The ​Awakening 27 csillagozás

Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening Kate Chopin: The Awakening

Kate Chopin was one of the most individual and adventurous of nineteenth-century American writers, whose fiction explored new and often starting territory. When her most famous story, The Awakening, was first published in 1899, it stunned readers with its frank portrayal of the inner word of Edna Pontellier, and its daring criticisms of the limits of marriage and motherhood. From her first stories, Chopin was interested in independent characters who challenged convention.

Eredeti megjelenés éve: 1899

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vintage Classics Vintage · Collins Classics Collins

>!
CreateSpace, Washington, 2016
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781523974061
>!
216 oldal · ISBN: 9789176370377
>!
HarperCollins, New York, 2012
ISBN: 9780007480692

4 további kiadás


Kedvencelte 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
Kate Chopin: The Awakening

Kate Chopin pontosan azt írja le, ahogy szerintem az összes Jane Austen regény folytatódna öt évvel azután, hogy a sótlan és élettelen Lizzy Benettek és Elinor Dashwoodok házasságot kötnek a megfelelő komoly, megfontolt, józan gondolkodású úriemberekkel, akikbe szintén kb. annyi szenvedély és tűz szorult, mint egy csomag mirelit halrudacskába.

Van ez a cucc a rajongással. Szerintem tök jó dolog. Kiránt egy kicsit a szürke hétköznapokból, felpezsdíti a hormonháztartásod, éveket fiatalodsz tőle – rendszerint egész vissza a serdülőkorig –, ártatlan, kedves jelenség. Már amennyiben minden oké, és nem vagy abban a szerencsétlen helyzetben, hogy ott állsz a 20. század nem egész hajnalán férjezett asszonyként, azon kapva magad, hogy a lanyha házasság és a gyerekszülés önmagában nem elégíti ki számodra az örömbódottá fogalmát. Mert akkor gáz van. Akkor a rajongás kétélű fegyver, ártatlan időtöltés helyett valami túldimenzionált, veszélyes kémiai folyamat, nem a probléma maga, de tüneti válasz a problémára, elég ahhoz, hogy felrúgjon mindent, és túl sok ahhoz, hogy mindenki kezelni tudja a következményeit. spoiler

Persze mai szemmel ez mind nem akkora ügy, az meg még egy regény megítélésén sem dobott sokat, hogy elmagyarázom, a saját korában mekkora ügy volt. Azért lélektani fejlődés szempontjából szerintem időtől függetlenül megállja a helyét. Nekem különösen az a rész tetszett, amikor Edna rajongani kezd Robertért. Azok a kis igazságtalanságok, amiket a világ ellen elkövetsz – t.i. hogy hagyjatok békén, kizárólag x társaságára vágyom, bár a világon semmi nem fog történni –, meg a kis hülyeségek, amikbe belelovallod magad – egyszerűen cuki, na, pontosan leírja azt a röpködős-fangirling érzést. Annál csak még nagyobb lesz a kontraszt, amikor Edna nem tud leállni, spoiler Közben meg nézed, ahogy összekeveri a rajongást a szerelemmel, a szerelmet a másoktól való függőséggel, és már nem röpködsz vele, csak ijedten csóválod a fejed, és reméled, hogy észhez tér. Tudom, hogy nem vagyok megbízható ilyen téren, mert nekem a Bovaryné is tetszett, de szerintem ez nagyon össze van rakva, na.

Csak tudnám, mit keres Anne Hathaway a borítón.

>!
216 oldal · ISBN: 9789176370377
30 hozzászólás
entropic P>!
Kate Chopin: The Awakening

Ezt már úgy tíz éve újra akartam olvasni, mert már akkor is imádtam, amikor az egyetemen jól kielemezgettük az összes szimbolizmust meg társadalmi kérdéseket meg a Mit Jelent Nőnek Lenni-témát. (Szerintem már akkor feminista voltam, amikor még egyáltalán nem foglalkoztatott a téma tudatosan.)

Na, és most végre sikerült egy példányt szereznem belőle – de milyen csudásat! Valami használtkönyves-boltban vettem, és az nyilvánvaló, hogy a könyv korábban egy – biztos – angolszakos emberé lehetett – egy csomó részlet ki van emelve benne sárga kijelölőfilccel! És a margón néha olyan megjegyzések vannak, mint pl.: „szimbolikus”, „előrevetítés”, „harc a konvenciók ellen”! (Ettől 10 évvel fiatalabbnak érzem magam.)
És ráadásul ez egy olyan példány, amelyben a szöveg 120 oldala mellett van 260 oldal tanulmány, kritika, meg korabeli írások, újságcikkek, reklámok arról, hogy hogyan volt ildomos nőnek lenni 1900 körül, meg ilyenek. (Ezeket nem olvastam el, csak bele-bele – de rém érdekesnek tűnik. Hogy mennyi minden miatt kellett akkor egy nőnek aggódnia, és mennyi mindenféleképpen kellett megfelelnie – de pánikra semmi ok, mert minden szeplőre és ráncra van tökéletes kenőcs, és minden burjánzó derekat kordában tart a csoda-fűző.)

Nem hiszem amúgy, hogy olyan sok minden változott az elmúlt 100+ évben – úgyhogy a regény főszereplőjének ébredése (vagyis annak megfogalmazása, hogy: ki vagyok, és mi a francot akarok tényleg én, magamtól, nem pedig szokásból/muszájból/rutinból/az egyszerűség kedvéért) most is totál felkavaró és releváns.

spoiler

kaporszakall>!
Kate Chopin: The Awakening

Egy hangulatában, ábrázolásmódjában nagy mesterségbeli tudással megírt regény, amelynek központi figurája – közeledvén a harmincadik évéhez – kezd felnőtté válni, de ez még nem teljesen sikerül neki, inkább csak félig, mint meddig. Mert azzal már elég illúziótlanul szembesül, hogy a házassága elszürkült (ha valaha is színes volt…), de ahhoz még nem eléggé felnőtt, hogy józanul átgondolja a lehetőségeit, és tartós küzdelmet folytasson a szabadságáért. Ahogy a barátnője mondja: The artist must possess the courageous soul that dares and defies. Azt elfelejtette hozzátenni: not only the artist; everybody.

Így a harc helyett csupán erőtlen próbálkozások sorozatát látjuk; s a végén egy kurta-furcsa lezárást: itt a cselekmény íve meredeken a mélybe zuhan.

A regény a maga idejében – a női emancipáció kezdeteinél – úttörő munka volt, és stílusával, az ábrázolás finomságával semmi gond. A főhősnő mellett jól kidolgozott mellékszereplőket láthatunk, a XIX. század végi new orleans-i ’jó társaság’ válogatott darabjait.

Egy gondom mégis van a főszereplővel. A férje egy önző, sznob, önelégült emberke; korának átlagos fiúgyermeke, de nem kifejezetten rosszindulatú, és nem is teljesen hülye. Rendesen gondoskodik a családjáról, nem csalja meg a feleségét, nem vedel. Nem lett volna logikus, hogy a főhősnő – ha már baja van vele – egyenesen és félreérthetetlenül megmondja neki, mi a hézag? (Férfiakkal csak így működik, a finom célozgatás nem ér semmit, annyit mondhatok…) Az írónő ezt a lehetőséget valószínűleg annyira esélytelennek látta, hogy fel sem merült benne. Pedig egy ilyen összecsapás (esetleg egy pofonnal és ’Érzéketlen tuskó!’ felkiáltással fűszerezve) nem kevésbé lehetett volna forradalmi, mint a kissé melodrámaira sikeredett utolsó fejezet.

Edith Wharton regényeit jobban kedvelem, de ez a munka az övéinél húsz évvel korábbi. És Chopin úttörése nélkül – meglehet – Wharton sem írhatott volna olyan nyíltan, mint ahogyan tette.

mandris>!
Kate Chopin: The Awakening

A maga korában bizonyosan különösen nagy érdeklődésre tarthatott számot a nők családon belüli helyzetének, gondolom akkoriban még újszerű felvetésével, ma már nem olyan forradalmiak ezek a gondolatok, és nem is annyira megbotránkoztatók, ugyanakkor maga a kérdés máig aktuális, különböző emberek nyilvánulnak meg különbözőképpen a témában, amely megnyilvánulások minden bizonnyal nem függetlenek attól, az ő családi helyzetük, ezzel kapcsolatos tapasztalataik éppen milyenek. Ennek ellenére, a család, mivel valamilyen formában mindnyájunkat érint, olyan téma, amelyet nem szoktunk megunni. Mindig érdekes új véleményeket olvasni. Ezért élveztem ezt a könyvet is. Nem forgatta fel olyan nagyon a lelkivilágomat, de ma már nehéz olyat mondani család témában, amit még nem hallottunk volna. Azt, ahogyan én olvastam a történetet minden bizonnyal sok minden meghatározott: a nemem (férfi), a családi állapotom (házas, egyelőre, de már nem sokáig egy gyerekkel), a korábbi tapasztalataim a családdal kapcsolatban, neveltetésem, stb. Nehéz ezektől függetlenedni, amikor az olvasással párhuzamosan nyilván értékeltem is az egyes történéseket. Nehéz igazat adnom bárkinek is ebben a regényben, még ha érteni is vélem az indítékokat. De még ha nem is tudtam igazat adni a főszereplőnek, érdekes volt olvasni, hogy hogyan próbálja megtalálni a helyét a világban, újradefiniálni a helyzetét a férjével, gyerekeivel szemben, hogyan viszonyul a környezetében látott más mintákhoz. Úgyhogy ez a könyv is inkább intellektuálisan volt érdekes számomra, megérinteni kevésbé tudott, hiába sajnáltam a főszereplőt, ez még kevés.

csak_egy_könyvmoly>!
Kate Chopin: The Awakening

Teljesen meglepett ez a könyv. Az előszó figyelmeztet, hogy ez egy lassú folyású történet, és talán ennek is köszönhetem, hogy nem voltak nagy elvárásaim, de teljesen át lettem vágva a palánkon. Ez a könyv érdekes volt, remek korrajz, és még a főhősnő is szimpatikus volt! Nem hittem volna, hogy egy kötelező ennyire megérint, de sikerült neki és örülök, hogy olvashattam.

szodav>!
Kate Chopin: The Awakening

Jane Austen és Virginia Woolf után az egyik legkiválóbb írónö, akinek tehetsége, sajnos, ez után a mû után soha többé nem bontakozhatott ki újra. Az egyik legjelentösebb XIX. századi regény. Kár, hogy magyarra nem fordították még.

1 hozzászólás
chibizso>!
Kate Chopin: The Awakening

Mit is jelent nőnek lenni? Miben teljesedhet ki egy nő? Abban, hogy szereti férjét? Mindent feláldoz a gyermekeiért? Megtalálja élete párját, akivel egyenlő és akit igazán szeret, aki mellett nőnek érezheti magát? Esetleg a művészetben lehet kiteljesedni? Ha végiggondoljuk, ezen utak közül mindegyik járható, ahogyan Chopin is szemlélteti. De mégis, itt valami többről van szó, a nőiség valami több. Talán ezeknek az utaknak az összessége, de úgy érzem, inkább valami más, amit jelenleg nem tudok szavakba önteni.

Azt mondják, hogy az a jó mű, amelynek hatására kérdéseket fogalmazhatunk meg. The Awakening, azaz Az ébredés teljesen ilyen.

tropikal>!
Kate Chopin: The Awakening

A legelevenebb történet, amivel valaha könyvben találkoztam. Érzelmi szempontból nézve megkapó, elgondolkodtató és érdekes. Első számú kedvencem :)


Népszerű idézetek

Izolda P>!

A green and yellow parrot, which hung in a cage outside the door, kept repeating over and over:
„Allez vous-en! Allez vous-en! Sapristi! That's all right!”

(első mondat)

virezma>!

If it was not a mother's place to look after children, whose on earth was it?

virezma>!

The mother-women seemed to prevail that summer at Grand Isle. It was easy to know them, fluttering about with extended, protecting wings when any harm, real or imaginary, threatened their precious brood. They were women who idolized their children, worshiped their husbands, and esteemed it a holy privilage to efface themselves as individuals and grow wings as ministering angels.

tropikal>!

Of late he had sometimes held away from her for an entire day, redoubling his devotion upon the next and the next, as though to make up for hours that had been lost. She missed him the days when some pretext served to take him away from her, just as one misses the sun on a cloudy day without having thought much about the sun when it was shining.

Chapter X

tropikal>!

A feeling of exultation overtook her, as if some power of significant import had been given her to control the working of her body and her soul. She grew daring and reckless, overestimating her strength. She wanted to swim far out, where no woman had swum before.

Chapter X

csak_egy_könyvmoly>!

She contemplated with the greatest interest this woman who gave the most sumptuous dinners in America, and who had all the men in New Orleans at her feet.

csak_egy_könyvmoly>!

„One of these days,” she said, „I'm going to pull myself together for a while and think—try to determine what character of a woman I am; for, candidly, I don't know. By all the codes which I am acquainted with, I am a devilishly wicked specimen of the sex. But some way I can't convince myself that I am. I must think about it.”

csak_egy_könyvmoly>!

There was something in her attitude, in her whole appearance when she leaned her head against the high-backed chair and spread her arms, which suggested the regal woman, the one who rules, who looks on, who stands alone.

csak_egy_könyvmoly>!

The street, the children, the fruit vender, the flowers growing there under her eyes, were all part and parcel of an alien world which had suddenly become antagonistic.


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Gone with the Wind
Alice Walker: The Color Purple
Sylvia Plath: The Bell Jar
Fyodor Dostoevsky: The Idiot
Jack Ketchum: The Girl Next Door
Henry James: Washington Square (angol)
Nathaniel Hawthorne: The Blithedale Romance
Margit Kaffka: Colours and Years
Guy de Maupassant: A Life
Jean Rhys: Wide Sargasso Sea