Tanár úr kérem 89% 627 csillagozás

Imádtam! Bár a vasútállomáson-ott fejeztem be a könyvet mig a vonatra vártam-alighanem hülyének néztek. Nem értették min nyerítek annyira……….

1975 és 1981 után most olvastam el harmadszorra ezt a könyvet (2011 novemberében).
Az 1967-ben kiadott példány drága Nagymamám ajándéka volt a bátyámnak, ő is, én is többször olvastuk már, mégis olyan jó az állapota, szinte mintha új volna.
A tartalomról nem mondok semmit, mert az evidens, hogy felülmúlhatatlan.

Nagyon szeretem ezt a könyvet, mert vicces életszerű és jól meg van írva. :) Karinthy „bácsi” jót alkotott. :D

Az egyik október eleji vasárnap Budapest felé ezt a könyvet olvastam a buszon. Az egész busz azon nevetett, ahogy én a könyvön nevettem! : D Imádom!

A kötet nagy részét épp történelem órán olvastam, miközben a többiek dolgozatot írtak, és persze viszonylag magamban vihogtam a könyv tartalmán. Barátnőm elkezdte, hogy már megint kezdem, és neki ehhez most nincs idegzete – persze csak poénból mondta. Aztán már felfigyelt erre a tanár úr is, és „nagy gonoszul” felém állt. Én csak annyit mondtam: Karinthy. Ő meg elvigyorodott, és beszélgettünk Karinthy életéről és munkásságáról míg a többiek dolgozatot írtak.
Imádnivaló írások! Egyben elgondolkoztatóak.

Kedves könyv. Ifjúsági irodalomnak van besorolva, de nekem felnőttként először olvasva is nagy élmény volt.
Vidám perceket szerzett, mert Karinthy humorral átitatott történetei felidézték bennem azokat az iskolaéveket, amelyeket megéltem, megéltünk társaimmal. Ma már csak mosolyogni tudok az akkori felelések, bizonyítvány osztások nyomasztó percein, de ott, akkor nagyon is komolyan vettük ezeket. Nem véletlenül a kedvenceim ebből a könyvből A jó tanuló felel és A rossz tanuló felel. Kiváló lélektani elemzések ezek, szerintem mindenki számára ismerős megnyilvánulásai egy-egy típusnak. De a feleltetések feszültsége után ki kell engedni a gőzt, ahogy mi is tettük a szünetekben, egy kis csínnyel, ugratással, ez a témája másik kedvencemnek, a Röhög az egész osztály című novellának. De a többi is aranyos írás, az meg külön tetszik benne, hogy nem csak a tanulóról ír, hanem a szülőnek is szentel egy-egy novellát. Mert a tanulóból egyszer szülő lesz, és a gyerekével foglalkozva ismét megelevenednek a régi dolgok. De ha mégsem, akkor is jó lesz ezt a kis könyvecskét később is újra olvasgatni, és visszagondolni a hajdanán oly lassan vánszorgó, utólag visszanézve gyorsan elröppent diákévekre.

Határozottan jó könyv, de nekem azért valami mégis hiányzott belőle, amit nem tudok megfogalmazni. Életszerű, aranyos, olvasmányos és szerethetőek a szereplői is, mindössze egy észrevételem lenne az első mondat „megfoghatatlan” DE-jét némiképp kiegészítvén, azaz, hogy a két dolgozathoz hozzáfűzném: vagy én jártam butuska fiúkkal, vagy Karinthy járt okoskákkal, de az én általános iskolai osztálytársaim közül legyen szó fiúról, vagy lányról egyik sem tudott volna ilyen szép és választékos fogalmazást írni, pláne nem Petőfi lírai költészetéről.

De jó volt olvasni! Igazi kikapcsolódás. Azt hiszem, nincs olyan ember, akinek ne rémlenének fel saját diákkori emlékei közben. Humor a köbön.

Két szigorlati tétel között gondoltam gyorsan elolvasom újra, legyen valami jó is a napomban. Lett.

Jó volt, első olyan könyv, amit Karinthy-tól olvastam. 2 novella nem annyira tetszett benne, ezért is a fél csillag levonás. De összegezve egész jó volt, humoros, rövidke könyv. Újraolvasós nálam, vagy hogy szokták monddani!