Leltár 4 csillagozás

Naplómból (1974-1975)

„Maugham, amikor nyugalomba vonult, így nyilatkozott:
– Semmi sem természetesebb, mint hogy egy jó ízlésű ember bizonyos koron túl abbahagyja a színdarabírást.
Az én esetemben ugyanez vonatkozik a konferálásra” – írja Kellér Dezső.
Leltár című könyvében naplójegyzeteit gyűjtötte össze az író, a magyar kabaré nagy korszakainak egyik legfontosabb szereplője és szemtanúja. Kellér színesen, érdekesen, feszes pesti magyarsággal kelti életre a fővárosnak azt a korszakát, amikor a kávéház még irodalmi központ volt, az írók, a színészek, a bohémek, a sportolók még érdeklődtek egymás iránt, amikor a Fészekben még nevettek és beszélgettek a látogatók. Híres emberek életéből elevenednek meg epizódok a Leltár-ban, s nyomukban megjelenik előttünk az elmúlt fél évszázad magyar művészeti élete. A New York kávéház, a lóversenypálya, a pesti Broadway, a Vidám Színpad, a Fészek – Kellér életének megannyi állomása forrásértékű színhely, az író aforizmái,… (tovább)

20. század humoreszk illusztrált magyar nyelvű magyar szerző színház visszaemlékezés

Szépirodalmi, Budapest, 1976

198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631506819 · Illusztrálta: Kaján Tibor

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Enciklopédia 12

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1

Kiemelt értékelések

Népszerű idézetek

Sli

2015. május 13., 06:07

Az ember, amíg él, folyton keresi az élet értelmét, és a végén még a szemüvegtokját sem találja…

185. oldal, 1975 (Szépirodalmi, 1976)

Kellér Dezső: Leltár Naplómból (1974-1975)

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · élet

Új hozzászólás

Sli

2015. május 13., 06:51

MAGYAR ANEKDOTA. (Ascher Oszkártól hallottam valamikor.) Mottó: Nemcsak a maga hazájában nem lehet senki próféta, de még a családjában sem. Babits Mihály is megjárta, amikor a harmincas években, egy ízben Illyés Gyula társaságában ellátogatott szülővárosába, Szekszárdra. Mivel este érkeztek, Babits nem akarta öreg édesanyját háborgatni, úgy döntött, hogy Illyéssel elmegy öccséhez, Babits István árvaszéki ülnökhöz, és nála töltik az első éjszakát. Igen ám, de a fivére lakást változtatott, és a költő nem tudta az új címét. Bementek tehát a főutcai trafikba, és ott Babits megkérdezte a trafikosnőtől:
– Kéremszépen, tessék már megmondani, hol lakik Babits István úr?
– Babits, Babits…? – tűnődött a trafikosnő, aztán megrázta a fejét. – Ezt a nevet még soha életemben nem hallottam.
Babits kínosan mosolygott, és költőtársával kisompolygott a boltból. Hosszú keresgélés után végre eljutottak Babits Istvánhoz. A költő nevetve mesélte el öccsének a kalandot.
– Képzeld, a trafikban érdeklődtem a címed után, és mit gondolsz, mit mondott a trafikosnő? Azt mondta, hogy a Babits nevet még soha életében nem hallotta.
– Nem csodálom – jegyezte meg a fivér. – Én ugyanis nem dohányzom.

18-19. oldal, 1974 (Szépirodalmi, 1976)

Kellér Dezső: Leltár Naplómból (1974-1975)

Kapcsolódó szócikkek: Babits Mihály · dohányzás · Illyés Gyula · Szekszárd · trafik

Új hozzászólás

Sli

2015. május 13., 06:11

Az idő múlását abból is érzékelem, hogy manapság, ha valahol Ciniről írnak vagy beszélnek, az már nem Karinthy Ferenc, hanem Zalatnay Sarolta.

48. oldal, 1974 (Szépirodalmi, 1976)

Kellér Dezső: Leltár Naplómból (1974-1975)

Kapcsolódó szócikkek: Karinthy Ferenc · Zalatnay Sarolta

Új hozzászólás

Sli

2015. május 13., 06:16

KÖZELI. Csak nekem tűnt fel, vagy más is észrevette? Ha a tévé a futballpályáról közeli képet ad, mindig egy futballistát látunk, aki éppen sercint egyet. Vajon a kamera szándékosan megy rá akkor a futballistára, hogy megörökítse a sercintést, vagy a futballista azért sercint, mert megérzi, hogy a kamera felé irányul? Az élet tele van rejtélyekkel…

31. oldal, 1974 (Szépirodalmi, 1976)

Kellér Dezső: Leltár Naplómból (1974-1975)

Kapcsolódó szócikkek: futball · televízió

Új hozzászólás

Sli

2015. május 13., 06:22

KÓRHÁZI LÁTOGATÁS. Távozóban a folyosó végén megpillantom a kezelőorvost. Gondolom, ez jó alkalom az érdeklődésre. De mire odaérek, az orvos már egy idősebb férfival beszélget. Megállok a közelben, és várom, hogy szabad legyen. Közben akaratlanul is kihallgatom a diskurzust.
– Még van remény – mondja az orvos.
– Komolyan mondja, doktor úr? – hangzik az aggódó kérdés.
– A legkomolyabban! Én optimista vagyok.
Az idős férfi felsóhajt.
– Bár igaza lenne. Sajnos, én már elvesztettem a bizalmamat.
– Azt nem szabad. Az utolsó pillanatig bízni kell. Mert nézze csak…
Az orvos pillanatnyi szünetet tart. Fáradtan végigsimítja a homlokát. Látszik az arcán, hogy töpreng, meditál, latolgat, nyilván nem akar elhamarkodott kijelentést tenni. Aztán így folytatja:
– Most már minden a svédeken múlik. Ha ők megverik az osztrákokat, mi pedig idehaza csak eldöntetlent érünk el velük, akkor meggyőződésem, hogy a jobb gólaránnyal továbbjutunk…

16-17. oldal, 1974 (Szépirodalmi, 1976)