Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar író a 20. század elején. Ez az író tele volt kíváncsisággal, érdekelték a fölfedezések, a természettudományok, a lélektan legújabb eredményei, a fizika csodái. Képzelőereje világirodalmi méretekben is páratlan, fantasztikus világokat talált ki: Capilláriát, a tengermélyi társadalmat és Faremidót, a tökeletes géplények országát. Sziporkázó ötletei voltak, komikus képessége meghatározta a 20. század magyar humoros irodalmát. Mégis: a legnagyobb sikert egy szerény külsejű novellafüzérrel aratta. Húsznál alig több történettel, amelyek egy 19. század végi pesti iskolába kalauzolnak, 19. század végi diákokról szólnak, s amely mű a 21. évszázadban is éppen olyan friss, eleven és korszerű, mint volt kilenc évtizeddel annak előtte – itthon és külföldön egyaránt. A párizsi, a londoni vagy a pekingi diák pontosan ugyanazt érezte meg benne, amit a mai vagy tegnapi szegedi, nyíregyházi, kolozsvári, kassai vagy szabadkai iskolás, magyar és román, magyar és szlovák, magyar és szerb.Kiadványunk a Tanár úr kérem 1916-os első kiadásának ( Vértes Marcel rajzaival, Dick Manó kiadása, Budapest) szövegét igazította – a szerző szándékát figyelembe véve – a mostani helyesírás szabályaihoz. 1945 után minden kiadás változtatott az eredeti szövegen, illetve néhányat kihagyott a történetek közül. Immáron fél évszázad óta most veheti az olvasó először kezébe a valódi, hiteles kiadást.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Imádtam! Bár a vasútállomáson-ott fejeztem be a könyvet mig a vonatra vártam-alighanem hülyének néztek. Nem értették min nyerítek annyira……….
Két szigorlati tétel között gondoltam gyorsan elolvasom újra, legyen valami jó is a napomban. Lett.
Vigyázat!
A könyvet ne nyitott ablak alatt olvassa a szomszédok füle hallatára, különben még megzavarják a huzamosabb nevetésben.
Köszönöm @Badiga -nak a könyvet. : )
Nem tudtam nem szeretni, hiszen én is diák vagyok, hasonló "problémákkal" és kétségekkel. Ha humoros akarsz lenni, így írj.
Könnyezve-hangosan röhögős, így kell humorosan írni. Érdekes viszont, hogy a gimnáziumi magyarórákon a többiekre nem volt túl nagy hatása…
Az egyik tanulságos rész a Szeretem az állatokat című. Az emberek, kihasználva az állat különféle okból adódó gyengébb helyzetét, a saját önző vágyaikat akarják kiélni, s mindehhez még van képük azt mondani, hogy szeretik az állatokat. (Lásd állatsimogatók, pónilovaglás…)
mindig is szerettem volna Karinthy iskolájába járni, gittet rágni és lapokban hordani a könyveket, meg felelni szépen vagy rosszul… nagyon jó hangulata van az írásoknak, igazi iskola-legenda a múltból.
Az osztálytársaim mind mondták, hogy mennyire unták… Én meg csak nevettem magamban: rajtuk is, de első sorban a könyvön ;)
Rengeteg nevetéstől kigördülő könnycsepp és egy prózamondó verseny különdíja köszönhető ennek a remeknek
Mivel az elsőt – szó szerint – szakadtra olvatam, így vettem egy másikat… Nekem a Jó tanuló felel az abszolút kedvenc
Top idézetek
Nekem itt sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm van itt az ágyban…
20. oldal
Egészében véve azonban igen csinos könyv. Így, egy kicsit messziről nézve, félig behunyt szemmel, nagyon takaros, rendes könyv.
Eladom a könyvem
Letérek a Múzeum körútra és a Károly körútra. Ez a mi utcánk: az antikváriumok egész rajvonala.
Eladom a könyvem
Érzem, hogy egy napon meg fogom érteni. Félek ettől a naptól – ezen a napon keveredem majd el a szürke tömegbe: ezen a napon jövök rá, hogy én is az vagyok, amik ezek itt, akik szembejönnek velem az utcán. Ezen a napon el fogom felejteni az Osztályt, a Leclanché-elemet, a növénygyűjteményemet, és el fogom felejteni önmagamat.
A lányok
Eglmayer az utolsó padban egészen elbújik Deckmann háta mögé, ő nincs is itt, köszönöm szépen, nem tud semmiről, őt írják be a hiányzók közé, törüljék ki az élők sorából, őt felejtsék el, béke poraira, ő nem akar részt venni a közélet küzdelmeiben.
29. oldal
A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcbaszállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi előlről.
24. oldal
Annyit erőlködik, hogy most már körülbelül tudom is, sőt ki is tudnám mondani a "papa" szót, de direkte nem teszem, az ember ne bizalmaskodjék a szolgáival, az sose jó. Nem kell, hogy elbízza magát, úgyis eleget a terhemre van.
A papám
Ma nagyon röhögtünk, Prém azt mondta, hogy micsoda marhaságot olvasok én, mialatt ő magyaráz, mire kivittem, mire kiderült, hogy az ő könyve volt, amit ő írt.
Naplóm
Az egész osztály egyetlen, hullámzó rekeszizom, amit képtelen erőfeszítéssel szorít le a halálos röhögés. A fojtott röhögés forróláza lüktet a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak.
Röhög az egész osztály
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Cserna-Szabó András: Puszibolt
- Kopácsy Margit: Három fiú meg egy lány
-
Nagy Sz. Péter: Citoyen portrék – A Nyugat "második nemzedéke"
-
Pomogáts Béla: Másik Magyarország – Tanulmányok a Nyugat íróiról
- Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
- Szepes Mária: Bolondos szerszámok
- Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon
- Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
- Tóth Árpád: Tóth Árpád versei
- Csáth Géza: Napló (1912-1913)
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Örkény István: Egyperces novellák
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- George Orwell: 1984
- Alan Alexander Milne: Micimackó
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
