Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Rossz hold kelt fel (Tündérkrónikák 4.) 288 csillagozás ↑ 6%
"Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki."
Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a…(tovább)
Eredeti mű: Karen Marie Moning: Dreamfever 96%
Eredeti megjelenés éve: 2009
Szereplők népszerűség szerint
Jericho Barrons · MacKayla Lane · Dani O'Malley · V'Lane

Kedvencnek jelölte 123
Most olvassa 13
Várólistán 62
Kívánságlistán 117
Kölcsönkérné 5
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Először is el kell mondanom, hogy hatalmas köszönet a @Cor_Leonis -nak, amiért a könyv ennyire illeszkedik a sorozat többi részéhez! Ugyanolyan a mérete, mint az első három könyvnek, és a gerince is épp olyan, mint amilyen az első két könyvé (a harmadik rész sokkal kevésbé passzol a többihez, pedig azok még ugyanattól a kiadótól vannak, de no comment).
Másodszor:
Barrons *-* Még mindig nem tudunk róla semmit, de én még mindig imádom! Amit Mac-ért tett… Még mindig homályosak az indokai, nem tudni, pontosan mit miért tesz, de valahogy mindig ott van, ahol lennie kell, és hiába is tagadja, azért mégis csak van benne egy kis emberség.
Dani-t most nagyon megszerettem! Eddig is szimpatikus volt, de ebben a részben nagyon a szívembe zártam.
Rowena-t minden egyes alkalommal agyonütöttem volna, amint kinyitotta a száját, de Kat-ben pozitívan csalódtam.
V'lane számomra még mindig elég semleges. Nem szeretem, nem is utálom, alkalmanként bosszant, de néha jól jön a közreműködése – de azért az életemet nem bíznám rá, az is biztos.
Mac még mindig fejlődik és változik. Az egyik, ha nem a legszimpatikusabb női főszereplő, akivel eddig találkoztam. Nem kezd hisztizni, nem omlik össze, annak ellenére, hogy miken ment keresztül, és az esetek 80%-ban fogalma sincs róla, mi is történik körülötte. De mindig feláll, mindig harcol, és megpróbálja a kezébe kaparintani az irányítást.
És a vége… a vége… Bakker, utálom – ismétlem – UTÁLOM a függővégeket! Komolyan! Ötödik részt akarok! Most! Azonnal!
Ezek után ajánlom, hogy nagyon ütős legyen a finálé, különben megkeresem Moningot, és szépen az orra alá tolom a dilidoki számláját, mert ha felrobban az agyam a feszültségtől, az az ő hibája lesz! Kizárólagosan!
Hosszadalmasabb fejtegetés a linkeknél.
ÚristenÚristenÚristenÚristenÚristenÚristenÚristen
ÚristenÚristenÚristenNemNemNemNemNemNem
NemNemNemNemNemNemÚristenÚristenÚristen
ÚristenÚristenÚristenÚristenÚristenÚristen
ÚristenNemNemNemNem
NemNemNemNemNemNemNemNem!!!!!!!!!
B+
Részletesen később :D
Update:
Amilyen függővége lett a 3. résznek, olyan nagy hevességgel vetettem bele magam a folytatásba… ami nem volt kismiska!
Rögtön az elején letaglózott, és igen, igaza volt a többieknek: ez már fülledt egy könyv :D
Barrons mesterien csavarja a szálakat, hajtja a maga malmára a vizet… Mindent okkal tesz, miközben sejthetjük, hogy van ott valami mögötte… a tettei mögött… De ebből még mindig csak egy csipetnyit kapunk.
Mac egyre elszántabb, és ez tökéletes fejlődés. Nem tudom, ezek az események belőlem mit hoznának ki… Még mindig bírom, amilyen neveket, elnevezéseket kitalál. ITK :D
V'lane-t nem bírom, de nem tudom miért.
Dani, te kis buta bátor lány. Légy erős.
A végén már nem bírtam olyan gyorsan olvasni, mint amennyire akartam, és tessék. Mintha mondat közepén vágták volna el! Remegve lapoztam, hogy ugye nem az lesz, amire gondolok…. de, az lett. Még jó, hogy megvan az utolsó rész…
Hihetetlen ez a könyv, hihetetlen ez a sorozat. Hihetetlenül jól ír az írónő. Sok mindent kellett volna csinálnom a mai nap, de semmi nem volt olyan fontos, mint a történet. Nem tudtam letenni a könyvet. Most megyek és megcsinálok minden elmaradt munkát, a blogbejegyzéshez pedig rendezem a gondolataimat.
Már előre sajnálom azt a könyvet, amit következőnek olvasni fogok. Esélye sem lesz, hogy jónak találjam. Ezek után… Kizárt. Ez a rész, ez a sorozat tuti kedvenc. Fergeteges.
Karen Marie Moning könyvei meglehetősen különösek és különlegesek. A maga precízen kidolgozott szabályaival, a remek történetvezetésével, a titokzatos karaktereivel olyannyira sodró könyvet adott ki ezúttal is a kezéből, hogy sikerült úgy utaznom a lapok között, mintha egyik Ezüstből a másikba ugráltam volna….
(Részletesebben: http://ffgbook.blogspot.hu/2013/03/karen-marie-moning-rossz-hold-kelt-fel.html )
♥ Ez a sorozat egyre jobb én imádom igazi függő vagyok!!
Letehetetlen izgalmas,fordulatos,titokzatos,kalandos,pörgős,vicces és még sorolhatnám!
Moning világa engem teljesen magába szippantott már az első kötettől fogva,ami egyre jobb és jobb. A karakterek fantasztikusak. A világa magával ragadó és titokzatos.
A vége már megint ááá ha most nem lenne itt a következő rész a kezemben verném a fejem a falba rendesen. Bár sajnos jó volt a megérzésem,hogy ki is lehet a földön. ♥
Annyira sejtettem, annyira sejtettem! Tönkretesz ez a sorozat érzelmileg – a harmadik rész is úgy ért véget, hogy csak pislogtam, de a negyedik… mit követtem el, hogy ilyen cliffhangert és ilyen csavart érdemeltem?
Amúgy jó volt… élveztem, imádtam… és a Bones vs. Barrons nagy kérdésben most már Barronst támogatom. Ennyi… ennél nagyobb dicséretet nem tudok mondani, korábbi elvakult Bones rajongóként.
Ez eszméletlen volt!
Nem..nem is lehet róla mit mondani.
Ezt olvasni kell!
De én szaladok is a következő részt olvasni….
…Interdimenzionális tündérkátyú. Ennyi :)…
A sorozat részről-részre egyre jobb, izgalmasabb, rejtélyesebb, szövevényesebb, és minél többet gondolkozol rajta, annál inkább köréd csavarodik, már már arra gondolsz, hogy semmire nincs válasz. A végén meg csak pislogsz, meg pislogsz, írsz egy levelet az ismerőseidnek, úgy kezdve, hogy: neem hiszem el! Ők meg azt válaszolják majd, hogy: hú, én is pontosan így voltam! Aztán rájöttök, hogy órákat tudnátok arról beszélni, amit épp gondoltok, sejtetek vagy épp nem hisztek el…
Ez a jó ebben a könyvben, plusz Mac meg Barrons :) Meg hogy toporgunk a tündérkátyúban. Nem látni még a kiutat, de azért dereng már a fény. ( Mondom dereng…)
Első olvasás
Még mindig a 4. kötet hatása alatt vagyok. Nincs kedvem más könyvhöz, Moning után mind gyengének tűnik. Rossz hold kelt fel ugyanis kegyetlenül jó, imádtam minden sorát. Letehetetlen, fordulatos, izgalmas, pörgős, vicces, különleges, egyedi, magával ragadó, lenyűgöző, fantasztikus, kiszámíthatatlan, tele van titokkal és kiválóbbnál kiválóbb karakterekkel. Csak dicsérni tudom. Moning zseniálisan tudja kavarni a szálakat, aprólékosan kidolgoz mindent, senki és semmi nem az mint aminek látszik.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2012/06/19/karen-marie-moning-rossz-hold-kelt-fel-tunderkronikak-4/
Második olvasás
Nem telt el még egy év az első olvasás óta, mégis ugyanúgy élveztem, mint júniusban. Imádom ezt a sorozatot, megunhatatlan.
Ez a rész tetszett eddig a legjobban, Rózsaszín Mac el van felejtve végre :) Jókat szórakoztam Gyagyás Mac-en, és vérszomjas Mac 4.0 is sokkal szimpatikusabb.
Na de Moning egy kegyetlen szadista nőszemély. Hát hogy' lehet ilyen vége?! O.O
Nah jó, igazából éppen ez a jó benne. Szeretem azt is, hogy ugyanonnan folytatódik, ahol az előző befejeződött. Ha kijön az 5., biztosan újraolvasom egyben az egészet.
Népszerű idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Ha jól ismerem Jericho Barronst, abban a hiszemben járkál, hogy övé a legnagyobb, legcsodálatosabb, legtökéletesebb, legfontosabb farok a világon.
Megrándultam. Halványan emlékeztem rá, hogy ezt meg is mondtam neki egyszer-kétszer.
Nos… talán sokszor.
63. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kifújja a levegőt.
Átkozódik.
Újabb levegőt vesz, de nem szól semmit.
Morog, a párnába öklöz. Mintha ez a furcsa ember nem tudná, hogy mit tegyen: beszélni is akar, meg nem is.
Végül feszülten megszólal.
– Mit viseltél a végzősök bálján, Mac?
– Egy rózsaszín ruhát – dünnyögöm. – Tiffanyé is ugyan olyan volt. Teljesen tönkretette az estémet. De én Betsy Johnson cipőt viseltem, ő meg Stuart Weitzmant. Az én cipőm jobb volt. – Felnevetek. Olyasvalakinek a hangja ez, akit nem ismerek fel, valakié, aki fiatal és gondtalan. (…)
A férfi megérinti az arcomat.
Valahogy más az érintése. Olyan, mintha elbúcsúzna, és egy pillanatra elönt a pánik. De az álombéli égbolt elsötétül, és az alvás holdja tölti be a horizontot.
– Ne hagyj el. – Az ágyon dobálom magam.
– Nem hagylak el, Mac.
Tudom, hogy álmodom, mert az abszurd dolgok az álmokra jellemzőek, és amit ezek után mond, az több mint abszurd.
– Te hagysz el engem, Szivárványlány.
52. oldal
Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki.
12. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Korábban azt hittem, mindent elvesztettem.
Nem így volt.
Az emberre meredtem, aki holtan feküdt előttem az erdő talaján. Arra az emberre, akit segítettem megölni.
Most vesztettem el mindent.
371. oldal (utolsó mondatok)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Megfosztottak az akaraterődtől. A lándzsádtól. Úgy érezted, segítség nélkül maradtál. Elveszett voltál. Egyedül. Belül meghaltál.
– Ott kellett volna lenned! – vicsorgom, de fogalmam sincs, miért.
[…]
– Tudom, hogy ott kellett volna lennem! – vicsorogja ő is. – Mit gondolsz, hány kibaszott alkalommal élem át újra azt az éjszakát?
55. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– A nevem Jericho Barrons. Mondd ki a nevem.
Megpróbálom elfordítani a fejem, de mozdítani sem tudom: a keze satuba fogja, nem engedi, hogy megmoccanjak.
Becsukom a szemem.
Megráz.
– Mondd ki a nevem.
– Nem.
– A francba, miért nem vagy képes együttműködni?
– Nem ismerem ezt a szót.
– Efelől semmi kétségem – morogja.
– Azt hiszem te szavakat találsz ki.
– Nem találok ki szavakat.
– De igen.
– Nem.
– De igen.
– Nem.
Felnevetek.
– Asszony, megőrjítesz – dünnyög.
Gyakran bonyolódunk gyerekes vitákba. Makacs az én fenevadam.
– Nyisd ki a szemed, és mondd ki a nevem.
Még jobban összeszorítom a szemem.
– Ha hallanám, ahogy kimondod, megkeményedne a farkam.
Abban a pillanatban kinyílik a szeme.
– Jericho Barrons – mondom édesen.
Fájdalmas hangot hallat.
– Ördög és pokol, asszony, azt hiszem énem egy része azt akarja, hogy ilyen maradj.
Ha most megérintene, talán kedves lennék vele. Ha most kedves lenne, talán megérinteném.
278. oldal














