!

A Titánok bukása (Évszázad-trilógia 1.) 190 csillagozás

Ken Follett: A Titánok bukása

A VÉRES ÉS GYÖNYÖRŰ HUSZADIK SZÁZAD TÖRTÉNETE ÚGY, AHOGY AZT CSAK KEN FOLLETT TUDJA ELMESÉLNI.

A titánok bukása a század történelmének első húsz, felkavaró éve, amely nemzetek bukását és felemelkedését hozta. A cselekmény középpontjában egy angol arisztokrata, Fitzherbert gróf áll, akinek Elisaveta orosz hercegnő a felesége. Miközben a gróf a walesi szénbányákban szipolyozza ki a bányászokat, kastélyában uralkodókat és diplomatákat lát vendégül.
Ezen diplomaták egyike a rejtélyes Walter von Ulrich gróf, a német követség attaséja, aki beleszeret a gróf szabadgondolkodású húgába. A vendégek közt több különös alak is felbukkan. Egyikük Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára. Amerikában pedig él egy orosz üzletember, Vyalov, akiről mindenki tudja, hogy a szesztilalmat kihasználva tett szert roppant vagyonára. Vyalov szolgálatába szegődik, majd elcsábítja annak lányát Lev Peskov lovász, aki hamis útlevéllel vándorolt ki Petrográdból. Bátyja, Grigorij… (tovább)

Eredeti mű: Ken Follett: Fall of Giants

Eredeti megjelenés éve: 2010

Szereplők népszerűség szerint

gyerek, gyermek · Lenin

Hirdetés

Kedvencelte 36

Most olvassa 35

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
3.500 Ft ★★★★★ Eladó
Reikon könyve
>!
3.500 Ft ★★★★★ Eladó
mikaall könyve
>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Viki93 könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
Pável P
Ken Follett: A Titánok bukása

Nem, Follett korántsem a világ legnagyobb írója, még az élbolyban sincs helye, max. a legtöbb papírt az ő könyveihez gyártották le, de azt el kell ismerni, remek szakmunkás. Igazi profilja az eposzi hömpölygésű nagypróza.

Van a nagyregényeknek valami gravitáviós mezője, ami beszippant (posztmodern vonósugár). Ha Follett ugyenezen sztorikat átlagos terjedelmű regényekben írná meg (mert meg lehetne húzni), úgy vélem, eltűnne a közepes ponyvaírók tengerében. Egyszerűen nem tudok más okot, miért ragadok bele mindig az évszázadokat, de minimum nemzedékek életét lefedő világába. Egyéni stílusa nemigen van, egyszerűen csak jól esztergált munkadarab, ami kikerül a keze alól. Vagy más képpel: ecset helyett nagy pemzlivel felvitt Festy-körképek az ő historikus (nem történelmi, de a történelemmel szoros testközeliségben játszódó) regényei, valahogy körbezár és nem ereszt. Nem szívesen teszed le, csak ha már elgémberedett a nyakad. (Néha meglepődve utánaszámolsz, csak egy fél kötete felett annyi időt eltöltesz, hogy abból 2-3 másik regény elolvasására is futná.) Ezt éreztem már a középkori Angliában veszkölődő „templomosainál” is, és ebben csak megerősített a közelmúltat magába sűrítő Évszázad-trilógia első része.

folyt.: http://pavelolvas.blog.hu/2010/11/04/evszazad_1

7 hozzászólás
+
>!
labe
Ken Follett: A Titánok bukása

Grandiózus ponyva, gigantikus történet.
Mesterien összefont sorsok, bár mégsem ekkora világfalu a világfalu :)
Nem tudom, mennyire alátámasztott a történelmi háttér, de számomra működött, legjobban azt élveztem a könyvben, ahogy összekapcsolja a nagyvilág eseményeit a szereplők magánéletével, hogyan dől el milliók sorsa néhány ember döntésével. Érzékletes a háború és a szex leírásában is, egyformán jól ábrázolja a csatában szétcsattanó testeket és a szaftos légyottokat.
Szerettem, mert nagyon olvastatta magát.
Ez volt az első Follett könyvem, kár volt ennyire ódzkodni tőle :).

+
>!
Hiranneth
Ken Follett: A Titánok bukása

Ken Folettel úgy vagyok, hogy vagy nagyon szeretem a történetét, vagy egyszerűen untat. Ez esetben az első került előtérbe. S habár a kötet így is simán elmegy önvédelmi fegyvernek, vagy súlyzónak, azért megjegyeztem, hogy voltak olyan részek, amik kicsit ellettek kapkodva. Mások is említették már, de szerintem is igaz, a békekötésnél még lett volna mit írni.
Ennek ellenére engem alapvetően megnyert magának. Tetszett, ahogy a szálakat irányította, és a hangulat megteremtésével sem volt gond. A szereplők nagyrésze kifejezetten szimpatikus volt nekem, bár nem mindegyik. És mégis meglepődtem, hogy egyikük sem halt még meg. Hozzászoktam, hogy sok írónál még a főszereplők is úgy hullanak, mint a legyek. Itt meg Lev is mindent megúszik, pedig…
Ezekután kíváncsi vagyok a folytatásra is.

1 hozzászólás
+
>!
Roszka
Ken Follett: A Titánok bukása

Nekem,mint minden Follett könyv,tetszett. Igaz,hogy nem tér ki rendesen a béke tárgyalásokra,
főleg nem a mi fájó pontunkra,de nem hiszem,hogy ez lett volna a könyv célja. Emberi sorsokon keresztül mutatja be a vérgőzös XX. századot. Igazán olvasmányos,és számomra történelmi értéket is képviselő könyv.

4 hozzászólás
+
>!
Goofry
Ken Follett: A Titánok bukása

Az immáron elfogyasztott, kolosszálisan vaskos kalács után, felettébb szerencsés, ha az ember utólag már csak aprócska lepényt süt, hisz az értékelő-akarat a fontos, és az hogy a tésztámon felismerhető legyen a gofri-jellegű „rácsos” lenyomat.

Az évszázad egyik meghatározó történelmi eseményére, az első világégésre olyan angol szemüvegen keresztül tekinthettem vissza, melynek bal oldali szemlencséje többszörösen dioptriás. Kissé csalódást okozott az, hogy hiányzott a fergetegesen izgalmas és lebilincselően fordulatos, csavaros és intrikált cselekmény. Jószerivel végig kiszámítható volt a következő lépés, nem ért meglepetés, így aztán a kihunyt bennem a csodaváró szórakozás parazsa.
Pontos és jó volt a történelmi hitelesség. A szereplők élete, a sorsok összefonódása olyan kovászt adott, melyet ügyesen dagasztott az író az I. Világháborús események komisz kenyerébe.
A katedrális megjelenése óta szeretne kirukkolni az író egy ahhoz hasonlatos, kedvező fogadtatású regénnyel, ám ez a fogadtatás részemről egyenlőre elmaradt. – Nekem valahogy ezt nem produkálta a Follett-pékség. – Egy kicsit mindig nyers marad a tészta.
Talán a következő rész friss(!) lesz, kellően átsült és aranybarna. Bárhogy lesz úgy lesz: belecsócsálok majdan abba is. Csak fűtse azt a kemencét Miszter!

4 hozzászólás
+
>!
Kyra_Autumn
Ken Follett: A Titánok bukása

Ken Follett briliáns író, ehhez semmi kétség. Nagyon nem szeretem a háborús regényeket, de ő még ezt a témát is élvezhetővé tudta tenni számomra, azzal, hogy több családon keresztül kalauzolt végig az első világháború cselekményein. Sok szereplő a szívemhez nőt: Fitz, Maud, Walter és Billy. Voltak olyanok is akikről ha olvasnm kellett alig vártam, hogy véget érjen a fejezet.

+
>!
irasalgor
Ken Follett: A Titánok bukása

Összességében viszont Follett ismét egy remekművet alkotott. Nincs olyan magával ragadó, mint főműve a Katedrális, de a szereplők ugyanúgy hozzánk nőnek, és ugyancsak elmerülünk olvasás közben, fel sem tűnik, hogy a kötet csaknem 1000 oldal. Sőt mire végéhez érünk, kicsit sajnáljuk is, hogy vége. Follettnek rendkívül jól állnak ezek a lassú tempójú nagyprózák, várom a következő kötetet, amely a második világháborúba kalauzol el minket. Remélem, hasonló történelmi mélységekkel, bár egy kicsit borúsabb és pörgősebb cselekményszerkezettel.

Értékelés: 9/10
Bővebben: http://irasalgor.blog.hu/2012/10/29/ken_follett_a_titanok_bukasa_294

3 hozzászólás
+
>!
kitty03
Ken Follett: A Titánok bukása

Te jó ég! Imádtam! Lenyűgöző volt. A cselekmény, a karakterek minden nagyon jó volt. Szépen ki volt dolgozva a szereplők jelleme, a cselekmény összetett volt, tetszett h több nézőpontból ismertem meg a történetet, és a szereplőket nagyon szépen hozta össze. Kedvencem inkább Ethel, Billy, Walter és Grigorij volt, de más szereplőkkel is szimpatizáltam. Ez a könyv egy kis löketet adott h más könyveibe is belenézzek.

+
>!
Wormy
Ken Follett: A Titánok bukása

Mindezidáig eléggé távolságtartó módon kezeltem a történelmi témákkal kapcsolatos regényeket. Főleg az olyan alkotásokat kerültem, melyek nem csupán érintőlegesen foglalkoznak egy-egy nagyobb múltbéli esemény történéseivel. Az, hogy miért is alakult így, egyszerűen annak tudható be, hogy még nem volt kiemelkedő, maradandó élményekben gazdag tapasztalatom az említett műfaj keretein belül. Érdeklődésemet a fantázia és a fikció kategóriái kerítették hatalmába, így egyéb másra kevesebb időm maradt. Két moly társunknak szeretnék köszönetet mondani. Elsősorban páromnak, @allein-nek, aki az ünnepekre tényleg meglepett a könyvvel. Viszont, ha @irasalgor bíztató hozzászólásai és véleményezései (az évszázad trilógia első két kötetéről) nem ébresztették volna fel a figyelmem, talán még most sem került volna fel a kívánságlistámra, és természetesen kedvenc könyveim sorát sem erősítené. Köszönöm nekik.

Emlékszem, aznap mikor olvasásra elszántan a kezeimbe vettem, még fogalmam sem volt róla, hogy ennyire megtetszik a regény. Azokban az esti órákban, mikor olvasni kezdtem a sorokat, valamilyen bámulatos erő hatására szippantott magába a történet, és észre sem véve az idő múlását konstatáltam, hogy már százötven oldal tovaszállt. A varázslat később sem veszett el; egészen a záró sorokig úgy éreztem, hogy nemhogy hosszúra sikerült a könyv, nekem még kissé rövidre is. Így visszagondolva, talán úgy az utolsó két- háromszáz oldal történései lehettek volna olyannyira részletezőek, mint a kezdeti fejezeteké. Bár számos karakter életútját megismerhettem (a különböző hatalmak, számtalan helyszínén), örömmel vettem tudomásul, hogy a cselekményben betöltött szerepük átgondolt lépesekben követik egymáséit. Volt benne egy olyan rendszeresség, amiben az olvasó nem gabalyodik bele a szálakba. Az, hogy a szereplőktől csak éppen annyi ideig „válunk” meg amennyire szükséges, számomra még kellemesebbé tette az olvasás élményét. Szokták mondani, a kivétel erősíti a szabályt; nálam a kivétel az amerikai Gus volt. Az ő szerepe olyannyira későn vette fel a fonalat a többiekhez képest, hogy addigra nem tudott irányomban kellő érdeklődést tanúsítani. Személyes kedvenceim közé tartozik, elsősorban Grigorij Peskov, a Williams testvérek, és a tetőtől talpig „ember”: Walter von Ulrich.

Legnagyobb meglepetésemre, a könyv nélkülöz mindenféle „száraz ürességet”, amit az eddigi történelmi regényekben tapasztaltam. A cselekmény közepe felé haladva, egy ideig visszasírtam a történések elején észlelt kötetlen vonalvezetést, aminek oka a fejfájásos politikai részek. Ne értsetek félre, semmi egyéb problémám nem volt a dologgal, mint az előbb említett fejzúgás. Ezek a szakaszok szerves részét képezik a történetnek, mégpedig úgy hogy az könnyen emészthető és befogadható. Az egész műre jellemző az a megállapításom, miszerint Ken Follett regényét minden, érettségi előtt álló diáknak ajánlott lenne kézbe venni. Az első világháború kirobbanásának okait, a háttérben megbúvó hatalmai erőfitogtatást, a rengeteg áldozatot követelő csatározásokat sokkal színesebben tárja elénk, mint anno nekem, a történelemkönyvek. Emellett bődületesen sok olyan élménnyel gazdagítja az olvasót, ami szintúgy része történelmünknek, csak hát…tananyagon kívüli. Gondolok én itt a korabeli életszínvonalról, a nyomorról, a kilátástalanságról, a munkások akaratának érvényesítéséről, nők szavazati jogairól, és elsősorban az érzelmek színes palettájáról. Hősiesség, fűtött romantika csak két olyan említett motívum, melyek megragadtak engem is, és előttem még jó pár olvasót. A regény teljes képet adott arról, milyen volt az élet a világháború idején. A veszteségeket nem csak azoknak a bátor és bátortalan katonák életében kellene mérni, akik életüket áldozták becsvágyó, meggondolatlan kormányuk és „szóvivő” tisztjeik parancsára. Árván maradt, éhes gyermekek, özvegyek kilátástalan helyzete, hogy a megváltozott világban boldogulni tudjanak. Egy Új kor kezdetén, a koldusból királyfi, királyfiból koldus – milyen szívbemarkoló is volt. Várom a folytatást.

1 hozzászólás
+
>!
Algernon ×+SP
Ken Follett: A Titánok bukása

Családregény az I. világháború korából, ahol kavarognak a szálak, valós eseményekbe szövi bele Follett hőseinek történetét – ahogy sodródunk bele a világégésbe, lesz kuszább minden.
Meg kell említeni a tiszteletreméltó (és nem utazásbarát!) terjedelmet is, majdnem 1000 oldal – kicsit elrettenthet a dologtól.
De bátornak kell lenni. Megéri. Olvasmányos történet ez, ahol váratlan helyeken bukkannak fel a szereplők, és lépnek kapcsolatba azokkal, akiket eddig megismertünk, sorsuk összefonódik. Tetszett, hogy a végén mindenki kapcsolatban állt mindenkivel valamilyen úton-módon, és az összes szálon futó cselekmény, karakterek sorsa érdekelt (!) (nem kell meglepődni az első 3 oldalon lévő, 2 hasábba szedett „szereplőlistával”, szép fokozatosan lépnek be a képbe az alakok. De az elején azért érdemes visszalapozgatni)
Jó tanács: nem árt némi előzetes háttértudás „ Nagy Háború” erőviszonyairól, a maximális élvezhetőséghez szerintem hozzátartozik, ugyanakkor nem von le az értékéből. Ez nem az a könyv, amibe az ember bele-belelapozgat, olvas 2-3 oldalt, míg ül a metrón. Ezt OLVASNI kell.
Nekem első Follett-könyvem volt, és nem az utolsó :)
Néhol kínzóan reális, néhol izgalmas, néhol túlzóan romantikus, vagy elcsépelt. Olykor csak leírás egy olyan borzalomról, ahol a szereplők fontosabbak, mint a világégés, mintha az csak háttérként szolgálna. Ugyanakkor a könyv nem akar tanítani, nem fog életeket megváltoztatni. Csupán szórakoztat. Ám azt maximálisan.
Végeredményben 4,5 csillag, felet pedig a címválasztás miatt kap.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Algernon ×+SP

Egy gyermek olyan, mint egy forradalom, gondolta Grigorij: az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.

758. oldal

Kapcsolódó szócikkek: forradalom · gyerek, gyermek
2 hozzászólás
+
>!
Pável P

– Apus az szokta mondani, hogy ha a cár más körülmények közé születik, egy kis erőfeszítéssel egész alkalmas postás lehetett volna.

664. oldal

+
>!
Pável P

-A legutolsó őrület a csárdás. Ez egy maragyar paraszttánc. Talán megtaníthatnám önnek.
-Gondolod, hogy ebből nem lesz diplomáciai incidens? – kérdezte Fritz.

263.

+
>!
Algernon ×+SP

– Letartóztatnak egy embert, mert azt mondta: „Miklós hülye.” Mondja a rendőrnek: „Én egy másik Miklósra gondoltam, nem a mi szeretett cárunkra!” Mire a rendőr: „Hazudsz! Ha azt mondtad, hogy hülye, csakis a cárra gondolhattál!”

678. oldal

+
>!
Goofry 

… a népnek mindig kell valaki, akit gyűlölhessen, és a sajtó mindig kész kiszolgálni ezt az igényt.

861. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Van egy mondás: ha száz dollárral tartozol, akkor a bank parancsol neked, ha egymillióval, akkor te parancsolsz a banknak.

867. oldal

+
>!
Goofry 

A kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.

68. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Ez a baj egy birodalommal. A világ összes hulladéka azt hiszi, hogy beletartozik.

716. oldal

+
>!
irasalgor

Az emberek elhamarkodottan cselekszenek, ha sebet kap a büszkeségük.

1916. Június vége, 505. o

+
>!
bmgrapes I

…mindig van valami ürügy, amivel az elit megmagyarázza különleges kiváltságait.

952. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el