 hozzászólás
+
>!
h_orsi

Egy újabb hosszú történelmi regény. Ken Follett egy olyan világba kalauzol bennünket új könyvében ami fagyos és kegyetlen. Az író könyvei már rég ott porosodott a könyvespolcunkon, anyukám vette meg és olvasta őket régebben, de engem sohasem engedett még a közelébe sem. Aztán lekaptam a Az idők végezetéig a polcról és körülbelül a 100. oldalon eszméltem rá, hogy a könyv egy másik folytatása.
Mivel tetszett az író stílusa így inkább egy másik könyvét vettem a kezembe, A Titánok bukását. A véleményem pedig a következő a könyvről: IMÁDOM! Tetszett, hogy az embereken keresztül mutatja meg a világ háborút. Olyan szereplőket választott, akik fontosak a háború kimenete szempontjából, de nem klisésen nagy szereppel bírnak. Eleinte gondot okozott a szereplők nevének megjegyzése, de a regény végeztével úgy érzem, hogy sohasem fogom elfelejteni őket. Nem mindegyik lett a kedvencem, viszont azt el kell ismernem, remekül ki vannak dolgozva.

+
>!
Light_House 

Érdekes és jó hosszú könyv. Ken Follett nagyot alkotott ezzel a trilógiával, ezt már most, az első rész elolvasása után is nyugodtan kijelenthetem.
Az I. világháború eseményei elevenednek meg, és mennyivel közelebb hozta a történelmet Follett így, hogy 5 szereplő és családja által mutatta be.
A kedvenc szereplőim Gus, Maud és Walter lettek, az ő sorsuk jobban érdekelt.
Nemsokára jöhet a folytatás :)

2 hozzászólás
+
>!
Kyra_Autumn

Ken Follett briliáns író, ehhez semmi kétség. Nagyon nem szeretem a háborús regényeket, de ő még ezt a témát is élvezhetővé tudta tenni számomra, azzal, hogy több családon keresztül kalauzolt végig az első világháború cselekményein. Sok szereplő a szívemhez nőt: Fitz, Maud, Walter és Billy. Voltak olyanok is akikről ha olvasnm kellett alig vártam, hogy véget érjen a fejezet.

+
>!
Bunny66

Ken Follet ismét hozta a tőle megszokott formáját. Fantasztikusan jó regény,

+
>!
BlackSheep

Még azoknál az íróknál is előfordulhat egy-két borzasztó csalódás, akikkel kapcsolatban az ember végtelenségig toleráns, már-már elfogult. Számomra Ken Follett egy ilyen író. Hiába ír szinte kizárólag ponyvákat, amiket a negyedik-ötödik könyv elolvasása után már simán ki lehet számítani, de ha egyszer le tudott tenni olyan mesterművet, mint A katedrális, akkor mégis hogy lehetne őszintén haragudni rá? Nos, el kell olvasni a Titánok bukását!

A könyv az első világháború történéseit meséli el egynagy rakás fiktív szereplő szemszögéből, akik különféle nemzetiségűek. Nagyon érdekes téma, és a szerző ismeretében nagy elvárásokkal és lelkesedéssel kezdtem bele. Az első 150-200 oldal még tetszett is, de ahogy belekerültünk magába a háborúba, olyan szintű kegyetlen érdektelenségbe fullad az egész, hogy azt rossz nézni. Nem azért, mert nem történik benne semmi, mert ha valami, hát ez nem róható fel A Titánok bukásának. Sok történetszál váltogatása sose rossz ötlet a dinamizmus, a lendület fenntartása érdekében, és ez itt is működhetett volna, csak sajnos Follett elkövetett egy végzetesnek bizonyuló hibát: nem akart történelmet hamisítani. Ez valamilyen szinten nemes dolog, de itt nagyon balul sült el, ugyanis a regényből egy mozgalmasabb történelemkönyv vált ezáltal. Hiába történik mindig valami, ha egyszer a történések 90%-ának végkimenetelének alakulásával teljességgel tisztában vagyunk (pedig még csak a téma kifejezett ismerője sem vagyok, csak az alapvető dolgokkal vagyok tisztában). Ez néha egészen drasztikusan röhejes szituációkba tudja kergetni az olvasót, például az elején, amikor 1914-ben járunk, és minden szereplő azon izgul, hogy „Jaj istenem, vajon kitör-e az első világháború, vagy sem?!” És ez megy, kb 100 (100!!!!!) oldalon keresztül, amikor mindenki tudja, hogy ki fog törni! Ugyanez a helyzet a német fronton. Hogy a fenébe várja el Follett, hogy izguljak azon, hogy a németek megnyerik-e vajon végül a háborút, amikor tudom, hogy nem!

Ugyanez az oka annak, hogy a szereplőkkel nem történik semmi érdemleges. Hiszen hogy is történhetne? Bármely olyan cselekvés, ami drasztikusan megváltoztatná a mélységesen kiszámítható cselekményt, történelemhamisítássá válna! Így a szereplők csak folynak az árral, bármit tesznek, az teljesen súlytalan (egyedül az orosz szálnál sikerült ügyesen megkerülni ezt az akadályt, csak az a kérdés, hogy akkor a másik ötnél miért nem?). Pedig van pár érdekes karakter benne, akiért még izgulni is lehet, például Ethel sorsáért, vagy Maud és Walter szerelmi szála, ami kifejezetten érdekes… lett volna mondjuk 400 oldalban elmesélve… nem 1000-ben!!!

Ezzel a könyvvel (plusz a folytatásaival) Ken Follett szerintem nagyon szerette volna megismételni A katedrális epikus grandiózusságát, amit terjedelem tekintetében már most lenyomott, minőség szempontjából viszont annyira le van maradva, hogy siralmas.
Mondhatni, ha A katedrális egy gyönyörű, monumentális, díszes katedrális (érted…!), akkor A Titánok bukása egy ugyanakkora méretű, de teljesen üres épület, hideg, festetlen téglafalakkal, díszek és pompa nélkül, hosszú, semmibe vesző visszhangokkal.

+
>!
kitty03

Te jó ég! Imádtam! Lenyűgöző volt. A cselekmény, a karakterek minden nagyon jó volt. Szépen ki volt dolgozva a szereplők jelleme, a cselekmény összetett volt, tetszett h több nézőpontból ismertem meg a történetet, és a szereplőket nagyon szépen hozta össze. Kedvencem inkább Ethel, Billy, Walter és Grigorij volt, de más szereplőkkel is szimpatizáltam. Ez a könyv egy kis löketet adott h más könyveibe is belenézzek.


Népszerű idézetek

+
>!
Algernon ×+SP

Egy gyermek olyan, mint egy forradalom, gondolta Grigorij: az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.

758. oldal

Kapcsolódó szócikkek: forradalom · gyerek, gyermek
2 hozzászólás
+
>!
csillagka P

– Apus az szokta mondani, hogy ha a cár más körülmények közé születik, egy kis erőfeszítéssel egész alkalmas postás lehetett volna.

664. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

– Letartóztatnak egy embert, mert azt mondta: „Miklós hülye.” Mondja a rendőrnek: „Én egy másik Miklósra gondoltam, nem a mi szeretett cárunkra!” Mire a rendőr: „Hazudsz! Ha azt mondtad, hogy hülye, csakis a cárra gondolhattál!”

678. oldal

+
>!
csillagka P

– A legutolsó őrület a csárdás. Ez egy maragyar paraszttánc. Talán megtaníthatnám önnek.
– Gondolod, hogy ebből nem lesz diplomáciai incidens? – kérdezte Fritz.

263. oldal

+
>!
Goofry

… a népnek mindig kell valaki, akit gyűlölhessen, és a sajtó mindig kész kiszolgálni ezt az igényt.

861. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Van egy mondás: ha száz dollárral tartozol, akkor a bank parancsol neked, ha egymillióval, akkor te parancsolsz a banknak.

867. oldal

+
>!
Goofry

A kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.

68. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Ez a baj egy birodalommal. A világ összes hulladéka azt hiszi, hogy beletartozik.

716. oldal

+
>!
irasalgor

Az emberek elhamarkodottan cselekszenek, ha sebet kap a büszkeségük.

1916. Június vége, 505. o

+
>!
bmgrapes I

…mindig van valami ürügy, amivel az elit megmagyarázza különleges kiváltságait.

952. oldal


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Évszázad-trilógia sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is