Álom és valóság (Tündérkrónikák 2.) 93% 403 csillagozás

Tegye fel a kezét, aki kizárólag Jericho Barrons miatt olvassa a sorozatot…
*itt lóbálja nekifutásból a mancsát*

Kényszerítettem magamat, hogy tegyem le, na jó, csak még ezt a fejezetet, na jó, csak még egyet… Észre sem vettem és már elhagytam az utolsó sorait is.
Egy könyv, amit könnyebb „falni”, mint félrerakni…

Imádom-imádom, imádom!

Barrons még jobban kiforrt, Mac barbárkodik. A helyzetek még mindig lehetetlenek.
Vicces, szórakoztató, magával ragadó, eszméletlen, változatos, akciódús… és még sorolhatnám,de inkább melegen ajánlom, hogy olvassátok!
Ez egy 5 pontos csontnélküli könyv :D

Ki vagy-mi vagy Jericho Barrons?? Mindegy, hívj csak Mac-nek, vagy szexisen Ms.Lane-nek :DD

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Még egy kicsit jobban is tetszett mint az első. Az egyetlen bajom a sorozattal, hogy addiktív. Nehéz abbahagyni az olvasást. Nemsokára elfogy a harmadik rész is:(

Szerintem minden benne van ami egy jó urban-fantasyhoz kell.
-Van benne bőven rejtély(rögtön maga Barrons egy nagy talány);
-horror(a tündérek akik fokozatosan szivárognak be az emberek világába, a Sötét Zóna ami egyre nagyobb területet hódít)
-szexuális feszültség(azt hiszem ezt nem kell különösebben kifejteni,élvezettel olvasom ahogy alakulnak a dolgok)
-tökös főhősnő aki szétrúgja a rosszfiúk seggét
-szexis főhős aki inkább rosszfiú mint nyálas pojáca
-humor( főleg Mac jóvoltából, de Barronson is lehet mosolyogni) Íme az egyik kedvenc idézetem:

– Azt hallottam, hogy nincsenek férfi sidhe-látók.
– Hol hallotta?
– Valahol.
– És melyikkel kapcsolatban vannak kétségei, Ms. Lane?
– Hogy érti ezt?
– Abban kételkedik, hogy látom a tündéreket, vagy hogy férfi vagyok? Azt hiszem, az elsővel kapcsolatban már meggyőztem, talán a másodikkal kapcsolatban oszlassam el a kétségeit? – Az öve felé nyúlt.
– Ó, kérem. – A szemem forgattam.

Nem okozott csalódást, és ez azért megnyugtató, mert minden második résztől kicsit tartok. Moning hozza a formáját, ugyanolyan jó volt, mint az első rész, talán pörgősebb is, nem tudom, nekem ugyanazt a hatást keltette, jó világfelépítés, jó karakterek, jó történet. Miért nem lehet minden könyv ilyen szép és jó? *felírja a Tündérkrónikákat a kedvenc sorozatai közé*

Noha komoly felnőtt énemet kissé még mindig feszélyezi, hogy egy Tündérkrónikák nevű sorozat köteteit kezdtem megszállottan begyűjteni, a bennem élő tinilány elkezdte a hangszálak bemelegítését a hamarosan várható rajongói sikítozáshoz. Úgyhogy beszereztem a harmadik részt. Minek következtében nem érezném hitelesnek, ha hosszan részleteznék itt bizonyos stilisztikai vagy egyéb kifogásokat. (A rettenetes fülszöveg felett azért nem tudok szó nélkül elsiklani.)
És mi a kötet legfőbb tanulsága? Egy Mac Lane mindig drágán adja az életét.

Nem bírtam az első után abbahagyni a sorozatot. Muszáj volt folytatnom.
Annyira imádom Moning világát. Mac és Barrons… annyira jó ahogy mindig vitatkoznak és ahogy Mac túl akar járni az eszén, de sosem sikerül.
Izgalmakban itt sincs hiány. Mindig is szerettem azt a karakterfelállást, amit ebben a könyvben Mac és Barrons testesít meg.
Jó nézni ahogy Mac felnő és érettebben gondolkodik, cselekszik. Igazán jó könyv egy igazán jó sorozatban.

Na ez szép, lazán ledaráltam ezt a könyvet másfél nap alatt… Szerintem Moning most ott röhög rajtam Barrons és Mac társaságában egy dublini pubban whiskeyvel koccintva, amiért vizsgaidőszak előtt sikerült rátalálnom a sorozatra, és majd lekaparom a falat, hogy visszajussak a fővárosi rezidenciámra este a 3. kötetért. – Ja, hogy pénteken vizsga? Hehe – kacagnak rajtam.
Elmentek ti a… :)

UI: És végre egy karakter, akit Christian-nak hívnak, imádom ezt a nevet :)

Az előző kötet óta több mint félév telt el, mert csak halasztottam és halasztottam egyéb okokból kifolyólag. Mindenesetre egy biztos…jó nagy hülye voltam. *veri a fejét a falba*

Na, hát sok újat nem tudok mondani, egyrészt rengeteg értékelést kapott már itt a kötet, másrészt ugyanazt tudnám csak írni, amit a sorozat első részéhez is.
Habár egy kis javulás azért felfedezhető: belebonyolódunk a tündérek játszmájába, Mac már kezdi elhagyni otthoni, „déli” szokásait, a Barrons-szel folytatott párbeszédek pedig ütnek.
Olvasom a következő részt!