Lydia titka 17 vélemény
1929. Oroszország. A fehérorosz arisztokrata származású Lydia Ivanova élete veszélyben forog. Az emberek a besúgóktól és munkatáboroktól való félelem állandó árnyékában élnek. Senkiben sem lehet megbízni. A zabolátlan, „rókalelkű” Lydia, édesapja Jens Friis keresésére indul. Sokáig úgy hitte, hogy az apját megölték a bolsevikok, amikor még öt éves kislány volt. Nemrég azonban megtudta, hogy egy szibériai munkatáborban mégis életben van. Vele tart féltestvére Alekszej és a család barátja Liev Popkov, a hatalmas kozák is.Jelenlegi lakhelyükről, a Kínában lévő orosz negyedből indulnak el a veszedelmekkel teli több ezer kilométeres utazásra, hogy átszeljék a hatalmas, hófödte Oroszországot. Az utazás során azonban Lydia lelke képzeletben folyamatosan szerelméhez, Csang An Lohoz tér vissza, aki Kínában maradt. Lydia, Oroszországban összebarátkozik Antoniával, a munkatábor vezetőjének bánatos, vonzó feleségével és az ő segítségével próbál kapcsolatba lépni az édesapjával.
A rengeteg viszontagság közben azonban Lydia olyan megdöbbentő titkot őrizget, amely a történet végén egészen más megvilágításba helyezi az eseményeket…
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| I.P.C. KÖNYVEK KFT, 2010 | 9789636353773 | 468 | Aranyi Gábor | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 9
Kívánságlistán 6
Népszerű értékelések
Azt gondolom egy kicsit talán jobban ki kellett volna dolgozni a karaktereket, vagy valamivel többet hagyni belőlük a korábbi részből, és ami nekem nagyon hiányzott, az az ok-okozati összefüggések kommentálása, vagy legalább rávezetése az olvasónak. Esetleg nekem mint olvasónak el kellet volna fogadnom, hogy ez egy szimplán szórakoztató mű, mi a francot akarok még ? K csjortu! ( Az ördögbe! )
7 komment
Egy kicsit megijedtem a vélemények miatt, hogy nem lesz olyan jó, mint az előző rész, de kellemesen csalódtam. Nekem tetszett.
Csalódtam a könyvben. Sajnos azt kell mondanom, hogy a főszereplők szürkék lettek a cselekménnyel együtt.
Azt hittem, belepusztulok, de csak eljutottam a végére… Sőt az utolsó 150 oldal megint nagyon jóra sikeredett, azt kell mondanom. Csak kár, hogy az előtte lévő 300 meg kínszenvedés volt…
Hu ,hát a végére értem.Úgy éreztem sokszor ismétli magát a könyv.Tele van az első részből való frázisokkal,részekkel.Többet vártam.Lydia személyisége nagyon megkopott…már már unalmas volt,a cselekmény pedig kiszámítható.
Nagyon sajnálom mert az orosz szerető az egyik kedvencem.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hihetetlen gagyi. Aki már bármit olvasott a 20-as, 30-as évek Szovjetuniójáról, az egyenesen elképesztőnek tartja az egészet, a hatásvadász, „kalandos” részeket. Az a rész különösen észbontó volt, mikor a kínai szerelmes fiú, aki egy kommunista delegációval érkezik Moszkvába, az érkezése után pár nappal éjjel, télen (moszkvai télben!), a szálloda tetejére kimászva, a háztetőkön végig jut el a belvárosból a város szélére, az általa szervezett titkos találkahelyre. Ez már tényleg bűnrossz. Aztán persze bejutnak a szigorúan őrzött börtönbe! Meg a könyv elején Lydia egyedül utazgat egy katonákkal teli vonaton Szibériában, jelet ad a vonatról a Gulag táborban raboskodó apjának, sőt választ is kap rá. Ez az írónő azt se tudja, miről ír.
Lydia „titka” pedig…. hát, nem minősíteném. Csak azért van erre kihegyezve, hogy legalább addig fenntartsa az érdeklődés, míg kiderül a Nagy Titok, meg hogy a címmel el lehessen adni a könyvet.
Igazából én vagyok a hibás, már a hatásvadász címen és a borítón láthattam volna, mi vár rám. Csak én a borító felső részét néztem…
Egy pontot azért adtam neki, mert végülis – ha nehezen és dühöngve is – de végigolvastam.
Nem szívesen nyilatkozom így, de sajnos azt kell hogy mondjam, jóval gyengébb lett ez a regény Az orosz szeretőnél, A vörös sálról már nem is beszélve. A vége borzalmasan össze lett csapva, és szerintem az írónő nagyon elszúrta Alekszej karakterét, amiért kimondottan neheztelek rá, mert szerintem ennél jóval többet lehetett volna kihozni belőle, ennél sokkal több potenciál volt benne. Az utolsó jelenet rendkívül csöpögős és erőltetett volt. Hát, nem ez a könyv lesz a kedvencem.
