501. (Star Wars: Republic Commando 5.) 63 csillagozás

Karen Traviss: 501.

A ​Klónháború véget ért, de azoknak, akik az újonnan megteremtett Galaktikus Birodalom elől menekülnek, a túlélésért vívott harc még csak most kezdődik.
A Jedik megtizedelődtek a Nagy Tisztogatásban, a Köztársaság elbukott. A volt köztársasági kommandósok közül sokan nem találják a helyüket az új világban. Néhányan dezertáltak, a Mandalore-ra menekültek, és most Kal Skirata erődjében rejtőznek, zsoldosok, renegát klóngyalogosok, és szökevény Jedik között. Mások, mint a Delta és az Omega osztagok volt tagjai, immár a Birodalmat szolgálják, Darth Vader egységében, az 501-es Légióban. És rájuk vár a feladat, hogy kézre kerítsék a még élő Jediket, illetve a dezertőröket.
A feleségét gyászoló, és a fiától elszakított Darman számára ez a hűség legkeményebb próbája. De nem ő az egyetlen, aki kénytelen próbára tenni a testvériség kötelékeit. A Mandalore-on élő dezertőröknek és a helyi harcosoknak is át kell gondolniuk mindazt, amiben eddig hittek. Az új, kegyetlen világban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Szukits, Szeged, 2014
496 oldal · ISBN: 9789634973089 · Fordította: Szente Mihály

Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Kizi>!
Karen Traviss: 501.

Az előző kötetnél azt mondtam, sorozatzárónak is jó lenne. Hát, jobban is jártunk volna, ugyanis ebben a részben nem oldódott meg egy probléma sem, max született pár új, és nem haladt a cselekmény kb. semerre. Pont arra volt elég ez a kötet, hogy az eddig szimpatikus szereplőket is megunjam vagy megutáljam.
Skirata és Jusik is az agyamra mentek már az „elveikkel”.
Ebben a sorozatban megvolt minden, amitől a kedvencem lehetett volna, de sikerült még a found family-dolgot is túltolni.
Véletlenül elraboltunk egy random embert, de ha már itt van, tökéletesen feleség lesz az egyik ex-kommandósnak. aha… spoiler
Ráadásul a nagy családalapítás közepette lazán megfeledkeztek a Deltáról.
Egyedül Kina Ha karakter lehetett volna érdekes, ha nem lett volna mellőzve.
Közben pedig az egész könyvből sütött, hogy a szerző a kediket akarja mindenáron megutáltatni, a klónokat meg szimpatikussá tenni; de ez idébb-odébb a karaktereknek sem jött össze.
Nagy reményeket fűztem a sorozathoz, de sajnos nem váltak be. Az már biztos, hogy a mandalóiakból elegem lett egy időre, de a Star Wars-ról nem szoktatott le.

Ebe_Endocott>!
Karen Traviss: 501.

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Igen teljesen befejezetlen és lezáratlan a vége, de mint kiderült, ez azért van, mert a sorozat befejező része el lett kaszálva.
Kezdjük azzal, ami tetszett: Az 501-esek akciói, bevetései, új és érdekes csapattagok, habár itt kíváncsi lettem volna jobban, bővebben a deltások sorsára, ha már ők is ott lettek felejtve a seregben. Kapcsolódás korábbi művekhez.
Ami nem tetszett: Rögtön a kapcsolódásos témához, pont a Callista trilógiát kellett belekeverni, ami az én olvasatomban az a megtűrt határmezsgye, mint a Jedi herceg sorozat amit nemigen kéne bolygatni, pláne megideologizálni, mert marhára az SW fővonala mellé ment, főleg a két Hambly mű. Oké, mentségére legyen mondva, akkor még nemigen lehetett tudni, hova fog kifutni a dolog. spoiler
Aztán, mostanra már kimondottan idegesített a mindenki mindenkivel összejön dolog, kényelmetlenül éreztem magam, ez SW a végtére is, nem romantikus limonádé. Ebből a szempontból kimondottan örülök, h nem lett befejezve a sorozat, ott csak még inkább elszaladt volna a ló Travissel. Nem tetszett továbbá a Mandalore-i események 90%-a, dögunalmasnak találtam az érzelmi szerencsétlenkedést, nem beszélve arról, h most már a nagyokos Skirata is csak a vérnyomásomat emelte, nehezen viseltem, pedig talán kicsit visszább vett az arcából. Uthan kutatásai érdekesek voltak, nade a lényegre nem derült fény.
Indokolatlan továbbá a gibadi fejlemény, ami pár héttel a Birodalom megalakulása után az égvilágon semmilyen politikai vagy sajtóvisszhangot nem váltott ki, pedig még csak el se lett titkolva, ez azért durva. Ugyan ez az 501-es légkörben, ahol hirtelen hőseink is a bőrükön érzik a hatalmas szigort és be vannak tojva, de csöppet sincs megindokolva hogy ezt honnan vagy mitől. Az olvasó úgyis tudja, milyen a birodalom, minek firtatni, nade a hősök nem tudhatták… Egy-egy tisztogatásban eltűnt bajtárs vagy ilyesmi nekem elkélt volna.
Altis mester meg egy felelőtlen, súlytalan bohóc; lehet azzal vetette el végleg a sulykot Traviss, amikor kerek perec kijelentette, hogy ilyen vezetőkre lett volna szüksége a Jediknek, nem holmi begyöpösödött Yodára, és akkor minden rendben lett volna… Mintha az egész az ő hibájuk lenne.
Összességében nagyon erősen felvezető/összekötő könyv, aminek a megítélésében esetleg segíthetett volna a folytatás, de ilyen lezárással elég rossz szájízt hagy maga után az egész sorozat sajnos.
Ja és a mandalori szavak belekeverésének meg van az az előnye, hogy így csúnya szavakat is le lehet írni, amit SW-ban nem szokás, viszont a fordító arra figyelhetett volna, hogy ezt hogy kell magyarba ékelve toldalékolni. Amikor a többes számú mandalori szót magyarul megint többes számba rakjuk az eléggé ügyefogyott…

1 hozzászólás
Eszchan>!
Karen Traviss: 501.

Most értem a végére, és utálom, hogy nem lett megírva a folytatás, pedig biztos jó lett volna. Elolvastam Karen Traviss oldalán, hogy mit tervezett, és most bőgök. :D Azért, mert vége ennek a sorozatnak, és azért, mert nem olvashattam el teljes valójában, úgy, ahogy az írónő megálmodta. Sok kérdés nyitva maradt még így is.

Ez a könyv pedig „csak” a felvezetője volt az elkaszált folytatásnak. :( Imádom a karaktereket, úgyhogy nem zavart, hogy nem történt benne semmi olyan nagy dolog. Nem volt akciódús, meg ilyenek. De ezekkel a karakterekkel egy szappanopera hosszúságú sorozatot is végigolvasnék.

Azért valahol megértem, hogy nem készült el a folytatás. Mármint az írónő szemszögéből. Lucasék szemszögéből nem tudom megérteni, hogy miért nem voltak hajlandóak valamilyen kis kompromisszumra a TCW-vel és a RepCommal. Vagy miért zavarta őket, hogy a két sztori üti egymást? Én nagy SW-rajongó vagyok, de nem zavar, hogy vannak ellentmondások. Így is tudom élvezni mindkét alkotást.

Ezek után pedig a kiadónak ontania kéne a Karen Traviss-könyveket. Van neki még SW is, de nem csak azokat. Én kíváncsi vagyok mindre.

2 hozzászólás
Hippoforaccus>!
Karen Traviss: 501.

Magával ragadó történet miszerint a család az első és ez így igaz. Befejező részhez képest (tudom, hogy nem az, de a Disney elkaszálta a sorozatot, mert nem így képzelték el a mandalore-t és a klónokat…) szerintem sok kérdést nyitva hagy, de ez nem feltétlenül baj, hiszen utad enged az olvasó fantáziájának.
Mindent összegezve ez egy remek sorozat. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.
Mellékesen megjegyezném, hogy nagyon jó ötlet volt a Republic Commando sorozat ötödik részét Imperial Commando-ra cserélni, mivel ez már tényleg a Birodalomé.

Llorente >!
Karen Traviss: 501.

Számomra ez a sorozat már a 66-os parancs után végett ért. Egyszerűen annyira nagy csalódás volt a sorozat negyedik része, hogy egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz szegény klónok, és az ő családjuk sorsa. És közel négy év kihagyás után mikor elkezdtem olvasni ezt a kötetet, akkor is ez az érzésem volt, hogy nem érdekel mi lesz vége. A könyv közepén jártám, mikor olvastam egy kommentben, hogy a sorozatot el is kaszáltak, és hogy nyitott befejezés marad. Ezután még kevesebb motiváltságom volt olvasni, és így is általában csak akkor vettem elő a könyve, ha a hétvégéken utaztam valahova. Az eredeti Omegás csapatból csak Darman és Niner maradt fókuszban, a másik két tag, Atin és Fi csak cameo szerepeket kap. A Deltás csapat szinte nincs is a könyvben. És sokszor ugyanazokra a párbeszédekre és filozófiai gondolatokra tér vissza könyv, és csak körbe-körbe megy a történet több száz oldalon keresztül és nem megy sehova. Kevés akció volt, főleg a borító alapján többet vártam. Skirata és a „család” megvédése már egy idő után nagyon unalmas volt.

Szencsike P>!
Karen Traviss: 501.

A Köztársaság alatt egyéniségek voltak, most csak egyenruhás, feláldozható és gyorsan pótolható számok lettek a klónokból, akiket elnyelt a Birodalom hadserege. Félelmetes, hogy milyen jól és hatékonyan működik a rendszer, egyik pillanatról a másikra a Jedik ugyanezzel a lendülettel az ellenséggé lettek, de csak kevesen látják, hogy a Sithek uralják a galaxist, akik ugyanolyan rosszak mint a bűnbakká feláldozott Jedik, csak menőbb a propagandájuk.
Darman rálépett egy olyan útra, amiről nem biztos, hogy vissza lehet jönni…
Sajnálom, hogy a sorozat nem kapott rendes befejezést, mert ezt illett volna lezárni, annyira lóg a levegőben sok minden. Viszont nálam ez pont az a sorozat lett, amiből tucatnyi részt is szívesen elolvasnék, mert van még mit mesélni ezekről az igazán klassz emberekről.

9 hozzászólás
AriannS>!
Karen Traviss: 501.

Na ez az a könyv, aminek a végén a legszívesebben kidobtam volna az ablakon…. Sajnos a könyv végén sok szál befejezetlen maradt, mivel ez nem az utolsó kötetnek lett szánva.
Akárcsak az előző könyvhöz, kissé sablonos volt, nem nagyon történik semmi, és mintha a szereplők fejlődése is megállt volna. A pozitívum, hogy a cselekmény a Mandalore-on játszódik, így annak kultúrájából kicsit még többet tudhatunk meg.

A_S1M0N P>!
Karen Traviss: 501.

Egyik legjobb SW könyvsorozat! Kár, hogy Lucas elkaszálta a gagyi animációs sorozat miatt a tervezett 6. részt…
A szereplők nagyon szimpatikusak, szerethetőek, a történet izgalmas, a vége befejezetlen (a fent említettek miatt), ezért lényegében nyílt lezárást kapott, de összességében így is kerek egésznek mondható, a további események így az olvasó képzeletére vannak bízva.

A könyvek hátoldalát nem ajánlom elolvasni, mert spoileres szöveget tartalmaz, nekem így sikerült belefutnom egy igen komolyba, mert egyszerre szereztem be az egész sorozatot, és szépen megnézegettem majdnem mindegyiket.

Csaba_Tóbi>!
Karen Traviss: 501.

A 66-os parancs keltette utóhatásokat éli a mi kis vegyes csapatunk, mondhatni eléggé vihar vert állapotban, sebeiket nyalogatva. Spoiler mentesen annyit írnék, hogy pár meglévő probléma megoldása elkezdődik, de több új is előkerül. A klónok öregedésének megoldása ugyan úgy a fő cél, de mint minden történetben mindig háttérbe szorul az aktuális felmerülő gondok miatt.
Számomra talán ez a kötet mutatta be a legjobban, hogy mennyire emberiek is a klón katonák és most már tényleg kimondható, hogy egyszerűen csak abban különböznek egy átlag humanoidtól, hogy gyorsabban öregednek.
A fordulatok és izgalmak nem maradnak el a sorozat előző részeihez képest sem. Maga a történet sajnálatomra nyitva maradt és ahogy láttam nem mostanában fog folytatódni az írónő oldala alapján. Azért reménykedek, hogy a következő években csak sikerül valakinek rávennie magát és befejeznie, mert szerintem a sorozat teljesen megérdemel egy rendes befejezést!

PAVideoStudio>!
Karen Traviss: 501.

Magával ragadó, megható, izgalmas drámai történet, fantasztikus sorozat, kiváló szereplők, élmény volt.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: http://youtu.be/Ck-1qUgC2n0

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

>!
Szukits, Szeged, 2014
496 oldal · ISBN: 9789634973089 · Fordította: Szente Mihály

Népszerű idézetek

Kizi>!

Hány ellenségünket kell meggyilkolnunk, hogyan és miért, hogy átlépjük azt a határt, amelyen túl szörnyeteggé válunk?

394. oldal

Somogyip>!

– Te konok vén gazember – mormolta a plasztoidlapokra bámulva. Elképzelni sem tudta, hogy Skirata mikor csempészte bele őket a zsebébe. A férfi elsőrangú zsebmetsző lett volna – valamikor a múltban talán valóban az volt. – Tippelj, hová fogom belenyomni ezeket, amint meglátlak…
– Tökéletes – örvendezett harsányan kacagva Mereel. – Mikortól szólíthatlak anyunak?
– Amikor a kaminóiak kikeverték a génjeidet, kivették azt, amelyik a jó modorért felelős, igaz? – kérdezett vissza ingerültséget színlelve Ny.
Ordo hallgatott, de Prudii, Jaing és Mereel felnevetett. Nynek a négy nullás éppen elég volt. Ha mind a hatan itt lettek volna… az egész falkával már aligha bírt volna el. Nem voltak engedetlenek, sem fegyelmezetlenek, csak éppen… ösztönösek és kíméletlenül őszinték.
– Mi jót akarunk – jelentette ki Jaing. – De buir ritkán találkozik olyanokkal, akiket kedvel és akikben megbízik, és főleg nem találkozik korban hozzá illő asszonyokkal.
– Hát, a diplomáciai érzékért felelős génjeitek is eltűntek, úgy látom – dohogott Ny.

Kizi>!

Aliit ori'shya tal'din – a család többről szól, mint a származásról.

316. oldal

Kittyharaszty>!

Tay'haii ismét elkezdett játszani, mire Mird egyre hangosabban vonyított, és meglepő módon többször is eltalálta a dallamot. A'den tovább rontotta a helyzetet, amikor a hangját kieresztve utánozta a strillt, mire az torkaszakadtából tutulva áriázott. Jusik ekkor látta első ízben Vaut röhögőgörcsben fetrengeni…

170. oldal

Kittyharaszty>!

– Ki vagy te? – suttogta megrendülten Niner.
– A Galaxis ajándéka a nőknek. A legjobb adattolvaj a… nos, mindenütt. Pénzügyi zseni, és mindenhez értő, de roppant szerény ori'beskaryc vod. Jaing Skirata. Miért, mit hittél, hogy Mereel?
– Csak szeretnéd – szólt közbe Mereel.

188. oldal

Kittyharaszty>!

– Á, ismered Ninert! – válaszolta Ordo, és megnyalta a felső ajkát, mert most már az is viszketett. – Ő találta fel az elővigyázatosságot. A lelke mélyén könyvelő szeretne lenni.

236. oldal

Kittyharaszty>!

[…] – Barátaim! Ha lesznek is tünetek, egy órán belül fognak jelentkezni. Legfeljebb némi orrfolyásra és hőemelkedésre szamítsanak! Ez még nem jogodítja fel a férfiakat arra, hogy ágyba bújjanak arra hivatkozva, hogy heveny tüdőgyulladásuk van, és igen, Corr, ez magára is vonatkozik, és nem, nem kaphat édességet azért, mert annyira bátor fiú…

449. oldal

Hippoforaccus>!

– Szóval, honnan szerezte a felszerelést? – kérdezte Uthan.
– Nem csak a laborról beszélek. Hanem a többiről is. A hordozható diagnosztikai egységről. Az ellenőrző műszerekről. A műtőasztalról. Nem tudtam nem észrevenni, hogy szinte mindenen rajtavan a Köztársasági Központi Kórházellátó pecsétje.
– Á, igen! – felelte szerényen mosolyogva Gilamar. – Ez azért van, mert a java részét loptam, de magát a labort törvényesen vettük, bár a pénzt, amin megvásároltuk szintén loptuk. Ó, tudja milyenek a mandók! Enyveskezű aljas tolvajok vagyunk az utolsó szálig.
Uthan azon kapta magát, hogy jókedvűen kacag. Egy pillanatig azt hitte, tréfát hallott, de miután rájött, hogy mégsem, továbbra is viccesnek találta a gondolatot.

Eszchan>!

Ny hirtelen megértette, hogy Skirata miért bánik velük olyan gyalázatosan elnézően. Ő maga is képes lett volna megadni nekik mindent, amit csak kértek tőle.
– Van olyan, hogy összehoznak párokat – mondta megfontoltan –, és van olyan, hogy egymáshoz kényszerítenek egy férfit és egy nőt.
– Így van – felelte szélesen vigyorogva Jaing –, de egy magadfajta nyugdíjas asszonyság mikor fog még egyszer összeakadni egy hozzá illő, különc milliárdossal?
– Nem kapok nyugdíjat – morogta Ny, és keményen összepréselte a fogsorát. Nem akart hangosan nevetni, nehogy jobban felbátorítsa az átkozott fickókat. – Csak adjatok egy kis gondolkodási időt! És apátokat se nyaggassátok!
– Halljátok? – rikkantotta Mereel, aki szemlátomást nem rettent vissza attól, hogy Ordo az imént indulatosan rászólt. – Már úgy beszél velünk, mint egy anya! Figyeljétek meg, a következő az lesz: elmondom apátoknak, aztán majd megnézhetitek magatokat!

202. oldal

PAVideoStudio>!

– Volna itt még egy ügy – felelte Jusik. – Mihez kezdjünk Dred Priesttel? Én ugyan nem ismerem őt, de ti igen.
Gilamar olyan képet vágott, mintha köpni akart volna.
– A fickó igazi hut’uun – morogta a fejét ingatva. – Engem nem érdekel, hogy milyen kiváló harcos. Egyfolytában arról a nagyhatalmi ősikről beszél, és nekünk nincs szükségünk ilyenekre itt, a Mandalore-on.
– Mellesleg, Shysa sosem hallgatna rá – tette hozzá Skirata. – Ahhoz ő túl okos. Mindenki tudja, hogy a Mandalore soha többé nem fog létrehozni galaktikus birodalmat. Shab, hát már ezer éve nem nagyhatalom!
– És nem is akarunk azzá válni – jelentette ki Gilamar, aki most, hogy végre előkerült a kedvenc témája, belefogott a szokásos bölcselkedésébe: – A birodalmak már a megalapításuk napjától kezdve bukásra vannak ítélve. Akármi történik velük, akármilyen jól indulnak, egy idő után túl nagyok lesznek, és rothadni kezdenek. Aztán mindegyiket vagy megdöntik, vagy magától széthullik. Ez a körforgás teljesen természetes. Éppen ezért mi maradjunk csak a széleken, és mozogjunk azokban a résekben, amelyeket a nagyfiúk meghagynak.

97. oldal, 3. fejezet - 501. (Szukits, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Aaron Dembski-Bowden: Az első eretnek
Dan Abnett: Mindhalálig
Guy Haley: Trónvilág
Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája
Gav Thorpe: Az első fal
Chris Wraight: Leman Russ, a Nagy Farkas
Guy Haley: Bosszúálló Sarj
Ian Watson: Űrgárdista
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei