Kaththea A. Rowland: Placebo – Sebzetten és összetörve 3.86 / 8

Sok mindent megtudtam belőle, érdekes volt. Az nem tetszett, hogy az első két részen kívül magyar szerző írta, és sokszor volt, hogy megismételt dolgokat, így kissé unalmas volt. A szállóigék jók. :) Kár, hogy Briannek nem tetszik a könyv.

Ez tutira nem ment át egy főszerkesztőn, de már korábban elhalt. 1. 2009-ben kiadni Magyarországon egy 2003-as olasz csajszi által írt fércírást A Placebo-ról, téves döntés. Mintha Kathinál megállt volna az élet a Sleeping with Ghosts után, persze, 2003-as, de az már hét éve volt! 2. a stílus is inkább öklendezős, mint igényes lenne. 3. a könyv fele a magyarok által hozzátoldott rész, ami rögtön 30 oldalnyi ismétléssel kezdődik, amit Kathi már megírt az elején. Mert ha kétszer olvasom, talán jobban belevésődik az agyamba, hogy a luxembourgi iskola milyen kozmopolita személyiséggé tette Brian-t? Lám, megmaradt. 4. sok a szépítés, márpedig a valóság nem az. 5. harmadik ismétlő fázis: a tagok biográfiájánál, no komment. 6. a diszkográfia még használható lenne, bár azt is össze tudom a szedni a netről könnyedén. 7. a mutató elmegy. 8. Elgurult a gyógyszere annak, akinek a fejéből kipattant, hogy a könyv záróoldala mi legyen? A Wikipediás szócikk a placebo-ról, mint gyógyszerről!!! Ezmiez? A háromból fél a szép borítóért jár…

Kaththea mindössze 21 lehetett, mikor megírta ezt a könyvet. Ráadásul későbbi próbálkozásai egyértelműen szentimentális témákat feldolgozó regények. Szemét módon mondva: lányregények. Látatlanban mondom, valószínűleg nincsenek ennek a könyvnek a szintjén. Ez ugyanis véletlen remekmű. Egy igazi 18. század végén/19. elején született szentimentális regény. Mint a Fanni hagyományai.
Aki adatokra kíváncsi, az a közepén kezdje, mert még a kiegészítő zenészekről is van pár dolog, ami azért nem szokványos.