The ​Summoning (Darkest Powers 1.) 86% 40 csillagozás

Ó, miért hagytam fél évig porosodni a polcomon?! Nagyon tetszett!
Nem azt mondom, hogy egy világmegváltó könyv, és olyan érzéseket váltott ki belőlem, mint a Mockingjay vagy A burok, de lekötött, imádtam.
A karakterek nagyszerűek voltak, Chloe egyszer sem idegesített, sőt, kifejezetten jó hősnőnek tartom. A mellékszereplők is érdekesek voltak, plusz pont jár Derekért. Ugyanis aki őt megszereti, az nem azért fogja, mert tökéletes vonásai, bőre és teste van. Hanem tényleg magáért a srácért.
A történetvezetése szintén megfogott, nem görcsöltem azon, hogy mi mit jelenthet, így jó néhány kellemes meglepetéssel szolgált a könyv.
Akarom a második részt!!! :D

off
Már régóta szemeztem a könyvvel, bár a viszonylag magas százaléka és olvasottsága ellenére nem sokat hallottam róla.
Az alapsztori nem mindig a legeredetibb, de voltak benne érdekes ötletek és elemek, így elég jól le tudott kötni a történet. Ezt elérte annak ellenére is, hogy a könyv első fele nem valami izgalmas, csak információszerzésből áll, kevés valódi cselekménnyel. A végére viszont beindulnak a dolgok, a meneküléses részek már jobban lázba hoztak, csak sajnálom, hogy ilyen hamar spoiler. Az az spoiler csúnya volt, de őszintén szólva számomra nem volt a legmeglepőbb fordulat. Ezzel bezárólag így már minden felnőtt, akit jelenleg ismerünk, feketepontot kapott, úgyhogy gyorsan meg kéne találni azt az apukát.
A szereplők még annyira nem nőttek hozzám, egyelőre csak úgy elvagyok velük. Chloe szimpatikus valamennyire, Rae nekem valamiért nem tetszik, Simon nagyon tenyérbemászó, Derek pedig nem vonz annyira. Tori meg persze egy idegesítő, hisztérikus csillagcsillagcsillag, én a magánakciója után biztos nem tudtam volna megállni, hogy behúzzak neki egyet.
Élvezetes volt, ha nem is tökéletes, és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra ez után a befejezés után.

Még mindig jó történet, nem emlékszem hogy olvastam volna ehhez hasonlót….
Nem rohanok sikoltozva a második kötetért, de határozottan élvezetes olvasmány (és határozottan nem magyarul).
@Loki: tényleg a magyar fordítás volt hulladék, ha majd időmilliomos leszel akkor ajánlom, mert itt figyelhetsz a történetre hajtépés nélkül.
@GonoszKaktusz: köszönöm, hogy a könyv védelmére keltél, eredeti nyelven sokkal élvezhetőbb :)

Hát okés, vagyis jó volt persze, de nem hozott lázba. Kíváncsi vagyok, hogyan tovább, de én azért nem vettem észre nagy különbséget. Mármint annyival nem másabb, mint a többi…

Rengeteg jó kritikát kapott kis könyvről van szó. Féltem, hogy nekem nem fog tetszeni? Igen. Így lett? Nem. Imádtam, nem is tudom kifejezni, mennyire. Pörgős, csavaros történet, remek szereplők! Minden, amit csak szeretek egy jó könyvben. :)

Ez tipikusan az a könyv, amit tönkretett a fordítás. A magyar verziót kézbevéve az első 50 oldal alapján az életben nem olvastam volna végig, az tuti. Én még olyan pocsék fordítással nem találkoztam, de szerencsére rábeszéltek az angolra, és így nem csak nyelvet gyakorolhattam, de megismerhettem egy egész jó történetet. A sikerélmény, hogy milyen simán értettem a közepes angoltudásommal kicsit feltornászta a pontszámot, de egyébként is elégedett vagyok. Megvolt a feszültség, a titkok, a kissé életképtelen, de mégis szerethető főszereplő és a sok furcsa gyerek, őrültekháza, én ezt szeretem! :D Szellemekből meg hullákból lehetett volna több, és nekem kicsit lassú volt néhol a sztori, több akciót és rejtélyt elbírt volna (mármint rejtély az van, de nem sok derült ki egyelőre), VISZONT A VÉGE! Hát így nem szabad abbahagyni egy könyvet! :D
@vikiniki2, ezúton is köszönet a kölcsönpéldányért ^^

Egész érdekes volt, bár nekem kicsit hiányérzetem volt…

Nagyon imádtam. :) Kelley Armstrong csodálatos író. :) Bővebben a linkeknél.

A folyamatosan felbukkanó kérdések (Mi a Lyle ház célja, miért csinálják amit, kik a többiek, kik vannak lenn stb.) azok, amik „ébren tartják” az olvasót, vagy legalábbis engem sikerült lekötniük. Semmi kiemelkedő nem volt ebben a könyvben, mégis kíváncsi voltam, hogy mi lesz belőle a végére, mert mindenki valami „hűdefantasztikus, ettől leesik az állad” cliffhangerről beszélt… ami viszont elvett az élvezetből. A „tetszik a vége” és a „valami bazinagy csavar lesz a végén” között van egy kis különbség, nem? Ha pedig nagyon számítasz valamire, még ha meg is tud lepni, attól az már nem lesz olyan jó. Főleg, hogy így nekem olyan semmilyen volt. Persze, így is élveztem a könyvet, bár kedvenc nem lett, és vevő vagyok a folytatásra is, mert igazából elképzelésem sincs, hogy hova fog kilyukadni a történet.

Tetszett a karakterek ábrázolása, bár Chloe „problémáitól” az elején a falat kapartam, Simon egy idő után túl tenyérbemászó lett nekem, Derek.. ő a kedvenc, akkora tulok volt. :D Kár, hogy az egyik kihívás lelőtte az ő „képességét”, bár a jelek végül is jól érzékeltették, szóval ki tudja, lehet rájöttem volna.

A nyelvezete nagyon egyszerű, ez magyarul sokat levont volna az értékéből, de angolul ennek következtében könnyen érthető olvasmány.

Talán ez a másik kedvenc sorozatom (tinikönyvek között) a Végzet Ereklyéi mellett. Kelley Armstrong rettenetesen jól tud írni. Az egész történet magával sodor, folyamatosan kapkodjuk a fejünket, hol a romantikus részek, hol az izgalom miatt. A karakterek mind hihetőek és imádnivalóak. Egyszerűen nem tudok negatívat mondani a könyvre, talán annyit megemlítenék, hogy iszonyatos függővége van, és az ember nem erre számítana (a sok sablon után), de megérte, hiszen tűkön ülve vártam a második részt, az írónő elérte a célját. :)