The Summoning – A szellemidéző (Sötét erő trilógia 1.) 87% 345 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ejha! Nem számítottam ilyen végkimenetelre de nagyon tetszik. Az egyetlen problémám a névválasztás volt. Miért hívják egy csomó könyvbe ugyanúgy a női főszereplőt, és miért mindig ilyen vékony, esetlen lány?
Az elején már nagyon vártam, hogy Chloé mikor fogja végre elfogadni, hogy szellemeket lát, aztán miután rájött, beindult a történet, és nagyon nehezemre esett letenni. A szereplőket nagyon megkedveltem, főleg Dereket meg Simont. Remélem a következő részbe sikerül Chloénak megszöknie, bár nem bánnám, ha a fiúk mentenék meg, nagyon jók így együtt. Arra is kíváncsi leszek, hogy Chloé nénikéjének mi köze ehhez az egészhez, és hogy miért olyan fontos Chloé nyaklánca.

Angolul olvastam még és imádom azóta is. :D Folyamatosan újra olvasom és mindig ugyanannyira leköt. Jól felépített világ, kidolgozott karakterek és izgalmas történet. A kedvenc ifjúsági fantasym. :)

ÍGY kell könyvet írni az ifjúságnak. meg nekem. minden egíben volt: oltári izgalmas történet, nagyon jól kidolgozott karakterek, akiket kell, szerettem, akiket nem kellett, azt utáltam. nem volt épp kiszámítható a történet menete, de azért ha nagyon akarom, akkor kitalálom, de nem kell ezzel elrontania senkinek sem az élvezetet. olvasni kell, nem azon gondolkodni, hogy mi lesz a következő oldalon. ettől függetlenül nekem folyamatosan az x-men ugrott be, csak persze semmi köze hozzá: más a történtek alapja, más a környezet, mások a szándékok is.

Én hiszek a szellemekben. Így nem volt kétség számomra, hogy ezt a könyvet el kell olvassam. Számítottam izgalmas részekre, de arra nem számítottam, hogy ez végigkíséri a könyvet. Alig bírtam letenni. Gondoltam én (naívan), hogy a könyv végére kapok egy-két választ a nyitott kérdésekre. De nem. Sőt! Még több nagy kérdés a végére, megfejelve a kíváncsiságom a következő részre. Kérdem én, hogy szabad így befejezni egy könyvet? Őrületbe kergetve az olvasót, hogy még több izgalomra áhítozzon…

Azt hiszem ez még egy kedvenc-gyanús sorozat!

http://mfkata-about.blogspot.hu/2012/07/kelley-armstrong-summoning-szellemidezo.html

Nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, de csalódnom kellett, számomra átlagos YA-olvasmányélmény volt, egyedül Derek karaktere és a vége felé egy fordulat mentett meg a reménytelen csalódástól.
Nem tudom, hogy el fogom-e olvasni a folytatást, vagy inkább megvárom, míg kiadják az írónő felnőtt regényeit is, mert a bukta ellenére kíváncsi vagyok, miért szeretik ennyien KA köteteit.
Azt pedig nem bírom elhinni, hogy ezt a szöveget három ember is átnézte, olyan furcsaságok vannak benne, hogy a szemöldököm a plafonig ugrott.
Ui.: Chloé, a tapasztatszerzéshez a répapucolás is hozzátartozik, nemcsak a hajfestés és a lógás;)
(Bővebben majd a linkeknél.)

Szuper volt. Semmi nyál, csak jó történet. Jól kidolgozott karakterek, azért meg külön plusz pont jár, hogy a főszereplők nagy része nem valami modell válogatásról esett be a történetbe, vagyis teljesen átlagos emberkék, akiknek lehet testszaguk, és nőhet pattanásuk. Chloé és a többiek is abszolút hitelesek. Volt benne pár rész, amit borzongva olvastam végig. Remélem hamar kiadják a második részt, mert iszonyat kíváncsi vagyok. Részemről ez egy olyan könyv, ami minden egyes forintot megért.

Igen, egy nap alatt befejeztem, hajnal kettőig olvastam, és csak utána tudtam aludni :D Mégmégmég :D Nagyon tetszett! A karakterek szerethetőek, a világa tele van újdonságokkal, és úgy lett vége, hogy legszívesebben már most azonnal a kezembe venném a következőt :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

NAGYON SPOILER VESZÉLY, úgyhogy aki nem akar spoilert az ne olvassa el!!

Jesszusom…
Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok, amiért sokan ajánlották ezt a könyvet!!! És én meg hallgattam rájuk.
Komolyan, amióta ide járok fel, nem esek abba a hibába, hogy olyanért dobjam ki a pénzt, ami nem is éri meg.
Hát ez a könyv… az egyik legeslegjobb vételem!
Te szent ég!
Nem csodálom, hogy sokaknak a kedvence, nekem is az lett!
Az elején bár bevallom kicsit döcögősen ment, furcsák voltak a gyors váltások, hogy megszokjam az egésznek a hangulatát, mert nem egy rózsaszín kis történetről van szó, rendesen a bőröm alá fészkelte magát. Imádtam, hogy nem volt klisé, a tökéletesen gyönyörű főhősnő aki bekerül valahová, találkozik hozzá hasonlókkal (köztük a tökéletes főhőssel, akivel rögtön egymásba szeretnek) és akkor valami kis függővéget csípjünk oda.
Függővég az volt, de hogy nagyot ütött, az is biztos!
De mikor elkezdődtek a kisebb nyomozgatások, feltűnt Derek(aki személyszerint a kedvenc szereplőm lett, és akiért többet aggódtam, mint a főhősnőért) felpörögtek az események és vitt magával én meg alig tudtam letenni a könyvet. Hamarabb is kiolvastam volna, ha nincs más dolgom közben.
És a meglepetések! A könyv végéig nem tudtam, hogy Derek micsoda valójában, azt hittem, hogy valami supermen-kölyök vagy Hulk rózsaszín kiadásban, de vérfarkas ötletet Chloé-val együtt elvetettem, mikor Simon kiröhögte.
Annyira de annyira jól megoldotta!! Imádom egyszerűen a karakterét, a könyv végéig hű maradt önmagához és a saját személyiségéhez, nem vált belőle csöpögős romantikus hős mint ahogy azt várni szokták a hideg-rideg-magába-fordulós főhősöktől.
És így volt ez a többiekkel is, a karakterizálás nagyon jó volt, senki nem tett olyat, ami ellenben állna saját magával.
Voltak olyan pillanatok amikor szájtátva olvastam egy-egy részt, és igen, meg is ijedtem többször is a kutyámnak köszönhetően.XD De ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire magával ragadott, bele tudtam mélyülni, ott voltam Chloé mögött azon a koszos kamrában, vele együtt hallgattam a furcsa hangokat.
Imádtam.
Teljesen új világot épített fel az írónő és nagyon vágyom arra, hogy újra visszamerülhessek oda a második és harmadik kötet alkalmával. Csak könyörögni tudok a kiadónak, hogy minél hamarabb adják ki hogy én meg minél hamarabb a kezembe vehessem és olvashassam.
Kelley Armstrong azt hiszem most feltornázta magát a Top5öseim közé. És igenis jogosan :)

Hű, de nagyon imádom! :D Már ez első fejezetek után sejtettem, hogy újabb kedvenc születik, és tényleg! Végre egy történet, ami eltér a kliséktől, kidolgozott a világ és a karakterek. A romantikus szálak is tökéletesek voltak, annak ellenére, hogy egyetlen csók sem csattant el. Legalábbis egyelőre… Maga a Lyle Ház is tetszett, a Fallennel ellentétben itt lehetett érezni, hogy a szereplőink azért nem teljesen átlagosak és nem véletlenül vannak ott, ahol. Chloé hála az égnek teljesen normális és szerethető főhős volt, aki használta az eszét, de néha követett el hibákat (a normálist úgy értem, hogy nem akarták zseninek beállítani úgy, hogy az agysejtjeinek száma botrányosan alacsony *árulkodva mutogat a Dark love sorozatra*) Nagyon tetszett, ahogy rendezői szemmel tekintett a dolgokra.
A kedvencem egyértelműen Derek, az a személyiség… oké, tudom, hogy pattanásos volt, de én nem tudtam úgy elképzelni. :)
A szellemek pedig végre olyanok, amilyennek lenniük kell, méég ilyen szellemeket! :P Az a borzalmas függővég… :O Az nagyon függő, így kell ezt, és nem akarok ujjal mutogatni, de Levy L. Smith sokat tanulhatna belőle.
Megemlíteném még, hogy milyen borzasztóan szép a borító, a hátulján az a csipkés minta… *olvadozva simogatja a borítót*
Nagyon remélem és innen a messzi távolból esedezem a Könyvmolyképző kiadónak, hogy minél előbb jelenjen meg a folytatás. *Légyszi, légszi jelenjen meg hamar!*

Az elején egy kicsit lassan indult be, de utána alig bírtam letenni. Illetve volt egy pont ahonnan teljesen megfogott:)))
A karakterek abszolút szerethetőek voltak, bár Simon-t nem bírom…
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra :)