Kis Norbert, az állatkert jóképű, vagány fő állatorvosa látszólag nem is lehetne szerencsésebb: ünnepelt celeb, elismert tudós, Gellért-hegyi villájából taxival jár dolgozni, és egy este még álmai nőjét is sikerül becserkésznie. Gondtalannak tűnő életét azonban Norbert bűncselekmények elkövetésével tartja fenn. Amikor egy ritka múzeumi rinótülköt elrabolva egy csapásra milliomos lesz, elhatározza, megjavul. Ám ekkor egyetlen nap leforgása alatt mindenét elveszíti, és Norbert úgy érzi, ennél rosszabb már nem jöhet. Tévedését bizarr kelepcébe zárva kényszerül beismerni, a szabadságot pedig nem adják ingyen…
A rinocérosz-terápia kalandos, fanyar humorral átszőtt történetében a legbölcsebb szereplőnek egy ezüsthátú gorilla bizonyul.
A rinocérosz terápia 23 csillagozás
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Ez a könyv átvert engem.
A borító-fülszöveg-elsőszázoldal alapján azt hittem, hogy ez egy bohókás, kicsit fanyar, de tanulságos és vicces történet lesz, ami szórakoztatva tanít.
Hát nem.
Valóban ilyennek indul, de a végkifejlet és a megoldás olyan szinten véres, morbid és depresszív, hogy James Wan (A fűrész rendezője) sírva könyörögne Kedves Tibornak, hogy hadd filmesíthesse meg ezt a sztorit.
Ezzel együtt élveztem. Izgalmas volt, tanultam is belőle, és meg is lepett.
Adok rá 4 pontot, az írás néha kicsit vontatott, de egy könnyű nyári olvasmányhoz képest ez egy tisztességesen megírt regény, eleje-közepe-vége van, lineáris történetmesélés, tartja magát a klasszikus szabályokhoz, nem eredetieskedik a szerkezettel feleslegesen. A szereplők viszont eredetiek, csavaros , sőt, néha horrorisztikus fordulatok vannak a sztoriban, amelyek azonban a szereplők jelleméből következnek (ha valaki ezeket túl irreálisnak tatja, olvasson el egy bulvármagazint, ennél még cifrább sztorikat is talál; vagy nézzen meg egy Indiana Jones filmet, stb.). Nem ez az évszázad legjobb könyve, de strandolvasmánynak kitűnő.
Te jó ég! Ez fantasztikus volt! Most már hivatalos: elengedtem a magyar szerzők iránti ódzkodásomat.
Nem is tudom hol kezdjem. Már az első oldalakon megfogott a történet. Kis Norbert zseniális figura; nagyon bírtam, annak ellenére és azzal együtt, hogy nem egy tipikus jófiú. A rínók iránti imádata, az éles esze, az ösztönei, minden.
A történet szépen lassan haladt előre, javarészt folyamatosan adagolva az izgalmakat, bár a fordulatok többször derült égből villámcsapásként értek. Azoknál a részeknél, ahol izgulni kellett/lehetett spoiler, ott magam előtt láttam mindent és már kb. a körmeimet rágtam.
Tény, hogy a vége felé átment nagyon abszurdba a cselekmény spoiler, de annyira tökéletesen volt kitalálva minden, hogy egy-két fújjj után visszarázódtam és izgultam tovább.
Az utolsó fejezetben, amikor Norbert végighallgatta Tóth interjúját, elég klisésnek hatott a felvázolt történet spoiler, de a Fionával kapcsolatos csavar (ami végülis szintén lehetne klisé, csak annyira nem látja jönni az ember) igazából helyrerak mindent és ja, ez így volt kerek.
Összességében tehát izgalmas, vicces spoiler, fordulatokban gazdag regény, az állatok hatalmasat dobnak rajta, engem most teljesen elvitt. Az év eddigi legnagyobb meglepetése. Kedves Tibor, ne hagyd abba!
Ezt a könyvet még nem is értékeltem?! Nem is értem ez, hogy fordulhatott elő, mert óriási meglepetés volt számomra. Őszintén szólva, most láttam először Kedves Tibor nevét, így nem tudtam mit várhatok. A borító és fülszöveg alapján valami egészen másra számítottam. Az elejétől humoros a könyv, a főszereplő hiába egy kissé beképzelt nőfaló, én mégis kedveltem. Szóval szépen lassan épülget a történet, hősünk egyre nagyobb fába vágja a fejszéjét, és így egyre nagyobb kulimászba löki magát. És egyszer csak a sztori felpörög, egy egészen elképesztő, morbid, véres történetté fajul és az ember csak kapkodja a fejét. Kissé beteg, de nekem nagyon tetszett!
Hát nem is tudom mit lehet írni erről a könyvről. Olvassa el mindenki! :)
Az a helyzet, hogy eleinte szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatban, mert nem nagyon bízok én se a magyar írókban. De aztán ahogy haladtam a történettel, egyre jobban beszippantott. Kíváncsi voltam, hogy mégis hogy fog végződni. Azt kell mondjam, hogy nem csalódtam. Tele volt fordulatokkal, humoros jelenetekkel, de azért azt hozzá kell tennem, hogy néha egy kicsit túlságosan szürreális volt az egész.
Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, ha másért nem, az utolsó 70 oldalért megéri végigolvasni a könyvet :)
Atyaúristen! Na ilyen fordulatokban gazdag, érdekes és lebilincselő olvasmányra nem számítottam. Nem fűztem, hozzá sok reményt, bár nem is tudom milyen oknál fogva, mégis eddig talán ez volt az idei év legmegdöbbentőbb olvasási élményem. Először is magyar, de még milyen: imádom. A fővárosi állatkert, a taxizás, a híradózás vagy egyszerűen csak a magyarok közötti hétköznapi élet: mind-mind annyira közeli képet fest, amiért talán még nagyobb a döbbenetem a történések egzotikus színezetére, az alvilági drogjátszmákra vagy csak a nemzetközi kapcsolatok beleszövésére.
Nagyon sok akció van és titok, és persze a humor címkének megfelelően ezek kicsit színesebben és fantáziadúsabban vannak tálalva, de azért érződik benne a tragédia és a komolyság is.
És nem utolsó sorban az a rengeteg hasznos megfigyelés az állatok világáról vagy szinte bármiről… sokkal okosabbnak éreztem magam mikor ezen a kalandon 'átrágtam' magam Norbikával.
Ajánlani tudom csak, de úgy tényleg mindenkinek.!
Népszerű idézetek
– Nekem az erőszak a munkám, mindig ezen gondolkozom. A pénz önmagában marhára nem elég. Azt mondják, azért, mert tele a tévé gyilkossággal, a csatornák hülyeségekkel tömik a fejeket, elérhetetlen vágyakat gerjesztenek, ott a sok darabolós videójáték, a városok tömve vannak, megsüketít a zaj, mindenki frusztrált és ideges. Aki meg nem, az vagy megdöglik az unalomtól, vagy elvonási tünetei vannak, és extra adrenalinra vágyik. Ön tájékozott ember. Mit gondol?
Megdermedtem. Mert pontosan arra gondoltam, hogy igaza van. Nem, nem az unalommal, a tévével, a zsúfoltsággal, az elérhetetlen vágyakkal meg az adrenalinnal kapcsolatban, mert az nettó hülyeség. Hanem arra, hogy én is rettenetesen frusztrált vagyok, és ha ez a Tóth nem tűnik el most rögtön, az hamarosan tényleg erőszakhoz fog vezetni. Bepipultam.
– Ha igaz, amit mond, akkor nem ez a megfelelő kérdés – próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, de remegett a hangom.
– Hogyhogy nem ez a megfelelő kérdés? Hát akkor micsoda?!
– Nem az a megfelelő kérdés, hogy miért van ennyi erőszak, hanem… – Már lendült a kezem, hogy képen töröljem, de végül csak az asztalon heverő motoros emaszkulátort markoltam meg. Legutóbb egy mázsás mangalicát heréltem ki vele. Elképzeltem, ahogy Tóthot is megszabadítom a férfiasságától, és éreztem, hogy az arcomon széles mosoly terül el. – Hanem, hogy miért nincs még több! Miért nem ezen gondolkodik? Hátha boldogabb lesz tőle.
22.rész, 196.oldal
– Te nem értesz a tülökmatematikához. Hiába kétszer akkora a tülök, egy fillérrel nem kapunk többet érte, mint a múltkoriért.
– Miért is nem? Odabent még te áradoztál róluk, hogy mekkorák.
– Igaz. De az esztétikum és a piaci érték nem ugyanaz… Mert a namoknak nem a méret számít. Sőt ellenkezőleg! Minél kisebb a fejdísz, nekik annál többet ér, amiből az következik, hogy minél nagyobb, annál kevesebbet.
– Ezt a baromságot!
– Ez van, sajnos. Nem tehetek róla. Nem én hozom a szabályokat.
– És elmagyaráznád nekem ezeket a szabályokat? Azt hittem, univerzális törvény, hogy több áruért több fizetség jár.
Matt a fejét csóválta.
– Felejtsd el a logikát, csak most az egyszer, könyörgöm! Ide hallgass! A vietnamiak szerint az a jó, ha a rinó ereje kisebb térfogatban sűrűsödik össze, vagy mi. Ez számít nekik. A töménység. Nem a méret. Tehát a kisebb többet ér, punktum.
– De hát ez nettó hülyeség, ráadásul a négyzeten!
13.rész, 126-127.oldal
Aztán a kezembe került Kittenberger Kálmán, a híres vadász Kelet-Afrika vadonjaiban című könyve. A bátyám könyvtárából maradt rám, anyám talán figyelmetlenségből nem semmisítette meg, vagy úgy gondolta, hogy a tökéletes reprodukcióhoz erre a kötetre is szüksége lehet, mindenesetre, ahogy kiszúrtam az egyik eldugott dobozban, elmélyedtem benne, és egy fiatal kölyökhöz illő lelkesedéssel olvastam.
7.rész, 68.fejezet
→ |
---|
Magyarul: végzetesen magányos vagyok. Hasonló a helyzet a nőkkel is: talán anyám miatt, de egy idő után nem bírom elviselni őket. Ugyanúgy érzek, mint Szabó Magda, aki azt írja Az ajtóban, hogy minden érzelmi viszony támadási felület, és minél több személyt engedünk közel magunkhoz, annál sérülékenyebbek leszünk.
9.rész, 81.oldal
→ |
---|
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szélesi Sándor: Az ellopott troll 92% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Kard által 91% ·
Összehasonlítás - Urbánszki László: Nemtelen nemesek 83% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Csillagok szikrái 96% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: A jósnő hercege 95% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A marsi 94% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Mesés Marrákes 92% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt! 92% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Isteni balhé 91% ·
Összehasonlítás - Jasper Fforde: Egy regény rabjai 92% ·
Összehasonlítás