A ​boszorkányoskönyv 77% 73 csillagozás

Csalódás ez a könyv, mert sokkal jobbra számítottam. Imádom a salemi boszikat, a boszorkányperek izgisek, és mindenféle csodálatosságra voltam felkészülve, erre Connie szerencsétlenkedését kellett olvasnom. Miért? O.o
Sokkal jobb lett volna, ha csak Deliverance és az utódai történetét meséli el az írónéni, azok a részek érdekesek voltak, de nem, mindenképpen kellett bele egy nyomi nő, aki nyomozgathat meg lehet szerelmes és csökött. Annyira egyértelmű volt a béna főgonosz kiléte és mesterkedései, hogy majd kiszúrta a szememet, de Connie-nak természetesen még véletlenül sem tűnt volna fel. *elmegy lenyugodni*
A nagymami háza nem volt rossz, de nem lelkesültem be túlzottan, Sarah Addison Allen is jobbat tud, meg biztos még egy csomó más író is, aki most nem jut eszembe.
Volt benne néhány fura szó, szóval azért a fordító körmére néznék; és a régies részeknél kicsit zavart a tájszólás, de ezzel meg tudok bikózni, mert érzékeltette a salemi népek tudatlanságát és tahóságát. Jaj, olyan jó kis könyv lehetett volna ez, ha nincs Connie…
Igazán többet vártam volna egy olyan írótól, akinek két boszorkánysággal vádolt nő is van a felmenői között. Annyira szeretnék már egy igazi boszorkányos könyvet olvasni, hogy el se tudom mondani.

Ha csupán Deliverance szálát foglalná magába a történet, min. négy csillagot kapott volna, de Connie – aki olyan sötét, mint a kiskutyája szőre, azaz fekete – agyoncsapta az egészet, az ő története egy baromi nagy, elkoptatott kliséhalmaz, még a nagyi háza se tudta feldobni. Sajnos csalódtam ebben a könyvben, pedig annyira vártam, hogy olvashassam.
(Bővebben és gonoszabban a blogon.)

Nem volt rossz, bár azért még van rajta némi csiszolni való. Az alapötlet jó, engem mindig is érdekeltek a boszorkányüldözések, és az akkori élet. De mondjuk azt a nagy izgalmat, aggódást nem éreztem a történések során, és néha voltak egymásnak ellentmondó részek (legalábbis szerintem). Ennek ellenére kikapcsolt, szóval a célnak megfelelt. :)

Nagyon érdekes, érdekfeszítő, de nekem egy aprócska momentum, egy kis fűszer, ami még inkább beszippantott volna a történetbe, hiányzott. De ettől függetlenül élvezetes és kellemes olvasmány egy kis Hoffman beütéssel. :)

Mivel a közelmúltban foglalkoztam egy keveset a boszorkányüldözések történetével (aminek eredménye itt olvasható: http://www.cinegore.net/hu/2020/11/17/boszorkanyuldozes…), nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvet. Howe kisasszonyról már korábban is hallottam, tisztában voltam személyes kötődésével a salemi boszorkányperekhez, így nagyjából tudtam, hogy nem egy fantasy baromságot fogok kézbe venni, inkább amolyan történelmi fikcióra számítottam. Nem azt kaptam, és ezt nagyon bánom, mert nagyon érdekes sztorit ki lehetett volna hozni a témából az ő hozzáértésével. Ehelyett egy picsogós lányregény lett, minimál krimi és misztikus szállal, de számomra ez most kevés volt. Nem gyűlöltem, és olvastatta is magát, de az az igazság, hogy a fele után nem sokkal nagyon meguntam, és már csak túl akartam lenni rajta. Közepes élmény, közepes csalódás.

Végignézve az értékeléseket úgy álltam neki ennek a könyvnek, hogy maximum abbahagyom.
Elolvastam 100 oldalt, és még mindig érdekes volt. Sőt, utána egyre inkább az lett.
Nagyon élveztem, ahogy a történet kezdett kibontakozni. Tetszett a rejtélyessége, az ódon hangulata, de leginkább a boszorkányos részeket élveztem. Azt különösen jónak találtam, hogy nem volt „szupererejük” , nem röpködtek seprűnyélen, nem volt nagy csinnadratta meg varjúkárogás, hanem egyszerű embereknek voltak leírva, teljesen hétköznapi élettel. Jó volt ott lenni az 1600-as évek végén ezekkel az asszonyokkal, akikkel együtt örültem, akikért szorítottam, és akiknek átéreztem a félelmét, és a tehetetlenséget, amikor a vég közelgett.

Számomra ebben a könyvben a kezdeti komolyabb hangvétel volt értékes. Hogy megpróbált az események mögé látni, elemezni az okokat, amik a salemi perekhez vezettek, rávilágítani, hogy kik voltak ezek az asszonyok, milyen szerepet töltöttek be koruk társadalmában és miért kellett a boszorkányüldözésnek nevezett tömeghisztéria során meghalniuk. Mikor az írónő elvitte a regényt a misztikum felé, számomra kezdett komolytalanná válni. Ketté kellett volna választani a dolgokat: vagy egy dokumentarista művet írni az eseményekről, vagy fantasyt. A kettőt ötvözni kár volt, hiteltelenné vált a könyv, és egyik része sem működik igazán. A borító viszont tetszett.

Nagyon vártam ezt a könyvet és most épp ezért egy kicsit bajban vagyok, hogy mit is írjak róla. Tetszett is, meg nem is. Tetszett az alaptörténet, egy kis boszorkányság és nyomozás egy könyv után, miközben a főszereplő előtt feltárul a saját múltja. Imádtam a megörökölt házat, én is elfogadnék egy ilyet és beleborzongtam azokba a részekbe, amelyek a salemi perek idején játszódtak. Ami már kevésbé tetszett, az a jelenkori szál szerelmi története, mert abszolút sablonos volt, semmi szikrát nem éreztem a két ember között, szóval simán kihagyhatta volna az írónő. De annyit azért kaptam a regénytől, hogy egyre jobban érdekel ez a téma, azaz a salemi boszorkányperek, szóval erről a jövőben még biztos szeretnék olvasni.

Azt hittem, hogy egy könyv, melynek szerzője rokonságban áll Elisabeth Howe-al és Elisabeth Proctorral, két boszorkányperbe fogott asszonnyal, csak fenomenális lehet.
Tévedtem.
Jó könyv, szórakoztató, de sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni, pláne ha a modern részből jócskán kurtított volna a szerző.
Az 1600-as években játszódó részek, és a boszorkányper felidézése kimondottan érdekes, izgalmas volt, ám nem kellett volna annyira erőltetni a jó iskolába járó, ugyan kissé butácska Connie 1991-es szerencsétlenkedéseit.
Csalódtam ebben a könyvben, de azért nem mondanám, hogy olvashatatlan, csak túl nagy reménnyel ne vágjon senki bele.

Fuhh, de megszenvedtem vele…Azok a részek, amik a 17. században játszódtak, nagyon érdekesek voltak, de Connie nyavalygása az agyamra ment. Az első oldaltól kezdve nyilvánvaló volt minden „rejtett” összefüggés, borzalmasan egysíkú volt.
Ami miatt 3 csillag, azok a boszorkányos részek és leírások, történelmi említések.
Örülök, hogy könyvtárból vettem ki és nem vettem meg.